2013. szeptember 24., kedd

14. rész

Helló! :)
Ugye milyen gyorsan elrepült egy hét? Ismét kedd, ismét egy új rész. És már most bocsánatot kérek a végéért, de ígérem, hogy a következő ugyaninnen fog folytatódni :D
Az If we could only turn back time... folytatása valószínűleg pénteken érkezik. Egyébként a napokban elkezdtem még egy Larrys one shotot. Nagyon az elején tartok, szóval egyáltalán nem tudom, mikor és hol fogom publikálni. Egy biztos, valahol elolvashatjátok majd valamikor :D Erről természetesen fogok szólni, ha aktuális lesz.
Köszönöm a kommenteket és pipákat az előzőhöz, nagyon jól estek, remélem, most is megajándékoztok párral <3
Azt hiszem, mindent elmondtam, úgyhogy kellemes olvasást kívánok! :)xx





14. rész

Harry
Egyáltalán nem értettem és nem tudtam hova tenni Lou viselkedését. De jelenleg ez érdekel a legkevésbé. Illetve nagyon is érdekel, mert szeretem, de beleuntam és belefáradtam, hogy folyton próbálom őt megérteni, Lou viszont soha nem hagyja. Azt hiszem, én tepertem eleget, őt nem érdekelte, akkor engem sem. Így lesz a legjobb. Ő boldog Eleanorral, én pedig Taylorral.
Így történt, hogy míg a szőke hajú lánnyal egyre szorosabb lett a kapcsolatom, Louis-val csak romlott. Hetek óta nem megyünk közös programokra, nem találkozunk, csak akkor, ha mind az ötünknek kell mennie valahova, és szinte alig beszélünk. Tagadhatatlanul mélyponton van a barátságunk.
Amióta befejeztük a klipforgatást, én lassan többet leszek Amerikában, mint otthon. Ennek egy fő oka van: hogy jobban érzem magam Taylorral, aki figyel rám, mint Lou-val, aki már lassan rám sem néz. Ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy a szabadidőm nagy részét a srácoktól távol töltsem.
És ha már a többieknél tartunk. Egyikőjük sem örült túlságosan, hogy Taylorral járni kezdtem. Ezt pedig nem vártam tőlük. Lou-tól ezen nem lepődtem meg, de arra nem számítottam, hogy Zayn, Liam és Niall sem ért egyet velem. De ők nem tudhatják, mi zajlik és zajlott le bennem! Most van hatalmas szükségem valakire, aki szeret, és bár a szívem Louis-t választotta – fogalmam sincs, miért –, őt nem érdeklem. A mai napig nem tudom, ezt honnan vártam, de mindegy.
Ó, és persze a rajongók is kiakadtak. Nem is kicsit! Bár vannak, akik örültek ennek az egész Haylor dolognak, ahogy ők raktak össze minket, de nagyon kevesen vannak. Ezzel akkor volt alkalmam szembesülni, amikor végeztünk a klipforgatással, túlestünk a Madison Square Garden béli koncerten, és hazarepültünk piheni. Innen is csak a rosszat kaptam, így nem volt kérdés, hogy nem sokkal később ismét Amerikában voltam, Taylorral.
- Jó, nem tudom, mit vegyek Louis-nak – sóhajtottam fáradtan, ahogy kéz a kézben kiléptünk a már sokadik üzletből. Igen, a közelgő szülinapi ajándékáról van szó. Mert bár nem vagyunk most valami jóban, természetesen azt soha nem tenném meg vele, hogy ne ünnepeljük meg a szülinapját.
- Nyugi, Hazz, van időnk, és találunk neki valamit – biztatott Taylor, akit már teljes joggal hívhatok a barátnőmnek. Igaz, a napokban elterjesztettük, hogy szakítottunk, de csak egy kis nyugalomra vágytunk, semmi többre. Egyébként érdekesen hangzott szájából ez a becenevem. Louis-éból valahogy jobban tetszett. De már megint miért gondolok rá? Úgyse szeret.
- Remélem, de most már menjünk haza, majd holnap folytatjuk a nézelődést – húztam őt a kijárat felé. Nem akartam, hogy felismerjenek minket és lelőjék a meglepetést, amit Szilveszterre tartogatok. Addig elég, ha mindenki úgy tudja, hogy nem vagyunk együtt.

A másnapi program ismét a vásárlás volt. Örülnék neki, ha minél előbb megtalálnánk a megfelelő ajándékot Lou-nak, mert jövő héten lesz a szülinapja, így csak pár napunk maradt a keresgélésre.
- Nézzünk be oda – mutattam egy üzletre, melyben szerintem még nem jártunk. Legalábbis nem emlékszem, hogy ott szétnéztünk volna.
- Rendben – egyezett bele Taylor mosolyogva. Hm, néha kicsit egyoldalú a kommunikáció köztünk. De inkább ez, mint a semmilyen…
- Na, szerintem ez lesz az! – mutattam meg barátnőmnek a szinte tökéletes ajándékot, amire rábólintott, majd azonnal ki is fizettem.

