tag:blogger.com,1999:blog-48201237280186559492024-03-13T15:24:09.480+01:00They don't know about usEdina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.comBlogger70125tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-20066070876947241902015-04-18T21:22:00.000+02:002015-04-21T16:22:36.590+02:0061. rész<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudom, tudom. Millió éve nem jelentkeztem, úgyhogy rögtön bocsánatot is kérek. Kisebb ihlethiányom volt, illetve a végzős év elég zsúfolt, így amúgy is sok dolgom, tanulnivalóm volt/van, de végre időt szakítottam arra, hogy legalább most hozzam a következő részt. Már egy jó ideje elkezdtem, hol írtam hozzá, hol nem, de ma rávettem magam, hogy befejezzem, szóval itt is van. Szerintem nem lett a legjobb, ezért is bocsánat, azért igyekeztem. Remélem, tetszeni fog nektek valamennyire :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Fogalmam sincs, hogy mikor jön a következő, megteszem, amit tudok. Azt már eldöntöttem, hogy még a nyár folyamán szeretném befejezni a történetet, hogy ősztől már csak egy bloggal kelljen foglalkoznom, akkor már valószínűleg inkább fordítani fogok csak. De nem fordítok teljesen hátat az írásnak, már most 3 one shot ötlete van röviden leírva, szóval meg lehet nyugodni :) Ám ez még odébb van és a blognak sincs vége, úgyhogy egyelőre álljunk meg itt. Amint tudom, hozom a következőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ó, és köszönöm szépen, hogy eddig is kitartottatok, a sok-sok kattintást és köszöntöm az új olvasókat! Imádlak titeket! ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
Kellemes olvasást! :) xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-8c9b_rHJD4k/VTKtyFo1ugI/AAAAAAAABEw/vU94c1G1afs/s1600/Larry%2B-%2Bhe%2Bis%2Bmy...%2B%E2%99%A5%2B3.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-8c9b_rHJD4k/VTKtyFo1ugI/AAAAAAAABEw/vU94c1G1afs/s1600/Larry%2B-%2Bhe%2Bis%2Bmy...%2B%E2%99%A5%2B3.gif" height="200" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">61. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />
Másnap reggel már egy fokkal jobban ébredtem, ami pozitív volt, tekintve, hogy ma ezer dolgunk lesz, és jó lenne az összes programon ott lennem. Amíg Lou a fürdőszobába ment, hogy lezuhanyozzon, én a twitteremet néztem át. A fél timeline-om azzal volt tele, hogy rosszul lettem, így jobbnak láttam, ha kiírom, hogy nincs semmi komoly gond, és mindenki megnyugszik majd.<br />
- Na, már csak hőemelkedésed van. Jóindulattal – nyugtázta Louis a hőmérőt nézve, miután kijött a fürdőből és leült mellém.<br />
- Ez jó hír – néztem fel rá, lerakva a telefonomat az éjjeliszekrényre. – Jobban is érzem magam.<br />
- De még mennyire, hogy jó hír – mormolta a vállamba, miközben kis csókokkal hintette be azt. Egyik keze veszélyesen közel volt az ágyékomhoz, amit elég nehezen tudtam figyelmen kívül hagyni. Már kezdtem volna beleélni magam a helyzetbe, amikor rám jött a köhögés, a pillanat pedig elillant. – Na, jó, majd ha teljesen meggyógyulsz. Vedd be a gyógyszereket és kelj fel – állt fel az ágyról szerelmem sóhajtva, mire kínomban elmosolyodtam és szót is fogadtam.<br />
Szükség is volt arra, hogy mára jobban legyek egy kicsivel, a délelőtti interjú, ebéd és fotózás után hullafáradtan dőltem be a hotelszobánk ágyába.<br />
- Hagyjatok meghalni – nyögtem a párnába, mivel az arcom majdnem teljesen belenyomódott.<br />
- Nem szabadulsz tőlem, úgyhogy hozom a gyógyszereket – reagált Lou, amin halványan elmosolyodtam. Nem is akarok szabadulni tőle, sőt.<br />
- Köszi – vettem el tőle a pohár vizet és a pirulákat. Miután bevettem őket, átöltöztem melegítőnadrágba és pulóverbe, aztán már bújtam is be az ágy alá. Egy jó alvásra van szükségem, az majd mindent megold. Ez volt a szándékom, ám ez már az elején meghiúsult, mikor Niall benyitott az ajtón.<br />
- Jöttök ki a városba? Liammel szétnéznénk egy kicsit – érdeklődött a szőkeség, mire Louis rám nézett, gondolom, tőlem várta a választ.<br />
- Én maradok aludni, de te mehetsz nyugodtan – intéztem szerelmemhez szavaimat.<br />
- Biztos?<br />
- Igen, nem kell bébiszitterkedned, aludni egyedül is tudok – jelentettem ki, bár rögön utána elgondolkoztam, hogy mit is ejtettem ki a számon, mert bizony nem egyszer volt már, hogy nem tudtam elaludni Louis nélkül. Aki kijelentésem után felhúzta a szemöldökét, egyértelműen azt elmondva, hogy „Biztos vagy te ebben?” Azt hiszem, erre még vissza fogunk térni.<br />
- Szóval akkor Louis jön, okés, ugorj át hozzánk – szűrte le a lényeget Niall, aztán már le is lépett. Szerintem nem volt kíváncsi a szavak nélküli kommunikációnk folytatására.<br />
- Tudsz nélkülem aludni? Igen? – húzogatta a szemöldökét Lou tettetett sértettséggel. Imádom ezt a játékos énjét. Mondjuk melyiket nem?<br />
- Jó, oké, jól van, általában tudok nélküled aludni – javítottam ki magam. – Így megfelel?<br />
- Tűrhető – nyugtázta végül Lou, nem teljesen elégedetten, de annyiban hagyta a dolgot.<br />
Míg ő a telefonja után kutatott, én ismét megpróbálkoztam az alvással, azonban ez megint nem jött össze.<br />
- Hazz, leléptem akkor Niallékkel, sietek vissza. Ha bármi van, hívj vagy írj – hajolt le hozzám, hogy egy csókot nyomjon a homlokomra. – Szép álmokat, babycakes.<br />
- Szeretlek – motyogtam a nyakába, majd ő azt, hogy „Én is”, és már egyedül is hagyott, hogy pihenjek az esti koncertig.<br />
<br />
<b>Louis</b><br />
A Liammel és Niallel való bóklászás a városban nagyon jó volt, rengeteg helyre benéztünk, rengeteg mindent kipróbáltunk, úgyhogy eléggé élveztem. Már csak azért is, mert találtam néhány olyan dolgot, amit Harry imádna, úgyhogy ezeket azonnal meg is kellett vennem a drágának.<br />
- Nézd, mit hoztam neked! – kezdtem, amint átléptem a hotelszobánk ajtaját. Ekkor jutott eszembe, hogy akár aludhat is szerelmem, én meg éppen most ébresztettem fel, de ez nem történt meg. Már ébren volt, a telefonját bújta.<br />
- Na, mit? – nézett fel rám egy széles mosollyal, miközben az éjjeliszekrényre tette készülékét.<br />
- Remélem, tetszeni fog – szándékosan nem árultam el, csak az ölébe tettem a szatyrot, amiben az ajándékok voltak.<br />
- Te jó ég, imádom! – ragyogott fel Harry arca, ahogy kivette először az egyik fura mintás inget. Ebből még volt pár amúgy. Fogalmam sincs, hogy miket ábrázoltak, de annyira furcsák voltak rajtuk a minták, hogy egyből Harry jutott eszembe, muszáj volt megvennem őket. Tudtam, hogy imádni fogja. Azt az örömöt pedig leírni sem tudom, amikor meglátta a dobozban lévő ezüstös csillámmal ellátott csizmát. Pont olyan volt, mint amilyeneket hordani szokott, a kinézete viszont eléggé figyelemfelkeltő volt. – Ez. Az. Új. Szerelmem.<br />
- Hé, eddig azt hittem, hogy az én vagyok! – húztam fel az orrom tettetett sértődéssel. Közben alig bírtam elnyomni a mosolyomat.<br />
- Te is vagy az! – javította ki magát szerelmem még mindig a boldogságtól sugárzóan, majd odahajoltam hozzá egy csókért.<br />
<br />
Az esti koncert jó hangulatban telt el, Harry is jobban érezte magát, így nem kellett már leszaladnia a színpadról azért, mert rosszul van. Az én legnagyobb örömömre és megkönnyebbülésemre. Nem csoda, ha sokkal felszabadultabb és nyugodtabb voltam a koncert alatt.<br />
- Imádunk titeket, ti vagytok a legjobbak! – ordította a mikrofonba Niall az utolsó dal után, melyet hatalmas sikítás követett.<br />
- A valaha volt legjobb koncert volt ez! – csatlakozott a szőkeséghez Liam, mire még hangosabbak lettek a rajongók. Páran el is mosolyodtak, ahogy láttam, gondolom azért, mert ezt a mondatot minden alkalommal elmondja valamelyikünk legalább egyszer.<br />
Ezután lesiettünk a színpadról az öltözőbe, ahol mindannyian minimum egy liter vizet magunkba öntöttünk. Közben megjelent Mike, hogy elmondja a következő nap menetét.<br />
- Kaptok két órát, hogy összepakoljatok, aztán indulunk tovább. Holnap pihenhettek, csak este lesz koncert, addig azt csináltok, amit akartok – csapta össze maga előtt a mappáját. A fene tudja, miért hordja ezt mindig magával, olyan sok infó nem lehet benne azért.<br />
- Kész csoda – nyögtem fel én azt hallva, hogy végre lesz egy olyan napunk, amikor nem kell mennünk sehova, nincs semmi dolgunk, csak az esti koncert.<br />
- Ha nem tetszik valami, lépj ki – nézett rám szúrós szemmel Mike, mire elröhögtem magam. Ez tiszta hülye. Nem is reagáltam mást, abból egyikünk sem jött volna ki jól.<br />
- Na, jó, menjünk inkább – törte meg a csendet Liam, megpróbálkozva a témaváltással. Félig-meddig sikerült neki csak.<br />
Miután becsuktam a hotelszobánk ajtaját, Harry vigyorogva állt előttem. És ez az a vigyor volt, ami csak egyet szokott jelenteni.<br />
- Szerinted nagyon kiakadna Mike, ha késnénk egy kicsit bizonyos okok miatt? – tette fel a költői kérdést, aminek hallatán én is egyből elvigyorodtam.<br />
- Nem vagy már beteg? – érdeklődtem meg először a fontosabb dolgot, mire Harry megrázta a fejét. – Ez esetben ezt könnyen kideríthetjük…<br />
Szája máris az enyémen volt, kezei pedig a pólóm szélét húzogatták. Közben én a farmerja gombjait kerestem meg, hogy minél előbb érezhessem őt magamon.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-53313159646685702372014-12-24T13:40:00.002+01:002014-12-24T13:40:51.499+01:00Merry Christmas, Baby<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudom, hogy azt gondoltátok, most jó sokáig nem fogok itt jelentkezni, de nem. Tavalyhoz hasonlóan idén is írtam egy karácsonyi Larry one shotot, bár ez hosszabb lett (kb. 10 és fél oldal), illetve nem csak egy napról szól, hanem többről. Remélem, elnyeri a tetszéseteket. Ez az én karácsonyi ajándékom nektek! :) ❤</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt még nem tudom, hogy a 61. rész mikor érkezik, igazából még nem tudtam rávenni magamat arra, hogy megírjam, pedig az ötlet már megvan. Azért igyekszem vele, és remélem ez a one shot kárpótol titeket valamennyire :)</div>
<div style="text-align: justify;">
És ugye van ma egy bizonyos születésnapos... Nagyon boldog 23. születésnapot, Louis Tomlinson! ❤ I still can't believe it, my little baby.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kellemes olvasást és boldog karácsonyt! :)xx ♥ 🎄
🎁</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
U.i.: A végén az egy karácsonyfa és ajándék emoji, de hát a blogger nem ismeri fel...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-l7_HC2ZHIMQ/VJqbtp2DWKI/AAAAAAAABEA/YtZ8vm256GM/s1600/Larry%2B%E2%99%A5%2B%23Christmas.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-l7_HC2ZHIMQ/VJqbtp2DWKI/AAAAAAAABEA/YtZ8vm256GM/s1600/Larry%2B%E2%99%A5%2B%23Christmas.jpg" height="400" width="377" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Merry Christmas, Baby</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Harry sietve csapta be Range Roverének ajtaját, majd rohant be a bevásárlóközpontba. Igencsak késésben volt, negyed óra is eltelhetett már a megbeszélt időpont óta, és biztos volt benne, hogy bandatársa ki fogja őt nyírni, főleg mivel nem hagyta őt sokáig aludni. A rengeteg ember, akiken át kellett magát küzdenie, nem segített Harryn, minél előbb a bejárattól nem messze lévő, hatalmas karácsonyfánál álldogáló barátjához akart érni. De hát másnap karácsony van (legalábbis szenteste), ilyenkor mindig tömve vannak az üzletek és a bevásárlóközpontok.<br />- Ezer bocs a késésért, alig tudtam elszabadulni Lou-tól – állt meg Harry kissé lihegve Niall mellett és kezdett el magyarázkodni. A szőkeség eltette telefonját a zsebébe, mivel addig azzal szórakoztatta magát, hogy ne unatkozzon.<br />- Ja, képzelem – nevetett fel, ám aztán emlékeztette magát, hogy most le kellene szednie a göndör fejét, amiért miatta kelt korán, és még késni is merészelt. – Egyébként miért pont engem kellett iderángatnod? Tudod, milyen jót aludtam? Miért nem jöhetett Liam vagy Zayn? És azzal tisztában vagy, hogy délután repülök haza, Mullingarba, és most pakolnom kellene?<br />- Hé, levegőt azért vegyél – röhögött Harry, aki persze nem vette komolyan bandatársa korholását. – Először is, elhiszem, hogy jót aludtál, de Liam Sophiával van Wolverhamptonban, Zayn Perrie-vel Bradforban, te meg még itt, emlékszel? Szerinted kit hívhattam volna, ha nem téged? - tartott egy kis szüntetet, majd mikor nem érkezett válasz költői kérdésére, megragadta a szőkeség karját, és maga után húzta. – Na, gyerünk, meg kell venni a hozzávalókat Louis kedvenc kajájához!<br />Ugyanis az egész találkozó célja az volt, hogy Niall segítsen bevásárolni Harrynek, aki szerelme kedvenc ételét akarta elkészíteni születésnapjára. Másnap karácsony és egyben Louis szülinapja is, ilyenkor mindig elő kell rukkolnia valami újdonsággal. Az általa főzött menü még nem volt meg a négy év alatt.<br />4 év. Belegondolni is hihetetlen, hogy már ennyi ideje ismerik egymást és együtt is vannak. Felsorolni is lehetetlenség, mennyi jó vagy éppen rossz dolgon mentek keresztül, de semmi sem tudta őket szétszakítani. Ha egyszer-kétszer ez meg is történt, sosem tartott sokáig, és mindig kibékültek előbb-utóbb. Pedig milliónyi alkalmuk lett volna a szakítás mellett dönteni, erre viszont mindannyiszor képtelenek voltak, legalábbis egy idő után mindketten belátták. Menedzsmentjük nem könnyíti meg az életüket, ám ez sem tántorítja el őket egymástól. Miért is kellene, ha az övék a 21. század legcsodálatosabb szerelmi története, csak még nem tud róla a világ? Merthogy még egy ilyen történet, mint ami Louis-nak és Harrynek van, nincs, és amint ez kiderül, nagyon sokan imádni fogják.<br />- Kell még méz meg kukoricaliszt, és megvan minden – nézett fel a listájából Harry, amire felírta a hozzávalókat, nehogy bármit is kihagyjon.<br />- Aha, és azok merre vannak? Csak mert már végigjártunk minden sort, és én sehol sem láttam – forgolódott Niall az említett összetevőket keresve.<br />- Passz, menjünk még egy kört.<br />És mentek. Még éppen időben találták meg a kukoricalisztet, Niall már kezdett panaszkodni, hogy le fogja késni a repülőgépét, ha nem ér haza időben. Ez szerencsére nem következett be, kissé kicentizve ugyan, de idejében értek ki a bevásárlóközpontból.<br />- Kösz a segítséget, haver. Félretennék a kajából, de Louis-t ismerve mind elfogy, és most még nem találkozunk egy ideig – mondta Harry nevetve, miközben bepakolta a szatyrokat a csomagtartójába.<br />- Akkor ezt az ajánlatot majd később behajtom rajtad – vonta fel a szemöldökét Niall játékosan, aztán elköszöntek egymástól. Természetesen nem kell olyan nagy búcsúra gondolni, hiszen az ünnepek után úgyis együtt lesz a banda ismét, csak a karácsonyt mindenki a családjával és a párjával tölti (ha van).<br /><br />Mikor Harry a Louis-val már évek óta közös lakásukhoz ért, egyből a garázsba hajtott, hiszen útközben hazafelé elkezdett esni a hó, bár nem nagy pelyhekben. Semmi kedve nem volt Harrynek a másnap reggelt ennek az eltakarításával kezdeni, amikor jobb dolga is lesz. Ugyanis Louis szülinapján korán indulnak, hogy elmenjenek szerelme családjához, ahogy minden évben szoktak. Azt a napot ott töltik, majd 25-én már Harry családjánál lesznek. Így csinálják, amióta együtt vannak, tehát egyáltalán nem szokatlan nekik ez az ünnepi utazgatás.<br />- Na, végre! Már kezdtem éhen halni – hallotta meg a göndör Lou kiabálását, miközben a bejárati ajtó becsukásával szenvedett. Két nagy szatyorral a kezében nem volt könnyű feladat.<br />- Ne panaszkodj, inkább jöhetnél segíteni – mosolyodott el Harry. Végül nyitva hagyta az ajtót, hogy Lou majd odafárad becsukni, és egyenesen a konyhába ment, az étkezőasztalra pakolta le a szatyrokat.<br />- Ó, igen, el is felejtettem, hogy az én hercegnőmnek szüksége van a segítségre – vigyorodott el Louis, aztán már fel is pattant a kanapéról, hogy becsukja az ajtót. – Na, mi lesz ma a kaja? – tudakolta kíváncsian, mikor már Harryt figyelte a konyhát és a nappalit elválasztó pultnál álldogálva.<br />Imádták amerikai stílusú házukat, bár azért néhány változtatást végeztek rajta, mivel nekik úgy jobban tetszett. Annyi szobájuk volt, hogy a nagy részüket nem is használták, főleg mivel csak ketten laktak itt. Ám mikor a másik három srác is náluk vendégeskedett, akkor aztán volt élet. Na, nem mintha kettesben unatkoznának! Mindig kitalálnak valami őrültséget, ha pedig éppen nem, akkor romantikáznak vagy csak hétköznapi dolgokat csinálnak. Mint például Harry főz, Louis meccset néz. Nagy ritkán segíteni is szokott szerelmének, bár az inkább nevezhető hátráltatásnak.<br />- Marmite chicken, a kedvenced – mosolyodott el Harry. Nem látta értelmét titkolni, mivel úgyis kitalálta volna Louis az alapanyagokból. Azt már csak tudja, miből áll a kedvenc étele!<br />- De te nem is szereted.<br />- Igaz, de azt soha nem mondtam, hogy nem eszem meg. Nem a kedvencem, de ki lehet bírni – magyarázta Harry, a szatyrokból kipakolászva.<br />- Szeretlek, mondtam már? – ölelte át hátulról Lou, fejét Harry lapockái között pihentetve.<br />- Nem elégszer – fordult meg a fiatalabb szerelme karjai között, majd lehajolt hozzá egy csókra.<br />- Na, csináld a kaját, mielőtt éhen halunk! – csapott Harry hátsójára Louis, mire mindketten felnevettek.<br />Ahogy erre számítani lehetett, nem ment olyan egyszerűen ez a főzőcskézés. Főleg mivel Lou folyamatosan Harry körül legyeskedett, nem könnyítve meg így a fiatalabbik dolgát. Hol belekóstolt a készülő ételbe, hol meglökte szerelmét, akinek emiatt többször is újra kellett kezdenie az éppen akkor készített részt. Végül kiadta Louis-nak, hogy a tegnap óta a garázs mellett pihenő fenyőfát hozza be, mivel így sosem lesz készen az idei karácsonyfájuk. Ezután végre zökkenőmentesen befejezhette szerelme kedvenc ételét, amivel elégedett is lett.<br />- Hol szilveszterezünk? – kérdezte Louis, miközben Harry letette elé a tányérját, majd ő is helyet foglalt vele szemben, hogy ebédeljenek.<br />- Elvileg Niall akar valami bulit szervezni, legalábbis ezt mondta nekem, amikor reggel vásároltunk – magyarázta a göndör. – Egyébként milyen a kaja?<br />- Tökéletes – mosolygott rá Lou, Harry pedig azonnal megkönnyebbült, hogy jól sikerült szerelme kedvence. – Akkor Niallnél bulizunk? Mindenki?<br />- Nekem nincs jobb ötletem, és gondolom, igen. Illetve nem tudom, hogy Zayn meg Liam mit tervezett…<br />- Ebéd után írok nekik – döntötte el az idősebbik, aztán más témát kibeszélve fejezték be az evést.<br />A mosogatás természetesen Harryre maradt, ha Louis csinálta volna, egy ép tányérjuk sem lenne már. Pontosan ezért nem is bánta a göndör, hogy a háztartási munkák közül sokat neki kell elvégeznie. Amúgy is megszokta már, körülbelül négy éve laknak együtt, volt ideje beletörődni.<br />- Na, készen vagyok a konyhával, díszíthetjük a fát – huppant le a nappali kanapéjára Harry, szerelme mellé, aki éppen a telefonját tette le az asztalra.<br />- Oké, már beállítottam oda, ahova mondtad. És most beszéltem Zaynnel meg Liammel, ők is jönnek Niallhez.<br />- Helyes, mindig jobb, amikor együtt bulizunk szilveszterkor – mosolyodott el Harry. – Perrie meg Sophia is jön velük?<br />- Perrie nem, mert van valami szilveszteri programja a Little Mixszel, viszont Sophia tud jönni – magyarázta Louis, miközben a már bekészített dobozokat nyitogatta ki, amelyekben a karácsonyi díszeket szokták tartani.<br />- Akkor egyel kevesebben leszünk, de tutira jó buli lesz – nyugtázta Harry, majd kezébe vette az égőket, mivel azt rakják fel először. Miután ezek felkerültek, jöhetett a csúcsdísz. Ezt imádták a legjobban a fára tenni. – Na, jössz? – kérdezte Harry, Louis felé fordulva.<br />- Persze. De hogy mászok a hátadra, ha nem hajolsz le? – vonta fel szemöldökét az idősebb, amivel szerelmének egyet kellett értenie.<br />- Így jó? – érdeklődött a göndör, már a kanapé előtt letérdelve.<br />- Attól függ, mit akarsz csinálni – vigyorodott el Louis. Nem tudott nem azokra az éjszakákra (vagy éppen nappalokra) gondolni, amikor alig várták, hogy eljuttassák egymást a csúcsra, és Harry letérdelt előtte…<br />- Azt majd később – jelent meg egy mosoly Harry arcán, ugyanis ő már kitalálta az estéjüket is. Természetesen mindent megad Louis-nak, amit kíván, mivel az ő szülinapja van (illetve csak lesz, de ők most ünneplik kettesben), ez a szülinapos joga. Aztán persze a szerepek majd felcserélődnek, amikor az ő szülinapja jön el, akkor Lou fogja a kívánságait teljesíteni.<br />Egy vigyort villantva végül Louis Harry hátára mászott, aki felemelkedett, odaadta szerelme kezébe a csúcsdíszt, Lou pedig felrakta azt a fa tetejére.<br />- Tökéletes – csodálta meg Harry a „művüket”.<br />- Ja, most már jöhet a többi dísz – lépett túl könnyen Louis a fenyő ámulásán, és már nyúlt is az egyik dobozért, amiben gömbök voltak, hogy befejezzék a díszítést.<br />Félórával később kifáradva fújta ki a levegőt Harry, miután végeztek. Na, nem azért, mert annyira kimerítő lett volna egy karácsonyfát feldíszíteni. Azonban ha az ember párja Louis Tomlinson, akkor ott semmi sem egyszerű. Louis ugyanis egyszer csak megunta a gömbök pakolgatását, és az utolsó dobozt, amiben még azok voltak, felkapta, és elszaladt vele. Legalább tíz percen keresztül kergette őt Harry, megpróbálva visszaszerezni azt. Végül győzött az az érv, hogy ha nem adja vissza, akkor semmilyen meglepetés nem lesz a nap további részében. Ezt persze Louis nem engedhette meg, úgyhogy félig-meddig legyőzötten, de szót fogadott Harrynek.<br />- Ezért kártérítést kérek – húzta fel az orrát sértődötten az idősebb, mire szerelme elnevette magát.<br />- Jól van, majd este megkapod.<br />- Reméltem is – vigyorodott el Louis, aztán Harry arcát kezei közé véve egy csókot kezdeményezett.<br /><br />A nap további részében tévét néztek, természetesen az elmaradhatatlan karácsonyi filmeket nem hagyták ki idén sem. Kiskifli-nagykifli pozícióban elhelyezkedtek a kanapén, ami így nem volt túl tágas, de megoldották, mint ahogy mindig mindent.<br />- Amúgy hogy-hogy nem kellett Eleanornak is jönnie a tegnapi közös bulira a srácokkal? – tette fel a kérdést semleges hangnemben Harry.<br />Hát igen. Eleanor. Harry sosem kedvelte igazán, főleg azért, mert a lány nyilvánosság előtt mindazt megtehette Louis-val, amit ő nem. Ez nem feltétlenül El hibája volt, ha a menedzsment nem találja ki, hogy Louis-nak barátnő kell, akkor most egy kicsivel kevesebb problémájuk lenne. De kitalálták, ők pedig nem szólhattak egy szót sem. Eleanor persze tudja, hogy Louis sosem lesz belé szerelmes, ezt már az elején letisztázták, bár ezt akkor még nem igazán hitte el. Aztán meglátta Louis-t és Harry együtt, onnantól kétsége sem volt, hogy ez a két srác egymásnak lett teremtve. Louis és El végül összebarátkoztak (nem csoda, volt rá három évük, és muszáj is volt, ha szerelmes párt akartak színlelni), Harryvel viszont nem volt ilyen könnyű dolga a lánynak. Nem is hibáztatta érte, fordított helyzetben ő is ugyanígy viselkedett volna. Azt túlzás mondani, hogy haverok, és talán sosem fognak felhőtlenül együtt nevetni, miközben megisznak valamit, de azért nem utálják egymást és képesek normálisan kommunikálni. Ez pedig nagy szó, hiszen annyi fájdalmas dolgot kellett már megtenniük, amit egyikük sem akart.<br />- Valami dolga volt szerintem. De holnap valószínűleg kell valamit csinálnunk, mintha ezt mondta volna a menedzsment a szünet előtt – válaszolt Louis Harry kérdésére. Hangja nem árulkodott arról, hogy érzékenyen érintené a téma, így Lou nem aggódott túlzottan.<br />- De holnap Doncasterbe megyünk.<br />- Tudom. Fogalmam sincs, hogy gondolták. De mi lenne, ha hanyagolnánk most ezt a témát? Van egy sokkal jobb ötletem… – kezdte el csókolgatni Louis Harry nyakát, mivel Harry volt a kiskifli. Teljesen lényegtelen, hogy ő a nagyobb, így szokták meg az évek alatt. Bár azért nem mindig, cserélni is szoktak.<br />- Igen? Mi lenne az? – tette a tudatlant Harry, szélesen mosolyogva, élvezve szerelme csókjait.<br />- Hmh… – mormolta Louis Harry bőrébe, nyilvánvalóan nem is figyelve a kérdésekre.<br />- De nekem is van egy ötletem – vetette fel a göndör, kezét lassan Lou ágyékához vezetve. – Menjünk vacsorázni! – majdhogynem felkiáltva mondta, mire szerelme egy pillanatra lefagyott.<br />- Mi? Nem fejeztem ki elég egyértelműen?<br />- Ó, dehogynem, de szerintem együnk, hogy aztán legyen mit ledolgozni – vigyorodott el Harry, ez pedig már rögtön jobban tetszett Louis-nak.<br />- Akkor siessünk!<br />A vacsora után – ami az ebéd maradéka volt –, megnéztek egy filmet, de már nem karácsonyosat, abból eleget láttak délután. Akcióvígjáték mellett döntöttek, aztán következett az ajándékozás. Harry ajándéka (karácsonyra és a szülinapjára is) Louis-nak az egész napos kiszolgálás és kívánságteljesítés mellett (ezek a szokásos, alap dolgok) az volt, hogy az elmúlt négy év alatt készült fényképekből kiválogatta a legjobbakat, vett egy fotóalbumot, amibe aztán különbözőképpen beleragasztotta a képeket. Louis teljesen odáig volt érte, főleg a még 2010-2011-ben készültekért. Harry pedig mezt kapott karácsonyra, aminek a hátuljára rá volt írva, hogy Tomlinson (ebben majd mehet szurkolni szerelmének, ha focimeccse lesz neki), illetve egy rózsaszín tollas, szőrös boát. Ezt még korábban látta Harryn, amikor meghívták a bandát egy műsorba, és akkor annyira megtetszett neki szerelmén látni ezt a kiegészítőt, hogy muszáj volt megvennie. Ki tudja, lehet még az ágyban is hasznos lesz ez…<br />- Uh, a twitterem már túlpörgött, pedig még nincs is szülinapom – pillantott fel a telefonja képernyőjéből Louis.<br />- Ez nem meglepő. Mindannyiunk szülinapja közeledtével ez van. Egyébként két perc múlva már hivatalosan is szülinapod van – jegyezte meg Harry az órájára nézve, ami hamarosan éjfélt üt. – Szóval hogy szeretnéd kezdeni azt a napot?<br />- Az ajkammal az ajkadon – mosolyodott el Lou, és már magához is húzta szerelmét egy csókra. Az egy csókból aztán több is lett, ellentétben a rajtuk lévő ruhák számával. Végül egymásba temetkezve töltötték az éjszaka egy részét, a másik nevét nyögve.<br /><br />Másnap reggel elég korán csörgött a szerelmes pár ébresztője. Ezt Harry viselte jobban, ő szimplán a telefonjához nyúlt, hogy kikapcsolja a zajt. Louis-nak viszont inkább más ötlete támadt.<br />- Dobd ki azt a szart, mert megőrülök – morogta a párnájába, mire Harry felnevetett.<br />- Hé, a telefonomról beszélsz! Tudod, hogy ebben egy csomó fontos és gyönyörű dolog is van – jegyezte meg a göndör, erre pedig már Louis is felemelte a fejét.<br />- Például a szex közbeni képek?<br />- Például te, te hülye – röhögte el magát Harry kínjában, hogy milyen gyorsan elrontotta szerelme a romantikus pillanatot. – Na, jól van. Keljünk fel, mert így sosem érünk Doncasterbe – és amint ezt kimondta, Lou már a karjánál fogva húzta is őt vissza. Hát, kissé nehézen indult a reggeljük.<br />- Én vezetek? – kérdezte Louis, miközben kivitte a táskáikat, hogy Harry Range Roverébe tegye. Ebben több hely van a cuccaiknak, mint Louis autójában, főleg, hogy még a családjaiknak szánt ajándékaikat is viszik.<br />- Miért nem szóltál, hogy vigyem ki a csomagokat? Megcsináltam volna én – válaszolt a göndör totálisan nem szerelme kérdésére, de mindegy.<br />- Tudod, azért, mert kisebb vagyok, még nem vagyok gyengébb, mint te – tette a csípőjére Lou a kezét, Harry pedig nem bírta ki, hogy ne mosolyodjon el.<br />- Ó, hát persze. Tudom én – húzta magához egy ölelésre párját, majd megcsókolta a feje búbját. – Amúgy igen, vezethetsz te, ha akarsz.<br />- Helyes! – villanyozódott fel Lou egy pillanat alatt, és már rohant is, hogy a kormány mögé üljön, mint egy kisgyerek. Harry mosolyogva csóválta a fejét azt gondolva, hogy egy idiótába szerelmes már négy éve.<br />- Lou – szólította meg az idősebbet lágy hangon, mire az ráemelte tekintetét. Harry kinyújtotta a karját, jelezve Louis-nak, hogy szálljon ki. – Boldog születésnapot! – majdhogynem suttogott, Louis pedig az olvadás határán volt, ahogy szégyenlősen mosolyogó szerelmére nézett.<br />- Köszönöm szépen – viszonozta hasonlóan halkan, aztán Harry lehajolt, Louis lábujjhelyre állt, hogy csókolózhassanak egymás karjai között.<br /><br />- Bocsi a késésért, de Louis-nak vagy ötvenszer vissza kellett szaladnia a lakásba, mikor már indultunk volna, mert „bent hagyott valamit” – magyarázkodott Harry, miközben kiszálltak az autóból, és egy-egy puszival köszöntötte Jayt, aki már a kapu előtt várta őket.<br />- Nem is igaz, és nem kellett volna annyiszor visszamennem, ha szóltál volna, hogy ne hagyjam bent – forgatta meg a szemeit Louis, bár mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy nincs igaza. Még neki is.<br />- Jaj, édesem, hát csoda, hogy Harry már ennyi éve kibírja veled – nevette el magát Jay, ahogy megölelte fiát és két jó nagy cuppanós puszit nyomott az arcára. – Na, gyertek be, már nagyon várnak titeket a gyerekek – invitálta be őket a házba. Harry kivette a táskáikat a csomagtartóból, Louis vitte az ajándékokat, aztán elindultak befelé.<br />A lányok borzasztóan örültek mindkét srácnak, jól megölelgették őket, a mosoly az arcukról letörölhetetlen volt. Ők még persze nem tudják, hogy Louis és Harry egy párt alkot, azt nehezen értenék meg. Bár egy ideje már gondolkoznak rajta, hogy elmondják Lottie-nak, talán még Fizzynek is, de ez a terv elég bizonytalan. Nem biztos, hogy megértenék úgy, ahogy mondjuk a szülők, szóval inkább várnak még. A lányok csak annyit tudnak, hogy Louis és Harry a legeslegjobb barátok, szinte már családtagnak tekintik Harryt, így nem meglepő nekik, hogy a karácsonyt általában együtt töltik, vagy ha Harry napokig náluk van.<br />- Sziasztok! – nyitódott ki a bejárati ajtó, amit egy pár csizma kopogása követett.<br />- Ó, szia, Eleanor! – üdvözölte őt mosolyogva Jay, miután kijött a konyhából. Ebéd után mindenki a nappaliba ment át, amíg ő elmosogatott. – Pont lekésted az ebédet, de ha gondolod, szedhetek még – ölelte meg a lányt.