40. rész

Sziasztok! :)

Először is azzal kezdeném, hogy elkezdődött a Where We Are Tour, nem is akárhogy, szerintetek túl fogjuk élni? :D Remélhetőleg lesz jó pár Larry moment.

A részről annyit, hogy hasonló hangulatú, mint az előzőek, de azért megnyugtatok mindenkit, lesznek boldogabb részek is.

A díjakat végre kiraktam, és tudom, tudom, hogy kihagytam egy csomó mindent, de már nem tudok magamról, mondjuk, 11 dolgot írni. Előtte mindig írtam, de már kifogytam. Remélem, megértetek :) Majd még kettő kerül ki, amit bár az After - Larry Stylinson kapott, de oda nem akarok külön oldalt csinálni a díjaknak, mert én írom, nem érzem jogosnak, hogy ezért kapom őket.

És azt hiszem, mindent el is mondtam. Nemsokára megint szünet, úgyhogy kitartást, az érettségizőknek pedig előre is sok sikert! Kellemes olvasást! :)xx

40. rész

Harry
A reggeli a lehető legkínosabban telt mindenki számára. Egy asztalnál ültünk mi, öten, Eleanor, Paul és persze Mike sem maradhatott ki. Követelte, hogy Eleanor Louis mellett üljön, míg engem természetesen a lehető legmesszebb „száműzött” tőlük. Vagy inkább csak Louis-tól. És kijelentette, hogy Louis-nak és Elnek boldognak kéne tűnniük, hiszen hosszú hetek óta most találkoztak először. Az nem zavarta, hogy Eleanor élő halottként ült velünk, mellette Louis pedig szinte sírva fakadt. Teljesen idilli kép.
- Szóval. Eleanor, a reggeli után mész Louis-val az interjúra is, ahol majd a háttérből figyeled őt, mint egyébként is tennéd. Utána lesz egy pár órás szünet, amit kettesben töltötök el, elmentek vásárolni, vagy mit tudom én, aztán hangpróba és koncert. Természetesen mindkettőre jössz Louis-val, ezt mondanom sem kell – hadarta a tervét Mike. Mondanám, hogy a mai nap programját, de nem, ez tényleg egy terv volt. Eleanor nem reagált, Louis aprót bólintott kelletlenül.
- Már nem azért, de miért kell ezt csinálni? Miért kell mindent eltervezni? – nézett fel hirtelen Niall, és letette a villáját a tányérjára. Hangneme tele volt elfojtott dühvel, amit biztosan hallott Mike is.
- Azért, hogy maradjanak rajongóitok. Vagy esetleg meguntátok a zenélést, és szeretnétek, hogy véget érjen a karrieretek? – kérdezte fennhangon, egyértelműen nem várva választ a kérdésére.
- Ugye tudod, hogy undorító dolog, amit kiterveltél? – szólt közbe Zayn.
- Ha elég volt ennyi a karrieretekből, és el tudjátok majd viselni azt a sok utálatot, amit kapnátok, akkor csak jelentsétek be nyugodtan ez egész világnak – mondta Mike erősen olyan hangon, amivel lezártnak tekintette ezt a vitát. És el is érte célját, mindenki tovább folytatta az evést, de az eredeti feszült légkör még feszültebb lett.
Miután végeztünk, rögtön indultunk is az interjúra. Mivel eléggé híre ment, hogy itt vagyunk, a paparazzók nem maradhattak el. Elől haladt Louis és Eleanor, szerintem készült minimum ezer kép róluk, aztán persze mi is megkaptuk a magunk adagját a srácokkal, Paul hiába próbálta őket távol tartani. Hát, nem tudom, Mike hogy gondolta ezt, de Eleanor jelenleg abba is belehal, hogy Lou kezét kell fognia, szerelmem meg attól készül ki, hogy nem én vagyok mellette. Elég érdekes lesz így eljátszaniuk a boldog szerelmes párt, amikor egyikük sem boldog, és maximum az egyik fél szerelmes.
- Harry! – hívott magához Mike, miután rám már felkerült az a kis smink az interjú előtt. Kérdő tekintetem után folytatta: – Előre szólok, ne merj semmi olyat tenni, amiből félreértéseket lehetne gyártani. Értetted? – kérdezett rá, miután nem válaszoltam, de végül bólintottam. – Helyes – nyugtázta elégedetten, majd indult volna el, ám utána szóltam:
- Mike! Azért beszélhetnél Eleanorral is, mert jelenleg sokkal inkább néz ki úgy, hogy meg akar halni, mint aki halálosan szerelmes – jegyeztem meg, majd sietősen csatlakoztam Niallhez, aki éppen most jött ki a sminkestől.
- Ez most már mindig velünk lesz? – jelent meg mellettünk Liam is, szúrós szemekkel nézve Mike-ra. Azt hiszem, nem nyerte el a banda szeretetét.
- Ha már ilyen kedvesen kérdezed, Liam, akkor gondoltam, válaszolok is. Igen, mostantól én is mindig veletek leszek, és azt csináljátok, amit mondok – kaptuk meg a feleletet, melyet egyikünk sem akart hallani. Mike erőltetetten ránk vigyorgott, majd a riporterhez ment, hogy beszéljen vele.
- Ez mi volt? – lépett hozzánk Zayn és Louis is érdeklődve.
- Azt hiszem, Mike lett a hatodik tagunk – mondta ki Liam, és biztos voltam benne, hogy az eddigieknél sokkal több nehézséggel kell majd szembenéznünk.