Louis
Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz. Hogy ilyen nehéz lesz elviselni a Harry és köztem lévő távolságot. És itt a fizikai és lelki távolságra is gondolok. Azt hittem, könnyebb lesz. Hogy nem fog majd hiányozni. De tévedtem. Hatalmas nagyot tévedtem! Nincs, aki megszínesíti a napjaimat, aki feldobja a hangulatomat, amikor rossz kedvem van, akinek bármit elmondhatok, akire szívből tudok mosolyogni! Mert már ez sem megy. Akármennyire is akartam és akarom, Eleanor nem vidít fel úgy, mint Harry. Pedig ő a barátnőm, és szeretem! De mi van, ha valaki mást is? Mi van, ha szerelmes vagyok Harry Stylesba?
- Lou, megérkezett Harry – jelent meg hirtelen a szobám ajtajában Eleanor.  Mosolya, mint mindig, most is gyönyörű volt, de ezt már csak én nem tudtam a számomra megfelelőnek találni.
- Mindjárt megyek – küldtem felé én is egy félmosolyt, bár eléggé halovány lehetett. Fogalmam sincs, mennyire jó ötlet most Harryvel találkoznom, ezért is maradtam még pár percig a szobámban. De nem bújhatok el előle, így egy hatalmas levegővétellel lementem a közös házunk földszintjére. És ott állt ő. A pulzusom hirtelen emelkedni kezdett, szerintem máris elpirultam és zavarban is voltam. Pedig még hozzám sem szólt, rám se nézett, csak én láttam meg őt! Komolyan nem normális viselkedés ez. Hiszen én nem a fiúkat szeretem!
- Szia, Louis! – fordult meg váratlanul, majd egy gyors ölelés után jókedvűen nézett a szemembe. – Indulhatunk? – kérdezte, mire megemelkedtek a szemöldökeim. Mégis hova? – Ne kérdezz semmit, meglepetés! – válaszolta meg a fejemben zakatoló kérdést. Mivel nem tudtam mit tenni, beleegyeztem, és követtem Harryt az autójáig. Útközben megtudtam, hogy Eleanor csak később csatlakozik hozzánk. Most örüljek ennek vagy ne?
- Mit terveztetek? – tudakoltam egy kis félelemmel a hangomban. Most ünnepeljük a szülinapomat, bár nincs még karácsony, de azt mindenki a családjával szeretné tölteni, így előbb tartjuk meg ezt. A hangomban lévő félelemre visszatérve, semmi más oka nincs, csak annyi, hogy bármit, de tényleg bármit el tudok képzelni a fiúk meglepetésének. Rengetegszer ugrattam őket különböző módokon, így jogosan félek, hogy ezeket egyszer visszakapom.
- Majd meglátod – felelt sejtelmesen, egy sunyi mosollyal az arcán. Ahogy oldalról tanulmányoztam őt, egyszerűen nem tudtam betelni vele. De ha nem szeretem a fiúkat, akkor Harryt miért? Mi van meg benne, ami másban nincs?

Másnap fogalmam sincs, mikor nyitottam ki a szememet, csak annyi volt biztos, hogy világos van. És hogy Harry rajtam fekszik. Mi? A felismerés kissé erősen csapott meg, nem mertem megmozdulni, nehogy felébresszem a göndört. Az estére emlékszem, minden nagyon jó volt: kaptam tortát, kajáltunk, táncoltunk, beszélgettünk. És úgy viselkedtünk Harryvel, mintha az elmúlt pár hétben nem szakadt volna meg szinte a kapcsolatunk. Megint nem beszéltünk meg semmit, ennek pedig egyáltalán nem örülök. Most akkor mihez tartsam magam?
- Reggelt! Jó engem nézni? – eszméltem fel Harry mély hangjára, ami majdnem a szívbajt hozta rám. Túlságosan belemerültem a gondolataimba.
- Mi? – ráztam meg a fejem, hogy teljesen visszajöjjek ide. – Neked meg jó rajtam feküdni? – vágtam vissza gyorsan, mielőtt még kínos lett volna a csend.
- Igen. Szeretek rajtad feküdni – mondta tök természetes hanggal, mire alig bírtam kifújni a levegőt. – Khm, kimegyek a mosdóba – hadarta pár másodperc után. Gondolom, az ő fejében is végigment, hogy mennyire furcsán hangzott ez az elmúlt pár hétre tekintve. Szinte semmi kapcsolat köztünk, becsajozik, erre kijelenti, hogy szeret rajtam feküdni! Érti valaki ezt a srácot?
Percekkel később én is felkászálódtam a nappali kanapéjáról, és becéloztam a konyhát. És igen, tudom, hogy Harry is odament. Amíg odáig sétáltam, ezernyi gondolat cikázott az agyamban, hogy mit mondjak neki. Nem akarom, hogy megint ismételje önmagát a Sors. Nem fogom még egyszer azt átélni, amit a videojátékozás után. Mert nem engedem!
- Én pedig szeretem, amikor rajtam fekszel – folytattam az előző beszélgetést természetes hangsúllyal, mintha nem lett volna közte kb. 10 perces szünet. Harry megakadt a mozdulatában, majd rám emelte csodálkozó tekintetét.