<br />- Jaj, nem kérek, köszönöm, útközben már ettem – utasította vissza kedvesen az ajánlatot El.<br />- Ahogy szeretnéd. Gyere, menjünk a többiekhez a nappaliba.<br />Mindenki egy-egy öleléssel és puszival köszöntötte őt, a gyerekek pedig őt is körberajongták. Imádják őt, hiszen úgy tudják, hogy Louis barátnője, bár elég ritkán tudnak együtt lenni.<br />- És meddig maradsz? – tette fel a kérdést Dan, miközben ismét helyet foglaltak. Jay és Dan egy kisebb, kétszemélyes kanapéra, Louis, az ölében Ernest, Eleanor és Lottie a nagyobb kanapéra, Harry egy fotelba, karjai között Dorisszal, az ikerlányok, illetve Fizzy pedig a szőnyegen szórakoztatták el magukat.<br />- Csak pár órát, utána megyek a szüleimhez, és még Maxszel is összefutok – fogalmazott finoman a lány a gyerekek előtt. Őket kivéve mindenki tudta, hogy Maxszel nem csak „összefut”, hanem inkább rohan hozzá, hogy aztán együtt töltsék El családjával az ünnepeket. Míg Louis ugye Harryvel van együtt, addig Eleanor Max mellett találta meg a boldogságot.<br />- Harry, mit szólnál, ha lefektetnénk az ikreket? Nekik eljött a délutáni alvás ideje – mosolygott Jay a göndörre, aki fel is állt Dorisszal a kezében. Jay elvette Louis-tól egyetlen öccsét, aztán ketten megindultak az emelet felé.<br />Dan és Lottie csatlakozott a szőnyegen játszó lányokhoz, Louis és El pedig a karácsonyfa előtt készítettek egy közös képet, amit kitehetnek twitterre. Ez csak a menedzsment miatt kötelező, mindenféleképpen azt akarják elhitetni a rajongókkal, hogy Lou és Eleanor az egész napot együtt tölti, amikor a valóságban egyáltalán nem így van.<br />- El, láttad már az új ruhámat, amit legutóbb vettem? – kérdezte Lottie, amire a lány megrázta a fejét. – Akkor gyere! – és már indultak is az emeletre Lottie szobájába.<br /><br />A délután valahogy így telt el, mindenki beszélgetett mindenkivel, majd Eleanor el is köszönt, mivel még vissza kell vezetnie Londonba.<br />- Lányok, mi lenne, ha összepakolnátok a szobátokban? Tudjátok, hogy akkor nem lesznek ajándékok a fa alatt, hogy ha rendetlenség van – szólalt meg Dan, mire Lottie és Fizzy már a szemét forgatta, de tudták, hogy ez rájuk is vonatkozik, hiszen az ikerlányoknak még nem tudják, hogy igazából kitől kapják az ajándékokat.<br />- Harry, addig lehozzuk a kicsi ikreket? – nézett a megszólítottra Jay, Harry pedig természetesen beleegyezett, imádta a kis apróságokat. Már hónapok óta rágja Louis fülét, hogy nekik is kell egy kisbaba, azonban ez nyilván nem ilyen egyszerű. Így minden alkalmat megragad, ha babák közelében lehet. Persze Louis is legalább annyira akar babát, mint Harry, de valakinek le kell őt rángatnia a földre, amikor nagyon beleéli magát, hiszen ez a mostani helyzetükben még elég bonyolult lenne.<br />Amíg ők a kicsikért mentek, a lányok pedig pakoltak, Dan és Louis a garázsban elhelyezett ajándékokért rohantak ki, hogy gyorsan a fa alá tegyék. Sietniük kellett, ha nem akarták, hogy a gyerekek meglássák őket. Szerencsére ez nem következett be, mindenki nagyon örült az ajándékának, és estig el is szórakoztak velük.<br />- Na, jól van, lányok, irány az ágy – szakította félbe a játékot Jay, mire Daisy és Phoebe azonnal nemtetszését adta. – Akarjátok elaltatni Ernestet és Dorist? – na, ez már hatott, indultak is az emeletre, miután még egyszer felköszöntötték bátyjukat.<br />- Lassan mi is megyünk aludni szerintem – nézett Louis-ra Harry, aki egyetértett.<br />- Miért együtt? – vetette közbe Lottie, felnézve a telefonjából.<br />- Mert… sokat utaztunk ma, fáradtak vagyunk, és még holnap is vezetünk – felelte Louis egy kisebb gondolkozási idő után. Végül is igaz volt, amit mondott, csak azt hagyta ki, hogy egy ágyban is fognak aludni, de erről egyáltalán nem kellett tudnia Lottie-nak.<br />- Ja, oké – vont vállat a lány, mire rögtön megnyugodtak.<br />Miután Jay visszatért, Louis és Harry elköszöntek a többiektől, hogy végre egy kicsit kettesben lehessenek.<br />- Lottie előbbi kérdésénél egy pillanata megállt a szívem – sóhajtott fel Harry, miközben lehuppant az ágyra.<br />- Gondoltam, ezért válaszoltam én – mosolyodott el Lou. – Lassacskán el kell neki mondanunk, de egyszerűen nem tudom rávenni magam.<br />- Tudom, Lou, tudom. Ezzel még várhatunk. De szerintem most foglalkozzunk valami mással, te kis szülinapos – váltott témát Harry vigyorogva, ahogy keze végigsiklott Louis felsőtestén, le egészen az ágyékáig.<br />- Mire gondolsz pontosan? – nyögött fel Louis, hogy az élvezettől vagy a kíntól azt már ő sem tudta. Harry ekkor belenyúlt a nadrágjába, innentől pedig már eléggé világos lett az, ami eddig is az volt.<br />Nem sokkal később már a ruháiktól is megszabadultak, az ajtót bezárták, egymás szájának estek, és a lehető legnagyobb csendben értek fel a csúcsra.<br /><br />Másnap reggel ismét korábban keltek fel, mint szerettek volna. Louis egyáltalán nem reggeli ember, de Harry már megszokta, hogy szinte minden reggel morog mellette szerelme. Ez most sem volt máshogy.<br />- Kivágom azt a szart, ha még tovább csörög.<br />- Szerintem ezt már tegnap megbeszéltük – nevette el magát Harry, miközben kikapcsolta az ébresztőt. Aztán eszébe jutott egy ötlet, amivel talán elérheti, hogy Louis is időben készen legyen, és ne késsenek el. Ma ugye Harry családjához mennek. – Hé, mi lenne, ha versenyeznénk, hogy ki ér le előbb a földszintre?<br />Ezt persze Lou képtelen volt kihagyni, pár másodperc alatt eldöntötte, hogy ezt a versenyt ő fogja megnyerni, így pillanatok alatt kiugrott az ágyból. Mindketten a lehető leggyorsabban magukra kapkodták a ruháikat, majd rohantak le a lépcsőn egymást rángatva, hátha sikerül feltartani a másikat.<br />- Hé-hé, fiatalság, mi ez a nagy kapkodás? – nézett fel az újságjából Dan az ebédlőasztalnál ülve.<br />- Ha! Én nyertem – jelentette ki büszkén Louis, lehuppanva az egyik székre, mire már Dan is összerakta a történetet.<br />- Hát persze, hogy te nyertél – mosolyodott el Harry, magához húzta szerelmét, és egy cuppanós puszit nyomott az arcára. – Egyébként ez volt az egyetlen mód arra, hogy időben kiszedjem Louis-t az ágyból – válaszolta meg végül Dan előző kérdését.<br />- Ó, így már mindent értek – nevetett fel Dan.<br />- Úgy látom, mindenki nagyon jó kedvében van ma, hozhatom a reggelit? – lépett ki egy pillanatra Jay a konyhából egy mosollyal az arcán. Erre mindenkinek ugyanaz volt a reakciója, így percekkel később már jóízűen falatoztak.<br />- Amúgy a lányok és az ikrek merre vannak? – kérdezte Louis két falat között.<br />- Még alszanak. A lányok kiélvezik, hogy a szünetben kialudhatják magukat, Doris és Ernest viszont nemsokára felébred szerintem – válaszolt Jay, nem sokkal később pedig szavainak megfelelően hallották is az ikrek síró hangját.<br />- Majd mi megyünk értük Louis-val – állt fel hamarabb Harry, hogy Jay hadd fejezze be nyugodtan a reggelijét.<br />- A legaranyosabb kisbabák a világon – állította magabiztosan Lou, ahogy kivette Dorist a kiságyból.<br />- Az biztos – értett egyet Harry. – Jól van, semmi baj, már megyünk is anyához – gügyögte Ernestnek, miközben lementek a lépcsőn.<br />A legszívesebben egész nap babáztak volna még, de ezt nem tehették meg, hiszen legkésőbb délre Harryékhez akartak érni. Így hát, mikor már a lányok is felkeltek, elbúcsúztak mindenkitől, és lassacskán elindultak. A kapuban még biztosították Jayt, hogy nem szükséges ételt csomagolnia az útra, úgyis lesz kaja Harryéknél.<br />- Pusziljuk Anne-t, Gemmát és Robint, és mondjátok meg nekik, hogy alig várjuk, hogy megint találkozzunk!<br />- Jól van, anya, vigyázzatok magatokra – ölelte meg édesanyját Lou, aztán beszállt Harry mellé, aki már ott ült a kormány mögött.<br /><br />- Nem, Lou, tutira nem hagytuk nálatok, emlékszem, hogy elraktam – győzködte tovább szerelmét Harry, miközben kiszálltak a kocsiból. – Hozd inkább az ajándékokat.<br />- Gyerekek, már az utca végére hallani lehet, hogy megérkeztetek – nyitotta ki az ajtót nevetve Anne.<br />- De mi van, ha mégsem raktad el? – csüngött továbbra is a témán Louis.<br />- Miről van szó?<br />- De emlékszem rá. Egyébként a telefontöltőről vitatkozunk – válaszolta meg Anne kérdését Harry. – Majd meglátod, ha kipakolunk.<br />- Mint egy ötven éves házaspár, komolyan – jelent meg az ajtóban Gemma is.<br />- Mi is örülünk, hogy látunk, Gemma – villantott egy álmosolyt Harry nővérére.<br />- Na, jól van, gyertek be, majd ott folytatjátok – vetette fel Anne, amivel egyetértettek, úgyhogy Harry bevitte a csomagjaikat, Louis pedig az ajándékokat.<br />Miután Robin, is üdvözölte őket, felmentek Harry régi szobájába, kipakolták a cuccaikat, és meg is lett a töltő. Ezt Harry egy „ugye, hogy igazam volt” mosollyal nyugtázta, míg Lou a szemét forgatta, de persze azért meg is könnyebbült, mivel így nem kellett még visszaautózni Doncasterbe. Végül teljesen meg is békült, amikor Harry a karjaiba vonta és egy hatalmas csókot nyomott a szájára.<br />- Na, és milyen volt a tegnap Doncasterben? – kérdezte Anne, miközben az asztal közepére tette a levest, hogy ebédeljenek.<br />- Nagyon jó, a lányok imádták az ajándékokat – felelte Harry egy mosollyal az arcán, ahogy visszagondolt az előző napra. – És végre babázhattam majdnem egész nap – tette hozzá nyomatékosítva, szemöldökét felhúzva, ahogy Louis-ra pillantott.<br />- Nem kell célozgatnod, tudom, hogy mire megy ki ez az egész – nézett rá Louis, és bár komolyan kezdte el mondani, a végére mégiscsak elmosolyodott.<br />- El ne kezdjetek azon veszekedni, hogy babát akartok, mert erre még nem vagyok felkészülve – szólt közbe nevetve Gemma, amire mindenkinek hasonló volt a reakciója. – Először nőjetek fel, csak azután akarjatok gyereket.<br />- Nagyon örülnék egy unokának, de egyet kell értenem Gemmával – fejtette ki véleményét Anne, mire Robin elkezdett bólogatni, hogy szerinte is, Gemma büszkén bólintott egyet, Louis majdnem kiköpte a vizet, ami ivott, Harry pedig hitetlenül nézett rá. Lehet, hogy egy kicsit túljátszotta a szerepét, de csak lehet…<br />- De anya!<br />- Mi van? Ez az igazság – mondta nevetve Anne, amin végül mindenki felröhögött, aztán abban maradtak, hogy ez így lesz.<br />A délután további részét beszélgetéssel, illetve a minden évben adásba kerülő karácsonyi filmek nézésével töltötték, semmi extra, élvezték, hogy végre pihenhetnek. Nemsokára úgyis kezdődik az újabb turné, ám most még nincs semmi dolguk. Mikor már megunták a filmeket és a társasjátékozást, következett az ajándékozás. Mindenki örült annak, amit kapott, még akkor is, ha nem, hiszen a szándék a lényeg.<br />- Gyertek, kész a mézeskalács! – szólt ki a konyhából Anne, miután kivette a sütőből a süteményeket. Igaz, hogy tegnap már sütött egy adagot, de az kevésnek bizonyult, és még szeretne Harryéknek is adni, amit elvihetnek holnap.<br />- Wow, Harry, van mézeskalácsház, gyere már! – kiáltotta izgatottan Louis, akár egy kisgyerek, amint besétált a konyhába, hogy betegye a mosogatóba a használt tányért.<br />- Ú, ez tök jól néz ki – állapította meg Harry, ahogy meglátta a Louis izgatottságát okozó sütit. Karjait Louis dereka köré fonta, magához húzva őt hátulról, majd egy puszit nyomott szerelme nyakára.<br />- Szerintem fényképezd le, és tedd ki instagramra – tanácsolta Gemma, miután ő is és Robin is beléptek a konyhába.<br />- Gyönyörű lett, nagyon ügyes vagy, drágám – puszilta meg Anne arcát Robin.<br />- Jézusom, ennyi szerelmespárt – nyögött fel Gemma. Mindkét oldalán vagy csókolózott egy pár, vagy ölelkezett.<br />- Jól van már, inkább hozd be anya telefonját – forgatta a szemét Harry, de nyilván nem tudott nővérére haragudni.<br />- Louis, szívem, ugye nem baj, ha téged nem jelöllek be a képen? Nagyon szeretném, de gondolom, hogy nem lehet – fordult fogadott fiához Anne.<br />- Ó, dehogy, egyáltalán nem baj. Ki is nyírna minket a menedzsment egy ilyesmi dologért, meg akartam is szólni, hogy engem hagyj ki – nyugtatta meg második anyját Lou, és igaz is volt minden szava.<br />Miután megették a mézeskalácsok egy részét, Harry és Louis úgy döntött, hogy lezuhanyoznak, aztán lefekszenek aludni, kicsit sokat autóztak ebben a pár napban.<br />- Hulla vagyok, pedig nem is csináltunk ma nagy valamit – terült el az ágyon Louis, miközben Harry becsukta a szobájának ajtaját.<br />- Azért remélem még maradt egy kis energiád… – vigyorodott el Harry, aztán lassan elkezdte levenni a derekára kötött törölközőt.<br />- Ó, erre mindig van – ült fel az ágyon Louis, máris érezte, hogy elönt őt a vágy.<br />- Ezt örömmel hallom – jelent meg egy mosoly a göndör ajkain.<br />Harry az ágy előtt állva megfordult, és hagyta, hogy a lazán a derekán lévő törölköző lehulljon róla. Louis lélegzete elakadt, hiába vannak együtt szerelmével már évek óta, annak meztelen testének látványa mindig új és új hatással van rá, képtelen hozzászokni. Harry lassan megfordult, az ágyra mászott Louis-hoz, aki ajkait máris a másikéra helyezte. Lassan elkezdte levetkőztetni az idősebbet, csókolózás közben mindketten néha-néha felnyögtek. Louis végül Harry fölé került, a göndör pedig engedte, hogy szerelme átvegye az irányítást.<br />- Szeretlek, Hazz, mindennél jobban – súgta Louis, mintha egy titkot árult volna el, ám ez csak részben volt így. Közben kezei bejárták Harry minden egyes porcikáját, amely az őrületbe akarta kergetni a fiatalabbat.<br />- Én is szeretlek, Lou, a világon a legjobban – nem sok választotta el Harryt attól, hogy nyögve feleljen, de sikerült összeszednie magát. Pillanatokkal később mindketten felváltva nyögtek és kapkodtak levegőért, már azt sem lehetett tudni, hogy hol kezdődik az egyikük teste és hol a másiké. Felváltva hadarták el (vagy inkább csak akarták volna elhadarni, ha lett volna levegőjük), mennyire szeretik a másikat, mennyit jelentenek egymásnak, aztán Louis kifulladva borult Harry mellkasára, és egy csókot nyomott szerelme ajkaira.<br />- Boldog karácsonyt, bébi.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-41362467715587086102014-11-15T12:46:00.000+01:002014-11-15T12:46:30.989+01:0060. rész<div style="text-align: justify;">
Helló! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Hoztam is a következőt, ezt nagyon szerettem írni, úgyhogy remélem, a ti tetszéseteket is elnyeri majd.</div>
<div style="text-align: justify;">
És tudom, hogy azt mondtam, igyekszem előre dolgozni és késés nélkül hozni az új részeket, de úgy tűnik, ez mégsem pontosan így fog menni. Ez az év alapból nagyon zsúfolt és nehéz, tehát kevesebb időm van blogolni, illetve nyelvvizsgázni is akarok még érettségi előtt, ami szintén a blogolásra maradt időmből vesz el (olyannyira, hogy tegnap is levelet írtam), de ezt muszáj lesz megcsinálnom. És mielőtt még azt hinnétek, nem, nem akarom szüneteltetni a blogot, csak arról van szó, hogy a sok tennivalóm miatt nem tudok egyszerre kettőt vezetni, így ezt (ami több időt vesz el) picit... félreteszem? Szóval nem hagyom abba, mert imádom írni a sztorit és meg akarom csinálni az ötleteimet, csak ritkábban jönnek majd a részek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem, megértitek, megértetek, de most tényleg fontosabb a tanulásra és a sulira koncentrálnom. Kellemes olvasást! :)xx ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-rnGXNXelX3Y/VGc7kY_f13I/AAAAAAAABDw/5qCoy8eEIC4/s1600/Larry%2B-%2Byou%2Bmake%2Bme%2Bsmile%2B%E2%99%A5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-rnGXNXelX3Y/VGc7kY_f13I/AAAAAAAABDw/5qCoy8eEIC4/s1600/Larry%2B-%2Byou%2Bmake%2Bme%2Bsmile%2B%E2%99%A5.jpg" height="400" width="298" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">60. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />A reggeli rohamtempóban való elkészülés jellemezte a nap többi részét is. Ugyanis a Louis-val közös házunktól egyenesen a repülőtérre mentünk, mivel Liamék már a kisbuszban voltak, aztán repültünk is Ausztráliába. Egyedül a gépen volt pár órás nyugtunk: Liam és Zayn az egyikük telefonján szórakozott, Niall és Louis valami ökörségen dolgozott, nekem pedig a betegségnek köszönhetően sikerült végigaludnom az utat, csak néha ébredtem fel. Mint utólag megtudtam, végül különböző időpontokban, de mindenki elaludt, Lou meg időnként rám nézett, hogy minden rendben van-e.<br />- Jó lesz, de Harry, te elég gyengén teljesítesz – állapította meg Brad, a koreográfusunk, aki mindig ellenőrzi a koncert előkészületeit. Éppen azt próbáltuk el, hogy ki hol lesz a színpadon az egyes dalok alatt.<br />- Mivel beteg! – kérte ki magának Lou, amin halványan elmosolyodtam. Védelmező, mint mindig, ha rólam van szó. Ez persze kölcsönös. Erre Brad egy bocsánatkérő pillantást lövellt felém, aztán még hozzá tette, hogy „azért szedjem össze magam”. Hát rajtam ne múljon.<br />Nyilvánvalóan a koncertre nem lettem jobban, de igyekeztem a legjobb formámat hozni a körülmények és az állapotom ellenére is. Nem tudom, a rajongók mennyit vettek ebből észre, én próbáltam ugyanúgy hülyülni, bár persze nem mindig sikerült.<br />Éppen a koncert vége felé jártunk már, amikor a <i>She’s Not Afraid</i> alatt úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban elhányhatom magam. Próbáltam visszatartani, azonban egy idő után tudtam, hogy nem fog tovább menni és a színpadon fogok rókázni, így gyorsan elhadartam Zaynnek, aki a legközelebb volt hozzám, hogy nem érzem jól magam, hátra megyek. Bólintott, én pedig már a szám elé tartott kézzel futottam be a mosdóba, ahol végre kiadhattam magamból mindent.<br />- Harry, minden oké? – kopogtatott az ajtó másik oldaláról Paul.<br />- Nem igazán – sétáltam a mosdó bejáratához, hogy jelezzem, nyugodtan bejöhet, semmi olyat nem fog már látni, amit nem akar.<br />- Mit képzel ez magáról?! Mi az, hogy egyszerűen lejön a színpadról? Hol van ez a hülyegyerek? – ordított magából kikelve szokás szerint Mike, megzavarva a Paullal való beszélgetésemet. – Á, szóval itt vagy! – torpant meg hirtelen a férfimosdó nyitott ajtaja előtt. – Megtudhatnám, hogy mi a fene ütött beléd?<br />- Mike, állj le, nem látod, hogy hulla sápadt? Éppen az előbb hányt, mivel beteg – magyarázta meg neki Paul helyettem is.<br />- Bocs, hogy lejöttem a színpadról, mert nem akartam több ezer rajongó előtt hányni – forgattam a szememet, aztán még egyszer megmostam az arcomat vízzel, hátha emberibben nézek majd ki egy kicsit.<br />- Ó, hogy beteg vagy. Az más. Akkor gyorsan hozd helyre magad, mert a turné nem áll meg miattad – hadarta el, és már el is tűnt a szemünk elől.<br />- Hülye köcsög – reagáltam le Mike szavait. Milyen együttérző. Mintha ezt nem tudnám magamtól is.<br />- Ne foglalkozz vele. Inkább menj az öltözőbe, mindjárt szerzek neked teát meg gyógyszert – tanácsolta Paul, majd ő is otthagyott, így szót fogadtam neki. Most kivételesen.<br />Az öltözőbe belépve Lou, a fodrászunk fogadott csodálkozva, úgyhogy neki is elmagyaráztam a történteket.<br />- Feküdj le a kanapéra – javasolta, száját elhúzva ramaty kinézetemen, gondolom. – Most már jobban vagy? – kérdezte, mire bólintottam.<br />Nem sokkal később megérkezett Paul a teával és gyógyszerrel, amit be is vettem. Közben a koncert is véget ért, Louis szinte az ajtót kivágva rontott be az öltözőbe.<br />- Minden rendben? Mi van Harryvel?<br /><br /><b>Louis</b><br />Alig vártam, hogy vége legyen a koncertnek, és nyilván nem azért, mert nem élveztem volna. Illetve… Imádtam, egészen addig, amíg Harry le nem szaladt a színpadról a <i>She’s Not Afraid</i> közben. Onnantól tiszta ideg voltam, bár próbáltam leplezni, szerintem sikertelenül, és akkor sem nyugodtam meg, amikor a dal után Zayn a rajongóknak és nekünk is elmondta, hogy Harry rosszul érzi magát. Nem kell említenem, hogy az utolsó három számnál fejben teljesen máshol jártam.<br />Az öltözőbe szinte berobbantam, annyira gyorsan szerelmemhez akartam jutni.<br />- Minden rendben? Mi van Harryvel?<br />- Semmi gáz, már jól vagyok – mosolygott rám Harry a kanapéról.<br />- Mi az, hogy semmi gáz? – visszhangoztam szavait ámulva.<br />- Nyugodj már meg, Louis, csak beteg, majd jobban lesz, de a turné nem áll meg – lépett be Mike is az öltözőbe egy mappát tanulmányozva. Fel sem nézett belőle, úgy beszélt, látszott, mennyire érdekli a helyzet.<br />- Na, már csak te hiányoztál – sóhajtotta Niall, miközben egy üveg ásványvizet kerített magának.<br />- Vegyük úgy, hogy ezt meg sem hallottam – erőltetett magára egy mosolyt Mike, mire Niall egy grimaszt vágott rá, mielőtt beleivott az üvegébe. – Na, holnap tíz órakor interjú, aztán ebéd, fotózás és este koncert. Lesz egy kis szabadidőtök a fotózás és a koncert között, akkor pihenhettek. Reggelinél találkozunk – csapta a hóna alá Mike a mappát, aztán itt is hagyott minket.<br />- Annyira együttérző, hogy azt el sem tudom mondani – csóválta a fejét Liam.<br />- Mit is vártunk tőle? – tette fel a költői kérdést Zayn, a telefonjából felpillantva.<br />- Semmit. Pontosan ezt – ültem le Harry mellé a kanapéra, és máris ellenőriztem a homlokát. Még mindig lázas volt.<br /><br />- Vágd át magad pizsamába, be az ágyba, már megrendeltem a teát és hoznak valami könnyű kaját is – daráltam az infókat Harrynek, amint a következő hotelben elfoglaltuk a szobánkat.<br />- Levegőt vehetek? – fordult felém, és hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most viccelt vagy megsértődött. Arckifejezését látva inkább a második.<br />- Hé, Hazz, tudom, hogy utálod, hogy mindenki megmondja, mit csinálj, de kérlek. Tedd, amit mondok – lépkedtem hozzá, arcát a kezeim közé véve. – Legalább egy kicsivel jobban kell lenned holnapra, mert nagyon sok mindent hagynál ki – nyomtam egy csókot a homlokára. – Gyerünk, bébi, pizsamába, aztán az ágyba!<br />Ezen már Harry elnevette magát, és szót is fogadott. Közben megérkezett a könnyű vacsora és a tea, amit bevittem a szobánkba.<br />- Még mindig nem félsz, hogy elkapod tőlem a betegséget? – kérdezte mosolyogva szerelmem, miután egy csókot helyeztem a szájára, a bögre teát pedig a kezébe.<br />- Megmondtam, hogy egy kis betegség nem tart távol tőled – csókoltam meg újra, és komolyan is gondoltam szavaimat. Csak azért nem fogok nem hozzáérni, mert beteg. – És amúgy is ápolnál te is, ha esetleg elkapnám.<br />- Ó, hát hogyne – nevetett fel újra.<br />- Csak hogy tudd, ha most nem lennél beteg, súlyos következményekkel járna ez a megszólalásod – hoztam tudtára tettetett komolysággal, hogy csak a betegségének köszönheti, hogy nem kezdtem el birkózni vele.<br />- Ja, biztos – bólogatott, azonban hangján érezni lehetett, hogy egyáltalán nem így gondolja.<br />- Nem hiszed? – vontam fel a szemöldökömet játékosan.<br />- Ó, dehogynem – röhögte el magát, aztán már ő húzta magához a fejemet a halántékomnál fogva, hogy megcsókoljon.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-19740432485218060242014-11-08T10:39:00.000+01:002014-11-08T10:39:22.490+01:0059. rész<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Először is nagyon sajnálom a kimaradásokat, nem így terveztem, de az őszi szünetem is máshogy alakult, mint terveztem (de nagyon jó volt :D), időm sem nagyon volt, vagy ha igen, akkor fordítottam inkább, mert nem volt ihletem. Szóval volt egy kis válság az írásban, de talán sikerült ezen túljutnom, remélhetőleg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még egyszer bocsánat, és remélem, tetszeni fog ez a rész. Írjatok, pipáljatok bátran! ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
Jövőhéten már igyekszem időben jelentkezni, meg egy kicsit előre dolgozni. Kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-REgKQcpY8Pk/VF3j0w1TueI/AAAAAAAABDg/C4kS71mxIdI/s1600/Larry%2B-%2Bbaby%2Bit%27ll%2Bbe%2Bokay%2B%E2%99%A5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-REgKQcpY8Pk/VF3j0w1TueI/AAAAAAAABDg/C4kS71mxIdI/s1600/Larry%2B-%2Bbaby%2Bit'll%2Bbe%2Bokay%2B%E2%99%A5.jpg" height="400" width="332" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">59. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />Nem hiába mondogatta tegnap este Louis olyan sokszor, hogy „menjünk be, mert megfázunk.” Tökéletesen igaza lett, ugyanis én másnap olyan betegen keltem, hogy azt hittem, végem van.<br />- Ajjaj, hát ez nem néz ki valami jól – meredt Lou a lázmérőre, miután ébredés után úgy ítélte meg, hogy forró a homlokom, és lázat kell mérnünk. – 38.5. Fáj valamid?<br />- A torkom, és hányingerem van – soroltam tüneteimet, miközben feljebb húztam a takarót magamon.<br />- Akkor hozom a lavórt, mielőtt még telehányod a hálószobánkat – állt fel az ágy széléről enyhén elmosolyodva Lou. Nyilván szórakoztatónak találta volna, ha ez megtörténik, de tudom, hogy azért aggódik értem. Minden alkalommal, amikor beteg voltam, ő mellettem volt, és most már pontosan értem, hogy miért. – Tessék, vizes rongy a homlokodra – adott a kezembe egy teljesen eláztatott anyagot, a lavórt pedig az ágyhoz tette. – Az orvosunkat pedig máris hívom, hogy jöjjön megnézni téged – darálta kissé túlparázva a dolgokat, majd ki is ment a hálószobánkból.<br />Halvány mosollyal az arcomon néztem Louis után, imádom, amikor ilyen babusgatóvá válik, ám hajlamos a túlreagálásra, mint most is. De ezért is szeretem, ilyenkor borzasztóan imádnivaló, és csak az számít neki, hogy nekem jó legyen, hogy meggyógyuljak.<br />- Fél óra múlva itt lesz az orvos, a többieknek is szóltam, hogy beteg vagy, úgyhogy később átugranak majd, illetve elmondtam Mike-nak is, aki csak annyival reagálta le, hogy holnapra szedd össze magad – mondta Lou, miközben bemászott mellém az ágyba, majd a mellkasára húzott. Illetve csak húzott volna, mivel a hányingerem elérte a tetőpontját, és a lavórért kellett hajolnom. – Hát ez alapján nem hiszem, hogy összeszeded magad holnapra – jelentette ki szerelmem, miután egyelőre végeztem a gyomrom tartalmának kiürítésével.<br />- Szerintem is. De gondolom, nem áll meg a turné csak azért, mert beteg vagyok – dőltem vissza a párnára.<br />- Majd kitalálunk valamit – próbált elmosolyodni Lou, bár nem igazán sikerült neki. Kivitte a lavórt, tisztán visszahozta, aztán újra befeküdt mellém az ágyba. Én most már nyugodtan dőltem mellkasára, ő pedig a hátamat simogatta. – Iszonyatosan ennivaló vagy ilyenkor – szólalt meg halkan, mire egyből egy mosoly húzódott az arcomra.<br />- Csak ilyenkor? – emeltem fel az egyik szemöldökömet vigyorogva.<br />- Ööö, igen, csak ilyenkor – nevette el magát.<br />- Ja, persze, amikor nem, akkor szexi vagyok – jelentettem ki elégedetten, de nem élvezhettem sokáig „győzelmemet”, ugyanis a köhögés miatt megint fel kellett kelnem Louis-ról.<br />- Ó, babycakes, remélem, hamar meggyógyulsz – sóhajtotta Lou magához ölelve engem, majd egy csókot nyomott a nyakamra.<br />Nem sokkal később megérkezett az orvos, megvizsgált, kérdezett néhány dolgot, aztán felírta a szükséges gyógyszereket. Sajnos azt mondta, hogy ez a betegség nem fog egy nap alatt elmúlni, vagyis a holnap folytatódó turnén betegen kell részt vennem, hiszen ezért nem lehet szünetet tartani.<br />- Na, hogy van a kis beteg? – nyitotta ki a bejárati ajtót jókedvűen Niall, akiket Liam és Zayn követett. Mielőtt még megjött volna az orvos, leköltöztem a nappaliba a kanapéra, mivel innen könnyebb közlekedni.<br />- Valószínűleg betegen – válaszolta meg Niall költői kérdését Liam, miközben helyet foglaltak a fotelekben mellettem, aztán elmondtam nekik a fejleményeket.<br /><br /><b>Louis</b><br />Míg Harryt elszórakoztatták a többiek, én elugrottam a gyógyszertárba, hogy megvegyem az orvos által felírtakat. Odafelé néhány rajongó miatt meg kellett állnom, így egy kicsivel tovább tartott visszaérnem, ami kissé bosszantott, de hát, ha híres az ember, ez elkerülhetetlen.<br />- Megjöttem! – kiáltottam el magam, amint becsuktam a bejárati ajtót és levettem a cipőmet az előszobában. – Minden oké?<br />- A köhögésen és a hányáson kívül semmi gond – felelt Zayn, mire elhúztam a számat. – De a gyógyszerek majd javítanak a helyzeten – tette hozzá, gondolom, vigasztalásként, elkenődött arckifejezésemet meglátva.<br />- Igen, mindjárt hozom is őket – nyomtam Harry homlokára egy puszit, aztán a konyhában kipakoltam és előkészítettem mindent.<br />A srácok estig itt maradtak, tévét néztünk, videó játékoztunk meg hülyültünk, majd elköszöntek, hiszen holnap korán kell kelnünk. Amíg Harry felvánszorgott az emeletre, én egy újabb adag teát főztem neki.<br />- Végre – nyögött fel Harry, ahogy beledőlt az ágyunkba.<br />- Sokkal jobban szeretem, amikor miattam nyögdécselsz – tettem le a tálcát az asztalra, a pohár teát pedig a kezébe adtam, amint elhelyezkedett.<br />- Köszi – mosolyodott el. – Ez rohadt forró – köhögött fel, éppen hogy lenyelte az első kortyot.<br />- Mit vártál, hogy hideg? – nevettem el magam, mire szerelmem csak grimaszolt egyet. Elmosolyodva mellé feküdtem, ő letette a teát az éjjeliszekrényre, hogy hűljön egy kicsit, és nem bírtam tovább, késztetést éreztem, hogy ajkaira tapadjak. Egész délután távol kellett lennem tőle, legalábbis nem olyan közelségben voltunk, mint azt szerettem volna. – Ah, ez már úgy hiányzott.<br />- De beteg vagyok, a végén még elkapod – motyogta, ahogy karjaim közé mászott, majd a mellkasomon pihentette fejét.<br />- Nem érdekel. Egy kis betegség nem fog távol tartani tőled – biztosítottam őt nyugodtan. – Egyébként nem kellene egy hideg zuhanyt venned? Hátha az segít valamennyit, mert rohadt forró a tested – vetettem fel, és reméltem, hogy Harry beleegyezik, mivel jobb ötletem már nem volt. A gyógyszereket bevette, a tea itt volt, egész nap feküdt…<br />- Csak ha te is velem zuhanyozol le.<br />- Rendben – bólintottam rá. Legalább beleegyezett, most az sem érdekel, ha szétfagyok.<br />Megnyitottam a vizet, közben segítettem Harrynek levetkőzni, őt pedig én követtem. Bár jéghideg volt a víz először, egy idő után megszoktuk, csókolózás közben pedig már észre sem vettük, hogy fáznánk. Nem sok ideig zuhanyoztunk persze, szerintem nem is bírtuk volna nagyon tovább, aztán pizsamába öltözve bújtunk ágyba. Kiskifli-nagykifli pozícióban aludtunk el, csak éppen most én voltam a nagy kifli, borzasztóan élveztem magamhoz húzni Harryt, annak ellenére, hogy már egy ideje jóval magasabb, mint én.<br /><br />A másnap nem úgy indult, ahogy szerettük volna, mivel a telefonom ébresztője túlságosan is korán szólalt meg. Hát igen, vége a szünetünknek, folytatódik a turné, jön az utolsó része.<br />- Nem akarok felkelni – morogta Harry, párnájába nyomott arccal.<br />- Én sem – nyomtam ki az ébresztőt, mert már igencsak kezdett az agyunkra menni. – Mi lenne, ha inkább aludnánk?<br />- Tökéletes.<br />Éppen mikor átfordultam a másik oldalamra, ismét megszólalt a telefonom, csakhogy most nem az ébresztő. Paul hívott.<br />- Negyed óra múlva nálatok vagyok, el ne merjetek aludni! – hadarta, mintha csak tudta volna, hogy mire készülünk.<br />- Neked is jó reggelt – mormogtam válaszul, aztán meg is szakítottam a hívást. – Nem lesz alvás, Paul mindjárt itt van – adtam Harry tudtára a fejleményeket, aki egy grimaszt vágott, de hát muszáj volt felkelnünk.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-72242160414157389442014-10-17T18:28:00.000+02:002014-10-17T18:28:14.846+02:0058. rész<div style="text-align: justify;">