Louis
Az interjú nem éppen a legkellemesebben telt, mivel Harry a lehető legmesszebb volt tőlem, és ha véletlenül közelebb került hozzám, akkor se csinálhattunk semmit, mert Mike figyelt minket. Meg Eleanor jelenlétében ezt elég kínosnak éreztem volna. Szóval volt már jobb interjúnk is.
Ezek után mindenki eldöntötte, hogy mit csinál az alatt a néhány órás pihenő alatt, ami a hangpróbáig és a koncertig volt. Már akinek volt szabad választási lehetősége, hiszen ugye nekem már ki volt találva, ha akartam, ha nem. Harry és Niall edzeni mentek, bár kettejük közül szerintem csak Harry fog csinálni is valamit, Liam és Zayn pedig a hotelszobájuk mellett döntöttek, ahol interneteztek, mert elmondásuk szerint régen tudtak már nyugalomban szörfölni a neten. Én Eleanorral indultam el a városba, bár igazából fogalmam sem volt, hogy mit fogunk csinálni ilyen hangulatban.
- Mivel foglaljuk el magunkat? – kérdeztem Eleanorra nézve. A légkör érezhetően feszült volt, hiszen azóta nem beszéltünk, hogy behívtam a női mosdóból a szobájába, hogy nyugodtan elmagyarázhassam neki a dolgokat.
- Louis, én ezt nem tudom végigcsinálni – állt meg az utcán, ezzel lemaradva tőlem. Csodálkozó tekintettel fordultam vissza hozzá.
- Ezt hogy érted?
- Nekem időre van szükségem, nem elég erre egy éjszaka – magyarázta, és bár még nem teljesen értettem, azért kezdett összeállni a kép.
- Én tudom, de Mike teljesen máshogy gondolkozik, őt nem érdekli, hogy valakinek van-e elég ereje megcsinálni egy olyan dolgot, amit nem akar.
- Szívesen mondanám, hogy beszéljük meg, mi lesz velünk, de még tisztáznom kell magamban ezt az egészet, meg hogy mihez kezdek magammal, és ez nem megy egyik napról a másikra – kissé összefüggéstelenül beszélt, de ez nem érdekelt, örültem, hogy egyáltalán hajlandó hozzám szólni, nem lepődtem volna meg, ha még erre sem lett volna képes.
- Persze, ez természetes – bólogattam, ahogy megérkeztünk egy parkba, a kitűzött célponthoz. Jó néhány perc következett, amit csendben, egymás mellett sétálva töltöttünk, mindketten elmerültünk a gondolatainkban. Én éppen a bal oldalamon lévő tavat csodáltam, amikor Eleanor megszólalt:
- Nem fogod őt elhagyni, ugye? – kérdezte halkan, alig hallhatóan, mire szinte azonnal felé fordítottam a fejem. Engem nézett, szemeiből hirtelen nem is tudtam kiolvasni, hogy reménytelenség van-e benne, vagy esetleg más. Nevet sem kellett mondania, egyértelmű volt, hogy Harryről van szó.
- Nem. Képtelen lennék rá – feleltem egy kicsivel később komoly hangon. – És nem azért mondtam most ezt ki, mert meg akartalak bántani vagy rosszabbá tenni a helyzetet. Azért mondtam ezt, mert nem akartam hazudni.
- Oké, rendben. Gondoltam – magyarázta zavartan, miközben a hajába túrt. Szerettem volna reagálni valamit, de nem tudtam mit. És talán jobb is. – Jól sejtem, hogy Mike nem fogja engedni, hogy mindenki tudjon a szakításunkról, igaz? – nézett rám újra El.
- Igen. Velünk már megbeszélte, hogy ne is álmodozzunk arról, hogy ezzel az egésszel kapcsolatban bármi is kiderül. Vagyis kénytelenek voltunk elfogadni, mert a rajongókat nem akarjuk elveszíteni.
- Kérdezhetek valamit? – kissé gyors témaváltása meglepett, de képzelem, mennyire kavarognak most a gondolatai, így persze ezt nem tettem szóvá, csak bólintottam. – Hogy alakult ez ki? Úgy értem, veled és Harryvel – kérdése meghökkentett, egyáltalán nem erre számítottam.
- Nem tudom pontosan. Azt hiszem, őt attól a naptól kezdve szerettem, hogy megláttam. Csak akkor még nem tudtam. Néhány hónappal ezelőttig – feleltem végül, közben pedig attól féltem, valamelyik szavammal megbántom őt.
- Hát… ez fura – reagálta le néhány másodperccel később. Természetesen nem hibáztattam érte, ez a lehető leglehetetlenebb helyzet a világon. Hálát adtam az égnek, amiért Eleanor a séta alatt nem borult ki annyira, mint először.