2013. szeptember 17., kedd

13. rész

Sziasztok! :)
Igen, úgy alakult az órarendem, hogy maradhatunk a keddi frissítéseknél. Ha netalán valamiért változás lenne, természetesen fogok szólni.
Nagyon köszönöm, hogy bővült a követők/feliratkozottak száma, a pipákért és kommentekért szintén hálás vagyok, most se felejtsetek el véleményt mondani <3
Ebben a részben annyi változás van, hogy egy Louis és egy Harry szemszög található, remélem, így is tetszeni fog. Bár a benne lévő történések miatt nem hiszem, de majd kiderül :D
Ó, majdnem elfelejtettem! A 'Larry one shots' oldalon látható, hogy felkerült egy új one shot első része. A folytatása a Why can't you look at me like that? című blogomon lesz majd jövőhéten. Ha gondoljátok, olvassátok el. És a 'Larry pics' oldalon is van egy új kép (az utolsó).
További kitartást a sulihoz, és kellemes olvasást! :)xx









13. rész

Harry
Másnap iszonyatos fejfájással ébredtem, de nem is ez volt, amin meglepődtem. Nem a saját hotelemben aludtam! Legalábbis egyáltalán nem volt ismerős a környezet, amit láttam. Sem az ágy, sem a szoba nem stimmelt.
- Jó reggelt! – köszöntött egy női hang valahonnan távolabbról. – Örülök, hogy felébredtél, nem lett volna szívem felkelteni téged – jelent meg a szemeim előtt… Taylor Swift? Mi a francot keresek én itt?
- Ööö… mi történt este? – hagytam ki mindenféle udvariassági formát, és rögtön a lényegre tértem. Biztosan a buliban volt valami, amiért itt vagyok.
- Pedig reméltem, hogy emlékszel, de mindegy – sóhajtotta kicsit szomorúan, bár nem hiszem, hogy ez annyira megbántotta volna. – Az úgy volt, hogy pont egy szórakozóhelyre mentünk, összetalálkoztunk, te szerintem már kissé ki voltál ütve, de azt mondtad, jól vagy. Csókolóztunk, és nálam kötöttél ki – mesélte el röviden, mialatt én nem győztem összeszedni az államat. Úristen! Louis-t tuti, kiakasztottam ezzel. De várjunk csak… Pont miatta döntöttem úgy, hogy iszok és csajt keresek. Ezek szerint mindkettő sikerült.
- Ó, bocs, csak kiestek ezek a dolgok – kértem rögtön elnézést, majd a fejemhez kaptam, amibe belehasított a fájdalom. Ezen kívül azt is sajnálattal tapasztaltam, hogy nem felejtettem el az elmúlt pár nap szörnyűségeit. Pedig ezért is akartam bulizni. Ráadásul ma is forgatunk. Jesszusom, hogy fogom kibírni?
- Semmi baj, gondoltam. Tessék, fájdalomcsillapító – adott a kezembe egy szem gyógyszert és egy pohár vizet a lány. Hm, tetszik, hogy odafigyel rám.
- Köszönöm – azzal gyorsan le is hajtottam a vizet a gyógyszerrel együtt. – Hány óra van? – érdeklődtem, hiszen ez elég fontos, tekintve, hogy délután folytatjuk a klipforgatást. Össze kell szednem magam addigra.
- Dél múlt pár perccel – villantott rám egy mosolyt, én viszont majdnem félrenyeltem. A srácok is és Paul is kinyír, ha kések.
- Basszus! Akkor sietnem kell – és máris keltem ki az ágyból, hogy készülődjek, amikor kiderült, miben is aludtam: egy szál bokszerben. Jó, én általában ebben szoktam, ez nem meglepetés. De hogy fogadja ezt Taylor?
- A másik szobában leszek – vonult át kicsit kipirulva a lakosztály másik részébe, míg én előrángattam a nadrágom az ágy mögül.
Tíz perccel később már félig-meddig emberi formában álltam a tükör előtt, és tanulmányoztam magam, mennyire vagyok szalonképes.
- Ahhoz képest, hogy másnapos vagy, jól nézel ki – jelent meg egyszer csak mögöttem Taylor egy mosollyal az arcán.
- Kösz. Remélem, túl is élem ezt a napot – nevettem el magam kínomban, ahogy a forgatásra gondoltam ilyen állapotban. Lesz dolguk a sminkeseknek.
- Menni fog – veregetett vállba bízhatóan, míg én a telefonomat a helyére csúsztattam. – Egyébként biztos láttak minket este, mert van itt pár rajongó.
- Mennyi kb. az a „pár”? – kérdeztem félve. Lehet az egy-kettő – bár ezt kétlem –, és lehet pár ezer is. Egyáltalán nem mindegy, melyik.
- Majd meglátod – mondta kacagva, mire nekem is mosoly kúszott a számra. Hosszú napok óta először. Kivéve a forgatás alatt, de az nem számít.
Hirtelen ránk szállt az a bizonyos kínos csend, amelyet már oly’ sokszor megtapasztaltam Lou mellett. De basszus már megint eszembe jutott! Eddig nem is gondoltam rá, és tök jól éreztem magam. Nem akartam elrontani a jókedvemet, így egy hirtelen jött ötlettel törtem meg a nyugalmat:
- Mit szólnál, ha találkoznánk holnap este? – kérdeztem megvillantva az egyik mosolyomat, melybe szerintem az összes rajongónk szerelmes.
- Örülnék neki – egyezett bele, én pedig gyorsan le is diktáltam a telefonszámomat a könnyebb kommunikáció érdekében.
- Majd hívlak – köszöntem el, és úgy éreztem, illik legalább egy puszit adnom vendéglátómnak, de mivel már csókolóztunk is, így a – szerintem – köztes megoldást választottam: szájra puszit kapott tőlem.