Helló! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Szörnyű, hogy nagyjából minden héten egy bocsánatkéréssel kezdek, de úgy látszik, mostanában ez már csak így van. Most is hoztam volna előbb, csak nemrég fejeztem be a rész második felét, mivel a hét eleje elég húzós volt nekem. Remélem, tetszeni fog, nem érzem a legjobbnak, de majd ti eldöntitek. És igen, kiderül, hogy lesz-e veszekedés vagy sem :D</div>
<div style="text-align: justify;">
A visszajelzéseket köszönöm szépen, kíváncsi vagyok, mit fogtok ehhez szólni ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem csak ennyit akartam, úgyhogy kitartást a sulihoz, mindjárt itt az őszi szünet, a részhez pedig kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-hSSoRPkK5Cw/VEFC5LgxiJI/AAAAAAAABDQ/BPZWSRtersk/s1600/Larry%2Ba%2Bsz%C3%ADnpadon%2Bxdd%2B%3B%24%2B%3B3%2B%E2%99%A5.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-hSSoRPkK5Cw/VEFC5LgxiJI/AAAAAAAABDQ/BPZWSRtersk/s1600/Larry%2Ba%2Bsz%C3%ADnpadon%2Bxdd%2B%3B%24%2B%3B3%2B%E2%99%A5.gif" height="378" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">58. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />Nem akartam haragudni Louis-ra, de mégis az voltam. Borzasztóan. Tisztában vagyok vele, hogy ő sem így szerette volna eltölteni a bulit, azonban nem volt más, akit okolhattam volna, vagy kitölthettem volna a dühömet. Jó, Eleanor ott volt, de őt már alapból nem szívlelem. Nyilván Mike ötlete volt ez az egész, ám ő nem volt jelen a bulin, a többi srácnak meg semmi köze ehhez, természetesen. Szóval maradt Louis. Akit a világon a legjobban szeretek, és egyben a világon a legnagyobb fájdalmat tudja nekem okozni. Szándékosan vagy akaratlanul, tökmindegy.<br />- Szóval? – emeltem meg az egyik szemöldökömet továbbra is Lou magyarázatára várva, miután bementünk a házba és kerestünk egy szobát, hogy nyugodt körülmények között beszélhessük ezt meg. Bár mivel legalább ötvenszer nyitottak ránk, Louis megelégelte, és bezárta az ajtót.<br />- Először is, ne gondold azt, hogy megint vele akarok lenni, mert nem – jelentette ki anélkül, hogy nevet említett volna, de erre nem is volt szükség. Mindketten tudtuk, hogy Eleanorról van szó. – Csak beszélgettünk és hülyültünk egy kicsit.<br />- Azt láttam. Nagyon jól elvoltatok – jegyeztem meg szúrós szemmel pillantva rá. Nem szántam annyira erős kommentnek, de így sikerült.<br />- Szerintem kezd túllépni rajtam. Tegnap még elég rosszkedvű volt, amikor hazaértünk Doncasterből, ma meg már szinte fesztelenül beszélgettünk. Mikor rákérdeztem, azt mondta, hogy áthívta tegnap este Maxet, aki rendbe tette lelkileg. Szóval nincs miért aggódnod. Egyébként sincs, mivel tudod, hogy téged szeretlek. Csakis téged – mondta ki, mire muszáj volt megfordulnom, addig karba tett kézzel, neki háttal álltam.<br />- Ki az a Max?<br />- Egy régebbi haverja, de lehet, hogy most már több is lesz, nem csak egy barát.<br />- Jó, de ez nem változtat azon a tényen, hogy szörnyen feldühít, amikor úgy viselkedtek, mintha még mindig együtt lennétek – komorultam el újra. Természetesen örültem, hogy végre csak az enyém lehet Lou és El túllép rajta, azonban a nagy közönség előtt még továbbra is egy párt alkottak, ami kikészít.<br />- Tudom, babycakes, és hidd el, hogy én is utálom ezt. Veled akarom azt csinálni, amit Eleanorral kell, de nem lehet. Tudod jól, hogy veled lenne az igazi – mondandója végére hangja elhalkult, a dühöm pedig végleg elszállt, mikor magához húzott, hogy megcsókoljon. – Na, mérges vagy még?<br />- Nem – nevettem el magam, mivel a világ legédesebb nézésével ajándékozott meg. – Tudod, hogy rád sosem tudtam sokáig haragudni.<br />- Igen, tudom – mosolyodott el Lou is. – Na, igyunk valamit!<br />Louis-nak ezt a kijelentését egy szájra puszi követte, majd már sokkal jobb kedvűen tértünk újra vissza a földszintre. A konyhában kerestünk magunknak alkoholt, és a többiekre gondolva, több üveget is magunkhoz vettünk. Mi már csak ilyen aranyosak vagyunk, hogy rájuk is gondolunk.<br />- Látom, már minden rendben – mosolygott ránk Sophia, miután összeszedtük a srácokat egy közös koccintásra. Bár ilyen már volt, azért mi akartunk olyat is, amikor csak mi öten koccintunk Liamre. Sophia persze itt volt és felajánlottuk neki, hogy ő is csatlakozzon, de visszautasította, mondván, hogy az úgy nem lenne az igazi.<br />- Igen, megbeszéltük – biccentettem a lány felé, aztán egyenesen Louis-t kerestem meg szemeimmel, mire ő rám kacsintott.<br />- Csak a szokásos veszekedés – adta viccesen a többiek tudtára Lou, mivel ők nem értették, hogy miről van szó, és persze mindenki felnevetett, de mi ketten tudtuk, hogy ezek a veszekedések azért komolyak és nehezek. Mi viszont mindent meg fogunk oldani.<br /><br /><b>Louis</b><br />- Harry, ne csináld, gyere már be! – kiáltottam szerelmem után, aki jó néhány pohár alkohol után elég laza állapotba került. Éppen azt találta ki, hogy ő ki akar menni a kertbe. Na, most ezzel nem lenne semmi baj, csakhogy odakint közben elkezdett szakadni az eső.<br />- Buli lesz, figyeld meg – szólt vissza nevetve, és meg sem várta, hogy reagáljak valamit, már nyitotta is ki az ajtót.<br />- Jobb lesz, ha vigyázol rá – tette a vállamra a kezét Liam mosolyogva, ahogy szerelmem után nézett ő is.<br />- Miért pont én?<br />- Mert te többet tolerálsz, mint mi – mondta ki, és hát ezzel egyet kellett értenem. Meg aztán, ha előjön a kanos énje, jobb, ha én vagyok vele.<br />- Azért segíthettek majd, ha úgy alakul – szögeztem le Liamre nézve, majd Harry után indultam, mert a végén még képes lesz megfázni.<br />Először kerestem magamnak egy esernyőt, de a szél is fújt, így feleslegesnek ítéltem, úgyhogy a felsőm kapucniját tettem a fejemre. Nem nagy védelem, mégis jobb, mint Harryé, aki egy szál fehér pólóban és fekete farmerben rohangált odakint. Úgy nézett ki, mint egy elmebeteg, aki kiszökött a klinikáról vagy a gumiszobából, így előbb a kitörni készülő nevetésemet kellett legyűrnöm, ami nem volt egyszerű, de végül megembereltem magam.<br />- Jó, szerintem eleget rohangáltál már idekint, gyere be, mert megfázol – szóltam rá ismét, de mintha meg sem hallott volna. – Hallasz?<br />- Na, Lou! Ne legyél már ilyen! – jött oda hozzám ugrándozva. A haja teljesen vizes volt, a cipője és farmerja sem állt máshogy, illetve a pólója totálisan átázott, rátapadt a felsőtestére. És mivel fehér színű volt, nem könnyítette meg a helyzetemet. – Te mindig benne vagy a hülyeségekben.<br />- Igen, de… – megálltam mondandóm közben, mivel nem tudtam, hogyan folytassam. Mondjam azt, hogy igen, de holnap után megint turné, és nem kéne megbetegedni? Megtenném, ám az a helyzet, hogy én is szívesen szórakoznék az esőben a szerelmemmel. Meg aztán fura lenne, ha én magyaráznám, hogy ezt nem kellene, amikor én tényleg minden ökörségben benne vagyok. – Na, jó – adtam be a derekam, mire Harry arcára egy hatalmas mosoly költözött.<br />Ezek után rohangáltunk, nevettünk és kergettük egymást, szerencsére senki sem figyelt ránk, hiszen kint nem volt senki, mivel késő volt és ömlött az eső, illetve a bulin résztvevők közül mindenki bent tartózkodott, csak a fedett teraszon álldogáltak páran, de ott se sokan, mert nem volt éppen túl meleg.<br />- Most már talán mehetnénk haza – álltam meg Harry mellett, aki a falnak dőlve kapkodott levegőért. Nem mondott semmit, csak bólintott, így elővettem a telefonomat, hogy felhívjam… Pault, ki mást.<br />Mivel itt mindenki ivott alkoholt, nyilván nem vezet haza senki, aki kocsival jött, tehát vagy érte jön valaki, vagy itt alszik a házban, esetleg a közelben. Én jobbnak láttam inkább hazamenni, főleg miután Harry kicsit sokat ivott. Én nem annyit, ez a sok szaladgálás a hidegben, esőben meg ki is józanított. Harryt még ez sem teljesen.<br />- Nem hiszem el, hogy hajnalok hajnalán iderángattál ebben az időben – fogadott „kedvesen” Paul, amin csak felnevettünk Harryvel.<br />- Imádunk, mint mindig – villantottam rá egy ezer wattos mosolyt, aztán beszálltunk az autójába. Gyorsan írtam Niallnek, hogy Harryvel eljöttünk, ne keressenek, aztán már szerelmemre kellett figyelnem, akinek be nem állt a szája. Paul inkább nem kérdezett semmit, szerintem jobban is tette egyébként, végül megállt a többi sráccal közös házunknál.<br />- Kösz a fuvart – kacsintott Paulra Harry, én meg úgy elkezdtem röhögni Paul arckifejezésén, hogy alig bírtam kiszállni az autóból, de azért sikerült.<br />- Holnap kinyír minket – nyugtáztam nevetve, aztán szerelmem keze után nyúltam. – Na, menjünk be, mert tényleg betegek leszünk.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-58021247051008233282014-10-11T11:13:00.000+02:002014-10-11T11:13:52.116+02:0057. rész<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Már szerettem volna tegnap hozni a részt, de annyi tanulnivalóm lett hétvégére, hogy tegnap is tanultam, este pedig a fejezet második felét írtam meg. Remélem, tetszeni fog, és már most bocsánatot kérek a végéért, de muszáj volt :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Köszönöm a pipákat és kommenteket az előzőhöz, kíváncsian várom őket most is ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
És szerintem most csak ennyi mondanivalóm volt, úgyhogy kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-o2xkGJ2h_lI/VDjz7WSdOKI/AAAAAAAABDA/IEWJ6iTNDlk/s1600/Larry%2B-%2BAs%2Blong%2Bas%2Byou%2Blove%2Bme%2B%E2%99%A5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-o2xkGJ2h_lI/VDjz7WSdOKI/AAAAAAAABDA/IEWJ6iTNDlk/s1600/Larry%2B-%2BAs%2Blong%2Bas%2Byou%2Blove%2Bme%2B%E2%99%A5.jpg" height="400" width="285" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">57. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />- Készen vagy már, Harry? – kiáltott fel Zayn az emeletre a földszintről. – A végén még miattad késünk el a buliból.<br />- Jövök már – dünnyögtem, miközben a fürdőszoba tükrében egy utolsó mozdulattal igazítottam helyre a göndör fürtjeimet.<br />- Na, végre. Nem tudom, Louis hogy bírja veled – röhögte el magát, ahogy elrakta a telefonját a zsebébe.<br />- Khm, az ő kedvéért hamarabb készülök el. Tudod, neki megvannak a módszerei, amikkel rá tud venni – húzódott vigyor az arcomra egy-két ilyen alkalomra gondolva, Zayn pedig csaknem megállt léptében az ajtó felé.<br />- Részleteket nem szeretnék tudni, köszi – jelentette ki nevetve, aztán az autójához mentünk, hogy induljunk Liam szülinapi bulijába, ami Andy házban lesz megtartva. Ezt találtuk a legjobb helyszínnek, erre tutira nem gondol Liam, mivel neki fogalma sincs az egészről, szóval meglepetés lesz.<br />Már vagy egy hete nem láttam Louis-t, és bár telefonon természetesen kommunikáltunk, az azért nem hasonlítható a személyes találkozáshoz. Én Zaynnel megyek a buliba, mert mi már mindketten pár nappal előbb visszajöttünk Londonba, így a közös házunkban maradtunk. Louis Niallel érkezik meg, ők csak tegnap estefelé értek vissza a fővárosba, Liam pedig Sophiával jön majd.<br />- Ó – hagyta el Zayn száját ez az egy betű, miközben leparkolt Andy házánál, mire kíváncsian felé kaptam a fejem, hogy megtudjam, mi okozta ezt. Kezével előre mutatott, az irányt követve pedig én is megláttam reakciójának okát. Az rendben van, hogy Niall és Louis megérkezett, csakhogy velük volt Eleanor is.<br />- Ez nem igaz – sóhajtottam bosszúsan az ablaknak döntve a fejem. – Csak egy olyan közös bulit kérek, ahol nem tűnik fel ez a nőszemély!<br />- Nem lesz gáz, Eleanor pedig nyilván nem azért jött ide, mert annyira akart – mondta Zayn, és bár tudtam ezt, mégis mérges voltam egy kicsit a lányra. Ő nyilvánosan is együtt lehet azzal a személlyel, akivel én nem, és ez mindennél jobban fáj. Csak az vigasztal, hogy én ezek helyett megkapom a nyugodt, abszolút nem nyilvános pillanatokat, amiket meg ő nem, és szerintem bátran kijelenthetem, hogy a kettő közül a második a fontosabb.<br />- Igen, tudom, csak amikor ő is itt van, mindig nehezebb – túrtam a hajamba, mentálisan felkészítve magam arra, hogy el kell viselnem, hogy más is hozzányúl tökéletes barátomhoz.<br />- Nyugi, majd iszunk egy kicsit, és minden lazább lesz – veregetett vállon Zayn, ötletébe pedig bele is egyeztem.<br />Miután kiszálltunk az autóból, egyenesen a bejárat felé indultunk, aztán Andy megmutatta, hova rakhatjuk le Liam ajándékait. Ahogy az egyik szoba felé mentünk, Louis tekintete találkozott az enyémmel, éppen a konyhából jött ki. Egy mosoly jelent meg ajkain, nekem pedig kényszerítenem kellett magamat, hogy ne rohanjak egyenesen hozzá. Csak az gátolt meg, hogy majdnem felestem, amikor elértünk egy lépcsőhöz, amin persze Lou jót röhögött. Onnantól már tényleg előre néztem.<br />- Szerezzünk piát – vetettem fel, miután ismét a földszinten, a lépcső aljánál voltunk, és a többek után keresgéltünk, de nem láttuk őket sehol.<br />Szerencsére a ház nem volt annyira zsúfolt, mint vártam, így nem kellett átverekedni magunkat a konyháig. Az italokat átnézve a vodkanarancs mellett döntöttünk, aztán átmentünk a nappaliba. Ám éppen hogy beléptünk, én megálltam menet közben, mivel pont elkaptam, ahogy Eleanor súg valamit Lou fülébe, amin végül mindketten jót nevetnek. Azt meg sem említem, hogy egymás kezét fogták.<br />- Jönnek! – kiabálta Andy, egyértelműen Liamre és Sophiára célozva. A zene megállt, a fényeket lekapcsolták, és síri csend telepedett a házra.<br />- Még mindig nem értem, hogy miért kell idejönnünk – hallatszott át közvetlenül az ajtó túloldaláról Liam értetlen hangja.<br />- Csak nyiss be – felelte Sophia, majd nyílt is az ajtó.<br /><br /><b>Louis</b><br />- Boldog szülinapot! – kiáltotta mindenki, Liam arcán pedig tisztán lehetett látni a meglepődést.<br />- Úristen – ez volt Liam első reakciója, mielőtt körbevették volna az emberek, hogy azt a két szót személyesen is elmondják neki. Ez egy jó ideig el is tartott, Eleanorral alig bírtunk hozzájutni, mivel mindenki egyszerre akarta felköszönteni őt, ám végül sikerrel jártunk.<br />Egyébként ahhoz képest, hogy mennyire kiakadtam, amikor Mike tegnap este felhívott, még mielőtt elköszöntem volna Eltől, hogy a lánynak is jönnie kell velem, egészen jó hangulatban telt el eddig a buli. Az otthon töltött néhány naphoz képest meg egyértelműen jobban. Olyan mintha megint minden olyan lenne, mint régen, azzal a különbséggel, hogy már nem vagyunk együtt, de még mindig tudunk közösen hülyéskedni. Illetve most már tudunk újra. Így azért valamennyire elviselhető ez a folyamatos hazudozás.<br />Harry viszont aggaszt, a kezdeti összemosolygásunk óta nem történt semmi, oda se jött hozzám, rám se nézett. Nagyon remélem, hogy semmi komoly probléma nincs, mert fogalmam sincs, hogy akkor mit csinálnék. Régóta nem veszekedtünk, habár a turné folyamán előfordult párszor, de mostanában nem, és egyáltalán nem hiányzik, hogy ennyi ember előtt rendezzünk jelenetet.<br />- Lou? Nem is figyeltél, ugye? – hallottam meg Eleanor hangját, ami kiszakított gondolataimból. Ajkain mosoly játszott, amely örömmel töltött el, régen láttam már ilyen jókedvűen, és szörnyen elszomorít, hogy ez miattam volt.<br />- Bocsi, nem, kicsit elgondolkoztam.<br />- Azt látom – emelte nevetve a szájához a poharát. – De ne aggódj, biztosan csak azon van kiakadva, hogy velem vagy – tette hozzá, miután lenyelte a kortyot, mire kérdőn néztem rá. – Harry. Nyilvánvaló, hogy nem tetszik, hogy nem beszéltél még vele. Keresd meg, és magyarázd el neki, mielőtt még elméleteket kezd el gyártani arról, hogy mégsem akarsz vele lenni.<br />- Ööö... miért mondod most ezt nekem? Pár hete ki lettél volna készülve, ha ugyanez történik – ráncoltam a homlokom, mert tényleg nem értettem. Még tegnap este is eléggé kedvtelen volt, miután hazaértünk Doncasterből, és el sem tudom képzelni, hogy mi okozhatta ezt a változást egyetlen éjszaka alatt.<br />- Megértem, hogy furcsállod. Tegnap este kicsit padlón voltam, Max pedig átjött, és… nagyjából helyre tette a lelkem. Tudod, ő nagyon sokat segített nekem, amikor… elmondtad, hogy mi a helyzet, aztán megszoktuk, hogy együtt lógunk – magyarázta hol mosolyogva, hol kissé szomorkásan.<br />- Értem. Nos, örülök, hogy találtál valakit, aki jobb kedvre derít, amikor arra van szükséged – mosolyodtam el én is.<br />Legszívesebben még kérdezgettem volna Maxről, de volt egy olyan érzésem, hogy erről most nem szívesen beszél, így inkább hanyagoltam a témát, és Harry keresésére indultam. Mivel a házban nem találtam, kinéztem az udvarra, ahol éppen Sophiával dumált.<br />- Na, jó, megkeresem Liamet, beszéljetek csak nyugodtan – húzódott egy mosoly Sophia arcára, ahogy megálltam mellettük.<br />- Ő is tudja, mikor kell lelépnie – jegyezte meg Harry a lány után nézve. – Egyébként miért is jöttél? – tette fel a kérdést olyan hangnemben, amiből egyből tudtam, hogy mérges rám. Ezek szerint igaza volt korábban Eleanornak.<br />- Ne beszélj így, és tudom, hogy miken jár az agyad, de rosszul gondolod – kezdtem el egyből magyarázkodni. Nem azért, mert valami rosszat csináltam, hanem azért, mert azt akartam, hogy tudja az igazat.<br />- Igen? Akkor várom a magyarázatot.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-35894913922926113652014-10-03T17:16:00.000+02:002014-10-03T17:16:09.619+02:0056. rész<div style="text-align: justify;">
Helló! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Na, végre sikerült pénteken jelentkeznem, igaz, tegnap és ma írtam meg a részt, de legalább itt van. Mondjuk nem érzem a legjobban sikerültnek, azért remélem, tetszeni fog nektek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Köszönöm szépen a kommentet és a pipkát, ajándékozzatok meg párral most is, kíváncsi vagyok a véleményeitekre! ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
És a szokásos rész előtti kép nem lehet más, mint az <i>always in my heart</i>, hiszen ma van a 3 éves évfordulója! Mondjuk twitteren ez tegnap volt ünnepelve, de a tweet időpontjánál ma áll, szóval ezt nem teljesen értem, de a lényeg, hogy azóta megint eltelt egy újabb év...</div>
<div style="text-align: justify;">
Kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-RBIE1CH-l98/VC682NnqxpI/AAAAAAAABCw/Xh3KK5WnWMQ/s1600/Larry%2B-%2BAlways%2Bin%2Bmy%2Bheart.%2B%E2%99%A5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-RBIE1CH-l98/VC682NnqxpI/AAAAAAAABCw/Xh3KK5WnWMQ/s1600/Larry%2B-%2BAlways%2Bin%2Bmy%2Bheart.%2B%E2%99%A5.jpg" height="400" width="298" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">56. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"></span><b>Harry</b><br />- Micsoda? Mit keres ott Eleanor? – kérdeztem homlokráncolva, amint becsuktam magam mögött a régi szobám ajtaját.<br />Miután Louis-val külön-külön elindultunk haza, túlestem a „nagy beszélgetés” első részén anyával és a nővéremmel, hogy kivel mi történt, amíg nem találkoztunk. Ez persze folytatódni fog este is, mikor Robin is hazaérkezik. Éppen valamilyen filmet néztük Gemmával, mialatt anya főzött, amikor csörgött a telefonom, Lou hívott, így inkább elvonultam egy kicsit, hogy nyugodtan tudjunk beszélni.<br />- Mike mondta neki, hogy ide kell jönnie. Merthogy most azt kell látniuk a rajongóknak, hogy a szünet alatt hazalátogattunk a családomhoz, és milyen nagy a boldogság meg tökéletes minden – magyarázta Lou a telefonba.<br />- Ez komolyan nem normális – tátottam el a számat, szavait hallva. – Mondjuk Mike-ról van szó, nem tudom, miért lepődöm még meg ezen.<br />- Azt hiszi, hogy mindent megtehet. Miután beszéltem erről Ellel, felhívtam Mike-ot, és jól leordítottam a fejét, hogy ezt mégis hogy képzelte. Majdnem kiröhögött, aztán rideg hangon közölte a szokásosat, hogy ha nem akarjuk elveszíteni a pozíciónkat a popiparban, akkor fogjam be és csináljam a dolgomat, majd lecsapta a telefont. Esküszöm, hogy egy idióta.<br />- Te jó ég, ez totál hülye. De ne aggódj, a következő koncerten majd csinálunk valamit. Nem olyan feltűnő dolgot, csak hogy megnyugtassuk a Larry shippereket, miután felkerülnek rólatok a képek a netre – jutott eszembe egy „bosszú”. Ha Mike azt hiszi, hogy bármit megtehet velünk, akkor téved, elfeledkezik a következményekről.<br />Ezen ötletembe Lou rögtön bele is egyezett, aztán el kellett köszönnünk, mivel őt nyaggatták a húgai, hogy játsszon velük, utánam pedig Gemma kiabált, hogy nem azért jöttem haza, hogy a régi szobámban telefonáljak. Ennek igazat kellett adnom, így vacsoráig elszórakoztattuk egymást.<br />- Egyébként Louis-val és veled minden rendben van? – kérdezte anya, miután kirakta az asztalra a vacsorát. Halványan elmosolyodtam, már azóta vártam ezt a kérdést, hogy megérkeztem.<br />- Igen, kivéve mikor Mike közbeavatkozik, szóval semmi újdonság nincs.<br />- Ó, nagyon sajnálom, édesem.<br />- És mikor jön már Louis is el hozzánk? Rég láttam őt – érdeklődött Robin. Hálás voltam, amiért próbálta terelni a témát a szomorúbb dolgokról.<br />- Nos, biztos vagyok benne, hogy ő is nagyon szeretne itt lenni, de sajnos ez nem csak rajtunk múlik. Mondjuk, csatlakozhatnátok a turnéhoz pár napra, már úgyis csak Ausztrália, Új-Zéland és Japán van hátra, akkor találkozhatnátok Louis-val is meg a többiekkel is – ajánlottam fel.<br />- Jó ötlet, arrafelé mostanában lesz jó idő, szóval lehetne egy kis családi nyaralás is – fűzte tovább Gemma, egyértelműen beleegyezve ajánlatomba.<br />- Akkor, ha mindenkinek megfelel, ezt megbeszéltük – mosolyodott el anya, egy részem pedig megnyugodott, hogy nem kell megint hónapokig távol lennem tőlük, hiszen hamarosan ők is jönnek utánam.<br />- És mi a helyzet Eleanorral? – kérdezte nővérem. – Csak mert attól függetlenül, ami történt, én jól összebarátkoztam vele – tette hozzá, szerintem egy kicsit tartva a reakciómtól. Bár nem örültem, hogy erről kell még itthon is beszélnem, természetesen nem akadtam ki.<br />- Hát, gondolom, nem egyszerű neki, de nem tehet róla Lou, hogy nem belé szerelmes. El kellett fogadnia. És eléggé kínos, amikor Mike kitalálja, hogy velünk kell lennie, de ez van. Más lassan úgyis kezdem megszokni – sóhajtottam fel, ám mielőtt még egy csomó „ó, istenem” és „annyira sajnálom” elhangzott volna, közbevágtam: – Szóval, mikor akartok csatlakozni a turnéhoz?<br /><br /><b>Louis</b><br />- Ne felejtsd el berakni Liam ajándékát is, Louis! – kiáltott fel anya az emeletre, miközben a régi szobámban pakoltam, ugyanis nemsokára indulok vissza Londonba. Illetve indulunk, mivel Eleanor is jön velem.<br />- Jó, de hol van? – ordítottam vissza. Nálunk teljesen megszokott, hogy így kommunikálunk, nem akadály nekünk, hogy az egyikünk a földszinten van, míg a másikunk az emeleten.<br />- Nehogy azt mondd, hogy nem tudod! Keresd meg, valahol fent van! – kaptam meg a választ, ami nem segített, de hát ez van. Ezen viszont nem akadtam fenn, más segítség után néztem.<br />- Lottie! Gyere már ide! – szóltam húgomnak, remélem, ő tudja. – Hol van Liam ajándéka? – tettem fel neki is a kérdést, amint belépett az ajtón.<br />- Szerintem az asztalod alsó fiókjába tetted – adott tippet, ami be is jött. A kérdés csak az, hogy ő honnan tudta, hogy ott van, és én miért nem? – És egyébként mi van a többiekkel? Harry jól van? Mondd meg neki, hogy alig várom, hogy megint találkozzunk.<br />- Öhm… mindenki fáradt, de jól vagyunk, és… persze, átadom – feleltem kicsit zavartan. Ez csak nekem furcsa? Bár végül is mindegy, ha tetszik Lottie-nak Harry, abból úgysem lenne semmi, mivel ezt nem engedném meg, és Harry egyébként is az én barátom.<br />Pakolás után mindenki összeült az étkezőasztalnál, hogy ebédeljünk, és bár érdekes volt a hangulat, mivel a húgaimnak fogalma sem volt arról, hogy Eleanor már nem a barátnőm, azért valahogy eltelt.<br />- Remélem, hamarosan megint eljöttök hozzánk – nézett rám anya, miközben az autóm csomagtartójába pakoltam be El és az én cuccaimat.<br />- Próbálunk majd időt szakítani rá – mosolyodott el Eleanor. Hát igen, muszáj volt tettetni, hogy ő tényleg a barátnőm, hiszen a húgaim is kint álltak a kapuban. Csak remélni tudom, hogy nem fognak utálni, ha kiderül az igazság.<br />- Helyes! De addig be kellene iktatnunk valamikor egy vásárlást is – jegyezte meg Lottie, egyértelműen Eleanornak címezve.<br />- Mindenképp – nevette el magát El. – Majd megbeszéljük, hogy mikor – egyezett bele, aztán mindenki elköszönt mindenkitől, így a búcsúzkodás kissé hosszadalmasra sikeredett, de végül sikerült beülnünk az autómba.<br />- Bocs Lottie miatt, de nem mondhatjuk még el neki az igazat – szólaltam meg, miután elhagytuk Doncastert.<br />- Semmi gond, érthető – biztosított, hogy nem probléma, de azért gondolom, nem esett neki valami jól, csak nem akarta bevallani nekem. – És ha visszaértünk Londonba, mi lesz?<br />- Nos, Liam szülinapi bulija lesz holnap, nem tudom, hogy arra kellene-e jönnöd – feleltem az igazsághoz híven, ugyanis fogalmam sem volt, hogy Mike mit tervezett holnapra. Ha jönnie kell Elnek, az eléggé kínos és érdekes lesz, mivel Harry is ott lesz ugye.<br />- Mindegy, majd szól Mike, ha kellek.<br />- Figyelj, El, sajnálom, hogy így alakult a helyzet, tudom, hogy ez az én hibám, és lehetne máshogy is, de…<br />- Ne, nem kell magyarázkodnod – szakított félbe. – Tudom, hogy nem így akartad, és nem tehetsz róla, hogy beleszerettél valaki másba. Lehetett volna ez egy egyszerű szakítás is, de Mike közbeavatkozása miatt nem úgy alakult, ahogy egy normális helyzetben történt volna, szóval nem a te hibád – fejtette ki véleményét, amin eléggé meglepődtem, ám örültem is neki.<br />- Ó, oké. És köszönöm Harry nevében is, hogy ezt teszed, még akkor is, ha nagyon nehéz neked – néztem rá egy pillanatra, aztán vissza az útra. Még sok mindent akartam volna mondani neki, de éreztem, hogy nem szívesen beszél erről, így inkább nem erőltettem tovább a témát.<br />- Nincs mit – felelt halkan, az ablakon kibámulva.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-53438424300037753742014-09-27T10:39:00.000+02:002014-09-27T10:39:05.960+02:0055. rész<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Megint csak azért hozom ma a részt, mert ismételten az előbb fejeztem be :'D Megpróbálok leszokni erről, tényleg, ez már engem is kezd idegesíteni. De remélem, tetszeni fog nektek, ahhoz képest, hogy a nagy részét tegnap és ma írtam, szerintem egész jó lett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon köszönöm a kommenteket és a pipákat, kíváncsian várom a véleményeket most is! Az újabb olvasókat pedig üdvözlöm köreinkben ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