Louis
Az ebédnél kissé idegesen ültünk Liammel, Niallel, Zaynnel, Perrie-vel és Eleanorral. Mindenki itt van kivéve Harryt, aki persze szinte egy szó nélkül lépett le a buliból valamikor hajnalban. És ha nem ér ide fél órán belül, lenyakaznak minket a forgatáson.
Egyébként, amikor Zaynnel kimentünk a lányokért, megdumáltam mindent Eleanorral. Danielle beleegyezett, hogy jön, csak egy-két nappal később, mert valami dolga akadt. Remélem, nem kell sokat várni rá.
- Ott van Harry! – szólalt meg hirtelen Zayn, mire mindannyian felkaptuk a fejünket. Elképesztő módon mérges voltam erre a göndör baromra, de mégsem adhattam itt ki magamból. Majd talán, ha négyszemközt leszünk, de nem biztos, hogy arra lesz lehetőségünk.
- Mielőtt még bármit mondanátok – tette fel védekezésképpen a kezeit Harry, amikor ideért hozzánk. – Borzasztóan sajnálom, de itt vagyok, menjünk forgatni, és majd utána leszedhetitek a fejem – hadarta megszakítás nélkül, ami mindenkit meglepett. Szerintem nem számítottunk rá, hogy ennyire összeszedett lesz.
- Jó, de akkor rendesen ki leszel osztva – korholtam én, de csak azért, hogy nehogy azt higgye, ennyivel megúszhatja.

Az egész délutánunk a forgatással ment el, melyet – számomra meglepő módon – élveztem. A Harry iránt érzett haragom ellenére is sikerült jól dolgoznunk, amiért mind magamra, mind a srácokra büszke vagyok. Hála az égnek, kaptunk két nap pihenőt, így ennek tudatában logikusabb lett volna ma vagy holnap bulizni menni, de most már mindegy. Ja, és nem lettünk annyira leszúrva, hiszen nem késtünk, csak Harry kinézetére kaptunk pár megjegyzést. Hát, így jár az, aki szinte öntudatlanra issza magát. Erről csakis ő tehet.
- Beszélhetünk? – fogtam meg Hazza karját, nehogy elmeneküljön előlem.
- Muszáj? Semmi kedvem a kioktatásodat hallgatni, elég volt félkómásan átverekedni magamat a rajongókon – panaszkodott, bár ez engem egyáltalán nem érdekelt. Nem fogja kihúzni magát.
- Hol is voltál? – előzött meg a kérdés feltételében Liam. Mondjuk én biztosan dühösebben kérdeztem volna, de mindegy.
- Taylor hotelében – felelt monoton hangon, én pedig nem akartam hinni a fülemnek. Persze, a tegnapi csók után gondolhattam volna, hogy ott köt ki, de azért reménykedtem benne, hogy nem lesz igazam. Fogalmam sincs, miért, de azt éreztem, hogy csalódtam Harryben. Nem is kicsit.
- Legalább jó volt? – bukott ki számon az éjszakára vagy hajnalra, esetleg reggelre vonatkozó gúnyos kérdésem. Nem szándékoztam kimondani, de már nem tudtam visszaszívni, mikor meghallottam a saját hangomat. Szinte láttam is magam előtt a képeket, ahogy csókolóznak az ágyban… ah, jobb lesz, ha minél előbb elhúzok innen. Így meg sem várva a választ elsiettem inkább a társaságtól. Nem érdekelt Harry magyarázata.
- Ennek meg mi baja? – kaptam még el a göndör értetlenségtől teli kérdését, de nem foglalkoztam vele. Jelenleg ő az utolsó, aki érdekel.
Egyenesen egy taxit céloztam meg, szerencsémre akadt is egy a számomra, bediktáltam a hotel címét, majd kis idő múlva már ott is voltam. Még a saját szobámba sem mehetek, mert az Harryvel közös, ugye. De mázlimra van nekem egy barátnőm, akinek külön szobája van, így hozzá nyitottam be. Kihez máshoz?
- Szia, Lou! – fogadott meglepődve, de kedvesen Eleanor. – Történt valami? – változott meg az arckifejezése egy pillanat alatt, ahogy végigmért, majd meglátta, gondolom, feldúlt és mérges arcom.
- Semmi, csak hiányoztál – hazudtam neki valami kegyetlen rosszul, de nem kérdezett többet, így bementem vele, hogy elfeledjem Harryt.