És szerintem mást nem is akartam mondani, most kivételesen csak ennyi. Kitartást a sulihoz, és kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-UqXVRVwATa4/VCZ2t6ByHpI/AAAAAAAABCg/HhkIyCCeOyM/s1600/Larry%2B-%2Bhe%27s%2Bmy...%2B%E2%99%A5.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-UqXVRVwATa4/VCZ2t6ByHpI/AAAAAAAABCg/HhkIyCCeOyM/s1600/Larry%2B-%2Bhe's%2Bmy...%2B%E2%99%A5.png" height="375" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">55. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />Levegő után kapkodva léptünk ki a forró zuhanykabinból, bár a fürdőszoba sem volt sokkal hűvösebb. Azt hiszem, kicsit felforrósítottuk a levegőt. Miután megtöröltük magunkat, egy szál törülközőben mentünk át a hálószobába, ahol Lou hirtelen leültetett az ágyra.<br />- Csak ülj és élvezd – csupán ennyit mondott, pár másodperccel később pedig meg is értettem, miért. Ugyanis lenyomott nekem egy sztriptíz show-t. Mondjuk mivel csak egy törülköző volt rajta, így nem kellett sok ruhadarabtól megszabadulnia.<br />Álmomban sem gondoltam volna, hogy Louis valaha ilyet fog bemutatni nekem, de imádtam. Hangos ovációval és éljenzéssel kísértem produkcióját, ami egyszerűen hihetetlen volt. Totálisan beindított… megint. És hát ez után nem is volt kérdés, hogy az ágyban kötöttünk ki… Képtelen vagyok Louis-ból eleget kapni, és borzasztóan megnyugtató, hogy ezzel ő is így van.<br />A nap további részében én próbálkoztam a dalszövegírással, míg Lou FIFA-zott mellettem a nappali kanapéján. Nos, nem mondom, hogy könnyű feladat volt dalt írni, miközben szerelmem mellettem ordítozott, hogy miért rúgja a kapu mellé a játékos a labdát, és külön élmény volt, amikor örömében felpattant a kanapéról, mert megnyerte zsinórban a negyedik meccsét is. Ezzel csak egy leheletnyit hozta rám a szívbajt, de nem probléma.<br />- Na, jó, végeztem, kifáradtam – sóhajtottam hátradőlve a kanapén. Louis-tól csak egy oldalpillantást kaptam, aztán a játékra koncentrált ismét.<br />- Köcsög! Hát mi volt ez?! – háborodott fel, látszólag teljesen figyelmen kívül hagyva előbbi megszólalásomat, abbahagyva a játékot, ami végül döntetlen lett. – Micsoda? Ja, egyébként én is – dőlt hátra ő is mellém. Akkor ezek szerint mégiscsak hallott valamit.<br />- És te ugyan miben fáradtál ki? Mert, hogy én egész délutántól gondolkoztam és agyaltam, az érthető. De te? – emeltem fel a szemöldökömet mosolyogva, kíváncsian várva Lou válaszára.<br />- Csak mondom, hogy én végig koncentráltam, irányítottam a csapatot és izgultam. Szerinted ebbe nem lehet kifáradni? – ripakodott rám, ám ajkain láttam a meg-megjelenő mosolyt, amit igyekezett elrejteni.<br />- Hát biztos nem annyira, mint abban, amit én csináltam – jelentettem ki.<br />- Hah, hogyne! Jobb, ha menekülsz, mert ha elkaplak, nagyon meg foglak büntetni – „fenyegetett meg”, a játékos él pedig érezhető volt a hangjában. Nevetve kezdtem el az emelet felé szaladni, hiszen tudtam, hogy az a büntetés nem túlzottan fog fájni nekem, maximum az élvezettől fogok szenvedni. – Megvagy! – kiáltotta Louis, majd annyit éreztem, hogy ráugrik a hátamra. Éppen csakhogy meg tudtam tartani az egyensúlyomat, de szerencsére nem estünk el.<br />- Azért szólhattál volna, hogy rám ugrasz – panaszkodtam röhögve, miközben bevittem őt a szobánkba.<br />- Úgy nem lett volna olyan élvezetes – kontrázott, aztán belecsókolt a nyakamba. Kirázott a hideg, de ellenálltam a kísértésnek… még. Az ágy elé álltam háttal, jelezve Louis-nak, hogy szálljon le, de ő meg sem moccant.<br />- Na. Mi lesz már?<br />- Én itt maradok, rajtad – jelentette ki, hangjából kihallottam, hogy csak viccel, de azt is, hogy komolyan gondolja. – Rajtad akarok maradni, hogy soha többé ne válhassunk el – magyarázta, miközben szinte a vállamba fúrta a fejét.<br />- Szeretlek – mondtam a vállam felett átnézve rá.<br />- Én is szeretlek.<br /><br /><b>Louis</b><br />Az este további része csodálatosan telt, régen voltunk már több napig kettesben anélkül, hogy bárki is megzavart volna minket. Persze a többi sráccal folyamatosan kommunikáltunk telefonon, kisebb-nagyobb szünetekkel.<br />Másnap reggel viszont el kellett köszönnünk egymástól egy kis időre, mivel a hosszabb szünetünket kihasználva hazautazunk a családunkhoz. Örülök is ennek, mert ezer éve nem voltam otthon, és mindenki nagyon hiányzik, de nem is, mert ez azt jelenti, hogy távol kell lennem Harrytől. Megint.<br />- Bepakoltál mindent? – nézett be szerelmem a szobánkba, miközben egy kisebb táskába raktam be pár ruhadarabot.<br />- Még nem, de mindjárt végzek, ha beleférnek a ruhák.<br />- Talán, ha nem csak beledobálnád a cuccaidat, akkor egyszerűbb lenne – mosolyodott el Harry, aztán kiszedte az eddig berakott ruháimat, és elkezdte összehajtogatni őket. – Így mindjárt jobb lesz.<br />- Imádom, mikor előjön a csajos éned – ugrattam őt nevetve, mire egy grimaszt vágott felém, amin csak még jobban röhögtem. Annyira édes volt, hogy meg akartam zabálni őt.<br />- Fogd be! Remélem, tudod, hogy én is meg tudlak téged büntetni – húzódott egy elégedett vigyor a szájára.<br />- Ó, hát hogyne tudnám – ültem le mellé az ágyra, majd rácuppantam a nyakán egy pontra, amit kinéztem magamnak. – Na, így már nyugodtan elengedhetlek magam mellől. Biztosan tudni fogják, hogy a foglalt vagy, úgyhogy senki sem fog elvenni tőlem.<br />- Csak a családommal leszek, senki sem fog elvenni tőled. Egyébként se kell nekem senki rajtad kívül – közölte velem nyugodtan. – De azért köszi a jelet, ezt tuti mindenki látni fogja – nevette el magát, miközben a szekrény belső ajtaján lévő tükörben méregette a művemet.<br />- Az a jó – nyugtáztam elégedetten. Harry szavai nagyon jól estek, pontosan ezekre volt szükségem. Tudom, hogy sosem hagyna el vagy csalna meg, de néha rám jön a paranoia, amivel nem tudok mit kezdeni. Ilyenkor viszont jön Harry, és máris minden probléma meg van oldva. – Na, kajáljunk!<br />A reggeli hasonlóan jó hangulatban telt el, és még az azt követő pakolás is, mivel nem végeztünk teljesen az állandó hülyéskedés miatt.<br />- Hála az égnek, hogy nemsokára jövünk vissza Liam szülinapi bulijára – sóhajtottam, ahogy becipzáraztam a táskámat.<br />- Igen, én is örülök neki, ezer éve nem buliztunk együtt. És ne felejts el neki venni valamit! – tette hozzá hangját egy picit felemelve. Ja, igen.<br />- Jó, majd kikérdezem otthon a lányokat, hogy szerintük mi lenne a jó ajándék – biztos vagyok benne, hogy a húgaimnak és anyának lesznek ötleteik.<br />- Helyes, akkor legalább biztos, hogy nem valami hülyeséget veszel – nevette el magát Harry, mire csak grimaszoltam egyet, de aztán nem bírtam ki, és hozzáléptem, hogy megcsókoljam.<br />Ezek után sajnos el kellett köszönnünk egymástól, még ha csak pár napra is. Az ajtó bezárása után szinte rohantunk az autóinkhoz, nehogy véletlenül meglásson minket valaki együtt. Utáltam, hogy ezt kell csinálnunk, de Mike kinyírna minket, ha ez mégis megtörténne. Mondjuk, akik eddig is hitték és tudták, hogy Larry létezik, azoknak tökmindegy, de hát ez van. Az út alatt végig zenét hallgattam, nem bírtam volna ki a gondolataimmal a fejemben, és a rádiót csak akkor kapcsoltam ki, amikor leparkoltam a házunknál Doncasterben.<br />- Ó, édesem, ezer éve nem voltál itthon! – szaladt ki anya a kapun egy hatalmas mosollyal az arcán, amint meglátott engem. – Harry nem jött?<br />- Nem, miért? – kérdeztem vissza homlokráncolva, miközben kivettem a táskámat és bezártam az autómat.<br />- Tudod, hogy mindig örülünk, ha jön ő is, de most jobb, hogy nem. Ugyanis itt van Eleanor – mondta ki, mire majdnem leesett az állam. – Ma reggel érkezett, azt mondta, Mike küldte ide, szóval ne legyél rá mérges – magyarázta, ahogy befelé mentünk, aztán becsuktam mögöttünk az ajtót.<br />- Nem leszek, tudom, hogy El nem tett volna ilyet, csakis Mike.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-85892074066492360072014-09-20T12:56:00.000+02:002014-09-20T12:56:29.210+02:0054. rész<div style="text-align: justify;">
Helló! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Először is bocsánat, hogy nem hoztam már tegnap az új részt, akartam, csak még nem volt készen. Olyannyira, hogy éppen az előbb írtam meg a végét. Remélem, ez nem látszik meg rajta, és elnyeri a tetszéseteket. Most kivételesen több képet is raktam bele, mert mikor átnézegettem a képeimet, úgy éreztem, hogy ezeket muszáj leírnom és megmutatni nektek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon köszönöm a pipákat és kommenteket, kíváncsi vagyok, hogy ehhez mit szóltok majd ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
A következő pedig megint csak így hétvége felé jön, igyekszem vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-nM9MRQzSBTU/VB1bA3RIPEI/AAAAAAAABB8/SHtUNYuGsIQ/s1600/Larry%2B-%2Bi%27m%2Bsorry...%2Bthat%2Bwe%2Bfell%2Bin%2Blove%2B%E2%99%A5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-nM9MRQzSBTU/VB1bA3RIPEI/AAAAAAAABB8/SHtUNYuGsIQ/s1600/Larry%2B-%2Bi'm%2Bsorry...%2Bthat%2Bwe%2Bfell%2Bin%2Blove%2B%E2%99%A5.jpg" height="392" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">54. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />A hetek gyorsan teltek, szinte észre sem vettem, és máris elérkeztünk a turné utolsó nagyobb szünetéhez. Túl voltunk a Best Song Ever megjelentetésén, amit imádtak a rajongók, a három éves szülinapunkon a srácokkal, amit jól meg is ünnepeltünk, illetve befejeztük a filmünk forgatását, aminek pont a napokban volt a premierje. Ez után két hétig semmi feladatunk nem volt, és ezt mindannyian ki is élveztük. A premier után rögtön kicsit szétszéledt a csapat, Niall hazarepült a családjához, Liam Sophiával repült el nyaralni Franciaországba, Zayn Perrie-vel töltötte az első hetet, mi pedig szintén kettesben Louis-val.<br />- Egész életemben ezt akarom csinálni – jelentette ki Lou, miközben legördült rólam, és elterült mellettem az ágyon.<br />- Szeretkezni velem? Benne vagyok! – nevettem el magam, de azért egy részem komolyan is gondolta.<br />- Jó, akkor második menet? – fordult egyből felém egy vigyorral az arcán, mire felröhögtem. Mintha nem ezt csináltuk volna, amióta csak hazaértünk.<br />- Imádnám, de takarítanunk kell, emlékszel? A tegnap esti kis… akciónk hagyott némi nyomot maga után – emlékeztettem rá, hogy mit műveltünk este.<br />- Mire való a takarítónő? – kontrázott Lou.<br />- Először is, a hét elején volt itt, másodszor pedig, hogyan magyaráznád meg neki, hogy miért van a konyhaasztalon és a padlón is csoki öntet és nutella? – tettem fel a költői kérdést. Khm, kicsit kiélveztük tegnap este, hogy végre senki sem zavarhat meg minket.<br />- Jó, de előbb reggeli! – kiáltott Louis, majd kipattant az ágyból, felvett egy melegítőnadrágot, és már rohant is ki a szobából. Mosolyogva dőltem vissza az ágyra, várva pár percet, mielőtt magamra húztam egy pólót és az alsónadrágomat.<br />- Miért is nem vagyok meglepve? – léptem be a konyhába ezzel a kérdéssel, mire Lou értetlenkedve kapta felém a fejét. – Hogy nem te készítetted a reggelit. Bár lehet, hogy mindketten jobban jártunk így – nevettem el magam magyarázatom közben, ahogy a tányérokra kikészített croissant-okra pillantottam.<br />- Kösz a bizalmat – grimaszolt Lou mosolyogva. – Hozd a kedvenc bögréinket a nappaliba – adta ki a feladatomat. Szót fogadva a szekrényhez léptem, majd kivettem az említett bögréket, amiket aztán a nappaliban lévő asztalkára tettem. Louis közben már kipakolta a sütiket meg különböző lekvárokat, ha szeretnénk még azt hozzá enni, majd leült a kanapéra. Visszaszaladtam még a forró kávéért, amit végül kiöntöttem a bögréinkbe.<br />- Imádlak, hogy mindig tudod, mire van szükségem – mosolyodott el szerelmem édesen, én pedig úgy éreztem, ott zabálom meg, annyira cuki volt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-xnxLCThNWys/VB1cjGo921I/AAAAAAAABCI/QKIndy2ih0Y/s1600/Larry%2Bbreakfast%2Bdrawing%2B%E2%99%A5%2B%5E.%5E.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-xnxLCThNWys/VB1cjGo921I/AAAAAAAABCI/QKIndy2ih0Y/s1600/Larry%2Bbreakfast%2Bdrawing%2B%E2%99%A5%2B%5E.%5E.jpg" height="320" width="227" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez azért van, mert azon kívül, hogy te vagy életem szerelme, lelki társak is vagyunk – feleltem, ahogy egy csókot nyomtam a füle mögé, ám mikor húzódtam el, Lou nem engedett, és összenyomta ajkainkat.<br />Ez elválás után sikerült megreggeliznünk, de természetesen nem szokványos módon, ugyanis Lou egy idő után megunta, hogy csak eszünk vagy etetjük egymást, így elkezdett dobálni a süti darabkáival. Erre tőlem kapott egy kanálnyi lekvárt a hajába.<br />- Aha, köszi. Ezt hogy fogom kiszedni belőle? Lou ki fog nyírni, ha meglátja – nézegette lekváros frizuráját az előtérben lévő tükörben, miközben azon aggódott, hogy mi lesz fodrászunk és sminkesünk reakciója.<br />- Tudod, van erre egy nagyon jó megoldás – támaszkodtam meg az ajtófélfánál karba tett kézzel és egy mindentudó mosollyal az arcomon. – Hajmosás.<br />- Ú, na, ne már! Ez eszembe nem jutott volna! – játszott rá Louis, és jobban eltátotta a száját, mint azt a normális helyzet megkövetelte volna. Ekkor még hozzátette, hogy muszáj lesz lezuhanyoznunk, mert rajtam is lát kajamaradékot, és együtt, hogy spóroljunk a vízzel.<br /><br /><b>Louis</b><br />- Jó, de előtte fel kell takarítanunk – jelentette ki Harry, mire egyből legörbült a szám, ám végül beleegyeztem. Amúgy sem tehettem volna mást.<br />Nos, igen, én és a takarítás két külön dolog, nem igazán férünk meg egymás mellett. De mivel Harrynek néha előjön a tisztaságmániás énje, ezért muszáj egy kicsit hozzászoknom. Éppen ezen igyekeztem, ahogy felmostam a csoki öntetes padlót a konyhában.<br />- Ha végeztél, még legalább egyszer átmehetsz rajta – vetette felém Harry, miközben a porszívót vitte el az egyik kisebb szobába, ami ilyen mindenes volt.<br />- Mi? Már vagy háromszor felmostam! – szólaltam fel eltátott szájjal.<br />- Az lehet, de akkor nem rendesen. Hajrá – mosolyodott el, majd hozzám lépett visszafelé menet, és egy puszit nyomott a homokomra. – Ha ügyesen megcsinálod, kapsz valami meglepetést zuhanyzás közben – tette hozzá kacsintva, mire egyből visszajött a kedvem a feladathoz.<br />Kétszer is áttakarítottam a konyhát – vagyis hát a padlót és a konyhaszigetet –, szóval Harrynek egy rossz szava sem lehetett. Ő eközben a nappalit tisztította, köszönhetően a reggeli közbeni kajacsatának. Felporszívózta a szőnyeget és a kanapét, felmosta a padlót és áttörölte az asztalt. A fürdőszobába mentem, ahova Harry is, csak ő azzal a céllal, hogy elpakoljon egy-két takarítószert, míg én azért, hogy átcsábítsam őt a zuhanykabinba.<br />- Jézusom, Lou! A szívbajt hoztad rám! – rótta fel szerelmem a mellkasára szorított kézzel, ahogy megpördült a tengelye körül. Nekem mindig sikerült megijesztenem őt, ő viszont nem így volt ezzel, folyton kiszúrtam magas alakját.<br />- Sajnálom – szinte dorombolva mondtam, ahogy hozzábújtam. Karjaimmal rögtön átöleltem derekát, ajkaim pedig a nyakához értek suttogás közben: – Mi lenne, ha átmennénk a zuhanyzóba? Mintha említettél volna valami meglepetést korábban…<br />- Ó, igen – húzódott kaján mosoly a szájára, miközben hatalmas tenyereit a hátsómra simította. – Dereng valami… – hangja rekedtesen csengett, amitől már végem volt. Ilyenkor különösen szexi volt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-t3SG_i95jRw/VB1c4HXQ5XI/AAAAAAAABCQ/dJ7yhFQXWZ0/s1600/Larry%2Bin%2Bthe%2Bshower%2B%E2%99%A5%2B%3B3.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-t3SG_i95jRw/VB1c4HXQ5XI/AAAAAAAABCQ/dJ7yhFQXWZ0/s1600/Larry%2Bin%2Bthe%2Bshower%2B%E2%99%A5%2B%3B3.jpg" height="270" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Innentől pedig szükségtelenek voltak a szavak. Ajkaink találkoztak, és vad játékba kezdtek, miközben kezeimmel a pólója alját kerestem meg, hogy lehúzzam róla. Erre a kis időre távolodtunk el egymástól, illetve amíg meztelenre vetkőztünk és beléptünk a zuhanykabinba. Megnyitottuk a vizet, ami először jéghideg volt, így kissé lehűtött minket… minden értelemben. Ám ahogy az felmelegedett, úgy lett minden más is egyre forróbb. Harry a kabin oldalának szorított, amelynek hidegsége kellemesen jól esett, mivel szerelmem jóvoltából a forróság is biztosítva volt. Ajkai az enyémre tapadtak, egyik kezével megtámasztotta magát a zuhanyzó oldalán, a másikat pedig lecsúsztatta az oldalamon keresztül az ágyékomig. Már ekkor végem volt, ezt gondolom, Harry is érezte, mert önelégülten elmosolyodott, amikor ujjai közé vette férfiasságomat.<br />- Imádom, ahogy a tested válaszol nekem – motyogta a fülemhez, ahogy elkezdett dolgozni rajtam. Szerettem volna reagálni valamit, de csak egy nyögés jött ki a torkomból, ám úgy tűnt, Harrynek ez is elég volt.<br />Nem tudtam eldönteni, hogy élvezet vagy kín-e, amit művel velem, de tetszett. Ám mikor egy gyors csókot követően letérdelt és keze helyét átvette a szája, már minden egyes gondolatom eltűnt, szerintem azt sem tudtam volna megmondani, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Bár… ez ebben a helyzetben talán sikerült volna.<br />- Ó, Istenem… Harry – nyöszörögtem, mert ezt már nem tudtam elviselni, annyira jó volt, hogy szinte fájt. Erre az volt a reakciója, hogy még jobban végezte rajtam a feladatát, én pedig pillanatokkal később láttam is a csillagokat az élvezet határát átlépve.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-77026582948317174942014-09-12T15:49:00.000+02:002014-09-12T15:49:42.690+02:0053. rész<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Sajnálom, hogy kedden elmaradt a frissítés, de végleges lett az órarendem, és az alapján nem lesz jó a szokásos kedd. Egyáltalán nem örültem ennek, mert majdhogynem a kezdetektől keddenként hoztam az új részeket, de ez most így nem lesz jó, mert túl sok órám van a hét elején. Úgyhogy majd <u>csütörtöktől</u> fogok itt is frissíteni, kb. így hétvége felé, mint most. Remélem, ez senkinek nem lesz probléma, és majd átállunk erre.</div>
<div style="text-align: justify;">
A komolyabb dolgok után pedig a rész... szerintem tetszeni fog nektek, tele van Larryvel, cukiság, vidámság van benne... szóval minden jó, ami csak lehet :D Az előzőhöz köszönöm szépen a visszajelzéseket, kíváncsian várom őket most is! ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
Ó, és amint láthatjátok, csináltam egy kis változtatást, remélem az új fejléc is elnyeri a tetszéseteket :) </div>
<div style="text-align: justify;">
Kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-mnoopwFLFLc/VBL4jE6CayI/AAAAAAAABBs/TdTpcVqNEc8/s1600/Larry%2Baz%2BLWWY-ben%2B%E2%99%A5.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-mnoopwFLFLc/VBL4jE6CayI/AAAAAAAABBs/TdTpcVqNEc8/s1600/Larry%2Baz%2BLWWY-ben%2B%E2%99%A5.gif" height="201" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">53. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />Fogalmam sincs, mikor ébredtem fel, csak azt tudtam, hogy éjszaka van, és a turnébuszon van mindenki. Illetve, hogy vihar tombol odakint, mert a mennydörgésre és a zuhogó esőre keltem fel. Óvatosan a hátamra fordultam az oldalamról, így Louis-t egy picit arrébb pozicionáltam, hogy elférjek. Az addig derekamat átölelő keze a hasamra csúszott, arca pedig a vállamnak dőlt.<br />- Már reggel van? – motyogta Lou a karomnak, rám meg majdnem a szívbajt hozta. Megkönnyebbülten felsóhajtottam.<br />- Felébresztettelek? – kérdeztem suttogva, most már felé fordulva.<br />- Nem, már félálomban voltam egy ideje – nyomott el egy ásítást szerelmem. – Mondd, hogy még nem kell kelnünk.<br />- Még nem kell, nyugi – mosolyodtam el, bár Louis nem láthatta a sötétben. Erre felsóhajtott és elmotyogta, hogy „hála az égnek”. – Segítsek visszaaludni?<br />- Ühüm – bólintott egyet Lou ásítás közben, majd összegömbölyödött az ágyon.<br />Mosolyogva figyeltem alakját, mivel a szemem már megszokta a sötétséget, megigazítottam rajta a paplant, közben pedig azon gondolkoztam, hogy melyik dalt énekeljem el neki halkan. Végül az egyik kedvence mellett döntöttem, amit én is imádtam, főleg amikor nekem szokta énekelni. A <i>Look After You</i>-t azóta szeretem, hogy először hallottam Louis-tól. Olyan gyönyörű hangja van, egyszerűen tökéletes, nem is értem, mit gondolnak azok, akik azt beszélik twitteren, hogy nincs hangja. Ők meg akkor süketek. Ha tudnák, hogy Lou hangja az én kedvencem…<br />- <i>„And I’ll look after you”</i> – énekeltem valahol a dal közepe táján, amikor felfigyeltem szerelmem szuszogására. Nem zavart, hogy elaludt, én befejeztem a dalt. – <i>„Oh oh oh, oh oh oh, be my baby, oh oh oh, oh oh”</i>. Én mindig vigyázni fogok rád, Louis – suttogtam a füléhez, bár ugye aludt, így nem hallhatta. Mosolyogva figyeltem őt, ahogy alszik, ujjaimmal pedig a karját simogattam, legszívesebben örökre így maradtam volna vele.<br />Talán fél óra telhetett el, amikor kinyitódott a turnébusz háló részének ajtaja, és Paul lépte át a küszöböt. Mindeddig csak néztem szerelmemet a karjaim között.<br />- Ébresztő, srácok! Megérkeztünk a szállodához, kiszállunk! – tájékoztatott minket túl hangosan, olyannyira, hogy Niall beverte a fejét az emeletes ágyba, ahogy felriadt. Liam álmosan törölgette a szemeit, Louis elkezdett forgolódni, Zayn pedig nyugodtan aludt tovább. Mint mindig.<br />- Mi van? – mormogta Niall, miközben a homlokát masszírozta az ütés után.<br />- Megyünk ki az esőbe – egyszerűsítettem le mindenkinek a Paul szájából elhangzottakat, hogy az ébredés utáni kómában is sikerüljön felfogniuk. Ha a készülődés közben nem térnek magukhoz, akkor majd az eső rásegít.<br />Összepakoltunk pár dolgot, felkaptunk egy-egy melegítő nadrágot és pulcsit, aztán leragadó szemekkel az ajtóhoz sétáltunk. Éppen elcsíptem még a szememmel Mike alakját, gondolom azért ment ki, hogy lefoglalja a szobáinkat. Mi még pár percet vártunk, mivel Zayn rájött, hogy a telefonját az ágyán hagyta, így visszabotorkált érte. Na, az sem volt egyszerű, hogy felébresszük őt, Louis ott könyörgött neki guggolva, hogy legalább az egyik szemét nyissa ki egy pillanatra. Végül nagy nehezen kirángattuk őt, de előre látom, hogy amint belép a szobája ajtaján, ruhástól fog bedőlni az ágyba.<br />- Jól van, induljatok – szólt Paul, én pedig Niallel a sor elején szaladva igyekeztünk minél előbb fedett helyre érni.<br />- A legfelső emelet a miénk – lépett hozzánk Mike, majd a kezeinkbe adta a kulcsokat. Amint én elvettem tőle azt, ami a Louis-val közös szobánké volt, Lou rám nézett, egy pillanat alatt mellettem teremt, kivette a kezemből a kulcsot, és a csuklómat megragadva elkezdett a lépcső felé rángatni maga után.<br /><br /><b>Louis</b><br />- Lou, ugye nem gondolod, hogy a legfelső emeletig lépcsőzni fogunk? – hadarta Harry kissé lihegve, miközben felszaladtunk a következő lépcsősoron.<br />- Ó, dehogynem – mosolyodtam el, és továbbra is húztam őt utánam.<br />Való igaz, ez egy kissé őrültségnek tűnhetett mindenki számára, akik láttak minket, de olyan jó ötletnek tűnt, hogy muszáj volt megvalósítanom. Az eső sikeresen kiűzte a szememből az álmosságot, úgyhogy most már elememben voltam, ezt pedig Harrynek is meg kellett tapasztalnia, mert… mert neki mindig meg kell tapasztalnia.<br />- Jó, van még három emelet. Verseny? – álltam meg hirtelen kicsit kifulladva az egyik lépcsőfordulóban.<br />- Oké – ment bele Harry gyanúsan könnyedén, a következő pillanatban meg már mindketten futásnak is eredtünk.<br />Eldöntöttem, hogy nem hagyom őt nyerni most, egyébként is én szoktam focizni, nem ő, én jobban bírom ezt. Elképzelésem úgy tűnt, be is bizonyosodik, mivel én értem fel elsőnek az emeletünkre. Futás közben gyorsan megnéztem, melyik szám van ráírva a kulcsra, hogy tudjam, melyik ajtót kell gyorsan kinyitnom – Harry már csak ezért sem nyerhetett, hiszen nálam volt a kulcs –, ám a megfelelő ajtó már nyitva volt, amit eléggé furcsálltam, de azért nem álltam meg. Amint átfutottam egy előtérszerűségen, a nappali részben megláttam a többi srácot is.<br />- Ti mit kerestek itt? – kérdeztem tőlük hadarva.<br />- Ez a rész egybe van a két szobával, a tiétek az az ajtó – mutatott Liam a jobb oldalira, én pedig gondolkozás nélkül rohantam oda, hogy kinyissam, főleg mikor megláttam Harryt a szemem sarkából. Becsaptam magam mögött az ajtónkat, majd kifulladva huppantam bele az ágyba.<br />- Na, végre megvagy! – nevetett fel Harry, aki csak néhány másodperccel később érkezett meg.<br />- Tudtam, hogy el kellett volna bújom – ingattam a fejem az ágyon fekve, miközben szerelmemet figyeltem, ahogy ledőlt mellém.<br />- Felesleges lett volna, mert úgyis megtaláltalak volna. Én mindig megtalállak – suttogta egyre közelebb a fülemhez, szavai pedig a szívemet melengették, akármennyire is hangzott ez nyálasnak. Harry mindig előhozza a romantikus énem, amit nem szoktam bánni.<br />- Éppen ezért merek elbújni – reagáltam hasonlóan érzelmes válasszal, mire elmosolyodott a göndör, aztán felém mászott, másodpercek múlva ajkai már az enyémeken voltak.<br />- Hupsz, ezt majd később folytatjátok, mert ki kell jönnötök a nappaliba – nyitott ránk vigyorogva Niall, amivel megakadályozta, hogy tovább haladjunk. Pedig már le akartam húzni Harryről a felsőjét.<br />- Csak én érzem úgy, hogy ő élvezi, ha ilyen jeleneteket lát, mint ez? – nézett le rám Harry homlokráncolva, miután Niall becsukta az ajtót. Kérdésén felnevettem, majd egy csókot nyomtam arcára, végül visszamentünk a nappaliba, amin nem sokkal ezelőtt mindketten csak átfutottunk.<br />- Mélységesen megtisztelve érzem magam, hogy az előbbi bohóckodásotok után most normálisan jelentetek meg – köszöntött minket Mike, nem is kellett neveket mondania, pontosan tudtam, hogy Harryhez és hozzám beszélt. Csak egy grimaszt vágtam, magamra sem vettem sértő megjegyzését. – Nos, csak annyit akartam mondani, hogy reggel korán lesz ébresztő, egész délelőtt munka van, aztán délután szabadok vagytok az esti koncertig. Jó éjszakát! – tájékoztatott minket nyersen, ám még mielőtt kinyitotta volna az ajtót, visszafordult. – Ó, Louis és Harry, semmilyen hangot nem akarok áthallani a szobámba – jelentette ki. Ezen azonnal felröhögtünk Harryvel, majd a többieknek is hasonló volt a reakciójuk. Csak Harryre néztem, és gondolatban máris megbeszéltük, hogy ez bizony nem így lesz, annyi nyögést és kiáltást fog hallani Mike, amennyit nem szégyellünk.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-31436984607205665382014-09-03T20:27:00.000+02:002014-09-03T20:27:08.258+02:0052. rész<div style="text-align: justify;">
Helló! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Sajnálom, hogy tegnap nem hoztam újat, csak későn értem haza, és hullafáradt voltam. És azért is bocsánat amiért ma ilyen későn frissítek, de a mai napom sem volt sokkal nyugisabb. Remélem, tetszeni fog a rész, elég friss, a végét pár napja fejeztem be :'D</div>
<div style="text-align: justify;">
Köszönöm szépen a pipákat és a kommentet, ne feledkezzetek el ezekről most sem ♥ És hogy mikor jön a következő, azt nem tudom, ugyanis az órarendem még változhat. Viszont lehet, hogy a már megszokott keddi frissítés nem lesz jó, de ez még nem biztos. Szóval amint lesz időm jövőhéten, jön a következő, csak ezt még nem tudom, mikor lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt hiszem, ennyit akartam, a sulihoz mindenkinek sok szerencsét, a végzősöknek pedig, mint én, még több szerencsét kívánok, úgy érzem, szükségünk lesz rá :'D Kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-y3Vq1Tl2HbA/VAdcaeMgicI/AAAAAAAABBM/wLX7rTngw6w/s1600/Larry%2Bcuties%2B%E2%99%A5%2B%5E.%5E%2B%23ps.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-y3Vq1Tl2HbA/VAdcaeMgicI/AAAAAAAABBM/wLX7rTngw6w/s1600/Larry%2Bcuties%2B%E2%99%A5%2B%5E.%5E%2B%23ps.jpg" height="400" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">52. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />A reggeli elég kínos és feszült csendben telt el, mivel Eleanor is velünk evett. Na, már most ez nem lett volna ilyen, ha nem életem szerelmével kellene eljátszaniuk, hogy ő van Louis-val együtt, nem pedig én. Többnyire Liam, Zayn és Niall beszélt a reggeli alatt, én inkább nem szólaltam meg, mert nem bírtam volna tartani magam, Louis és Eleanor meg… Hát azt hiszem, az ő helyzetüket nem kell megmagyaráznom.<br />Mikor végeztünk, nagyjából mindenki más programot talált ki, hála a szabad délelőttünknek. Eleanor egy itteni barátnőjével ment el plázázni, Zayn, Liam és Louis a strandolás mellett döntött, Niall és én pedig golfozni indultunk.<br />- Szerintem bénázni fogok, ezer éve nem játszottam már – mondta Niall, miközben a számunkra megfelelő ütőket kerestük.<br />- Én még régebben, mint te, úgyhogy én leszek a béna – nevettem fel. Miután megtaláltuk a jó ütőket, megérkezett Steve és David, a két, golfos haverunk.<br />- Na, srácok, mehet a játék? – lépett mellénk jókedvűen Steve, majd lekezeltünk, és indult is a golf.<br /><br />- Niall, ne röhögj már, hanem a labdára figyelj! – szóltam rá már sokadjára bandatársamra, bár én is küzdöttem azzal, hogy visszafojtsam a nevetést.<br />- Jól van… igyekszem, de… nem bírom – nyögte röhögőgörcstől szenvedve, mire csak a fejemet csóváltam. Mi, négyen képtelenek vagyunk akárcsak egyszer is normálisan játszani, mert mindig olyan poénok születnek közben, hogy nem bírjuk eltalálni az ütővel a labdát, annyira nevetünk. Ez történt most is, csak a szokásos.<br />- Jó, szerintem üss helyette te, Harry, mert így sosem végzünk – törölte le a röhögés közben kicsordult könnyeit David. Ezzel egyetértettem, és mire végeztem, Niall is újra visszatért közénk. Mármint szellemileg.<br />- És milyen ismét turnézni? Sok az elfoglaltság? – érdeklődött Steve, miután nagy nehezen befejeztük a golfozást, és beültünk egy kávéházba még beszélgetni, mert nem sűrűn tudunk találkozni velük.<br />- Én imádok turnézni. Minden egyes percét imádom. Ötven év múlva is ezt akarom csinálni – jelentette ki megcáfolhatatlanul Niall.<br />- Már ha hetven évesen még bírni fogod a tempót – szólt közbe nevetve David, amire mindenkinek hasonló volt a reakciója.<br />- Egyetértek Niallel. Bár néha elég nehéz, de imádom ezt csinálni – magyaráztam én, nagyon burkoltan utalva arra, amiken Louis-val keresztülmentünk. Illetve, amiken még most is keresztülmegyünk.<br />- Ezt hogy érted? – kérdezte David. Nyilván nem túl boldog arckifejezésem lehetett az oka annak, hogy nem hagyta annyiban a témát.<br />- Csak a folyamatos sietés, programok, feladatok… Egy percre sincs időd leülni vagy pihenni, mert mindig kell valamit csinálni. Szeretem ezt a pörgést, de néha kiakasztó – rögtönöztem egy nem is rossz magyarázatot, majd ittam egy kortyot az italomból, nehogy többet áruljak el a kelleténél. Bízom Steve-ben és Davidben, de nem kockáztathatok.<br />- Ja, igen, persze, ez érthető – bólogatott haverom, én pedig örültem, hogy annyiban hagytuk ezt a témát.<br />Beszélgetés közben gondolataim folyton visszatértek Louis-hoz, így egy idő után nem bírtam tovább, és elővettem a telefonomat, hogy írjak neki.<br /><i>„Hiányzol, Lou. Koncert után program?”</i><br /><br /><b>Louis</b><br /><i>„Te is nekem, babycakes. Nem tudom, de vannak ötleteim. ;)”</i> – küldtem el a válasz SMS-t Harrynek. Reggeli óta nem láttam, és már nagyon hiányzott.<br /><i>„Ó, mindig imádom az ötleteidet. Alig várom, hogy meg is mutasd. :3”<br />„Hát még én! Most viszont mennem kell. Ebédnél találkozunk. Szeretlek xx”<br />„Rendben, én is szeretlek x”</i><br />- Tommo, te jössz! – kiáltott ki Zayn a vízből, mivel én következtem, hogy beugorjak a medencébe.<br />Először csak Zayn, Liam és én akartunk strandolni, de aztán Josh és Sandy is csatlakozott hozzánk, úgyhogy kezdetét vette a medenceharc, mindenki mindenkit lenyomott a víz alá. Egy idő után meguntuk, és kitaláltuk, hogy akkor ugráljunk bele különböző pózokban a medencébe.<br />- Jövök! – kiáltottam vissza, mielőtt visszatettem a telefonomat a többi közé. – Na, ezt figyeljétek! – hadartam, aztán már neki is futottam, és egy akkora hátast ugrottam, hogy azt hittem, kiszakad a derekam.<br />- Azt a rohadt, a gerinced nem tört el? – cukkolt nevetve Liam, miután feljöttem a felszínre.<br />- Az szerintem nem, de majd este Harry rendbe rakja, ha mégis lenne valami probléma – röhögtem fel. Mindenki olyan fejet vágott, hogy ezt nem akarták tudni, de végül nem bírták ki és felnevettek.<br />- Már ez is túl sok infó volt, Louis. És lehetőleg halkabbak legyetek, mert a múltkor is alig bírtunk elaludni a szomszédszobában – panaszkodott Zayn, ám mosolyát nem tudta elrejteni. Nos, néha nehéz csendben maradni.<br />- Meglátom, mit tehetek majd az ügy érdekében – feleltem diplomatikusan, komoly arcot felöltve. – Liam, te jössz!<br />Az egész strandolás, medencézés nagyon jó hangulatban telt el, régen nevettem már ennyit. A probléma csak az volt, hogy ez nem tartott örökké, mivel ebédre újra összegyűlt az addig szétszóródott csapat.<br />- Niall írt, hogy öt perc és itt lesznek Harryvel – közölte Liam a telefonjára pillantva, majd nem sokkal később megérkezett Mike és Paul is. Egyébként szegény Paul, én őszintén nem tudom, hogy képes elviselni azt a szemétládát.<br />- Megtisztelőnek érzem, hogy az ötből hárman itt vagytok – köszöntött minket Mike. Lassan már azon lepődnék meg, ha lenne hozzánk egy kedves szava.<br />- A másik kettő is mindjárt itt lesz szerintem, úgyhogy nyugi – szólt rá Paul. Ezek szerint ő sem szimpatizál Mike-kal. Mondanám, hogy meglepő, de nem az.<br />Végül percekkel később a két hiányzó tag is megérkezett, illetve Eleanor is. A légkör feszült volt, és érezni lehetett, hogy mindenki kellemetlenül érzi magát, ezt nem is csodálom. Ebéd közben Mike és Paul ismertette velünk a nap további részét, ami munkával telt el. Kajálás után a harmadik albumon és a filmünkön dolgoztunk még, ami eléggé elhúzódott, úgyhogy nem sokkal utána már a koncertre kezdtünk el készülődni. Nagyon jó volt ismét színpadon lenni, a rajongók imádtak minket, én pedig azt, hogy Harryvel egy kicsit több volt a kontakt, mint eddig. Végül hullafáradtan dőltem be a turnébusz háló részében lévő ágyamba.<br />- Megengedem, hogy megmasszírozd a hátam – szóltam oda, szinte nyögve Harrynek, aki éppen akkor csukta be utánunk az ajtót.<br />- Megtisztelsz, komolyan – nevetett fel édes hangján. – Mi műveltél, hogy ezt kell csinálnom? – kérdezte, miközben levettem a pólómat, majd hasra fordultam, hogy rám ülhessen, és tehesse a feladatát.<br />- A medencébe ugráltunk, aztán egy hátasnál akkorát csobbantam, hogy azt hittem, leszakad a derekam. Szóval tedd a dolgod – utasítottam, mint valami király, amin felröhögött, de azért szót fogadott.<br />- Igenis. Csak aztán azt ne felejtsd el, hogy ezt a szívességet vissza is kérem majd – suttogta a fülembe, mély hangjától pedig kirázott a jól eső hideg.<br />- Alig várom – nyöszörögtem, mivel szerelmem elkezdte a masszázst, és olyan jól csinálta, hogy azt hittem, ott halok meg alatta. Egész nap alig lehettünk együtt, úgyhogy mindketten kiérdemeltük a mai éjszakát.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-84980265953357406872014-08-26T14:10:00.000+02:002014-08-26T14:10:11.306+02:0051. rész<div style="text-align: justify;">