2013. szeptember 10., kedd

12. rész

Helló! :)
Egy újabb hét után jelentkezem, remélem, belerázódtatok nagyjából a tanulásba. Az órarendről semmi újat nem tudok mondani, a hétre megvan, de mivel A és B hét van nálunk, a jövőhetiről még nincs tudomásom. Tehát ha lehet, akkor persze kedden jövök, ha nem, akkor majd figyeljétek folyamatosan a blogot.
Nem tudom, hogy az előző rész után mire számítottatok, de gondolom, nem erre, ami ebben lesz. A végéért előre is bocsánatot kérek :'D
Köszönöm a kommenteket és a pipákat, melyeket kaptam, remélem, most is megajándékoztok párral <3
Kellemes olvasást! :)xx






12. rész

Louis
Két nappal később már New Yorkban voltunk, és igencsak belekezdtünk a One Way Or Another klipjének felvételébe. De hát csak két hétig leszünk itt, össze kell magunkat szedni, nehogy kifussunk az időből. Ez alatt a pár nap alatt kissé felpörögtek az események, legalábbis eddig egy picivel nyugalmasabb volt minden, pedig akkor is sok helyre kellett mennünk. Most viszont szinte egész nap a klipen dolgozunk, alig maradt időm arra, hogy végig gondoljam ezt a dolgot Harry és köztem. Csak akkor este lett volna rá lehetőségem, ha éppen nem aludtam volna el. A repülőúton hülyéskedtünk, aztán birtokba vettük a hotelt, elkezdtük a felvételeket, és nem értem rá még fél percre sem gondolkozni. Így viszont jöttek magától a dolgok: elkerültem Harryt.
- Oké, fiúk, mára ennyi, holnap délután folytatjuk! – tájékoztatott minket Paul, mi pedig szépen, lassan összegyűltünk, hogy kitaláljuk, mit fogunk addig csinálni. Nyilván nem ülünk tétlenül a hotelben.
- Este buli? – vetette fel Harry mindenkit megelőzve. Úgy látszott, hogy ezt már korábban kitalálta.
- Rendben – egyeztünk bele egyszerre, majd a kisbuszhoz mentünk volna, amikor Liam utánunk szólt. Biztos elfelejtettünk valamit.
- De holnap délelőtt jön Perrie és Eleanor, nem?
- Akkor maximum Zayn és Louis nem jön, mi hárman még mehetünk. Niallnek nem ártana, ha végre becsajozna, neked szerelmi bánatod van, én pedig imádok bulizni. Kell ennél több indok? – húzta fel fél szemöldökét a göndör, miközben makacsul ragaszkodott az ötletéhez. – Zaynnek meg Lou-nak ott vannak a barátnőik, ők foglalkozzanak velük – jelentette ki, és nem tudom, hogy csak én éreztem-e így, de mintha bántani akart volna a szavaival. – Már nem azért mondtam – kért elnézést a maga módján, viszont csak Zaynre vetett egy pillantást, rám nem. Ezt vegyem úgy, hogy engem akart megsérteni?
- Indulás! – kiáltotta el magát Niall, és Harryvel együtt a kisbuszhoz siettek.
- De attól azért mi is mehetünk, ugye? – kérdeztem furán, összeráncolt szemöldökkel Liamtől és Zayntől. Amelyikük tudja, az válaszol.
- Persze! Csak Harry megint egy kicsit hiperaktív, ha buliról van szó – védte őt Liam, de én gyanítottam, hogy nem erről van szó. Szinte biztos vagyok benne, hogy arra akart célozni, ne menjek velük, vagy legalábbis vele. Magyarul, megbántottam Harryt az utóbbi két napban tapasztalt viselkedésemmel. Csodás. És éppen én mondtam, hogy próbáljunk meg úgy viselkedni, mint régen, erre pont, hogy én nem teszem azt. De ha nem történt volna a konyhában semmi, miután Liam megzavart minket, akkor nem csináltam volna ezt. Miért akart velem flörtölni Harry? És én miért nem mentem bele? Már csak játékból is.