Helló! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha kedd, akkor új rész, és hát ez most egy kicsit nyugalmasabbra sikeredett, mint az előző, remélem, tetszeni fog. Köszönöm szépen az előzőhöz kapott visszajelzéseket, és azt is, hogy túlléptük a 30.000 kattintást! Hihetetlenek vagytok! ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
És még <u>egy fontos dolog</u> van, amit el akarok mondani. Ugye sajnálatos módon jövőhéten már suli, én pedig végzős leszek, így nem tudom, mennyire lesz időm két blogot vezetni. Természetesen egyiket sem akarom átadni vagy szüneteltetni, próbálom ugyanúgy hozni a részeket itt és az After - Larryn is. De elképzelhetőnek tartom, hogy itt néha lesz késés, míg ott nem, mert mondjuk arra több időt szánok, mivel az nagyon jó gyakorlás az angol érettségire (főleg, ha emelt szinten fogok érettségizni belőle, de ezt még nem tudom). Szóval ezért előre is bocsánat, ha előfordul, de azért igyekszem itt is mindent úgy csinálni, ahogy eddig.</div>
<div style="text-align: justify;">
Na, bocsánat, hogy ilyen sokat dumáltam, de ezeket mindenféleképpen el akartam mondani. Élvezzétek ki még ezt az egy hetet és kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-OzlLcsEjrKs/U_x14ppHs0I/AAAAAAAABBA/4Yn97LA_1XE/s1600/Larry%2Bsleeping%2Btogether%2Bdrawing%2B%E2%99%A5%2B%5E.%5E.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-OzlLcsEjrKs/U_x14ppHs0I/AAAAAAAABBA/4Yn97LA_1XE/s1600/Larry%2Bsleeping%2Btogether%2Bdrawing%2B%E2%99%A5%2B%5E.%5E.jpg" height="337" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">51. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />- Fél óra múlva a recepciónál gyülekező! – kiáltott át a zárt ajtón keresztül Paul, megszakítva ezzel eufórikus állapotom kipihenését. Percekkel ezelőtt még Louis-ról is alig bírtam legördülni, nemhogy felkeljek innen.<br />- Ez az egész annyira nem érdekel, hogy el sem tudom mondani – sóhajtottam fáradtan. Nem feltétlenül fizikailag voltam fáradt, inkább lelkileg.<br />- Képzelheted, engem mennyire, de mutassuk meg, hogy erősebbek vagyunk, mint azt Mike gondolja – húzott fel az ágyról Lou, majd lábujjhegyre állva egy csókot nyomott az ajkaimra.<br />Mivel ő általában bármire rá tud beszélni, így szót fogadtam neki, és még előbb is sikerült elkészülnöm, mert Lou az egyik felsőjét kereste mindenhol. Unalmamban kimentem a szobánk elé, de amint kinyitottam az ajtót, egyből vissza is léptem. Mert ezt a párbeszédet hallani akartam.<br />- Szóval nem azt akarom mondani, hogy vállalják fel a kapcsolatukat, csak azt, hogy túlzás, amit csinálsz, Mike. Nem kellene ennyire erősen elrejteni ezt az egészet. Hagyd őket egy kicsit…<br />- Nézd, Zayn, én értem, mire gondolsz, de nem lehet. Amint engedek egy kicsit, ők túllépik a határokat, amit nem engedhetek meg. A karrieretek csúcsán vagytok, vagy legalábbis nagyon közel hozzá, nem ronthatjuk el egy ilyen felelőtlen lépéssel. Úgyhogy értékelem a jó szándékodat, Zayn, de nem. És ne is gondolj semmi ilyesmire többet, ha csak nem szeretnéd, hogy a te kapcsolatodat is a kezeim közé vegyem. És igen, van hozzá jogom, mivel ez nagyon is érinti a banda ügyeit. Na, nyomás lefelé, mert elkésünk! – hadarta Mike, aztán távozott, Zayn pedig totálisan lesokkolódva állt a folyosón. Ekkor sétáltam oda hozzá.<br />- Hé – szóltam halkan, mire felém kapta a fejét. – Minden oké? – jó, tudom, hülye kérdés, de jobb nem jutott eszembe.<br />- Hallottad? – kérdezte, és nem is kellett hozzátennie, hogy mit.<br />- Igen… De nem szándékosan. Véletlenül csöppentem bele a végébe, és nem tudtam már elmenni – vallottam be egy nagyot sóhajtva. – Köszönöm, hogy megpróbáltad, tényleg.<br />- Nincs mit. Bár jobban örültem volna, ha el is érek valamit, de amikor felhozta Perrie-t… Sajnálom – nézett rám úgy, mintha nem tett volna meg mindent, amit tudott. Ám én tudtam, hogy igen.<br />- Semmi gond, Mike-ra úgysem lehet hatni. Azt meg soha nem kérném, hogy az én kapcsolatom miatt veszélyeztesd a sajátodat, úgyhogy nincs gáz. Komolyan mondom. És kösz még egyszer – paskoltam meg a vállát, mire elmosolyodott.<br />- Remélem, egyszer visszakapja ezt a sok baromságot, amit művel – sóhajtotta Zayn, amivel csak egyetérteni tudtam.<br />- Nem tudom, miről van szó, de először is, ez a <i>mi</i> kapcsolatunk, Harry, másodszor pedig, ha Mike-ról beszélsz, Zayn, akkor csatlakozom – jelent meg hirtelen mellettünk Louis. Szavait hallgatva egyből elmosolyodtam, imádtam, amikor előjött a durvább énje, és mindenkit kiosztott.<br />- Majd elmesélek mindent a buszon, kettesben – ígértem meg neki, közben pedig Liam és Niall is kinézett a folyosóra. <br />- Nekünk is! – követelte Liam. – De azért haladjunk, mert Mike le fog cseszni minket – sürgetett minket, de igaza volt, így gyorsan összeszedtük a cuccainkat, és lementünk a recepcióhoz.<br />- Kész csoda, hogy ideértetek – fogadott minket ilyen kedvesen Mike, ki más. – Louis, Harry, nektek külön köszönet, amiért nem késtetek – vetett ránk egy éles pillantást, mire a szememet forgattam. – Na, indulás! – tapsolt párat, aztán a turnébusz felé vettük az irányt.<br /><br /><b>Louis</b><br />Miután elindultunk a következő helyszínre, a srácokkal egyből elvonultunk a Mike-tól lehető legtávolabbi helyre. Először csak én és Harry, kiélveztük, hogy kettesben lehetünk, még ha nem is teljesen. Aztán néhány csókcsata után csatlakoztak a többiek is, így mindenki a saját ágyára telepedve feküdt. Mivel fáradtak és álmosak voltunk, csakhogy senki nem tudott elaludni.<br />- Na, most már tényleg elmondhatjátok, hogy miről beszéltetek indulás előtt – könyökölt fel az ágyán Niall, kék szemeit kíváncsian váltakoztatva Harry és Zayn között.<br />- Igen, még nekem sem mesélted el! – róttam fel játékos hangnemben Harrynek. Már mióta itt vagyunk, és még mindig nem mondta el, amit megígért.<br />- Oké, oké, csak ne öljetek már meg minket! – röhögte el magát Harry felemelt kezekkel. Aztán Zaynnel együtt röviden elhadarták, az új történéseket.<br />- Nem hiszem el, hogy lehet Mike ekkora bunkó? – szólalt fel először Liam hitetlenkedve, miután befejezték a sztorit a srácok.<br />- Elképesztő, hogy azt hiszi, mindent megtehet – csóválta a fejét Niall is.<br />- Én megyek és megölöm! – döntöttem el egy pillanat alatt. Ám abban a másodpercben, hogy felpattantam, Harry csuklóm után nyúlt, nem engedte, hogy elmenjek, és a többiek is utamat állták.<br />- Nem csinálsz te semmit, itt maradsz! – szólt rám élesen szerelmem.<br />- Bizony, éppen elég probléma van így is – értett egyet Zayn, majd lebeszéltek csodás ötletemről, ami mindent megoldott volna.<br />- Jó, de úgy minden könnyebb lenne – jegyeztem meg már ténylegesen lemondva ötletemről, ám Harry szúrós pillantással jutalmazott. – Csak mondtam – tettem fel a kezeim védekezőn, miközben visszaültem Harry mellé.<br />- Na, jól van, én inkább behozom a maradék pizzát, aztán ha megettük, aludjunk, mert a holnap sem lesz egyszerű – állt fel Liam, hogy kimenjen a néhány órája rendelt vacsoránk maradékáért. Mindenki támogatta az ötletet, hátha utána gyorsabban el tudunk aludni.<br />Percek alatt elpusztítottuk a pizzát, így már tényleg elfogyott az összes, aztán bebújtunk az ágyba. Harry átmászott az enyémbe, egyenesen be mögém, és végül úgy helyezkedett, hogy kiskifli-nagykifli pozícióban feküdtünk.<br />- Tényleg nem lesz egyszerű a holnap – suttogta Harry, nehogy felébressze a többieket, akik már elaludtak. – Főleg, hogy jön Eleanor is.<br />- Tudom, babycakes, tudom. De nem lesz semmi baj – súgtam, habár tisztában voltam vele, hogy már egy jó ideje csak baj és probléma van, hiába mondogatom folyton azt, hogy nincs és nem lesz. Egy újabb kitörni készülő zokogást nyomtam el, miközben Harry még szorosabban húzott magához. Még éreztem, ahogy egy csókot nyom a nyakamra, aztán elaludtam.<br /><br />Reggel arra ébredtem fel, hogy egy száj apró csókokat helyez el a testem szinte minden részén. Nem volt nehéz kitalálnom, hogy ki a tettes, így mosolyogva fordultam Harry felé, aki ugyanígy pillantott rám. A szokásos „jó reggelt” után végre ajkaink is összeértek, hiányoltam már ezt az érzést.<br />- Mivel érdemeltem ki ezt az ébresztést? – érdeklődtem, ahogy mosolyogva csodáltam a mellettem fekvő tökéletességet.<br />- Hogy legalább a nap eleje jól induljon, ha már a többi része maga a pokol lesz – felelte, hangja azonban nem volt annyira szomorú. Hozzászoktunk már ehhez.<br />Ám mielőtt igazán kiélvezhettük volna, hogy kettesben vagyunk, bekiabált Paul, hogy öt perc múlva reggeli, úgyhogy sajnos össze kellett szednünk magunkat. És abban a pillanatban, hogy beértünk a turnébusz úgymond étkező részébe, tudtam, hogy igaza volt Harrynek, csak az ébredés volt jó a mai napban, mivel Eleanor és Mike ott ültek a kis asztalnál. Nem feltétlenül azért lesz szörnyű a mai nap, mert itt van El, hanem azért, mert megint színlelnünk kell.<br />- Örülök, hogy sikerült felébrednetek. Egyetek, aztán délelőtt szabadprogram van, délutántól viszont munka. A többit ebédnél elmondom – hadarta Mike, és ott is hagyott minket, miközben megérkeztünk a következő arénához.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-71139679305751862492014-08-19T15:00:00.001+02:002014-08-19T15:00:28.300+02:0050. rész<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Wow, el sem hiszem, hogy ez már az 50. rész, hihetetlen, hogy már itt tartunk. És ha felmerülne a kérdés, hogy még mennyi lesz, hát nem tudom. De még jó párat tervezek, szóval nyugi :D Az előző vége után gondolom, sejtitek, hogy nem lesz nagy boldogság ebben a részben, de azért remélem, tetszeni fog.</div>
<div style="text-align: justify;">
A pipákat és kommenteket nagyon köszönöm, ne feledkezzetek meg róluk most sem ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem is húzom tovább az időt, kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-t5NvmN7G31U/U_NJeWBP4_I/AAAAAAAABAo/UMU_VXwkxXA/s1600/Larry%2B-%2Bnobody%2Bsaid%2Bit%2Bwas%2Beasy...%2B%E2%99%A5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-t5NvmN7G31U/U_NJeWBP4_I/AAAAAAAABAo/UMU_VXwkxXA/s1600/Larry%2B-%2Bnobody%2Bsaid%2Bit%2Bwas%2Beasy...%2B%E2%99%A5.jpg" height="400" width="270" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">50. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"> </span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />Mike hangját meghallva úgy éreztem, mindennek vége. Pontosan ezt akartuk Louis-val elkerülni, erre megtörtént. Valóságos rémálom, és innentől pedig minden csak rosszabb lesz, érzem.<br />- Mégis, hogy gondolhattátok, hogy mindent itt hagyva elhúztok innen egyetlen szó nélkül? Mit hittetek? Hogy úgy majd jobb lesz? Hogy nem ismernek fel titeket néhány napon belül, akárhová is mentek? Nem hiszem el, hogy ennyire önzőek vagytok! Szerintetek hogyan csinált volna végig Liam, Zayn és Niall egy olyan koncertet, amit öt embernek kellene? Esküszöm, nem vagytok normálisak! Ekkora ökörséget még egyikőtök se csinált, mint most ti ketten, pedig mi már mindent láttunk. Gratulálok, tényleg felnőttek vagytok – osztott ki minket folyamatosan Mike. Mindenki csendben volt már legalább tíz perce, és csak Mike darálta a lecseszését, amikor Paul megunta.<br />- Jól van, Mike, ennyi elég lesz nekik szerintem.<br />- Ó, dehogy elég, dehogy! Idióták vagytok egytől egyig! Szerencsétek van, hogy ennyi pénzt kerestek, mert ha ez nem így lenne, biztosan ki lennétek már rúgva. Most pedig irány a kisbuszhoz, mivel interjút kell adnotok. Erről meg még számolunk. Húzás kifelé! – ordította Mike az ajtó felé mutatva, és mindenki azt tette, amit mondott.<br />- Rosszabb is lehetett volna – fújta ki a levegőt Louis, amint beszálltunk a kisbuszba. Ez lesz életem egyik legrosszabb napja, már most tudom.<br />- Ennél? – grimaszoltam nagyot sóhajtva. Inkább el sem képzelem, mi vár még ránk, hiszen azt mondta Mike, hogy még számolunk erről. – Nem engedem, hogy szétválasszon minket.<br />- Ahogyan mi sem engedjük – felelte Zayn a vállamra téve a kezét, a többiek pedig egyetértve bólogattak.<br />- Nem tudjátok elképzelni, mennyit jelent ez nekünk – mosolygott Lou, majd megszorította összekulcsolt kezünket. Legalább ők mindig velünk lesznek.<br />Az interjú számomra elég pocsék hangulatban telt el, nem csak azért, mert nem Louis mellett ültem, hanem mert kisebb késés után Mike is tiszteletét tette. Persze, hogy nem hagyná ki ezt, biztosan azt hiszi, hogy még a végén elmondanánk mindent. Ami jó ötlet is lenne, de éppen most döntöttünk úgy, hogy a banda érdeke fontosabb, mint a miénk, szóval semmi ilyesmi nem jöhetett szóba. A légkör iszonyat fagyos volt, szinte vágni lehetett volna a feszültséget, így persze többen is megkérdezték valamelyikünktől az interjú előtt és után, hogy minden rendben van-e. Ó, hát hogyne lenne.<br />Aztán jött a koncert, ami már egy kicsivel oldottabb volt, szerencsére a rajongók is élvezték, szóval nem hiszem, hogy észrevettek bármit is. Ha meg mégis, úgysem tudnák biztosra, hogy mi a gond.<br />- Az öltözőbe mindenki! Most! – adta ki a parancsot Mike, épphogy leértünk a színpadról. Még jó, hogy hagyott minket levegőt venni.<br />- Hurrá – dünnyögte Louis, mire „főnökünk” egy elég szúrós pillantással ajándékozta őt meg. Oké, akkor csak levegőt szabad vennünk. Mind az öten csendben mentünk be az említett helyiségbe, ahol leültünk a székekre, Mike pedig állva maradt. Nyilván leszedi a fejünket megint, és ezt akkor élvezi a legjobban, ha ebben a pozícióban vagyunk.<br />- Nos, gondolom, nem hiszitek azt, hogy a tegnapi kis akciótokat csak úgy elnézem. Mivel bárki megláthatott titeket együtt, így szóltam Eleanornak, hogy holnap délelőtt csatlakoznia kell hozzánk – mondta ki, mire lesütöttem a szemem. Tudtam. Félve Louis-ra sandítottam, aki eléggé összetörve nézett ki. – Ó, és semmilyen nyilvános helyen nem óhajtalak titeket egymás mellett meglátni – tette hozzá, mintha ez mellékes lenne, egy műmosollyal kísérve. – Most pedig irány a hotel, összepakoltok, mert egy órán belül indulunk a következő helyszínre! Ja, és természetesen egy rossz szót sem akarok hallani. Nyomás! – tapsolt kettőt, a többiek már kezdtek felállni, én viszont úgy éreztem, nem bírom tovább. És kiadtam magamból.<br /><br /><b>Louis</b><br />Miután Mike elmondta, amit akart, és kezdtünk felállni, Harry lefagyott. Abban a pillanatban, hogy ez tudatosult bennem, biztos voltam benne, hogy ennek nem lesz szép vége. Mivel nem tudtam őt elég gyorsan megállítani, igazam is lett.<br />- A kurva életbe, Mike! Miért kell ezt csinálnod? Miért jó neked, ha mi szenvedünk? Nem hiszem el, hogy ennyire utálsz minket, amikor hálás lehetnél nekünk, mert nélkülünk nem lenne munkád, és… – itt tettem a kezem Harry szája elé, ami miatt érthetetlen foszlányokat hallhattunk csak. Szerencsénkre. Másik kezemmel körülöleltem őt, próbálva elhúzni őt onnan, miközben folyamatosan kapálózott fogságomban.<br />- Most nagylelkű leszek, és úgy tekintek erre az incidensre, mintha meg sem történt volna. Légy oly szíves, Louis, és vidd őt el innen – legyintett Mike, mire elnyíltak az ajkaim. Ezt mégis hogy képzelte?<br />- Menj a faszba, Mike! Egy utolsó rohadék vagy – morogtam a képébe, mert ezt már én sem tűröm tovább, aztán Harryvel a karjaim között kisétáltam az öltözőből.<br />- Köszönöm, Louis – szólt vissza Mike egy művigyorral, ahogy megfordultam. Azt hiszem, arra értette, hogy kiviszem Harryt, kérésének megfelelően. Erre inkább nem reagáltam semmit, jobban járt.<br />A srácok az ajtóban vártak ránk, senki nem szólt egy szót sem, és nem is kellett. Mert erre nem lehet mit mondani. Harry szerencsére utána már nyugton maradt, mindenki nyomasztó csendben ült a kisbuszban, csak Paul nem értette, hogy mi ez az egész, de inkább nem kérdezett semmit. Mikor kiszálltunk, leszólította Liamet, gondolom, akkor tette fel a kérdést, Zayn, Niall, Harry és én viszont igyekeztünk fel a szobáinkba. Nem sokkal később Liam is utolért minket.<br />- Ha bármi van, szóljatok – mondta Niall, mielőtt elköszöntünk volna, amire bólintottam, aztán becsuktam magunk mögött az ajtót. Épphogy megfordultam, miután elfordítottam a zárat, Harry ajkai préselődtek az enyémekhez.<br />- Hé, mi ez a hevesség? – kérdeztem meg gyorsan, amint eltávolodott tőlem. Ám hirtelen a levegő is belém fagyott, mivel szerelmem úgy döntött, farmeren keresztül rámarkol a farkamra. – Uh…<br />- Csak szükségem van rád – hadarta, aztán elvette a kezét, nekem nyomta az ágyékát és rátapadt a nyakamra. Wow. Kicsit gyors a tempó, de oké.<br />Nem is tudtam igazán reagálni magyarázatára, mert máris kezdte kigombolni a nadrágomat, amit le is húzott az bokszeremmel együtt. Majd hála Harrynek, távozott a pólóm is. Mivel ő még mindig fel volt öltözve, gyorsan megszabadítottam a ruháktól, és egymás szájának esve dőltünk el az ágyon. Éppen mikor el akartam helyezkedni Harryn, fordított a helyzetünkön, ő került felülre. Ágyékát ismét az enyémnek nyomta, amitől szinte már vergődtem.<br />- Bocs, de most én akarok felül lenni – zihálta. Ezután nem is teketóriázott sokat, máris bennem volt, én pedig elég hangosan nyögtem fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-Dh9N909HSo4/U_NJv7PwW6I/AAAAAAAABA0/j7t-2a20iCg/s1600/Larry%2Bkissing%2B%3B3%2B%E2%99%A5.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-Dh9N909HSo4/U_NJv7PwW6I/AAAAAAAABA0/j7t-2a20iCg/s1600/Larry%2Bkissing%2B%3B3%2B%E2%99%A5.jpg" height="320" width="267" /></a>Lökései nem kicsit voltak erősek, de nem bántam, sőt, élveztem, és tudtam, hogy Harrynek ki kell adnia magából az elmúlt egy óra szörnyűségeit. Ha így, akkor így. Nem számított, hogyan, csak azt akartam, hogy egy kicsivel jobban érezze magát. És ha ehhez az kell, hogy iszonyatosan megdugjon, akkor nincs semmi akadálya. Azt csinál velem, amit akar.<br />- Nagyon, nagyon szeretlek, Lou… mindennél jobban – sóhajtotta két lökés között, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy szavaitól vagy mozdulataitól akar kiesni a helyéről a szívem. Végül úgy döntöttem, mindkettőtől.<br />- Én is, Hazz, én is szeretlek – suttogtam vagy nyögtem, vagy inkább suttogva nyögtem. Többet nem is kellett mondanunk, hiszen pontosan tudtuk, hogy a világot jelentjük egymásnak. Végül másodpercekkel később zihálva és kifulladva borult rám Harry, én pedig átöleltem kissé izzadt testét.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-30783552114526302932014-08-12T17:32:00.000+02:002014-08-12T17:32:40.872+02:0049. rész<div style="text-align: justify;">
Helló! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Hoztam is a következőt, amiben kiderül, miért nem repülhetnek el Harry szerint, illetve, hogy mi lesz ezután. És tudom, tudom, hogy megint szörnyű a vége, de én úgyse szoktam sok függővéget hagyni, most kiélem magam :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Az új olvasóknak nagyon örülök, a visszajelzéseket pedig köszönöm szépen! Ne feledkezzetek meg róluk most sem ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
És mivel mostanában nincs sok mondanivalóm, kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-JMI7mwZnbLs/U-oyTFPisFI/AAAAAAAABAQ/Pv7LptFNKQQ/s1600/Larry%2B%E2%99%A5.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-JMI7mwZnbLs/U-oyTFPisFI/AAAAAAAABAQ/Pv7LptFNKQQ/s1600/Larry%2B%E2%99%A5.png" height="400" width="332" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">49. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />- Mi az, hogy nem repülhetünk el? – hitetlenkedett Louis teljesen jogosan. – Akkor majd megyünk autóval vagy valami.<br />- Nem, nem szökhetünk el – motyogtam halkan, fejemet lehajtva. Amikor bementem a mosdóba, még biztos voltam benne, hogy elmegyünk innen néhány napra, azonban bent elbizonytalanodtam, mire kiértem pedig meggondoltam magam. – Nem azért, mert nem akarok veled elutazni vagy, mert nem akarok veled kettesben lenni, ó, dehogyis. Arról van szó, hogy hatalmas önzőség lenne ez tőlünk, és ezt nem tehetjük meg. Te is emlékszel az alapszabályunkra: a banda az első – magyarázkodtam azonnal, mivel nem akartam, hogy esetleg Louis mást gondoljon, mint ami az igazság. Közben megszólalt a hangosbemondó, hogy megkezdhetjük a beszállást.<br />- Igen, tisztában vagyok az alapszabályunkkal, de eddig ez nem volt probléma. Ahogyan az sem, hogy ezzel a szökéssel mennyire vagyunk önzőek – értetlenkedett szerelmem teljesen jogosan, nem is haragudtam érte.<br />- Tudom, tudom, és nagyon sajnálom. Képtelen vagyok megtenni ezt a többiekkel – öleltem át Louis derekát lekonyuló szájjal. – Mármint Liammel, Zaynnel és Niallel, más nem érdekel.<br />- Igen, értelek – bólintott rá, miközben ő is átölelt.<br />- Haragszol rám, Lou? – kérdeztem suttogva, és rettegve a választól. Én találtam ki az egész „szökjünk el!” dolgot, erre még én vagyok az, aki visszakozik.<br />- Dehogy, rád sosem tudtam haragudni – nyomott egy puszit az arcomra, amitől egyből megkönnyebbültem.<br />- Tényleg sajnálom, nagyon, én sem így terveztem az elején. Azt hittem, simán menni fog, de jobban szeretem a srácokat és a rajongókat annál, minthogy egy szó nélkül lelépjünk napokra, cserbenhagyva ezzel őket – folytattam magyarázkodásom. Tudtam, hogy Louis nem haragszik, ám az én lelkemnek így sokkal könnyebb.<br />- Jól van, Hazz, megértem. És nehogy azt hidd, hogy ezzel egyedül vagy, mert azért nekem sem ment volna olyan könnyen ez az egész szökéses cucc – vallotta be ő is. – Lehet, hogy így lesz a legjobb.<br />- Igen, lehet.<br />- És most mi lesz? Úgy teszünk mindenki előtt, mintha mi se történt volna? – érdeklődött Lou, ahogy elengedett egy ölelés után.<br />- A srácoknak elmondhatjuk, másnak nem kell tudnia szerintem – gondolkoztam, majd felvettük a táskáinkat.<br />- Oké, én is így gondoltam.<br />Ezután ismét fogtunk egy taxit, ami visszavitt minket a szállodánkba. Közben a gondolataim száguldoztak, még az sem tudott teljesen lenyugtatni, hogy Lou a hátsó ülésen fogta a kezemet. Persze a csomagjaink takarásában. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy majdnem elszöktünk. Őrült ötlet volt, főleg ha figyelembe vesszük, mennyien szeretnek minket, így nem igazán van mód a rejtőzködésre. És hiába akartam mindennél jobban, mégsem tudtam megtenni, pedig már csak egy lépés választott el tőle. Visszakoztam. Úgy látszik, jobban szeretem a srácokat, mint a saját boldogságomat. Jó, nem lettem volna totálisan boldog, mivel szomorú dolog, hogy csak szökéssel tudtuk volna elérni, hogy azt csináljuk, amit szeretnénk, és hogy kettesben lehessünk Louis-val. Azonban kiélveztük volna azt a kis időt. Viszont ebből hatalmas botrány lett volna, talán jobb is, hogy még idejében – akkor is, ha az utolsó pillanatban fújtuk le – gondoltam meg magam.<br />- Minden rendben? – érdeklődött Lou aggódva, mire feleszméltem bambulásomból. Lágyan megszorította a kezemet, amin halványan elmosolyodtam.<br />- Nem tudom – feleltem az igazságnak megfelelően<br />- Nem lesz semmi baj – mosolygott rám, én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy higgyek neki. Muszáj, hogy igaza legyen Louis-nak. Muszáj.<br /><br /><b>Louis</b><br />Egész úton Harryt figyeltem, aki láthatóan nem volt velem fejben a taxiban. Nem is szóltam érte semmit, hiszen volt min törnie a fejét. Egyáltalán nem hibáztattam azért, mert végül meggondolta magát, csak meglepődtem, hogy ilyen hirtelen változott meg a véleménye. Nem számítottam erre, főleg azok után, hogy ő találta ki. De azt hiszem, még örülök is neki, hogy végül nem szöktünk el. Bár jól éreztük volna magunkat kettesben, ehhez kétség sem fér, a szívem szakadt volna meg azért, mert cserbenhagytunk mindenkit, különösen a srácokat és a rajongókat. Ők a legfontosabbak, hiszen a fiúkkal csak akkor vagyunk igazán jók, ha mind az öten együtt vagyunk, a rajongók pedig azért számítanak, mert nélkülük nem lennénk most ott, ahol vagyunk, nélkülük sehol sem lennénk. Szerintem, ha tényleg úgy akarta volna a sors, hogy elszökjünk, akkor nem lettek volna kétségeink, nem gondolta volna meg magát Harry. De mivel igen, így jobb lesz, ha nem megyünk sehova.<br />- Vicces, hogy nemrég még azt hittem, soha nem látom újra ezt a szobát – jegyezte meg keserédes hangon Harry, ahogy becsuktam mögöttünk az ajtót.<br />- Hidd el, én is így voltam vele. De ne gondolj erre. Legalább megúsztunk egy botrányt – próbáltam felvidítani őt, és a helyzet pozitív oldalát nézni.<br />- Igaz, egyel kevesebb – nevetett végre fel Hazz. Úgy éreztem, mintha ezer éve nem hallottam volna ezt a csodás hangot. – Paul is tudhat erről az egészről, nem? – tért vissza kedvtelen hangjához.<br />- Szerintem igen. De ezzel foglalkozzunk holnap, most feküdjünk le aludni, mivel majdnem egész éjszaka fent voltunk – nyomtam el egy ásítást. Gyorsan megszabadultunk a ruháinktól, és egy-egy bokszerben bújtunk be a takaró alá.<br />- Jó éjt, Lou.<br />- Neked is, Hazz – suttogtam, miközben átölelt hátulról szerelmem, majd végre lehunytam a szemem.<br /><br />A reggel túl korán jött el, és nagy szenvedések árán tudtunk csak kikelni Harryvel az ágyból. Sokkal szívesebben maradtunk volna ott mindketten, hiszen pontosan tudtuk, mi vár ránk. Be kell vallanunk, hogy mit tettünk. Illetve, hogy mit nem tettünk meg. Bár szerintem a fiúk nem fognak minket annyira lecseszni, azért mégsem álltam neki valami nagy lelkesedéssel, ahogyan Harry sem.<br />- Srácok, el kell mondanunk valamit – kezdtem el én, miután megreggeliztünk, és betereltünk mindenkit a szobánkba.<br />- Ha valami részlet a szexuális életetekből, akkor nem vagyunk rá kíváncsiak – nevetett fel Niall, rögtön utána a többiek is, és még mi is Harryvel.<br />- Nem, nem, azt nem osztanánk meg veletek, ha nem gond – mosolygott Harry. – Most egészen másról van szó – váltott vissza a komolyabb hangjára.<br />- Rémisztő, hogy mennyire komolyak vagytok. Ugye nem öltetek meg senkit? – vetette közbe Liam, amin megint felröhögtünk.<br />- Nem, nyugi, de most már maradjatok csendben, képtelenség nektek bármit is elmondani komolyan – szóltam rájuk, majd nagy levegőt véve folytattam: – Tegnap kitaláltuk még a buszban, hogy… ha megérkezünk a hotelbe, este elszökünk ketten Harryvel – böktem ki nagy nehezen.<br />- Mi van? – esett le mindhárom srácnak az álla egyszerre.<br />- Csak azért akartuk ezt, mert úgy éreztük, egy kis szünetre van szükségünk, kettesben. Sok volt ez a folyamatos titkolózás, hogy nem csinálhatunk azt, amit akarunk… Értitek? – magyarázta kétségbeesve Harry. – De mielőtt még felszálltunk a gépre, úgy döntöttünk, hogy mégsem megyünk sehova. Képtelenek voltunk megtenni ezt veletek és a rajongókkal.<br />- Nos, örülök, hogy legalább a csapattársaitok és a rajongók érdekelnek titeket, ha már senki más nem – sétált be a szobánkba Mike, mögötte pedig Paul.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-1619948667296495062014-08-05T18:42:00.000+02:002014-08-05T18:42:50.162+02:0048. rész<div style="text-align: justify;">
Helló! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Itt is van a következő, és tudom, hogy megint kinyírtok a vége miatt, de nem bírtam ki, hogy ne így legyen vége, szóval ismét bocsánat érte :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyébként a díjakhoz tettem ki pár újat, azt hiszem, egyet az After (Larry Stylinson) kapott, egyet pedig ez a blog. Ó, és köszönöm a pipákat, kommenteket, nagyon örültem nekik, úgyhogy várom őket most is ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
Kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/--ftKvqFyl6M/U-EIewGilaI/AAAAAAAABAA/1cojrDhepG0/s1600/Larry+-+Will+we+ever+have+our+happy+ending...+%E2%99%A5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/--ftKvqFyl6M/U-EIewGilaI/AAAAAAAABAA/1cojrDhepG0/s1600/Larry+-+Will+we+ever+have+our+happy+ending...+%E2%99%A5.jpg" height="400" width="285" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">48. rész</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /><b>Harry</b><br />- Hova-hova ilyen későn, srácok? – érkezett a hátunk mögül egy hang, amitől néhány pillanatra megállt a szívem is. Most buktunk le, kész, végünk van, ennyi volt, elkaptak. A szívem a torkomban dobogott, ahogy azon gondolkoztam, most mit kellene csinálni, úgy tenni, mintha nem hallottunk volna semmit, vagy megfordulni és tök lazán kitalálni valamit. Nos, ezt Louis eldöntötte helyettem:<br />- Semmi közöd hozzá – mondta szerelmem megfordulva, egy vigyorral az arcán. Látszik, mennyire szeretjük Mike-ot, aki erre a reakcióra a homlokát ráncolta. – Egyébként Nialléknek viszünk pár cuccot, mert valaki véletlenül leöntötte őket valami ragacsos lével, és már nem akartak annyit járkálni, szóval mi visszük nekik a váltásruhát – magyarázta rögtönzött hazugságunkat, amin nekem biztosan leesett volna az állam, hogy hogy tudott ilyet kitalálni, de ez elég feltűnő lett volna, úgyhogy csak némán bólogattam.<br />Ekkor néhány másodperces csend állt be, ami nekem óráknak tűnt. Idegesen álltam Lou mellett – bár próbáltam nem kimutatni, mi zajlott bennem –, miközben Mike válaszára vártunk. Szinte már imádkoztam, hogy higgye el.<br />- Rendben, de igyekezzetek. Tudjátok, hogy holnap este koncert – emlékeztetett minket végül vonakodva, bár ezt nagyon is jól tudtuk, hiszen erről mi hiányozni fogunk. Rossz érzés volt cserbenhagyni a srácokat, de szükségünk van egy kis szünetre, mindkettőnket kicsináltak az elmúlt hónapok a titkolózással.<br />- Jó, jó, tudjuk – hadarta Louis legyintve egyet. Mike visszafordult, hogy ismét a szobájában lehessen, míg mi végre sikeresen beléphettünk a liftbe.<br />- Te jó ég! Azt hittem, lebukunk, ez kinyírta az idegrendszerem – sóhajtottam megkönnyebbülten, mikor már biztos voltam benne, hogy senki nem láthat vagy hallhat minket.<br />- Tudom, ezért beszéltem én – húzott magához Lou mosolyogva, és egy csókot nyomott a nyakamra, mire lehajoltam hozzá, hogy a szám is kaphasson egyet.<br />Ezek után már tényleg minden simán ment, fogtunk egy taxit, ami kivitt minket a reptérre, ahol megkezdődhetett a várakozás, hiszen még egy óránk volt a mi gépünk indulásáig.<br />- Mehettünk volna a magángépünkkel – sóhajtotta Louis fejét a vállamra hajtva, majd elnyomott egy ásítást. Ilyenkor hihetetlenül aranyos volt, bár ő mikor nem?<br />- Igen, de arról biztosan kapott volna értesítést Mike, biztonsági okok miatt.<br />- Ja, igen, el is felejtettem. Amúgy sajnálom a többieket, hogy nélkülözniük kell minket egy ideig. Nem szívesen csinálom ezt velük – merengett el maga előtt álmosan szerelmem, ami engem is elgondolkoztatott.<br />- Tudom, én sem, de most az egyszer önzőnek kell lennünk, vagy nekünk lesz rosszabb. Utálom ezt tenni velük, de muszáj, kikészülünk, ha ezt így tovább folytatjuk – érveltem magunk mellett, akkor is, ha a szívem szakadt meg e miatt az egész helyzet miatt.<br />- Ja, amúgy szerintem ki kéne kapcsolnunk a telefonunkat, mert tuti, hogy keresni fognak minket később – jutott hirtelen Lou eszébe, amivel teljesen egyetértettem, még jó, hogy nem felejtette el.<br />- Kikapcsolod az enyémet is, amíg kimegyek a mosdóba? – kérdeztem, miközben felálltam, és kinyújtóztattam elzsibbadt tagjaimat.<br />- Persze – mosolygott rám Louis, mire vigyorogva küldtem neki egy puszit, aztán a mosdó felé vettem az irányt. – Aztán siess! Vagy ha kellenék valamihez, csak szólj! – kiáltott utánam önelégülten vigyorogva. Kapott tőlem egy kacsintást válaszul, és máris eltűntem a férfimosdó ajtaja mögött.<br />Miután végeztem, kézmosás közben a tükörben tanulmányoztam magam. Tényleg megcsináljuk ezt az egész szökéses dolgot? Komolyan van ehhez elég erőnk és bátorságunk? És talán, ami a legfontosabb, képesek vagyunk cserbenhagyni a legjobb barátainkat, szinte már a testvéreinket, csak azért, hogy nekünk jó legyen? Itt vagyunk egy lépésnyire attól, hogy megvalósítsunk azt, amit elterveztünk, és én megfutamodok? Totálisan elbizonytalanodva álltam a tükör előtt, egyáltalán nem tudtam már, mi lenne a helyes megoldás…<br /><br /><b>Louis</b><br />Harry már legalább tíz perce a mosdóban lehetett, éppen azon gondolkoztam, hogy beszorult vagy történt valami, amikor végül ismét megjelent szemeim előtt. Ám nagyon úgy tűnt, hogy agyal valamin, valami rossz, nehéz és bonyolult dolgon, aggasztó volt arckifejezése.<br />- Már azt hittem, utánad kell, hogy menjek – kezdtem vicceskedve, de mikor semmi reakciót nem váltott ki szerelmemből, elkezdtem nyugtalankodni. – Harry, történt valami?<br />- Nem… semmi – válaszolt néhány másodperces késéssel, de tudtam, hogy fejben nagyon nincs itt velem, látszott rajta.<br />- Biztos? Csak mert egyáltalán nem úgy tűnik – fürkésztem továbbra is arcát, de lehajtotta a fejét, a földet nézte, majd leült korábbi helyére.<br />- Igen, csak… – kezdte el, ám a telefonom csörgése félbeszakította.<br />- Bocs, elfelejtettem kikapcsolni, de… – akadtam el én is magyarázás közben, mikor a képernyőre pillantottam. – Eleanor az.<br />- Vedd fel – mondta Harry, az ujjaim pedig engedelmeskedtek szavainak.<br />- Sietek vissza – suttogtam szerelmemnek, miközben kicsit arrébb vonultam, hogy beszélhessek Eleanorral. – Szia, El, történt valami? – érdeklődtem már volt barátnőmtől, hiszen nem tudom, miért telefonált, ráadásul ilyenkor. Ő nem szokott éjszaka hívni.<br />- Helló, Lou! Nem, csak sokat gondolkoztam az utóbbi időben, és arra gondoltam, felhívlak, lenne mit megbeszélnünk szerintem – felelte, én pedig azt kívántam, bárcsak ne most jött volna ezzel elő. Egyrészt nincs kedvem vele beszélni erről az egész helyzetről, másrészt meg nemsokára indul a gépünk, nem éppen a legalkalmasabb időpontot választotta a csevegésre. – Van egy kis időd?<br />- Miért pont most hívtál? Nemsokára éjfél – tértem ki a válaszadás elől. Tényleg nem most akartam vele erről beszélni, sőt, egyáltalán nem is akartam már erről, de mivel úgy néz ki, hogy muszáj leszek, akkor legalább ne most kelljen.<br />- Tudom, hogy kicsit késő van, de örülnék neki, ha beszélhetnénk, és nem akartam reggelig várni, úgyis elfoglaltak lennétek.<br />- Rendben. De az időzítés akkor sem valami jó, éppen… éppen… lefekvéshez készülünk – rukkoltam elő a világ legrosszabb hazugságával. Mikor Mike leszólított minket, jót találtam ki, most viszont nem. Úgy látszik, egy nap csak egyszer tudok jól rögtönözni.<br />- Harryvel, gondolom – vetette közbe El, és annyira meglepődtem, hogy ki sem tudtam venni a hangjából, mit gondol.<br />- Nos… igen – majdhogynem nyögtem a választ, de legalább sikerült kipréselnem magamból a nagy meglepődésemben.<br />- Oké, akkor bocsánat, hogy megzavartalak titeket, de úgy éreztem, nem tudok várni és azonnal beszélnem kell veled.<br />- Megértem, de jobban örülnék neki, ha ezt holnapra halasztanánk, most tényleg nem jó – járkáltam idegesen fel-alá, miközben az órára pillantottam másodpercenként. Bárcsak kikapcsoltam volna előbb ezt a rohadt telefont!<br />- Biztos? Tudom, hogy nem igazán akarsz már velem kommunikálni, de kérlek.<br />- Nem arról van szó, hogy nem akarok veled beszélni, csak most nem alkalmas, kérlek, hidd el, és sajnálom – nagyon el akartam köszönni, mert mikor Harryre pillantottam, majdnem megállt a szívem. Arcát kezeibe temette, ahogy a térdein könyökölt, és hol ebben a pozícióban volt, hol a hajába túrt olyan arckifejezéssel, ami igazán aggodalomra adott okot.<br />- Rendben, akkor majd szólj, ha alkalmas – törődött bele El, és le is tette.<br />- Harry, mi a baj, most már mondd el! – térdeltem le elé azonnal aggódva, amint elraktam mobilomat a zsebembe, és visszasiettem hozzá.<br />- Nem repülhetünk el – mondta ki, a szívem pedig ekkor állt meg.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-21837676763844198202014-07-29T14:56:00.000+02:002014-07-29T21:27:55.363+02:0047. rész<div style="text-align: justify;">
Helló! :)<br />
Sajnálom a múltheti kimaradást, nem volt betervezve, csak a nyaralásunk anyáékkal kicsivel tovább tartott, mint gondoltuk, szóval bocsánat. Most viszont itt a rész, kiderül, mi lesz ezzel a szökéses dologgal, és már most elnézést kérek a végéért, de muszáj volt :D</div>
<div style="text-align: justify;">
A díjakhoz tettem ki egy újat, amit az After - Larry kapott, akit érdekel az esetleg megnézheti, és köszönöm a pipákat illetve a kommentet ♥ Most már tényleg próbálok visszarázódni a régi kerékvágásba. Ó, és tudom, hogy múlt héten volt, de nagyon boldog 4. szülinapot az egyetlen é<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">s</span></span> utánozhatatlan One Directionnek! They are not just a band ♥ </div>
<div style="text-align: justify;">
Azt hiszem, mindent elmondtam, úgyhogy kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-q2vufrYbKzs/U9eZGmKqk-I/AAAAAAAAA_w/uHhbs2v5jxs/s1600/Larry+-+Just+take+my+hand...+%E2%99%A5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-q2vufrYbKzs/U9eZGmKqk-I/AAAAAAAAA_w/uHhbs2v5jxs/s1600/Larry+-+Just+take+my+hand...+%E2%99%A5.jpg" height="400" width="373" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">47. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />
- Szökjünk el – böktem ki az utóbbi néhány percben megfogant gondolatomat. – Ketten. Szökjünk el ketten! – ahogy egyre jobban belegondoltam ebbe az ötletbe, úgy lettem egyre lelkesebb. – Kérlek!<br />
- Hazz, ez… ez hogy jutott eszedbe? – nézett rám Louis furán, elhúzódva tőlem.<br />
- Nem akarsz elszökni velem? – húztam össze a szemöldököm csodálkozva azon, hogy Lou nem egyezett bele egyből.<br />
- De, dehogynem akarok, csak kíváncsi vagyok.<br />
- Hát, benne vagyunk már egy ideje ebben a titkolózós dologban, és mindkettőnknek rohadtul elege van belőle. Én nem bírom tovább, te sem, tudom, ne is tagadd, meg amúgy is be akarom fejezni ezt az egész hülyeséget. A lényeg, hogy el kell tűnnünk kettesben egy kicsikét. Kérlek! – hadartam érveimet szerintem csillogó szemekkel. Tényleg el akarok menni Louis-val bárhova, ahova szeretné, az nem érdekel, csak hadd legyek vele.<br />
- Biztos vagy benne? Csak azért kérdezem, mert ha egyszer elmegyünk, akkor nem jöhetünk vissza egy nappal később, hogy „bocs, amiért leléptünk, de most már itt vagyunk”, ugye tudod? – érdeklődött az arcomat fürkészve, kezei pedig megkeresték az enyémeket, hogy összekulcsolja az ujjainkat.<br />
- Tudom, és el akarok menni veled kettesben. Mindennél jobban.<br />
- Akkor itt kell hagynunk Zayn, Liamet és Niallt. Ez sem gond?<br />
- Nem – jelentettem ki egy nagyon rövid gondolkozási idő után. Őket lesz a legnehezebb itt hagyni, nyilván, de tényleg kell egy kis szünet, mert én ezt már nem bírom, és ha ezt így elmondanánk Mike-nak, biztosan nem engedné meg.<br />
- Jól van, akkor benne vagyok – bólintott végre rá Lou, mire azonnal átöleltem őt. – Beszéljük meg a részleteket.<br />
És megbeszéltük. Amint elfoglaljuk a hotelben a szobánkat és elmegy mindenki aludni, kisurranunk. Azt mondjuk, még nem tudjuk pontosan, hogyan, hiszen nem tudjuk, milyen lesz ez a hotel, de valahogy ki fogunk jutni onnan. Pénz van nálunk, elmegyünk a repülőtérre, onnan pedig elutazunk valahová. Még nem beszéltük meg a célpontot, annak majd a szobánkban nézünk utána a neten.<br />
- Oké, még egy dolog van, amit meg kell kérdeznem – sóhajtotta Louis az ujjaimmal szórakozva az ölében. – Ha lelépünk, akkor cserbenhagyjuk a koncerten a többieket és a rajongókat is. Meg tudunk ezzel birkózni? – tette fel a kérdést, ami belém fojtotta a levegőt. Mert erre nem igazán gondoltam.<br />
- Nos… hát… – kezdtem roppant magabiztosan. Ugyanis azt nem mondhatnám, hogy belekalkuláltam a dolgokba, hogy a koncertekről is hiányozni fogunk, ráadásul egy turné kellős közepén. Hárman nem tudják végigcsinálni a srácok ugyanolyan jól – értelemszerűen – és a rajongók, akiknek vagy én, vagy Louis a kedvence, ki fognak akadni. – Hogy őszinte legyek, ez eszembe sem jutott – böktem ki, mert felesleges lett volna hazudnom.<br />
- Oké – sóhajtott egyet Lou. – Ha tényleg le akarunk lépni, ezen túl kell lépnünk.<br />
- Jó, rendben, menni fog – bólogattam talán túl gyorsan és túl sokat, nem is tudom, hogy magamat vagy Louis-t akartam meggyőzni arról, hogy tényleg nem zavar az az aprócska tény, hogy cserbenhagyjuk a többieket. Lou egy ideig bizonytalanul méregetett, majd magához húzva biccentett egyet.<br />
- Jól van. De ígérd meg, hogy ha csak egy kicsit is elbizonytalanodsz ezzel a szökéssel kapcsolatban, azonnal szólsz nekem. Ígérd meg, Hazz! – nézett mélyen a szemembe, éreztem, hogy ezt tényleg komolyan gondolja.<br />
- Megígérem – mosolyodtam el, és közelebb húzódtam hozzá. – Te is ígérd meg! – távolodtam el egy kicsit, hogy lássam az arcát.<br />
- Ígérem – felelte, majd egy csókot nyomott az ajkaimra. És tovább is mentünk volna, ha nem kopog Paul az ajtón azt kiabálva, hogy mindjárt megérkezünk.<br />
- Ezt majd később folytatjuk – kacsintottam Louis-ra, aki persze rögtön beleegyezett.<br />
<b><br />Louis</b><br />
A hotelben lévő szobáinkat ugyanúgy foglaltuk el, mint máskor, bár Mike közbe akart tenni nekünk, hogy külön szobákban legyünk, de mindenki egyből letámadta, hogy erről szó sem lehet. Harryvel mi mindig egy szobában vagyunk, ha hotelben alszunk, eléggé feltűnő lenne, ha most máshogy lenne.<br />
- Este elmenjünk szórakozni valahova vagy maradjunk itt? – kérdezte Liam, miközben a lifttel igyekeztünk eljutni a szobáinkhoz. Kapásból majdnem rávágtam, hogy mi nem is leszünk itt, de még idejében kapcsoltam.<br />
- Nekünk más terveink vannak Harryvel – mosolyodtam el, majd Harryre kacsintottam, akin láttam, hogy mindjárt szívrohamot kap, de a jelzésem után egyből megnyugodott.<br />
- Oké, több információt nem is kérünk – röhögte el magát Zayn, ahogy megérkeztünk az emeletünkre, és kiléptünk a liftből. Mi Harryvel lemaradtunk, összemosolyogva haladtunk a többiek mögött egészen a mi ajtónkig.<br />
- Akkor jó szórakozást! – nevetett fel Niall, mielőtt belépett a lakosztályukba, majd mi is így tettünk.<br />
- Ugye tudod, hogy majdnem infarktust kaptam miattad? – támadott le Harry egyből, egyre szélesedő mosollyal, ahogy bezártam az ajtónkat.<br />
- Igen, de azért kacsintottam, tudod – löktem őt vállba nevetve, mire megragadta a csuklómat, és magára rántott eldőlve az ágyon. – Ó, nocsak, úgy csinálsz, mintha te lennél felül.<br />
- Mert ez így is van – nyugtázta elégedetten, még akkor is, ha mindketten tudtunk, hogy én többször voltam már felette. – Legalábbis most biztosan – tette hozzá, és éppen ellenkeztem volna már, amikor száját az enyémre tapasztotta, belém fojtva mondanivalómat egy csókkal.<br />
- Nagyon szívesen folytatnám, de most, hogy ismerjük már nagyjából a hotelt, meg kellene terveznünk, hogyan jutunk ki innen feltűnés nélkül meg ilyenek – hadartam egy kicsit idegesen, miután elhúzódtam szerelmemtől. Kelletlenül, mert inkább akartam volna folytatni azt, amit elkezdtünk a turnébuszban, de hát, ha már egyszer kitaláltuk ezt a szökést, meg is kellett valósítanunk.<br />
- Ja, igen – kapott észbe Harry is, így máris előszedte a laptopját, hogy kitaláljuk, hova szeretnénk menni. – Mondjuk… Franciaország? Mindketten beszélünk franciául, elég messze van Amerikától, és nem mellesleg rohadt jó hely. Na? – sorolta az érveket, amik nekem igazából nem is voltak olyan fontosak, a lényeg, hogy elmenjünk innen.<br />
- Nekem megfelel. Legyen akkor Franciaország?<br />
- Legyen – bólintott rá Harry, majd az oda induló járatokat kezdte keresni.<br />
Miután lefoglaltunk két jegyet egy éjfél körül induló gépre, összepakoltunk pár ruhadarabot egy-egy kisebb táskába, illetve bedobáltuk a fontosabb cuccainkat, mint telefontöltő, napszemüveg meg ilyenek. Zayn, Liam és Niall valószínűleg elment valahova bulizni vagy csak a városban néznek szét, Paul szobája már egy ideje sötétségbe borult, tehát lefeküdt aludni, Mike pedig az előbb ment be a teraszáról, valakivel telefonált.<br />
- Minden szükségeset bepakoltunk? – kérdezte meg legalább ezredszerre Harry, mire én legalább ezredszerre mondtam rá, hogy igen. – Kicsit ideges vagyok.<br />
- Nem is látszik rajtad – nevettem el magam, majd szerelmemhez léptem, hogy egy csókot nyomjak ajkaira. – De nyugi, azért én is.<br />
- Ez tényleg megnyugtató – mosolyodott el, és éreztem, hogy fel akart röhögni, mégsem tette, csak fejcsóválva odasompolygott az ajtónkhoz. – Szerintem most indulhatunk – suttogta, miután halkan kinyitotta és becsukta azt.<br />
- Csak egy pillanat – húztam vissza őt magamhoz a csuklójánál fogva. – Szeretlek – súgtam ajkaira, aztán megcsókoltam őt.<br />
- Én is szeretlek – viszonozta, majd ki is léptünk a szobából. Minden simán haladt, már majdnem a liftnél voltunk, amikor megfagyott a vér az ereimben.<br />
- Hova-hova ilyen későn, srácok? – jött mögülünk egy hang.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-52137109004797850092014-07-16T10:21:00.001+02:002014-07-16T10:21:36.601+02:0046. rész<div style="text-align: justify;">
Helló! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Bocsánat a késésért, már hoztam volna múlt héten is a következőt, de a kirándulásokon úgy látszik, nem maradhat el a drama time, így nem igazán voltam hangulatban a blogoláshoz. De most már próbálok visszaállni, még akkor is, ha szörnyű lemaradásban vagyok. Nem is mondok semmit erről a részről, talán a vége kicsit függővég lett, de majd meglátjátok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Köszönöm még az előzőhöz kapott kommenteket és pipákat, remélem, most sem felejtkeztek el róla :) ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
És szerintem most kivételesen ilyen rövid lennék, ilyen is régen volt :D Kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-Fyg40VJjNe4/U8Y1cldd2hI/AAAAAAAAA_g/IM-UxOCSzgY/s1600/Larry+babes+;3+%E2%99%A5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-Fyg40VJjNe4/U8Y1cldd2hI/AAAAAAAAA_g/IM-UxOCSzgY/s1600/Larry+babes+;3+%E2%99%A5.jpg" height="392" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">46. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />Miután a megbeszélés egy részét végig SMS-eztük Louis-val, beszéltünk Simonnal rólunk, elmondtunk neki mindent, és hála az égnek, nem borult ki, inkább csak meglepett volt. Ez amúgy teljesen érthető, eddig szinte mindenki meglepődött, akinek elmondtunk. Simon pedig megígérte, hogy beszél Mike-kal, mert ez azért szerinte is túlzás, hátha rá egy kicsit hallgat. És mellesleg hozzáfűzte, hogy ő már a kezdetektől gyanította, hogy lesz velünk valami, majd mennünk kellett. Nem enyhén voltunk ledöbbenve, de össze kellett magunkat szedni, hiszen várt a munka.<br />Mivel nem itt lesz holnap koncertünk, így egyenesen a turnébusz felé mentünk, hogy induljunk a helyszínre. Gondolom, lesz pár óra az út, talán valamikor este érkezünk meg, aztán mehetünk megint egy hotelbe. Mindig imádok turnézni, de egy idő után unalmas tud lenni a sok hotel.<br />- Szerinted Simonnak sikerül elérnie valamit? – kérdeztem Louis-t, miután mi ketten elfoglaltuk az ágyainkat a buszban. Zayn és Liam valahol elől voltak, Niall meg valószínűleg a telefonján játszott vagy szórakoztatta Gemmát.<br />- Remélem. Itt már csak ő segíthet – sóhajtotta szerelmem, amivel sajnos egyet kellett értenem. – Amúgy mi lenne, ha most nem foglalkoznánk ezzel az egésszel? Más terveim vannak – vigyorgott úgy, ahogy én szoktam, mikor éppen kettesben vagyunk este és megemlítem, hogy „ötleteim vannak”. Szóval egyből gondoltam, mire célzott.<br />- Hallgatom – bólintottam rá visszatartva mosolyomat, kissé felemelve szemöldököm. Alig várom már, hogy elkezdjük!<br />- Mit szólnál, ha inkább megmutatnám? – nézett fel rám, mikor elé álltam, közvetlenül elé. Imádom, hogy ilyen alacsony, az ágyban mégis úgy maga alá tud gyűrni, hogy azt is elfelejtem, fiú vagyok-e vagy lány.<br />Louis kérdésére nem tudtam már válaszolni, a vágy túlságosan is eluralkodott az agyamon, testemen. Az ajkaira tapadtam, kezeim egyből fenekére tapadtak, úgy húztam magamhoz közelebb, míg Lou kezei a hajamba túrtak, amitől máris végem volt. Imádom ezt az érzést, amikor keze a hajamban van vagy az ujjaival játszik vele. Van, hogy megnyugtat, ellazít, vagy éppen felizgat. Most ez történt.<br />- Nem fog zavarni, hogy kint vannak a többiek? – nyögte Lou, amikor szám áttért a nyakára, és elkezdtem szívni a bőrét.<br />- Engem nem.<br />- Akkor jó, mert engem sem – vigyorodott el, majd elkezdett magával húzni az ő ágyához. Azt vártam, hogy majd én leszek felül, de nem így lett, ő vette át az irányítást, amit nem is bántam. Amúgy is neki vannak tervei, fogalmam sincs, mit gondolt ki erre az alkalomra. Óvatosan rám mászott, leült a combom tetejéhez, dudorodó nadrágunk összeért, amitől még jobban felizgultam. Még semmit sem csinált, de már majdnem megőrültem. Ezt is csak Lou tudja kiváltani belőlem, és imádom, hogy ez így van és így is marad. Merthogy nem engedem el őt soha.<br />- Szerintem most nem kéne azt csinálnunk, amit otthon. De így is jó lesz, hidd el – duruzsolta fülembe, miközben ujjaival kigombolta a farmeremet. Felsóhajtottam kínomban, nem bírtam már várni, ezért a pólójáért nyúltam, hogy lehúzzam róla. Ezután az enyém is távozott, egy szál alsónadrágban feküdtem Louis alatt, mialatt ő a fülem mögötti részt kényeztette. Kezei levándoroltak a bokszerem széléhez, szinte már remegtem. Nem is tudom, miért reagálok így, amikor ennyire nem szoktam haldokolni Louis tökéletességétől, de valószínűleg azért van így, mert már régóta nem voltunk ilyen helyzetben. Mike erről is gondoskodott.<br />Gondolataim azonban gyorsan visszaterelődtek a szomorú dolgokról ebbe a fűtött levegőjű helyiségbe, ugyanis Lou ujjbegyeit végighúzta az alsónadrágomban lévő egyre nagyobbodó dudoron. Alig várom, hogy a nevét nyöghessem!<br /><br /><b>Louis</b><br />A leggyönyörűbb dolog a világon Harry, amikor alattam vonaglik a vágytól, ez kétségtelen. Már attól ki tudok készülni, hogy így látom őt, szóval érthető, hogy alig bírtam már visszafogni magam, de azért nem kezdtem el sietni, szépen elterveztem, mi fog most itt történni. Ujjaim még mindig Harry alsónadrágját simogatták, ahogy kicsit lejjebb csúsztam testén. Át akartam rajzolni kezeimmel a tetoválásait, főleg azokat, amik az enyémekhez illenek.<br />- Édes istenem… – sóhajtott fel Harry, amikor a két madáron volt a kezem, a másik továbbra is egyre jobban dudorodó bokszerén körözött. Ezen felbuzdulva végigmentem a többi tetoválásán is.<br />- Tudod, melyik a kedvencem? – kérdeztem hirtelen, egy kicsivel jobban talán a tetkókra figyeltem, nem pedig a farkára.<br />- Melyik? – emelte fel egy kicsit fejét, hogy rám nézzen.<br />- A „Hi” – mosolyodtam el, mire Harry szemeiben, esküszöm, láttam a szívecskéket. – Ja, meg persze a csillag. És az összes többi is – tettem hozzá nevetve, amikor átgondoltam, melyik mit jelent.<br />- Nekem pedig az „Oops”. Csakúgy, mint mindegyik – felelt úgy, ahogyan én. – Szeretlek, Louis.<br />- Én is szeretlek, Harry – súgtam centikre az ajkaitól, majd össze is tapasztottam őket, igazi szenvedélyes és szerelmes csók volt ez. Mikor elváltunk egymástól, visszatértem eredeti tervemhez, és belenyúltam végre a bokszerébe. Élesen beszívta a levegőt, mikor hozzáértem, imádom, hogy ezt tudom kiváltani belőle. Lassan elkezdtem mozgatni a kezemet fel és le, mire Harry rámarkolt az alattunk lévő takaróra.<br />- El sem tudom mondani… mekkora önuralom kell… hogy ne menjek már most el – nyöszörögte Harry, miközben én elégedetten figyeltem őt, ahogy szinte már vergődött az élvezettől.<br />- Akkor bírd még egy kicsit, mert most jönnek a legjobb részek – nevettem fel halkan, majd lehajolva szerelmemhez egy kis csókot nyomtam különlegesen pink ajkaira.<br />Elképesztő módon szeretem Harryt, szavakkal ki sem tudom fejezni, mennyire. Fogalmam sincs, mi lenne velem, ha nem lenne itt nekem ő. De szerencsére itt van, nagyon is itt van, alattam, és soha nem is fogom őt elengedni, ha rajtam múlik. Csak bár ne lenne ilyen nehéz, hogy folyamatosan harcolnunk kell egymásért! Eljön egyszer az a nap, amikor nem utálnak meg minket ezért?<br />- Lou? – rángatott ki kissé elkalandozó gondolataimból Harry. Fejemet megrázva tekintettem le rá, hogy ténylegesen visszatérjek a valóságba. – Minden rendben? Kicsit elbambultál.<br />- Persze, minden oké – bólintottam rá. – Most viszont begyorsítok, próbálj meg halkan sikítani – vigyorogtam rá, majd szavaimnak megfelelően cselekedtem. Meg is lett az eredménye, pár perc múlva Harry a párnába kiabálta a nevem.<br />- Ah, ez csodás volt, de most te jössz – kezdett el helyezkedni szerelmem a nem túl nagy ágyon, hogy helyet cseréljünk, de én csak megráztam a fejem.<br />- Ne, nem kell – mosolyodtam rá, mire homlokráncolva nézett rám. – Majd a hotelben – tettem hozzá, amire rá is bólintott, ez a válasz már rendben volt. Ezután néhány perces csend következett, nem tudom, Harry mit csinált, én hallgattam a kintről beszűrődő hangokat, hálás voltam, amiért senki nem jött be.<br />- Tudod, mire gondoltam? – kérdezte egyszer csak szerelmem hirtelen felülve az ágyon, gondolom, eléggé izgatott lett attól a valamitől.<br />- Fogalmam sincs, de mindjárt elmondod, és akkor tudni fogom – mosolyodtam rá, ahogy felültem hozzá én is, majd egy puszit nyomtam az arcára, karjaimmal szorosan átöleltem őt, ahogy magamhoz húztam testét.<br />- Szökjünk el.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-1566532862490866572014-06-30T09:57:00.000+02:002014-06-30T09:57:15.589+02:0045. rész<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! :)<br />
Borzasztóan sajnálom, hogy ennyi kimaradás volt, nem terveztem ilyen sokat, de olyan dolgok jöttek közbe az osztálykirándulás után, amikre nem számítottam. Káosz volt a magánéletemben, ami miatt nem tudtam a blogokra koncentrálni, de most már, ha kissé nehezen is, de minden megoldódott, hála az égnek.<br />
Úgyhogy itt is a következő, ami hasonló az előzőhöz, ebben is van egy dalszöveg lefordítva, amit én csináltam, szóval ha valami hiba van benne, akkor sajnálom. Próbáltam a lehető legjobban, remélem, tetszeni fog :)<br />
Egyébként a díjakhoz tettem ki pár újat, amiket még régebben kaptam, csak nem volt időm vagy éppen fontosabb dolgaim voltak. Ha valaki, akit érdekel és megnézi, láthat ott olyan díjakat is, amiket az After - Larry kapott. Ott is odaírtam, és itt is elmondom, hogy azért vannak ott, mert arra a blogra nem akartam külön oldalt csinálni, mert ott az egyáltalán nem fontos, itt meg már amúgy is volt.<br />
És hogy mikor jön a következő... nem tudom. Ugye már írtam az After - Larrynél, hogy holnap egyhetes kirándulásra megyek, kedden megyek, kedden jövök (ezért is frissítek ma), de hogy jövőhéten mikor, azt nem tudom. Lehet, hogy frissítek szerdán, lehet, hogy csak jövőhéten, ezt még eldöntöm, szóval nem ígérek semmit, attól függ, hogy haladok az írással.<br />
Köszönöm a türelmeteket és még az előző részhez kapott véleményeket, várom őket most is :) ♥<br />
Ó, és június 27-én volt a blog 1. szülinapja, el sem hiszem, hogy már 1 éve írom/olvassátok ezt a történetet ♥<br />
Nos, szerintem ennyit akartam elmondani, bocsánat, hogy ilyen sokat dumáltam megint :D Kellemes olvasást! :) Xx<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-UJNQINFxl0o/U7EXCMMAWuI/AAAAAAAAA_M/leEXsOj_XcM/s1600/Larry+-+foreget+the+world+and...+%E2%99%A5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-UJNQINFxl0o/U7EXCMMAWuI/AAAAAAAAA_M/leEXsOj_XcM/s1600/Larry+-+foreget+the+world+and...+%E2%99%A5.jpg" height="400" width="296" /></a></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">45. rész</span></div>