Harry
Niall és az ablak között ültem a kisbuszban, hála az égnek. Azt szerettem volna a legkevésbé, ha, mondjuk, Lou kerül mellém. Azok után, ahogy viselkedett velem a napokban nem is akarom látni!
Egyáltalán nem tudtam hova rakni az irántam való magatartását. Két napja úgy feküdtem le, hogy milyen boldog napok következnek. Hát nagyon nem! Ráadásul fogalmam sincs, miért érdemeltem ezt ki. Semmi olyat nem tettem, amiért ezt kellene kapnom. Vagyis nem biztos. Lehet, Louis-nak nem tetszett, hogy flörtöltem vagy flörtölni próbáltam vele? Ó, basszus! De ezen akkor sem kellett volna kiakadnia, és kerülnie engem. Biztos vagyok benne, hogy régen benne lett volna. Ebből is látszik, mennyi minden megváltozott azóta. Így viszont én is döntésre jutottam: be kell csajoznom! Igen, nem zártam ki azt, hogy nem fog menni és egy lánnyal nem érezném jól magam, de meg kell próbálnom. Lesz egy barátnőm, és máris könnyebben fogom elfelejteni Lou-t. Erre pedig a ma esti buli tökéletes alkalom lesz.
- Készen vagy, Harry? – nyitott be Zayn a Louis-val való közös szobánkba a hotelben. Amikor elosztottuk, ki kivel alszik, még nem gondoltam, hogy ez lesz a vége, így nem volt ellenvetésem, hogy vele legyek, ahogy Lou-nak sem. Most viszont szerintem már mindkettőnknek lenne.
- Persze, mehetünk – csúsztattam a telefonomat is a zsebembe. – Te is jössz, Louis? – készülődés közben olyannyira sikerült feldühítenem magam Lou viselkedésén, hogy már csak illemből kérdeztem meg.
- Igen – mondta teljesen hideg hangon, ami bár rosszul esett tőle, hiszen nem szoktunk mi így beszélni egymással, nem engedtem, hogy eltántorítson ötletemtől. Akkor is jól fogom ma este érezni magam!
- Ha megvan mindenki, akkor indulás! – rikkantotta el magát Niall, ahogy mindenki összetalálkozott a recepciónál. Egy kissé hosszadalmasan megvitattuk, hogy Lou nem szándékozik alkoholt inni, így ő vezette a kisbuszt. Igen, sajnos ezzel tudunk itt közlekedni, mert nem hoztuk magunkkal az autóinkat. Két hétre úgyis felesleges lett volna. Tehát Louis nem fog inni, Liam és Zayn egy kicsit igen, Niall még nem tudja, én pedig természetesen nem fogom sajnálni szerénységemtől. Az sem érdekel, hogy holnap is dolgozunk. Csak el akarom feledtetni magammal ezt a szörnyűséges két napot. Ja, és lehet, a végén még így is találok egy csajt.

Louis
Nos, azt hiszem, kijelenthetem, hogy összevesztünk Harryvel. Ismét. Ezen már meg sem lepődöm, komolyan. Jó, mondjuk ez betudható a viselkedésemnek. De ha egyszerűen nem tudom hova tenni azt a flörtölést! És nyilván az lenne a legegyszerűbb, ha megbeszélnénk, csakhogy az roppant kínos lenne mindkettőnk számára, és már nem igazán tudnánk erre sort keríteni az újabb összetűzésünk miatt. Akkor ebből a helyzetből hogyan mászok ki?
- Hé! – lökte meg a karomat Zayn a bárpultnál ülve. Félig arab bandatársam nem sokat ivott, Liam egy picit többet, mert Harry nyomkodta belé – de persze a veséje miatt nem ihat sokat, még akkor sem, ha már mindkettő működik neki –, Niall olyan köztes állapotban van, Harry viszont… na, ő szerintem nem kicsit van készen. Fantasztikus. – Te mit gondolsz? – figyeltem fel újra Zayn szavaira, és időközben rájöttem, hogy elvesztettem a fonalat.
- Miről? Kicsit elgondolkoztam.
- Arról, hogy ki az a csaj Harryvel. Mert innen tökre úgy néz ki, mint Taylor Swift – állapította meg elmerengve, és ivott egy kortyot a vodkájából.
- Fogalmam sincs – próbáltam kinyögni, mert ez a dolog nem kicsit ütött szíven. Már alapjában az, hogy Harry egy csajjal van, sok volt nekem, hiszen jó ideje nincs tartós kapcsolata, így furcsa volt látni. És még, hogy az pont egy híresség legyen? Abból is elég nagy hír lenne, ha egy hétköznapi lánnyal lenne, nemhogy még egy másik sztárral. Bár részeg, valószínűleg önmagáról sem tud.
- De, az ő! – állt fel Zayn, hogy pontosan megtudjuk a nő kilétét, de ettől egyáltalán nem lettem boldogabb vagy nyugodtabb. Sőt!
- Mit akarhat tőle Harry? – kérdeztem homlokráncolva.
- Hát, őt ismerve… – be sem kellett fejeznie, tudtam, mit akart mondani. Arra viszont gondolni sem mertem. Egyszerűen nem.
- Csodálatos. Mostanában úgyis keveset voltunk a sajtóban – mérgelődtem, magam sem értem, miért. Örülnöm kellett volna, de ez valahogy nem ment.
- Egyébként most miért vagytok összeveszve? – kérdezte hirtelen, mire összevontam a szemöldököm. – Ne nézz így, látni rajtatok – kaptam meg a választ ki- nem- mondott-kérdésemre.
- Hogy őszinte legyek, nem tudom – fújtam ki a levegőt, viszont korrigálnom kellett: – Vagyis tudom, de mégsem. Túl bonyolult, hogy elmagyarázzam most – próbáltam Zayn tudtára adni, hogy ez nem a megfelelő pillanat, amit meg is értett, mert rábólintott.
- Csókolóznak – közölte, majd Harryékre nézve láttam is. Nem akartam elhinni.