<br /><b>Harry</b><br />Amíg távol voltam Louis-tól, csak rá tudtam gondolni. Arra, mennyire boldogok voltunk, vagyunk együtt. Rettenetesen hiányzott. Néha már félek a saját érzéseimtől, amiket iránta érzek. Azt hiszem, túlságosan is kötődöm hozzá. Ezzel viszont nincs semmi gond, ameddig ő is hozzám.<br /><i>Nem érted, nem érted,<br />Mit teszel velem, amikor az ő kezét fogod.<br />Együtt kellett volna lennünk örökre, de a sors<br />Közbeszólt, így el kellett sétálnunk.</i><br />Amikor elkezdtem kiírni magamból az érzéseimet, nem tudtam nem megemlíteni Eleanort. Persze nem írtam le a nevét, de kimondatlanul rá utaltam, és ezt Lou, a srácok, valamint a Larry shipperek tudni fogják. Ez nekem bőven elég. Aztán majd mások is rájönnek, ha egyszer minden kiderül.<br /><i>Mert tűzben égünk, tűzben égünk,<br />Tűzben égünk most.<br />Igen, tűzben égünk, tűzben égünk,<br />Tűzben égünk most.</i><br />Igazából akkor leszünk „tűzben”, ha megtudja a világ az igazságot. Akkor aztán nem lesz csendes, nyugalmas életünk, bár az már évek óta nincs, mégsem bánom. De együtt majd azon is túljutunk, ahogy eddig is.<br /><i>Nem érdekel, mit mondanak az emberek, amikor együtt vagyunk,<br />Tudod, hogy én akarok lenni az egyetlen, aki ölel, amikor alszol.<br />Én csak azt akarom, hogy te és én örökre együtt legyünk,<br />Tudom, hogy menni akarsz, szóval gyerünk, bébi, legyél velem boldogan.</i><br />Azt hiszem, erről a refrénről ordít, hogy rólunk szól, hogy rólunk írtam. Amikor Louis velem van, semmi más nem érdekel, megszűnik a világ, nem érdekel, ki mit gondol vagy mond. Mert nem számít. Akkor minden, ami fontos az az, hogy együtt vagyunk. Pontosan tudja, mennyire utálom, hogy Eleanorral is lennie kell, bár próbálom eltűrni, hiszen muszáj. Tudja, hogy én akarok neki lenni az egyetlen. Igaz, hogy az is vagyok, de azért ez mégsem olyan, amilyet szeretnék, ha tudom, hogy mással is kell lennie. Tényleg csak annyit akarunk, hogy együtt lehessünk, ez olyan nagy kérés? Ráadásul Lou sem akar ebben az egész „barátnőm van, nem vagyok meleg!” ökörségben részt venni, tudom, hogy abba akarja ezt hagyni. Tudom, hogy csak velem lenne igazán boldog.<br /><i>Hajnali négy van, és tudom, hogy vele vagy,<br />Kíváncsi vagyok, tudja-e, hogy megérintettem a bőröd,<br />És hogy érzi-e a nyomaimat a hajadban,<br />Sajnálom, szerelmem, de nem igazán érdekel.</i><br />Mikor ezeket a sorokat írtam, tudtam, hogy az utolsó kettőt Louis-nak kell énekelnie. Muszáj, hogy az az övé legyen. Akartam és még mindig akarom, hogy ő mondja ki az én gondolataimat, vágyaimat. Már most várom, hogy amikor a következő turnén ezeket a sorokat énekli, a szívem ki akarjon ugrani a helyéről.<br />Miután a refrénnel befejeztem a dal megírását, átolvastam a szöveget, és mire a végére értem, egyetlen szó ismétlődött a fejemben, ami a cím lehetne. <i>Happily</i>.<br />- Harry, mindjárt leszállunk – bökött meg a mellettem lévő ülésről Gemma a repülőn. Ugye nekem néhány nappal előbb kellett visszajönnöm Amerikába, mint a többieknek, Gemma pedig éppen ráért, úgyhogy pár hétre ő is csatlakozik hozzánk, ezért jött velem.<br />- Oké – motyogtam, mire nővérem halványan elmosolyodott. Azt mondta, nagyon cuki vagyok, hogy ennyire hiányzik Lou. Ez engem is megmosolyogtatott, de ettől még ugyanúgy alig várom, hogy ismét láthassam.<br /><br /><b>Louis</b><br />Iszonyatosan élveztem az egy hetes pihenésünket, nagyon jó volt a családommal nyugalomban lenni, de végig hiányzott Harry, amiért nem mondhatom azt, hogy teljes mértékben jól éreztem magam. Így alig vártam már, hogy vasárnap repülőre szálljak, és Liammel és Zaynnel induljunk vissza Amerikába. Niall szintén egy kicsivel előbb repült vissza, legalább Harry nem volt egyedül. Bár mondta, hogy csatlakozik hozzánk Gemma is, de azért mégis.<br />Izgatott voltam, hogy egy hét után végre ismét láthatom szerelmemet, hiába beszéltünk telefonon vagy skype-oltunk, az akkor sem ugyanolyan, mint személyesen. És most végre Eleanor sem lesz velünk, egy kicsivel kevesebb lesz így a bonyodalom, bár Mike akkor azt fogja kitalálni, hogy nem lehetünk egymás közelében, vagy valami hasonló. De ehhez már kezdek hozzászokni, és túl fogjuk élni valahogy ezután is.<br />- Eleanor hogy-hogy nem jött? – kérdezte Liam, kiszakítva engem a gondolataimból, amik nem éppen a legkellemesebbek voltak, hálás voltam ezért.<br />- Azt mondta, időre van szüksége, én meg nem ellenkeztem, tudom, hogy nehéz ez neki. De meg kell értenie, hogy mi már nem leszünk többé együtt – feleltem, és eléggé súlyosnak éreztem a szavakat, amiket kimondtam, de igazak voltak.<br />- Hát, előbb-utóbb fel kell dolgoznia. Majd talál valaki mást, ami nem lesz olyan nehéz, gyönyörű lány – magyarázta Zayn, amire rá is bólintottam, hiszen igaza van. Eleanor nagyon szép lány, biztos vagyok benne, hogy hamar találni fog valakit, miután elfogadta ezt a helyzetet.<br />Mivel egy hétig mindenki összevissza volt a nagyvilágban, így megegyeztünk abban, hogy Simon egyik Amerikában lévő házában találkozik újra az egész csapat, még jó, hogy pár napig itt lesz Simon. Egyébként is beszélni akartunk már vele Harryvel rólunk, csak éppen Mike keresztülhúzta a terveinket, mint oly’ sokszor már.<br />Mikor beléptünk apartmanba, egyből Harryt kezdtem el keresni a szememmel, és ahogy egyre beljebb haladtunk, megláttam a göndör fejét hátulról, ahogy éppen mutogatva magyaráz valamit Gemmának.<br />- Sziasztok! – köszöntem halványan elmosolyodva, alig bírtam kivárni szerelmem reakcióját. Mikor meghallotta hangomat, egy pillanatra megállt mozdulataiban, megfordult, és egy hitetlen mosolyt ül ki az ajkaira. Ekkor indultam el, hogy végre megölelhessem, majd ő is, az én példámat követve.<br />- Nagyon-nagyon hiányoztál – suttogta a fülembe Harry, amint karjaim közé ért.<br />- Te is, iszonyatosan – motyogtam én is, majd nem törődve azzal, hogy mások is vannak a nappaliban, megcsókoltam őt. Annyira hiányzott már az ajka az enyémen, ahogy a nyelve játszik az enyémmel, ahogy a lehető legközelebb van hozzám… egyszóval minden.<br />- Khm, megbeszélést tartanánk itt, ha nem zavar titeket – jelent meg Mike, és nem is kellett odanéznem, hogy tudjam, ő az. Simon még nem volt itt, valószínűleg késik, legalábbis remélem, jó lenne vele is beszélni rólunk. – Tehát, ha mindenki végre idefigyel, kezdeném is – nézett ránk jelentőségteljesen, majd szó esett arról, hogy lassan be kell fejeznünk a Best Song Ever klipjét, illetve még a turné további részéről beszélt nagy vonalakban, aminél már Simon is jelen volt. Harryvel persze nem igazán tudtunk kommunikálni, attól függetlenül, hogy egymás mellett ültünk, ezt egyébként csodálom, hogy Mike megengedte. Mostanában szinte semmit sem csinálhatunk együtt.<br /><i>„They don’t know about the things we do…”</i> – olvastam le a telefonomról Harry SMS-ét. Minek küld nekem SMS-t, amikor itt ülök mellette? Ennek ellenére nem kerestem a logikát, inkább mosolyogva visszaírtam neki:<br /><i>„They don’t know about the I love you’s…”<br />„They don’t know how special you are…”<br />„They don’t what you’ve done to my heart…”<br />„They can say anything they want ’cause they don’t know about us”</i> – kaptam meg az utolsót, mire olvadó szívvel tettem Harry dereka mögé a kezem.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-71865101240910395822014-06-03T19:42:00.000+02:002014-06-03T19:42:51.676+02:00Not an update...<div style="text-align: justify;">
Helló!</div>
<div style="text-align: justify;">
Mint a címből is kiderül, nem új részt hoztam most. Azt hiszem, először a blog történetében egy hosszabb csúszás lesz, mivel ma és holnap keményen matekoztam és fogok is a csütörtöki dolgozat miatt (9-10-11-es anyag), aztán pedig osztálykirándulásra megyünk, amiről csak vasárnap érek haza. Szóval <b>ezen a héten nem lesz frissítés</b> (amúgy is szörnyű lemaradásban vagyok), <b>de jövőhéten már igen!</b> Sajnálom, ez az utolsó előtti hét valami iszonyat, remélem, elnézitek. Tehát egy hét múlva jön a következő, addig is kitartást nektek is ebben a borzalmas év végi hajrában! Xx</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-60371340385983900232014-05-28T19:55:00.000+02:002014-05-28T19:55:57.544+02:0044. rész<div style="text-align: justify;">
Helló! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Bocsánat a késésért, de beteg lettem a hét elején (év végén, én is tudok időzíteni), és nem volt lelkierőm ezzel foglalkozni. Nem tudom, mi lesz a véleményetek erről, a második fele másabb lett most, mint szokott. Mivel fordítás van benne, amit én csináltam, simán előfordulhat, hogy van benne valami hiba, ezért elnézését kérek, igyekeztem azért jól megoldani. Remélem, tetszeni fog :)</div>
<div style="text-align: justify;">
A visszajelzéseket nagyon köszönöm, nem is tudjátok, mennyire jól esik, úgyhogy várom őket most is! ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
Kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-LINbQEkFtOY/U4YgYDg073I/AAAAAAAAA-0/cl4ybUO73AU/s1600/Larry+-+Some+things+just+make+sense...+%E2%99%A5.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-LINbQEkFtOY/U4YgYDg073I/AAAAAAAAA-0/cl4ybUO73AU/s1600/Larry+-+Some+things+just+make+sense...+%E2%99%A5.gif" height="223" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">44. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />Miután leszálltunk és nem ülhettem be abba a kocsiba, mint amiben Louis és Eleanor volt, kis híján összeomlottam ott, mindenki előtt. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ilyet képes volt Mike kitalálni. Mégis, ki a fene szűrné le azt, hogy együtt vagyunk Lou-val abból, hogy egy autóból szállunk ki? Szerintem senki. Aki meg eddig is úgy gondolta, hogy Larry létezik, annak ez nem lett volna újdonság, csak örült volna neki. Azt meg már meg sem említem, hogy nemcsak ketten lettünk volna a kocsiban, mivel El is ott volt, így végképp nem lehetett volna mást gondolni, de mindegy. Nyilvánvaló, hogy Mike direkt csinálja ezt velünk. Tényleg kár volt elmondani, de úgyis kiderült volna előbb-utóbb minden.<br /><i>„Minden rendben van, baby cakes? Engem kicsinált az a jelenet az autónál”</i> – kaptam meg Louis üzenetét, nem sokkal az után, hogy a külön kocsival elindultunk a repülőtérről.<br /><i>„Mondanám, hogy igen, de úgyis tudod, hogy nem. Azért túlélem. Csak nagyon hiányzol már most xx”<br />„Ah, ne is mondd! Alig várom, hogy megint lássalak. Este skype? x”<br />„Laters, baby ;)”<br />„Ó, csak hadd gyűrjelek megint magam alá… :3”<br />„Oké, de utána én leszek felül! :D”<br />„Ahogy szeretnéd Xxx”</i><br /><br />Szélesen vigyorogva csúsztattam a mobilomat a zsebembe, hihetetlen, hogy másodpercek alatt képes a legszomorúbb pillanataimban is felvidítani. Nekem komolyan senki más nem kell Louis-n kívül, mert vele a legjobb. Lehet, hogy korai kijelenteni még, de tudom, hogy nekem ő a tökéletes. Csakis ő.<br />Még mindig vigyorogtam, amikor kiszálltam az autómból, hiányzott már a londoni lakásom, ezer éve nem voltam benne.<br />- Nocsak, kit látnak szemeim! – hallottam meg egy nagyon ismerős női hangot, miközben a csomagtartóban pakolásztam, majd megfordultam.<br />- Gemma? Azt hittem, csak holnap találkozunk – ráncoltam a homlokom meglepődve, ahogy mellém ért nővérem, hogy megöleljen.<br />- Harry, hát milyen köszöntés ez? – jelent meg a házam ajtajában anya, én pedig teljesen le voltam döbbenve. Jó értelemben, persze. – Felutaztunk, mert már nem bírtuk kivárni, hogy lássunk téged – felelt végül előző kérdésemre, mikor őt is megöleltem. – De menjünk be, alig várom, hogy mesélj a turnéról!<br />Mialatt felvittem a szobámba a bőröndjeimet, anya és Gemma megterítettek a konyhában, tetszett, hogy rögtön meleg étellel várnak itthon. Át se öltöztem, csak siettem vissza hozzájuk, mert tényleg nagyon hiányoztak és igazán éhes is voltam már.<br />- Na, és Louis-val minden rendben? – kérdezte Gemma, miközben szedtem a tányéromra az ételből.<br />- Igen, bár Mike kikészít minket a hülye ötleteivel, hogy hogyan tartson távol minket egymástól, és még véletlenül se legyünk egy helyen ketten, mert akkor egyből azt hiszi, azt gondolják az emberek, hogy együtt vagyunk. Most sem jöhettem el a repülőtérről azzal a kocsival, amiben Louis is ült. Az mellékes, hogy Eleanor is ott volt – fakadtam ki, de jól esett kiadni magamból. Mostanra a fájdalom kezdett átalakulni dühvé, de persze azért még mindig fájt.<br />- Ó, édesem, akkor miért hagyjátok, hogy ezt tegye veletek? – érdeklődött anya aggódva, kezét az enyémre téve.<br />- Mert nincs más választásunk, már mondtam nektek is. Vagy ezt csináljuk, vagy tönkremegyünk, és rengeteg rajongó utál meg minket. Ezt nem kockáztathatjuk, sem Lou, sem én. A banda az első, ez az alapszabályunk.<br />- Minden rendbe fog jönni, szívem, hidd el – ölelt magához anya szorosan, Gemma pedig megnyugtatóan elmosolyodott. Nagyon remélem, hogy igaza lesz.<br /><br /><b>Louis</b><br />Harry nélkül nehéz az élet, ezt már sokszor tapasztaltam, és most megint ehhez volt szerencsém, részletkérdés, hogy nem akartam. Az persze jó volt, hogy a családommal lehettem, hiányoztak már a lányok meg anya is, de ez akkor sem volt olyan, mintha Harry is itt lett volna.<br />Az első pár nap nehezen telt el, gondolatok ezrei futottak át az agyamon, úgy éreztem, megőrülök tőlük, így egyszer fogtam egy papírt és tollat, és kiírtam magamból őket.<br /><i>A kezem, a kezed, megkötözve, mint két hajó.<br />Sodródás, súlytalanság, hullámok próbálják megtörni.<br />Bármit megtennék, hogy megmentsem,<br />Miért olyan nehéz kimondani?</i><br />Nem is nagyon gondolkoztam a szavakon, maguktól jöttek, csak azt éreztem, hogy ki kell írnom magamból azt, ami bennem van. Az ihlet egy része a Harryn és a rajtam lévő tetoválásokból jött, ha erre valaki rá is jön, bizonyítani nem tudja, és Mike-nak sem lehet hozzá egy rossz szava, mert biztos vagyok benne, hogy a rajongók imádni fogják. És Harry is.<br /><i>A szívem, a szíved, szorosan ülnek, mint a könyvtámasz,<br />Oldalak közöttünk, vég nélkül megírva.<br />Olyan sok szó van, amit nem mondunk ki.<br />Nem akarok várni, amíg vége.<br />Te teszel erőssé.</i><br />Nem hazudtam, amikor azt írtam le, hogy ő tesz erőssé. Bár azt nem írtam bele, hogy pontosan ki az, a Larry shipperek úgyis tudni fogják, hogy Harry. Ő tesz engem erőssé, miatta bírtam ki idáig és miatta kell még kibírnom.<br /><i>Sajnálom, ha azt mondom, szükségem van rád,<br />De nem érdekel, nem félek a szerelemtől,<br />Mert amikor nem vagyok veled, gyengébb vagyok.<br />Ez olyan rossz? Ez annyira rossz?<br />Hogy te teszel erőssé.</i><br />Szükségem van Harryre, ezt nem tagadom. Kell nekem, mert nélküle gyenge vagyok. Azt hiszem, minden érzésemet beleírtam ebbe a dalba, ami Harryhez kapcsolódik, anélkül, hogy megemlítettem volna a nevét. Mindent elmondtam, miközben semmit sem. Csak azt tudom, hogy szükségem van rá, és nem félek bevallani, mennyire gyenge vagyok, ha nincs velem. Ő tesz erőssé.<br /><i>Gondolj bele, mennyi szeretet lett már elvesztegetve,<br />Az emberek mindig megpróbálnak elmenekülni tőle.<br />Lépj tovább, hogy felhagyjanak a szívtöréssel,<br />De nincs semmi, amitől elfutok,<br />Te teszel erőssé.</i><br />Csak arra tudtam gondolni, mennyire szeretek Harryvel lenni. Nem értem, hogy néhány ember miért fél a szerelemtől. Igazuk van abban, hogy sok szenvedéssel jár, de a boldog pillanatok mindenért kárpótolnak, és minden rosszat elfeledtetnek. Mi már csak tudjuk Harryvel…<br /><i>Szóval, bébi, ragaszkodj a szívemhez, ohh<br />Szükségem van rád, hogy megtarts a széteséstől,<br />Én mindig ragaszkodni fogok,<br />Mert te teszel erőssé.</i><br />Ezekben a sorokban is csak az igazságot írtam le. Nem számít, mi történik, én akkor is ragaszkodni fogok Harryhez. Nem élném túl, ha ő nem hozzám. Szükségem van rá, hogy egybe tartson, mert nélküle szétesek. Csak akkor jó, ha velem van, ha a közelemben van. Néha már megijedek a Harry iránt való érzéseimtől, hogy mennyire mélyek és erősek. Ekkor pedig a szinte kész dalszövegnek, vallomásnak meg is lett a címe. <i>Strong</i>.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-691899992060014372014-05-20T17:31:00.000+02:002014-05-20T17:31:40.442+02:0043. rész<div style="text-align: justify;">
Helló! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Itt a kedd, és itt is van az új rész. A hangulat továbbra sem csattan ki a boldogságtól, de szerintem ehhez lassan már hozzászoktok. A képekhez raktam fel egy újat, én a "Love you first" címet adnám neki, csekkoljátok és kiderül, miért!</div>
<div style="text-align: justify;">
A kommenteknek, pipáknak továbbra is nagyon örülök, jelezzetek bátran, hogy milyen lett a rész! ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
És szerintem ennyit is akartam, mostanában nincs sok mondanivalóm :D A sulihoz kitartást, nemsokára vége, a részhez pedig kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-OBecDhVPeUk/U3t0SeUYifI/AAAAAAAAA-k/-Gu0uyht1fE/s1600/Larry+-+It+hurts...+%E2%99%A5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-OBecDhVPeUk/U3t0SeUYifI/AAAAAAAAA-k/-Gu0uyht1fE/s1600/Larry+-+It+hurts...+%E2%99%A5.jpg" height="400" width="253" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">43. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />A kiborulásom után próbáltam összeszedni magam, amiben sokat segített, hogy Louis végig mellettem volt. Nem mentünk vissza Mike szobájába, bezárkóztunk a sajátunkba, és hogy a pótkulccsal se tudjon bejönni, a mi kulcsunkat benne hagytuk a zárban. Mivel így a fiúkat is kizártuk, ők telefonon kommunikáltak velünk. Azért azt sajnálom, hogy most teljesen olyan, mintha kétfelé szakadt volna a banda, Louis és én, illetve Niall, Zayn és Liam, pedig ez nem igaz. Egyszerűen csak annyi történt, hogy mi egymást teljesen meg tudjuk nyugtatni, mindig, a többi srácnak meg ez nem mindig sikerül.<br />A késő délutáni koncert miatt viszont ki kellett mozdulnunk Louis-val a saját kis világunkból. Nagyjából ugyanúgy viselkedtünk, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, ami azért hatalmas teljesítmény, mikor semmi sincs rendben.<br />- Nos, mindenki itt van és készen van? – nézett végig rajtunk Mike, miután a koncert végeztével összepakoltunk a hotelben, és már csak ki kellett szállni a kisbuszból, hogy felszálljunk a repülőgépre. – Rendben, akkor indulás! Ahogy megbeszéltük – tette hozzá nyomatékosan, ami leginkább Eleanorra, Louis-ra és rám vonatkozott. Így hát kénytelenek voltunk azt csinálni, amibe bele lettünk kényszerítve. Először Louis és Eleanor szállt ki, természetesen testőrökkel, aztán Liam és Niall, én hátul mentem Zaynnel, a sort pedig Paul és még néhány testőr zárta. A vakuk csak úgy villogtak, miközben én alig bírtam semleges arckifejezést felölteni, amikor néhány órával korábban Louis még az én kezemet fogta, és sokkal, de sokkal boldogabb volt.<br />- Nyugi, mindjárt vége – veregette meg a vállamat Zayn, mire halványan elmosolyodva bólintottam egyet. Bárcsak ennek az egésznek vége lenne már! De természetesen az élet folyton szívat engem, így azt a pár percet legalább egy évtizednek éreztem. A repülőnkön legalább nem kellett tovább színlelnünk, Louis váltott pár szót Eleanorral, a következő pillanatban pedig már mellettem is volt, és összekulcsolta az ujjainkat.<br />- Most már a tiéd vagyok – suttogta, miközben megszorította a kezemet. Egy halvány mosolyt villantottam szerelmemre, aki ezt egy szemöldökráncolással reagálta le, de mielőtt még megkérdezhette volna, hogy mi a baj, elhúztam őt, hogy a lehető legtávolabb üljünk le Mike-tól. Leghátul foglaltunk el néhány helyet, Louis pedig egyből majdnem az ölébe húzott, aztán mikor leesett, hogy mit szeretne, én is segítettem neki. Végül kényelmesen elhelyezkedtem, fejem az ölében pihent, kezével a hajamat piszkálta, mosolyogva nézett le rám. – Most már elmondod, mi a baj?<br />- Ez az egész – feleltem röviden, de Louis homlokráncolása után folytattam, hogy megértse: – Színészkednünk kell, csak a négy fal között érhetsz hozzám úgy, ahogy akarom és fordítva, az emberek előtt meg semmit sem csinálhatunk. Ráadásul itt van Eleanor, aki megkap mindent, amit én csak ritkán – fejeztem be, talán kissé hadartam is a végére, de nem érdekelt. Kiadtam magamból, és vártam Louis reakciójára, amit pár másodperces csend után hallhattam is:<br />- Először is. Teljesen megértem a mondandód első részét, és tudom, milyen érzés, mert én is ezzel szenvedek, ugyanígy vagyok vele. Másodszor viszont, nem értek egyet azzal, hogy El mindent megkap. Illetve igen, de nem úgy, ahogy te. Téged máshogy érintelek meg, mikor a bőrödhöz érek, úgy érzem, belehalok a gyönyörbe, míg nála nem, érted? Téged szeretlek, és csakis téged, senki mást – suttogta a fülembe, amitől olyan melegség öntötte el a szívem, hogy szavakkal lehetetlen leírni. Az meg már csak hab volt a tortán, hogy lehajolt hozzám, majd megcsókolt. – És tényleg nem kap meg mindent Eleanor, mert őt sosem dugtam meg úgy, mint téged, és már többé nem is fogom. Ahogyan senki mást sem rajtad kívül – tette hozzá halkan, csábítóan, továbbra is a fülembe súgva. Ekkor éreztem, hogy a testemben lévő összes vér az ágyékomba tódul, de félúton megállt Mike hangja miatt.<br /><br /><b>Louis</b><br />- Végtelenül megtisztelnétek, ha figyelembe vennétek azt az apró tényt, hogy rajtatok kívül mások is vannak ezen a gépen, akik nem kíváncsiak az undorító dolgaitokra – mondta Mike úgy, mintha teljesen természetes és megszokott lenne, hogy így kioszt minket. Azt már meg sem említem, hogy megzavarta az egyik legromantikusabb pillanatunkat Harryvel.<br />- Te pedig megtehetnéd azt a szívességet, hogy ha zavar valami, akkor nem nézel oda – villantottam egy álmosolyt, mire Mike rögtön elkomorodott.<br />- Alig várom, hogy szétkerüljetek, és ne kelljen elviselnem ezt a látványt – mutatott rajtunk végig undorodva, majd elment, de ez azért rosszul esett. Eddig se kedveltem őt és a Modestet, de ezután már egyenesen utálom.<br />- Mennyivel jobb volt, amikor Paul figyelt ránk és osztotta ki a feladatokat, nem ez az idióta – sóhajtotta Harry továbbra is az ölemben feküdve.<br />- És ez egyre csak rosszabb lesz – csóváltam meg a fejem kissé elszomorodva, mire Harry megszorította egy kicsit összekulcsolt kezünket. Ezen halványan elmosolyodtam, majd egy csókot nyomtam a homlokára, és jobbnak láttam, ha mindketten elalszunk, amivel szerelmem is egyetértett. Hosszú, kemény és fárasztó napjaink lesznek még, ebben biztos vagyok.<br />A repülőút nagy részét átaludtam, ez eléggé kifejezi, mennyire fáradt voltam már, de ahogy láttam, a többiek se pörögtek túlságosan. Niall és Liam telefonozott vagy irkáltak valamit egy papírra, Zayn szintén aludt, Harry pedig továbbra is az ölemben fekve telefonozott vagy aludt. Milyen izgalmas programok.<br />- Jó reggelt, Lou – mosolygott rám Harry, amikor kinyitottam a szememet és kicsit kinyújtóztam, már amennyire ez ülve lehetséges. Álmosan pislogva motyogtam el, hogy neki is, amikor szóltak, hogy mindjárt leszállunk.<br />- Ha a leszállás azt jelenti, hogy nem lehetek veled napokig, akkor inkább a levegőben akarok maradni – motyogtam szerelmem haját simogatva, Harry bólintott, majd lehajoltam hozzá és egy csókot nyomtam ajkaira.<br />- Meg fogjuk oldani, hogy mindennap beszélhessünk, hidd el – próbált vigasztalni, ami jól esett, de a telefonon való kommunikáció akkor sem lesz ugyanolyan, mintha személyesen találkoznánk.<br />Innentől kezdve pedig egy csak rosszabb lett. A leszállást követően, ahogy kiléptünk a gépből az én helyemnek Eleanor mellett kellett, hogy legyen, nem Harry mellett. Természetesen mi mentünk legelöl egy testőr után, Harry leghátul Liammel, csak hogy még messzebb legyen tőlem. A fotósok persze már itt voltak, és millió képet készítettek, Mike nyilván szólt nekik, komolyan mondom ez az ember egyre undorítóbb dolgokat művel. De ezzel még nem is lett volna olyan nagy baj, ehhez már lassan hozzászokom. Azonban, mikor az autókhoz értünk, és Harry abba a járműbe akart beszállni, amiben én már benne voltam – meg ugye Eleanor is –, nem engedték meg neki, hogy csatlakozhasson.<br />- Miért nem szállhat be Harry is? – kérdeztem az egyik testőrt, aki szerelmem karját fogta, megakadályozva őt abban, hogy közelebb lehessen hozzám.<br />- Kérdezd Mike-ot – felelte, majd el is húzta Harryt, aki a legkevésbé sem akart elmenni tőlem, ám balhét nem vághatott ki, hiszen akkor még nagyobb bajba kerülnénk. Így hát hagynunk kellett, hogy szétválasszanak minket. Újra.<br />A sírás határán álltam, ahogy vissza kellett húzódnom az autóba, nehogy rám csapják az ajtót, akármennyire is nem férfias. Nem érdekelt volna az sem, ha elsírom magam, de mégis muszáj volt tartanom magam, főleg a látszat kedvéért.<br />- Ez azért már túlzás Mike-tól. Senki nem gondolná, hogy… együtt vagytok csak azért, mert egy autóból szálltok ki – szólalt meg váratlanul Eleanor csendesen, a közepén kissé megakadva. Nem gondoltam volna, hogy figyelt. – Akik meg alapból ezt hiszik, azoknak tökmindegy.<br />- Kár, hogy Mike és a Modest nem így gondolja, ahogy te – feleltem szinte suttogva, mikor elindultunk, és éreztem, hogy egyre messzebb kerülök Harrytől.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-18035389277167781862014-05-13T19:51:00.000+02:002014-05-13T19:51:44.036+02:0042. rész<div style="text-align: justify;">
Helló! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Bocsánat, hogy (tőlem szokatlanul) ilyen későn hoztam csak az új részt, de dolgom volt. Nem mondom azt, hogy minden happy lesz ebben a részben, mert nem, azért remélem, tetszeni fog :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Véleményeiteket továbbra is várom, ne fogjátok magatokat vissza! :D ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
És azt hiszem, ennyi is lennék, mostanában csak ilyen rövid vagyok, úgyhogy kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-so3K4YrJCx0/U3JasXxXcCI/AAAAAAAAA-A/Wh4sap65HPQ/s1600/Larry+-+I%27m+not+supposed+to+love+you...+%E2%99%A5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-so3K4YrJCx0/U3JasXxXcCI/AAAAAAAAA-A/Wh4sap65HPQ/s1600/Larry+-+I'm+not+supposed+to+love+you...+%E2%99%A5.jpg" height="400" width="346" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">42. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />Mindketten pontosan tudtuk Louis-val, hogy jó hírre nem számíthatunk Mike-tól. Nem adná meg nekünk azt az örömöt, hogy nyugodtan boldogok lehessünk. Éppen ezért az a fél óra, amit kaptunk, sokkal rosszabb hangulatban telt el, mint mondjuk, a tegnap este.<br />- Nem számít, mi lesz Mike-nál, mi akkor is együtt maradunk – súgta Lou, még mielőtt kinyitottuk volna az ajtót, arcomat kezei közé vette.<br />- Együtt. Mindig – bólintottam rá, majd egy csókot nyomtam ajkaira, végül nagy levegőt véve lenyomtam a kilincset.<br />El sem mertem képzelni, mi vár ránk a másik szobában, ha Mike már pótkulcsot is képes volt szerezni, csak hogy megzavarhasson minket. Biztos vagyok benne, hogy már most el lesz rontva a nap, pedig nemrég kezdődött. És mivel a mai koncert után egy hetes szünetünk lesz, valamiért volt egy olyan érzésem, hogy Mike keresztül akarja húzni a terveinket. Még nem beszéltünk róla Louis-val, de én úgy gondoltam, hogy egy-két napot kettesben töltünk teljes titokban, aztán hazamegyünk a családunkhoz. Most viszont erre egyre kevesebb esélyt látok.<br />- Végtelenül megtiszteltek, hogy hajlandóak voltatok csak tíz percet késni – fogadott minket „kedvesen” Mike, ahogy becsuktam magunk mögött az ajtót. Én csak egy grimaszt vágtam, Lou pedig figyelmen kívül hagyta, ami elég könnyen ment neki, mert észrevette Eleanort is, így gondolom, zavarban volt. Ekkor jött be utánunk Zayn, mindenki más már itt volt. – Mozgás, mozgás! – tapsolt Mike sürgetően Zaynnek, hogy igyekezzen. Elfojtottam egy morgást, nem ér, hogy minket rögtön leszidott. – Nos, örülök, hogy végre mindenki itt van. Ismertetném is, hogy mi lesz az egy hetes szünetetek alatt – kezdett bele a magyarázásba Mike, mialatt megtaláltuk a helyünket. Liam, Niall, Eleanor és most már Zayn is az ágyon ültek, míg Louis és én megálltunk a szemközti falaknak támaszkodva.<br />- Már nem azért, de nem mi döntjük el, hogy mit akarunk csinálni? – szólt közbe Niall homlokráncolva, nem igazán értette a helyzetet, amit átéreztem.<br />- Nem mindenki – mosolyodott el undorítóan Mike, éreztem, hogy a „nem mindenki” alatt Louis-ra és rám gondolt. Hát nem aranyos? – Tehát. Először is, Liam, Niall és Zayn, ti mit terveztetek? – nézett kérdőn a három megszólítottra. Miért gondolom úgy, hogy az egyszerűbb esetekkel kezdett?<br />- Mindannyian hazarepülnénk holnap a családunkhoz – felelte szóvivőként Liam, Niall és Zayn pedig egyetértve bólintott.<br />- Rendben, gondolom, hiányoznak a barátnőitek, haverjaitok, oké. Aztán a következő koncert előtt időben kell visszajönnötök, mert nagy bajok lesznek, ha késtek. De biztos, ami biztos, rátok szólok – pötyögte be a telefonjába, feltehetőleg azért, hogy ne felejtse el. – Ó, és semmi olyasmit ne csináljatok, amiben megsérülhettek, vagy legalább legyetek óvatosak! Sosem lehet tudni.<br />Szem forgatva pillantottam Louis-ra, miközben Mike darálta a hülye, átlátszó szövegét. Szerelmem arcáról egyértelműen le lehetett olvasni, hogy nem boldog, sokkal inkább ideges. Mikor észrevette, hogy nézem, próbáltam egy megnyugtató mosolyt küldeni neki, bár nem tudom, mennyire sikerült, amikor mindent éreztem, csak megnyugvást és nyugalmat nem.<br />- Eleanor, Louis, Harry! – figyeltem fel Mike éles hangjára, ahogy minket szólított. – Ti vagytok a következők. Szóval. Ti is visszarepültök Niallékkel együtt, valamelyik repülőtéren csinálnak majd pár képet, amin persze Louis és Eleanor együtt mutatkoznak. Harry, te előbb visszarepülsz Amerikába, mint a többiek, és mielőtt megkérdeznéd, miért, elárulom, hogy azért, mert az mondtam. Louis, te meg próbálj már meg úgy kinézni, mintha boldog lennél, amikor Eleanorral vagy! – nézett Lou-ra Mike, mire nálam elszakadt a cérna. Nem tudtam már visszafogni magam, a számon magától jöttek ki a szavak:<br />- Majd megteszi akkor, ha te is boldogan tudsz mosolyogni, mikor egy álkapcsolatban kell lenned azért, mert muszáj, és nem lehetsz azzal, akivel akarsz, és akit tényleg szeretsz!<br /><br /><b>Louis</b><br />Elnyílt szájjal hallgattam Harry kiborulását, ami egyszerre melengette a szívemet és ébresztett bennem aggodalmat. Örültem, mert ezzel is éreztette velem, mennyire szeret, de aggódtam, mert ezen Mike ki fog akadni, Eleanorról nem is beszélve. Ám ezek a gondolatok egy pillanat alatt kikerültek a fejemből, mikor a lábaim szinte maguktól indultak meg, hogy Harry után menjek, aki véleménye kinyilvánítását követően becsapta maga mögött az ajtót. Belehaltam volna, ha nem mehetek utána, és egyáltalán nem érdekelt, ki mit gondolt, tudtam, hogy nem hagyhatom most egyedül szerelmemet.<br />- Harry, jól vagy? – kérdeztem rögtön, mikor megláttam őt, éppen a szobánk ajtajának kilincsére fonta ujjait.<br />- Nem, Lou, rohadtul nem vagyok jól! – folytatta a kiabálást, amin meglepődtem, és szemöldök ráncolva néztem, ahogy kivágja az ajtót. De legalább nyitva hagyta azt, így gondoltam, bemehetek én is, és nem szándékozik kizárni engem a közös szobánkból.<br />- Megkérdezhetem, hogy pontosan mi bajod van? – érdeklődtem másabb hangnemben, mint az előző kérdésemnél. Igazából volt fogalmam arról, miért mérges, de azt nem tűröm, hogy rajtam töltse ki a dühét, amikor egyáltalán nem én tehetek róla.<br />- Ó, persze. Több is van – felelt most már gúnyos hangon, azonban még mindig hangosabban, mint általában szokott beszélni. – Miért csinálja ezt Mike? Mi a francnak kell nekem előbb visszajönnöm? Miért kell úgy csinálnod, mintha boldog lennél Eleanorral, amikor nem vagy az? Miért kell ennyire a média előtt élnetek a „kapcsolatotokat”? És a legfontosabb, hogy <i>te</i> miért fogadod ezt ilyen nyugodtan? Miért nem akadsz ki és tiltakozol ellene? Miért csak én viselem ezt olyan nehezen? <i>Te</i> miért nem? – ahogy sorolta a kérdéseket, úgy húzta fel magát egyre jobban, hadonászott a levegőben, a végére pedig csapkodott is. Értettem és nem értettem Harry reakcióját. Lehet, én is ezt tenném a helyében, de megbeszéltük, hogy együtt maradunk és kibírjuk a végéig.<br />- Harry, nyugodj meg – kezdtem nyugodt hangon, nem akartam vele kiabálni. Vele utáltam a legjobban, mert ha olyat mondok dühömben, amit nem akarok, akkor azzal nemcsak őt bántom meg, hanem magamat is.<br />- Nem! Majd megnyugszom akkor, ha teszel valamit annak érdekében, hogy ne legyen ilyen nehéz! – annak ellenére, hogy még mindig kiabált, könnyek jelentek meg a szemében, amitől megszakadt a szívem. Azonnal hozzá léptem, hogy átöleljem, amire először semmilyen reakciót nem kaptam, de nem érdekelt. Nem engedtem el, mert nem akartam, képtelen lettem volna csak ott állni előtte, és nézni, ahogy lefolynak a könnyek az arcán. Le akartam törölni őket, elfeledtetni vele a bánatát és mosolyt csalni a helyére.<br />- Nem lesz semmi baj, túl fogunk jutni ezen – mondogattam Harrynek, miközben a haját és a hátát simogattam, szerettem volna, ha megnyugszik.<br />- De mikor? Fogalmam sincs, meddig bírom, és már elegem van – szinte már zokogta a nyakamba, kezeit pedig végre megéreztem, mikor átölelt ő is. Kicsit elfordítottam a fejem, hogy adjak az arcára egy puszit, amire láttam, hogy lehunyta szemeit, majd vett egy mély levegőt.<br />- Csss – suttogtam továbbra is simogatva őt, soha többé nekem akartam őt elengedni. – Hidd el, hogy én is nehezen viselem, és engem is kiborított Mike ezzel a mostani döntésével, de tehetünk mást? Meg kell tennünk, ha nem akarjuk, hogy mindennek vége legyen, amit eddig elértünk – magyaráztam, közben pedig reménykedtem, hogy Harry meg is érti majd az én álláspontomat.<br />- Te vagy a legjobb dolog az életemben – súgta szorosabban ölelve engem, már nyugodtabban, én pedig megcsókoltam őt.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-82811744209879528402014-05-06T14:00:00.000+02:002014-05-06T14:00:47.082+02:0041. rész<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! :)<br />Már itt is a következő, ami... hát nem túl boldog, nem túl szomorú, hasonló, mint az előzőek. Ó, és a napokban átléptük a 20.000 kattintást, el sem tudom mondani, mennyire örültem neki, komolyan hihetetlen! Ti vagytok a legjobbak! ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