2013. szeptember 3., kedd

11. rész

Sziasztok! :)
Remélem, minden olvasóm túlélte az első napokat a suliban. Meséljetek, kinek milyen volt? :) Én tegnap is és ma is halál fáradtan értem haza, de ez van.
Egyébként bocsánat, hogy csak most jelentkezem, de 7 órám volt. Ó, és még mindig nincs állandó órarendünk, szóval egyelőre maradjunk abban, hogy ha nem jön közbe semmi, ugyanúgy jövök kedden. De amint meglesz az órarend, szólok, hogy lesz-e változás.
A részről meg annyit, hogy az egyik kedvencem, és nagyon jó volt ezt írni. Remélem, nektek is tetszeni fog, és hagytok pár kommentet. Az előzőhöz pedig köszönöm a visszajelzéseket <3
Nem is dumálok, kellemes olvasást! :)xx








11. rész

Harry
A hír, miszerint Liam és Danielle szakított, elég rendesen lesújtott mindannyiunkat. Az viszont csak engem, hogy Louis elment felhívni Eleanort. Nem kellene, de mégis rosszul esett. Ráadásul ő is ott lesz majd velünk New Yorkban. Ó, milyen csodás hetek jönnek… Pedig bírom Elt, csak nem könnyű a tudat, hogy ő együtt lehet azzal, akit szeret, míg én nem. És pont megegyezik az a srác, akibe mindketten szerelmesek vagyunk. Mily’ véletlen.
- Na, mindent megdumáltam vele – tért vissza hozzánk Lou elégedetten. – Szóval mikor is indulunk holnap? – váltott témát szinte azonnal, ami nekem egyértelműen gyanús volt, hiszen én ismerem őt a legjobban, tudom, mikor tervez valamit és mikor nem. Itt pedig határozottan az első variációról volt szó.
- Mit találtál ki? – csuktam be magam mögött az ajtót Louis szobájában, már lefekvés előtt, és próbáltam elnyomni a gyomromban tomboló pillangókat. Komolyan, mint a tinik! Egyre rosszabb leszek.
- Nem tudom, miről beszélsz – jött ezzel a szokásos szöveggel, faarccal, amikor történetesen pontosan tudja, hogy mire kérdeztem rá.
- Dehogynem! Mondd el! Ismerlek már annyira, hogy tudjam, sántikálsz valamiben – ültem le az ágyára, és hálát adtam, amiért magabiztos maradtam.
- Na, jó, de csak azért, mert kivételezett vagy – adta be a derekát jókedvűen. Bár nagyon jól estek a szavai, mégsem vettem komolyan, hiszen ő nem úgy szeret. – Megmondtam Eleanornak, hogy beszéljen Danielle-lel, és hozza magával New Yorkba, hátha Liam tesz valamit az érdekükben. Az nem lehet, hogy ők szakítsanak, ezzel gondolom, te is így vagy. Szóval ezért intézkedtem – zárta le mondanivalóját, mellyel teljes mértékben egyetértettem.
- Ez egy nagyon jó ötlet, ahhoz képest, hogy te találtad ki – dicsértem meg, és nem tudtam megállni, hogy játékosan le ne szóljam. Hiányoznak a régi csipkelődéseink, így megpróbáltam visszahozni.
- Hé, ezt sértésnek vettem, előre szólok! – ment bele a játékba, hála az égnek. Mondjuk, nem tudom, mitől féltem, amikor Lou mindig is benne volt és lesz a hülyeségben. – Menekülj, mert ha elkaplak, vér fog folyni! – „fenyegetett meg”, amire csak nevetni tudtam, de azért gyorsan kifutottam a szobájából, le a lépcsőn, közben sikerült kikerülnöm Niallt, majd beszaladtam a konyhába. A konyhasziget mögé siettem, Lou pedig a másik felére, velem szemben. Fél percig játszottuk, hogy én az egyik oldalra megyek, Louis pedig követ, aztán megelégeltem, és egy ügyes csellel akartam volna áttörni a nappaliba, csakhogy nem voltam elég jó, így Lou karjai között találtam magam.