És szerintem más mondanivalóm nincs is, kivételesen most csak ennyi lennék. Akiknek érettségi szünet van, azoknak jó pihenést még, akik pedig érettségiznek, azoknak sok sikert!</div>
<div style="text-align: justify;">
Kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-kiMCw72sz4c/U2jOFy3G0DI/AAAAAAAAA9w/WRxnXjJKUU8/s1600/Larry+-+Falling+in+love+wit+someone...+%E2%99%A5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-kiMCw72sz4c/U2jOFy3G0DI/AAAAAAAAA9w/WRxnXjJKUU8/s1600/Larry+-+Falling+in+love+wit+someone...+%E2%99%A5.jpg" height="400" width="358" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">41. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />Louis a hangpróbára és a koncertre kissé másabb hangulatban tért vissza, mint ahogy elment. Pozitív értelemben. Gondolom, beszélgettek Eleanorral, aki persze jött vele, hiszen muszáj volt. Elég kínosnak éreztem a helyzetet, hogy ő is, Louis is és én is egy helyen voltunk. Fura szerelmi háromszög ez.<br />- Holnap reggel tíz órára mindenkit várok a szobámba! Eligazítás lesz – közölte Mike ellentmondást nem tűrő hangon, majd beviharzott a hotelszobájába. Szemöldök ráncolva néztünk össze a srácokkal, meg ugye Eleanorral, végül egy sóhaj után mindenki visszavonult, hogy pihenjünk. Ez úgy nézett ki, hogy Niall, Liam és Zayn egy szobába, Louis és én a sajátunkba, Eleanor pedig külön. Nos, ez is furcsa és kellemetlen helyzet volt.<br />- Miért gondolom úgy, hogy a holnap sem lesz valami boldog nap? – tette fel a kérdést Louis sóhajtva, ahogy becsuktam mögöttünk az ajtót és bezártam.<br />- Mert valószínűleg így is lesz – feleltem, bár egyikünk sem akarta hallani a választ, még akkor sem, ha tudtuk azt. – Egyébként beszélgettetek Eleanorral? – kérdeztem végül rá, eddig erre nem volt lehetőségem, és már nagyon kíváncsi voltam. Louis eldobta magát az ágyra, úgy szólalt meg:<br />- Igen. Szerencsére nem akadt ki, bár nem tudta teljesen megérteni, amit nem is csodálok. És mondta, hogy még idő kell neki.<br />- Szóval… akkor nem fog elárulni minket? – önzőnek éreztem magam, hogy ez érdekel a legjobban ezzel a dologgal kapcsolatban, de nem tehetek róla.<br />- Nem. Amúgy sincs sok választása, Mike rá is ugyanúgy ráerőlteti majd azt, amit ő akar, mint velünk tette – magyarázta semleges hangon. – De ne beszéljünk most erről, elegem van a mai napból.<br />- Egyetértek. Inkább élvezzük ki, hogy végre nyugodtan együtt lehetünk – bólintottam rá ötletére, és máris az ölébe ültem. – Tudod, mire gondoltam? – kérdeztem hirtelen pár perccel később, bár tisztában voltam vele, hogy fogalma sincs. Ezt bizonyítja az is, hogy Louis csak megrázta a fejét. – Menjünk, és fürödjünk meg együtt – böktem ki kissé izgatottan, mire szerelmem arcán egy egyre nagyobbodó vigyor jelent meg.<br />- Tökéletes ötlet – egyezett bele, majd a nyakamba puszilt, és megütögette a hátsómat, jelezve, hogy szálljak le róla, mert így nem fog eljutni a fürdőbe. Jókedvűen felpattantam róla, aztán megragadtam a kezét, és úgy húztam Louis-t magam után. – Még nem is fürödtünk együtt – jegyezte meg.<br />- Tényleg. Ideje lesz bepótolni az elmaradást – mosolyogtam rá kacéran, miközben leültem a kád szélére, és megnyitottam a csapot. Lou addig a tükör előtt illegette magát, amit élvezet volt nézni, de égtem a vágytól, hogy megérinthessem, és a lehető legközelebb legyen hozzám. Végül nem bírtam magammal, felálltam, hozzámentem, majd hátulról átöleltem. Fejem a vállán pihentettem, kezeinket összefontam magunk előtt, úgy tekintettem a tükörbe. Louis szintén a tükörképünket figyelte egy hihetetlenül édes mosollyal az ajkain.<br />- Ez a mai nap legjobb része – mondta halkan, fejét pedig még jobban a nyakamhoz nyomta, mire én elfordítottam az arcom, hogy megpusziljam.<br />- Egyetértek. Jobb, ha kiélvezzük, mert a holnapi biztosan rosszabb lesz.<br />- Tuti. De hanyagoljuk ezt a témát, emlékszel? Elég lesz ezzel holnap reggel foglalkozni – simogatta a kézfejemet szerelmem.<br />- Ó, persze – jutott eszembe a néhány perccel ezelőtti megegyezésünk. De igaza van Lou-nak, ne rontsuk el ilyenekkel a mai esténket. – Na, és mit csináljunk majd fürdés után? – kérdeztem vigyorogva, hogy témát váltsak.<br />- Hát, nem is tudom… – váltott Louis arca is hasonlóra, mint az enyém. – Gondolom, vannak ötleteid…<br />- Nekem mindig – feleltem még mindig vigyorogva, aztán beleharaptam a fülébe, mire vissza akarta volna adni, de elléptem mögüle, hogy megnézzem, hogy áll a víz. – Kezdhetsz vetkőzni – jegyeztem meg, ahogy ismét leültem a kád szélére. Én engedem a vizet, Lou meg szórakoztat. Ez így igazságos.<br /><br /><b>Louis</b><br />Miután konkrétan egy chippendale show-t lenyomtam Harrynek, ugyanezt kértem tőle, és természetesen szívesen is viszonozta a bemutatót. Aztán végül beült a kádba, én pedig eléje, vagyis gyakorlatilag az ölében ültem. Még jó, hogy nagyjából elfértünk mindketten.<br />- Az jutott ma eszembe, hogy Simonnak még nem is mondtuk el, hogy együtt vagyunk – szólalt meg mögöttem Harry, miközben a derekamat simogatta.<br />- Igaz. Pedig jó lenne, lehet, hogy rá hallgatna Mike – jutott eszembe, ahogy jobban belegondoltam. Bár nem Simon volt a főnök, neki köszönhetően jutottunk el idáig, neki köszönhetünk mindent, így azért ért valamennyit az ő szava. Remélhetőleg most is mellettünk fog állni.<br />- Kétlem, hogy Mike-ot érdekelné Simon véleménye, de sosem lehet tudni. Egyébként Simon most itt van, Amerikában?<br />- Azt hiszem, igen. Úgy láttam a neten, hogy az X-factor miatt itt tölt pár napot mostanában – válaszoltam, közben megkerestem Harry kezeit, és összekulcsoltam az ujjainkat.<br />- Akkor jó lenne holnap felhívni, és beszélni vele. Már, ha Mike nem gondolt ki valami szörnyűséget – sóhajtotta szerelmem, majd szorosabban fonta körém karjait, ami biztonságérzettel töltött el.<br />- Ó, ne is mondd! De úgy látszik, nem tudunk úgy beszélgetni, hogy ne lyukadnánk ki valahogy a holnaphoz – nyögtem fel.<br />- Bocs, csak… nem ez volt életem legjobb napja – szabadkozott Harry, és még folytatta volna tovább, de hátrafordítottam a fejem, próbáltam úgy helyezkedni, hogy elérjem a nyakát. Mikor ez sikerült, egy csókot nyomtam rá, kicsit megszívtam a bőrét, ami egy nyögést váltott ki belőle.<br />- Majd én elfelejtetem veled. Legalább ma estére – súgtam, miután kissé eltávolodtam tőle, de leheletem a bőréhez ért, láttam, hogy kirázta a hideg.<br />- Alig várom – felelte szinte remegő hangon, mire elégedett mosoly kúszott az arcomra. – Nem lehetne már most elkezdeni? – hallottam meg kérdését, biztos voltam benne, hogy vigyorog. Erre nem szóltam semmit, csak úgy helyezkedtem a kádban, hogy szemben legyek vele. Olyan közel ültem hozzá, amennyire lehetett, szám az övére tapadt, kezeim pedig eltűntek a víz alatt. Az egyikkel megkerestem a férfiasságát, hogy kezelésbe vegyem, míg a másikkal a derekát cirógattam. Másodpercekkel később hallottam Harry nyögését. Ekkor már biztos voltam benne, hogy az ágyban fogunk kikötni, és mindketten teljesen ki leszünk elégülve. Ahogy csak lehet.<br /><br />A másnap már rosszul indult, főleg az éjszakánkhoz hasonlítva. Éppen Harryhez bújtam volna még közelebb, és a takarót kerestem, ami kissé lecsúszott rólunk, amikor kivágódott az ajtó.<br />- Te jó isten, mi a franc! – kiáltott fel meglepődésében Mike, mire azonnal kipattantak a szemeim, majd felültem az ágyon, hogy a paplan után kapjak. – Mi a fenét műveltetek? Vagy várjatok, egyáltalán nem akarom tudni, belegondolni is undorító – ment át fintorba az arckifejezése. Gondolom, mik juthattak eszébe, amikor meztelenül feküdtünk, és csak a derekunk környékén volt takaró.<br />- Rátérnél arra, hogy miért zavartál meg minket? – ült fel mellettem Harry is ásítva. Nem túlzottan zavartatta magát, hogy majdnem feltárta a farkát Mike-nak is. Én viszont nem örültem volna neki, elég, ha azt csak én ismerem.<br />- Persze. Fél óra múlva a szobámban vagytok ti is, és elmondom, mi lesz a következő néhány napban. És mielőtt még megkérdeznétek, hogy jöttem be: a pótkulccsal. Igyekezzetek! – hadarta, és máris becsapta maga után az ajtót.<br />- Miért van olyan érzésem, hogy ma végünk lesz? – tettem fel a költői kérdést sóhajtva, mire Harry csak visszadőlt az ágyba. Ez nem lesz egyszerű.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-59086914570679256952014-04-29T16:28:00.000+02:002014-04-29T16:28:34.574+02:0040. rész<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Először is azzal kezdeném, hogy elkezdődött a Where We Are Tour, nem is akárhogy, szerintetek túl fogjuk élni? :D Remélhetőleg lesz jó pár Larry moment.</div>
<div style="text-align: justify;">
A részről annyit, hogy hasonló hangulatú, mint az előzőek, de azért megnyugtatok mindenkit, lesznek boldogabb részek is.</div>
<div style="text-align: justify;">
A díjakat végre kiraktam, és tudom, tudom, hogy kihagytam egy csomó mindent, de már nem tudok magamról, mondjuk, 11 dolgot írni. Előtte mindig írtam, de már kifogytam. Remélem, megértetek :) Majd még kettő kerül ki, amit bár az <i>After - Larry Stylinson</i> kapott, de oda nem akarok külön oldalt csinálni a díjaknak, mert én írom, nem érzem jogosnak, hogy ezért kapom őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
És azt hiszem, mindent el is mondtam. Nemsokára megint szünet, úgyhogy kitartást, az érettségizőknek pedig előre is sok sikert! Kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-R6FHvU8C_64/U1-1ciYxojI/AAAAAAAAA9g/LbAEeID2WPQ/s1600/Larry+-+they+said+we+shouldn%27t+be+together...+%E2%99%A5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-R6FHvU8C_64/U1-1ciYxojI/AAAAAAAAA9g/LbAEeID2WPQ/s1600/Larry+-+they+said+we+shouldn't+be+together...+%E2%99%A5.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">40. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />A reggeli a lehető legkínosabban telt mindenki számára. Egy asztalnál ültünk mi, öten, Eleanor, Paul és persze Mike sem maradhatott ki. Követelte, hogy Eleanor Louis mellett üljön, míg engem természetesen a lehető legmesszebb „száműzött” tőlük. Vagy inkább csak Louis-tól. És kijelentette, hogy Louis-nak és Elnek boldognak kéne tűnniük, hiszen hosszú hetek óta most találkoztak először. Az nem zavarta, hogy Eleanor élő halottként ült velünk, mellette Louis pedig szinte sírva fakadt. Teljesen idilli kép.<br />- Szóval. Eleanor, a reggeli után mész Louis-val az interjúra is, ahol majd a háttérből figyeled őt, mint egyébként is tennéd. Utána lesz egy pár órás szünet, amit kettesben töltötök el, elmentek vásárolni, vagy mit tudom én, aztán hangpróba és koncert. Természetesen mindkettőre jössz Louis-val, ezt mondanom sem kell – hadarta a tervét Mike. Mondanám, hogy a mai nap programját, de nem, ez tényleg egy terv volt. Eleanor nem reagált, Louis aprót bólintott kelletlenül.<br />- Már nem azért, de miért kell ezt csinálni? Miért kell mindent eltervezni? – nézett fel hirtelen Niall, és letette a villáját a tányérjára. Hangneme tele volt elfojtott dühvel, amit biztosan hallott Mike is.<br />- Azért, hogy maradjanak rajongóitok. Vagy esetleg meguntátok a zenélést, és szeretnétek, hogy véget érjen a karrieretek? – kérdezte fennhangon, egyértelműen nem várva választ a kérdésére.<br />- Ugye tudod, hogy undorító dolog, amit kiterveltél? – szólt közbe Zayn.<br />- Ha elég volt ennyi a karrieretekből, és el tudjátok majd viselni azt a sok utálatot, amit kapnátok, akkor csak jelentsétek be nyugodtan ez egész világnak – mondta Mike erősen olyan hangon, amivel lezártnak tekintette ezt a vitát. És el is érte célját, mindenki tovább folytatta az evést, de az eredeti feszült légkör még feszültebb lett.<br />Miután végeztünk, rögtön indultunk is az interjúra. Mivel eléggé híre ment, hogy itt vagyunk, a paparazzók nem maradhattak el. Elől haladt Louis és Eleanor, szerintem készült minimum ezer kép róluk, aztán persze mi is megkaptuk a magunk adagját a srácokkal, Paul hiába próbálta őket távol tartani. Hát, nem tudom, Mike hogy gondolta ezt, de Eleanor jelenleg abba is belehal, hogy Lou kezét kell fognia, szerelmem meg attól készül ki, hogy nem én vagyok mellette. Elég érdekes lesz így eljátszaniuk a boldog szerelmes párt, amikor egyikük sem boldog, és maximum az egyik fél szerelmes.<br />- Harry! – hívott magához Mike, miután rám már felkerült az a kis smink az interjú előtt. Kérdő tekintetem után folytatta: – Előre szólok, ne merj semmi olyat tenni, amiből félreértéseket lehetne gyártani. Értetted? – kérdezett rá, miután nem válaszoltam, de végül bólintottam. – Helyes – nyugtázta elégedetten, majd indult volna el, ám utána szóltam:<br />- Mike! Azért beszélhetnél Eleanorral is, mert jelenleg sokkal inkább néz ki úgy, hogy meg akar halni, mint aki halálosan szerelmes – jegyeztem meg, majd sietősen csatlakoztam Niallhez, aki éppen most jött ki a sminkestől.<br />- Ez most már mindig velünk lesz? – jelent meg mellettünk Liam is, szúrós szemekkel nézve Mike-ra. Azt hiszem, nem nyerte el a banda szeretetét.<br />- Ha már ilyen kedvesen kérdezed, Liam, akkor gondoltam, válaszolok is. Igen, mostantól én is mindig veletek leszek, és azt csináljátok, amit mondok – kaptuk meg a feleletet, melyet egyikünk sem akart hallani. Mike erőltetetten ránk vigyorgott, majd a riporterhez ment, hogy beszéljen vele.<br />- Ez mi volt? – lépett hozzánk Zayn és Louis is érdeklődve.<br />- Azt hiszem, Mike lett a hatodik tagunk – mondta ki Liam, és biztos voltam benne, hogy az eddigieknél sokkal több nehézséggel kell majd szembenéznünk.<br /><br /><b>Louis</b><br />Az interjú nem éppen a legkellemesebben telt, mivel Harry a lehető legmesszebb volt tőlem, és ha véletlenül közelebb került hozzám, akkor se csinálhattunk semmit, mert Mike figyelt minket. Meg Eleanor jelenlétében ezt elég kínosnak éreztem volna. Szóval volt már jobb interjúnk is.<br />Ezek után mindenki eldöntötte, hogy mit csinál az alatt a néhány órás pihenő alatt, ami a hangpróbáig és a koncertig volt. Már akinek volt szabad választási lehetősége, hiszen ugye nekem már ki volt találva, ha akartam, ha nem. Harry és Niall edzeni mentek, bár kettejük közül szerintem csak Harry fog csinálni is valamit, Liam és Zayn pedig a hotelszobájuk mellett döntöttek, ahol interneteztek, mert elmondásuk szerint régen tudtak már nyugalomban szörfölni a neten. Én Eleanorral indultam el a városba, bár igazából fogalmam sem volt, hogy mit fogunk csinálni ilyen hangulatban.<br />- Mivel foglaljuk el magunkat? – kérdeztem Eleanorra nézve. A légkör érezhetően feszült volt, hiszen azóta nem beszéltünk, hogy behívtam a női mosdóból a szobájába, hogy nyugodtan elmagyarázhassam neki a dolgokat.<br />- Louis, én ezt nem tudom végigcsinálni – állt meg az utcán, ezzel lemaradva tőlem. Csodálkozó tekintettel fordultam vissza hozzá.<br />- Ezt hogy érted?<br />- Nekem időre van szükségem, nem elég erre egy éjszaka – magyarázta, és bár még nem teljesen értettem, azért kezdett összeállni a kép.<br />- Én tudom, de Mike teljesen máshogy gondolkozik, őt nem érdekli, hogy valakinek van-e elég ereje megcsinálni egy olyan dolgot, amit nem akar.<br />- Szívesen mondanám, hogy beszéljük meg, mi lesz velünk, de még tisztáznom kell magamban ezt az egészet, meg hogy mihez kezdek magammal, és ez nem megy egyik napról a másikra – kissé összefüggéstelenül beszélt, de ez nem érdekelt, örültem, hogy egyáltalán hajlandó hozzám szólni, nem lepődtem volna meg, ha még erre sem lett volna képes.<br />- Persze, ez természetes – bólogattam, ahogy megérkeztünk egy parkba, a kitűzött célponthoz. Jó néhány perc következett, amit csendben, egymás mellett sétálva töltöttünk, mindketten elmerültünk a gondolatainkban. Én éppen a bal oldalamon lévő tavat csodáltam, amikor Eleanor megszólalt:<br />- Nem fogod őt elhagyni, ugye? – kérdezte halkan, alig hallhatóan, mire szinte azonnal felé fordítottam a fejem. Engem nézett, szemeiből hirtelen nem is tudtam kiolvasni, hogy reménytelenség van-e benne, vagy esetleg más. Nevet sem kellett mondania, egyértelmű volt, hogy Harryről van szó.<br />- Nem. Képtelen lennék rá – feleltem egy kicsivel később komoly hangon. – És nem azért mondtam most ezt ki, mert meg akartalak bántani vagy rosszabbá tenni a helyzetet. Azért mondtam ezt, mert nem akartam hazudni.<br />- Oké, rendben. Gondoltam – magyarázta zavartan, miközben a hajába túrt. Szerettem volna reagálni valamit, de nem tudtam mit. És talán jobb is. – Jól sejtem, hogy Mike nem fogja engedni, hogy mindenki tudjon a szakításunkról, igaz? – nézett rám újra El.<br />- Igen. Velünk már megbeszélte, hogy ne is álmodozzunk arról, hogy ezzel az egésszel kapcsolatban bármi is kiderül. Vagyis kénytelenek voltunk elfogadni, mert a rajongókat nem akarjuk elveszíteni.<br />- Kérdezhetek valamit? – kissé gyors témaváltása meglepett, de képzelem, mennyire kavarognak most a gondolatai, így persze ezt nem tettem szóvá, csak bólintottam. – Hogy alakult ez ki? Úgy értem, veled és Harryvel – kérdése meghökkentett, egyáltalán nem erre számítottam.<br />- Nem tudom pontosan. Azt hiszem, őt attól a naptól kezdve szerettem, hogy megláttam. Csak akkor még nem tudtam. Néhány hónappal ezelőttig – feleltem végül, közben pedig attól féltem, valamelyik szavammal megbántom őt.<br />- Hát… ez fura – reagálta le néhány másodperccel később. Természetesen nem hibáztattam érte, ez a lehető leglehetetlenebb helyzet a világon. Hálát adtam az égnek, amiért Eleanor a séta alatt nem borult ki annyira, mint először.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4820123728018655949.post-61461544634734857272014-04-22T18:56:00.000+02:002014-04-22T18:56:54.107+02:0039. rész<div style="text-align: justify;">
Helló! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Hűha, mindjárt 40 rész, el se hiszem. Én pedig még mindig nem haladtam az írással, hát milyen dolog ez. Igyekszem összeszedni magam :D Nem is tudok mit mondani erről a részről, olyan... nem túl boldog, de nem is olyan rossz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hétvégén megcsinálom már tényleg a díjakat, idegesít, hogy még mindig függőben vannak :D Nagyon köszönöm a kommenteket, pipákat, a kattintások száma pedig meghaladta a 19 ezret, hihetetlenek vagytok! ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
És kinek hogy teltek az ünnepek, sok locsolótok volt? :) Kár, hogy ez a szünet utolsó napja, de nemsokára megint szünet lesz a május 1. miatt, úgyhogy kitartás! Ó, és hogy tetszik a You & I klipje? Szerintem egyszerűen csodálatos lett, nagyon jól tudják a srácok, hogy mi kell nekünk :3 ♥</div>
<div style="text-align: justify;">
Kellemes olvasást! :)xx</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-XPRLCjsFoks/U1adxYAFlXI/AAAAAAAAA9Q/dt5s0gYQRrk/s1600/Larry+-+Your+love+is+bright+as+ever...+%E2%99%A5.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-XPRLCjsFoks/U1adxYAFlXI/AAAAAAAAA9Q/dt5s0gYQRrk/s1600/Larry+-+Your+love+is+bright+as+ever...+%E2%99%A5.png" height="396" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">39. rész</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Harry</b><br />A Louis és Eleanor közötti veszekedés után nem a legkellemesebb volt lenyomni egy koncertet ugyanolyan jó kedvvel, mint szoktuk. De valamennyire ez sikerült, mindannyian próbáltuk figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy baj van. Maximum annyit lehetett észrevenni, hogy Lou kevesebbet viccelődik, de igyekezett ténylegesen jól érezni magát, ezt látva pedig én is.<br />- És most jön az I Would! – kiáltotta a mikrofonjába Zayn, mivel ő beszélt Niallel együtt az elmúlt pár percben. A címet meghallva a közönség hatalmas sikításba kezdett, de szinte azonnal elcsendesültek, ahogy elindultak az első akkordok. Persze ez egy pörgős dal, alap, hogy a nyugalom nem tartott sokáig. Liam, én, Zayn, a refrén és Niall része is simán ment, aztán következett Louis, amikor is olyat hallottam meg, amiben biztos voltam, hogy ezzel nem voltam egyedül. Képtelenség lett volna nem észrevenni.<br />- <i>’Cause I can’t compete with my boyfriend, he’s got twenty-seven tattoos</i> – énekelte megváltoztatva a dalszöveget. Kissé elnyílt szájjal bámultam rá, mire egy vigyort villantott felém, és máris belecsaptunk a refrénbe, bár én alig emlékeztem a dal többi részére. Ha ezt tervezte bocsánatkérésnek, amiért minden szó nélkül Eleanor után futott, otthagyva engem, akkor elfogadom. Ezt nem lehet nem elfogadni. És ezek után a minimum, hogy adok neki valamit én is, hiszen szerintem ez a nap jobban őt készítette ki, mint engem.<br />A koncert után, öltözés közben beszélgettünk a srácokkal erről a vitáról, és abban egyetértettünk, hogy előbb vagy utóbb Eleanornak el kell fogadnia ezt a helyzetet. Én biztosan nem fogok szakítani Louis-val, ő szintén nem tervez hasonló akciót, úgyhogy nem lesz más választása, bármennyire is fájdalmas lesz neki. Bele kell törődnie, és továbblépni. Bár tudom, hogy nem lesz egyszerű, hiszen én belehalnék, ha Lou nélkül kellene lennem.<br />- Oké, akkor mi elugrunk szórakozni valahova. Ti jöttök? – kérdezte Niall, mikor már nagyjából mind az öten felöltöztünk, és indulásra készen álltunk.<br />- Szerintem inkább elfoglaljuk magunkat a hotelszobában ma este – válaszoltam Louis helyett is, aki láthatóan csak fizikailag volt jelen az öltözőben.<br />- Ne maradjunk mi is veletek? Kihagyható ez a program – vetette fel Liam kissé aggódva, mire halványan elmosolyodtam, és megráztam a fejem.<br />- Nem szükséges. Megoldjuk.<br />- Rendben. Egyébként azt hiszem, ebben te tudsz a legjobban segíteni Louis-nak – jegyezte meg Zayn. Elnézve szerelmemet, be kellett látnom, hogy igaza volt bandatársamnak. Így a lehető leggyorsabban vezettem vissza a hotelbe.<br />- Nos, arra gondoltam, hogy kényeztetlek egy kicsit, mert eléggé készen vagy – kezdtem ecsetelni a tervemet a ma estére vonatkozóan Louis-nak, ahogy becsuktam és bezártam magunk mögött a szobánk ajtaját.<br />- Szerinted Eleanor itt van még? – kérdezte, mire egy pillanatra lefagytam. Hogy jön ez ide? De mivel láttam rajta egy ideje, hogy egyáltalán nem volt velünk fejben, ezért elnéztem neki ma mindent. Szinte.<br />- Nem tudom – feleltem végül érzelemmentes hangon. – De éppen azt mondtam, hogy kényeztetni szeretnélek, úgyhogy kérek javaslatokat, mit szeretnél, mit csináljak? – kérdeztem, miközben próbáltam elterelni a témát a barátnőjéről, aki igazából nem is az.<br />- Fogalmam sincs – jött a válasz. Mondjuk, nem voltam biztos benne, hogy tényleg tudta, mire válaszol.<br />- Lou, azt szeretném, ha elfelejtenéd egy kis időre azt, ami ma történt. Tudom, hogy nehéz, de kérlek. Nem akarom, hogy ezen agyalj, mert rossz rád nézni, ahogy kínzod magad ezzel az egésszel – sóhajtottam, majd a csuklójánál megfogva a kezét, magamhoz húztam egy ölelésre. – Csak felejtsd őt most el pár órára, és érezd jól magad. Engedd, hogy elfelejtessem őt veled – halkultam el a végére, már a fülébe suttogtam utolsó mondataimat.<br />- Rendben – kaptam meg a szintén halk választ, és máris az ajkaira tapadtam.<br /><br /><b>Louis</b><br />A következő reggel elég korán felébredtem. Bár fogalmam nem volt, mikor kell elmennünk egy interjúra, azt tudtam, hogy ez biztosan lesz ma. A másik oldalamra akartam fordulni, de Harry félig rajtam feküdt, mint mindig, szóval maradtam úgy, ahogy voltam. Szerelmemről természetesen eszembe jutott a múlt este, éjszaka. Amikor azt mondta, hogy kényeztetni akar, tényleg azt tette. Szépen lassan leszedte rólam a ruhákat, aztán én róla. Végül a farkam a szájában kötött ki. Khm, nos, igen. Csodálatos volt.<br />- Min mosolyogsz? – kérdezte hirtelen Harry, szemeit törölgetve.<br />- Csak a tegnap estén – hajoltam hozzá egy csókra, mire vette a lapot, és feljebb tornázta magát, hogy szánk találkozhasson.<br />- És élvezted?<br />- Az nem kifejezés – feleltem vigyorogva, ujjaim a göndör tincseiben matattak, ahogy Harry kényelmesen a mellkasomon feküdt. – Egyébként bocs, hogy olyan izé voltam a koncert után. Kicsit szét voltam esve – váltottam komolyabb témára, mert ezt már tegnap este óta meg akartam tenni, csak éppen az élvezet határán már nem voltam képes értelmes és hosszabb mondatok alkotására.<br />- Tudom, és semmi baj. Engem is megviselt volna – csak a hangjából tudtam arra következtetni, hogy nem haragszik rám, mivel nem láttam az arcát. – Amúgy sokat segített a <i>„my boyfriend”</i> – tette hozzá, és biztos voltam benne, hogy mosolyog.<br />- Azért változtattam meg a dalszöveget – feleltem elégedetten, hogy a kívánt hatást értem el ezen ötletemmel.<br />- És mi lesz Eleanorral? Vagy majd elrendezitek, ha jelentkezik?<br />- Szerintem igen. Addig úgyis hiába próbálnék meg beszélni vele, ha nem dolgozta fel teljesen – sóhajtottam arra gondolva, milyen kellemetlen lesz majd normálisabb körülmények között tisztázni Ellel ezt a helyzetet.<br />Harry nem szólt semmit, csak bólintott, majd lemászott a mellkasomról, és elhelyezkedett mellettem. Egyik karja és lába rajtam maradt, arca szorosan az enyém mellett volt. Közelebb vonta magához a fejemet, és megcsókolt. Nyelve hamar utat tört magának, jól ismerve járta be a szám minden egyes részét, keze a hajamba túrt, én pedig igyekeztem még közelebb lenni hozzá. Ám mielőtt még jobban elmerülhettünk volna egy olyan világban, amiben csak mi ketten vagyunk, kopogtak az ajtón. Harry egy „ezt komolyan nem hiszem el” fejjel engedett el, míg én egy nagy sóhajjal terültem el az ágyon. Nincs szerencsénk.<br />- Igyekezzetek, fél órátok van elkészülni, aztán reggeli, és irány az interjú! – hadarta Mike, miután Harry kinyitotta az ajtót. Duplán nincs szerencsénk.<br />- Jó, most már hagyhatsz minket nyugodtan – dörmögte szerelmem, látszott rajta, hogy most a világ másik végére kívánja Mike-ot. Mellesleg én is.<br />- Csak egy pillanat még – vetett ránk egy komoly pillantást. – A reggelire jön Eleanor is, az interjúra pedig elkísér titeket, de persze leginkább téged, Louis. Szóval mérhetetlenül boldoggá tennétek, ha viselkednétek – mosolyodott el erőltetetten, majd becsapta maga után az ajtót.<br />- Hát, ez óriási – húztam a fejemre a párnámat kínomban. – Még esetleg jön valami a mai napon, csak hogy rosszabb legyen? – tettem fel a költői kérdést.<br />- Remélhetőleg nem – mászott vissza mellém Harry. – Megoldjuk, Lou.<br />- Igen, tudom, de elegem van már ebből az egészből, pedig még csak most kezdődött. Komolyan kezdem azt hinni, hogy jobb volt, amikor csak a srácok és a szüleink tudtak rólunk.<br />- Ebben van valami. De úgysem lehetett volna a végtelenségig titokban tartani, és előbb-utóbb kiderült volna – húzta le rólam lassan a párnát. – Tudom, hogy utálod ezt az egész helyzetet, mert én is ugyanígy vagyok vele. De végig kell csinálnunk, hogy utána együtt lehessünk nyugalomban.<br />- Igen, tudom – sóhajtottam lenyugodva, majd megcsókoltam szerelmemet.</div>
Edina Storieshttp://www.blogger.com/profile/15128384836106080433noreply@blogger.com4