Louis
Amint megéreztem közel hozzám Harryt, egyfajta megnyugvás lett úrrá rajtam, amit nem tudtam hogyan értelmezni, de betudtam annak, hogy nagyon régen voltunk már hasonló helyzetben. Jó, pár napja, de azóta túlságosan is szélsőségesen alakult a kapcsolatunk, és ha közelebb is kerültünk egymáshoz, nem sokkal később ismét volt valami probléma kettőnk között.
- Most már nem menekülhetsz! – szorítottam még erősebben, ezáltal még jobban magamhoz préseltem Harryt, aki bár könnyen ki tudott volna szabadulni fogságomból szerintem, mégsem tette.
- Na, és mégis mi a terved? – kérdezte követelőzően, és bár nem láttam az arcát, tudtam, hogy mosolyog, hogy jó kedve van, csak úgy, mint nekem.
- Természetesen megharaplak és vámpírrá változtatlak – jelentettem ki totálisan nyugodt hangon, mintha ez olyan hétköznapi dolog lett volna, de azért küzdenem kellett, nehogy elröhögjem magam.
- Úgy, mint régen? – kérdezte halkan, szinte suttogva. Éreztem, hogy egy kissé kényes témához értünk, mert ez a múltban történt, amikor még teljesen jó volt a kapcsolatunk és nem voltak benne hullámvölgyek.
- Igen, úgy, mint akkor – erősítettem meg, és valamiért azt éreztem, ez egy fontos válasz volt egy fontos kérdésre. Legalábbis kettőnket tekintve ez lényeges dolog volt. Most már csak az érdekelne, miért hasonlít nekem ez az egész helyzet egy szerelmes jelenetre?
- Khm – hallottuk meg Liam hangját, mire fél másodperc alatt szétrebbentünk. – Bocs a zavarásért, csak nem tudtam, miért ég lent a villany, de akkor én megyek is – magyarázta ki magát zavarában, amiben osztozunk mi is Harryvel. Komolyan, mintha tinik lennénk, és valamelyikünk szülője ránk nyitott volna…
- Azt hiszem, jobb, ha lefekszünk – szólaltam meg egy rövidebb ideig tartó csend után, amit elég kínosnak éreztem, de aztán átgondoltam előző szavaimat, és korrigálnom kellett: – Úgy értem, aludni – javítottam ki magam szerintem fülig elpirulva. Oké, nem értem saját magamat.
- Én is úgy gondoltam – mondta mosolyogva, én pedig csak ekkor mertem Harryre nézni, aki szemmel láthatóan jól mulatott rajtam. – Jó éjt, Louis! – köszönt el tőlem olyan hangon, mintha… mintha flörtölt volna velem! Ó, te jó ég! Na, akkor most ezzel mihez kezdjek?
- Ne-neked is, Harry – viszonoztam sokkal bátortalanabbul, mint ő. Remegett a hangom! Jó, azt hiszem, iszonyatosan nagy szükségem van az alvásra, mert ezek nem normális dolgok, amik velem történnek! Pihennem kell.

Harry
Igazán vicces volt Louis-t figyelni, ahogy zavarban van, és nem titkoltam magam előtt és előtte sem, hogy élveztem. Ó, de még mennyire! Ennél jobb már csak az lett volna, ha ő is csatlakozik hozzám a flörtölésbe, még akkor is, ha csak megjátszotta volna, de nem baj, így is fantasztikus volt. És előtte a karjaiban voltam! El sem tudom mondani, mennyire hiányzott az az érzés, amely ilyenkor kerít hatalmába.
Az a helyzet pedig, amikor megzavart minket Liam… na, az is szórakoztató volt. Bár totál zavarban voltam Louis-val együtt, azért külső szemlélőként biztosan jót nevettem volna magunkon.
Ilyen csodás élményekkel pedig nem kérdés, hogy milyen jó kedvvel sétáltam vissza a szobámba és tértem nyugovóra. Alig várom a következő napokat, melyeket reményeim szerint hasonló hangulatban töltünk el.
- Harry, zavarok? – nyitotta ki résnyire az ajtót meglepetésemre Liam.
- Nem, gyere nyugodtan – hívtam be kicsit furán, majd felültem az ágyamban.
- Minden rendben köztetek Lou-val? – tette fel pár perces csend után a kérdést, én pedig fáradtan sóhajtottam egyet. Kicsit sok már nekem, hogy mostanában a bandából mindannyian velünk vannak elfoglalva, de persze nem hibáztatom őket, hiszen csak szeretnének segíteni.
- Igen, azt hiszem, igen – feleltem őszintén. Remélem, az előbbi kis játékunk és utána az a konyhás jelenet nem a visszájára fog elsülni.
- Akkor jó, csak az utóbbi napokban nem úgy látszott, aztán ahogy láttalak titeket lent… Meg kellett kérdeznem – magyarázta meg érdeklődésének okát, amivel egyetértésemet bólogatással fejeztem ki.
- Semmi baj – intettem le, mielőtt még folytatta volna. – Tökéletesen megértem. De inkább rólatok mesélj Danielle-lel! – tereltem más témára a beszélgetésünk fonalát. Liam először sóhajtott egy nagyot, és csak azután válaszolt:
- Az utóbbi hetekben is ez volt velünk, hol együtt, hol külön, de egy idő után mindig történt valami. Most viszont nem hiszem. Szerintem mi végeztünk.
- Ne mondj ilyet! Bármikor változhat a helyzet – próbáltam lelket önteni belé anélkül, hogy elkotyognám Louis ötletét. Remélem, bejön.
- Hát, nem tudom. De a lényeg, örülök, hogy ti már rendben vagytok.
- Igen, annak én is – mosolyodtam el én is, ahogy visszagondoltam az este történtekre. Régen voltam már ilyen boldog.
- Jó éjt, Harry! – köszönt el Liam, én pedig visszafeküdtem az ágyba.
- Neked is! – viszonoztam, és jókedvvel merültem el az álmaimba Louis-ról.