13. rész

Sziasztok! :)

Igen, úgy alakult az órarendem, hogy maradhatunk a keddi frissítéseknél. Ha netalán valamiért változás lenne, természetesen fogok szólni.

Nagyon köszönöm, hogy bővült a követők/feliratkozottak száma, a pipákért és kommentekért szintén hálás vagyok, most se felejtsetek el véleményt mondani <3

Ebben a részben annyi változás van, hogy egy Louis és egy Harry szemszög található, remélem, így is tetszeni fog. Bár a benne lévő történések miatt nem hiszem, de majd kiderül :D

Ó, majdnem elfelejtettem! A 'Larry one shots' oldalon látható, hogy felkerült egy új one shot első része. A folytatása a Why can't you look at me like that? című blogomon lesz majd jövőhéten. Ha gondoljátok, olvassátok el. És a 'Larry pics' oldalon is van egy új kép (az utolsó).

További kitartást a sulihoz, és kellemes olvasást! :)xx

 

13. rész

Harry
Másnap iszonyatos fejfájással ébredtem, de nem is ez volt, amin meglepődtem. Nem a saját hotelemben aludtam! Legalábbis egyáltalán nem volt ismerős a környezet, amit láttam. Sem az ágy, sem a szoba nem stimmelt.
- Jó reggelt! – köszöntött egy női hang valahonnan távolabbról. – Örülök, hogy felébredtél, nem lett volna szívem felkelteni téged – jelent meg a szemeim előtt… Taylor Swift? Mi a francot keresek én itt?
- Ööö… mi történt este? – hagytam ki mindenféle udvariassági formát, és rögtön a lényegre tértem. Biztosan a buliban volt valami, amiért itt vagyok.
- Pedig reméltem, hogy emlékszel, de mindegy – sóhajtotta kicsit szomorúan, bár nem hiszem, hogy ez annyira megbántotta volna. – Az úgy volt, hogy pont egy szórakozóhelyre mentünk, összetalálkoztunk, te szerintem már kissé ki voltál ütve, de azt mondtad, jól vagy. Csókolóztunk, és nálam kötöttél ki – mesélte el röviden, mialatt én nem győztem összeszedni az államat. Úristen! Louis-t tuti, kiakasztottam ezzel. De várjunk csak… Pont miatta döntöttem úgy, hogy iszok és csajt keresek. Ezek szerint mindkettő sikerült.
- Ó, bocs, csak kiestek ezek a dolgok – kértem rögtön elnézést, majd a fejemhez kaptam, amibe belehasított a fájdalom. Ezen kívül azt is sajnálattal tapasztaltam, hogy nem felejtettem el az elmúlt pár nap szörnyűségeit. Pedig ezért is akartam bulizni. Ráadásul ma is forgatunk. Jesszusom, hogy fogom kibírni?
- Semmi baj, gondoltam. Tessék, fájdalomcsillapító – adott a kezembe egy szem gyógyszert és egy pohár vizet a lány. Hm, tetszik, hogy odafigyel rám.
- Köszönöm – azzal gyorsan le is hajtottam a vizet a gyógyszerrel együtt. – Hány óra van? – érdeklődtem, hiszen ez elég fontos, tekintve, hogy délután folytatjuk a klipforgatást. Össze kell szednem magam addigra.
- Dél múlt pár perccel – villantott rám egy mosolyt, én viszont majdnem félrenyeltem. A srácok is és Paul is kinyír, ha kések.
- Basszus! Akkor sietnem kell – és máris keltem ki az ágyból, hogy készülődjek, amikor kiderült, miben is aludtam: egy szál bokszerben. Jó, én általában ebben szoktam, ez nem meglepetés. De hogy fogadja ezt Taylor?
- A másik szobában leszek – vonult át kicsit kipirulva a lakosztály másik részébe, míg én előrángattam a nadrágom az ágy mögül.
Tíz perccel később már félig-meddig emberi formában álltam a tükör előtt, és tanulmányoztam magam, mennyire vagyok szalonképes.
- Ahhoz képest, hogy másnapos vagy, jól nézel ki – jelent meg egyszer csak mögöttem Taylor egy mosollyal az arcán.
- Kösz. Remélem, túl is élem ezt a napot – nevettem el magam kínomban, ahogy a forgatásra gondoltam ilyen állapotban. Lesz dolguk a sminkeseknek.
- Menni fog – veregetett vállba bízhatóan, míg én a telefonomat a helyére csúsztattam. – Egyébként biztos láttak minket este, mert van itt pár rajongó.
- Mennyi kb. az a „pár”? – kérdeztem félve. Lehet az egy-kettő – bár ezt kétlem –, és lehet pár ezer is. Egyáltalán nem mindegy, melyik.
- Majd meglátod – mondta kacagva, mire nekem is mosoly kúszott a számra. Hosszú napok óta először. Kivéve a forgatás alatt, de az nem számít.
Hirtelen ránk szállt az a bizonyos kínos csend, amelyet már oly’ sokszor megtapasztaltam Lou mellett. De basszus már megint eszembe jutott! Eddig nem is gondoltam rá, és tök jól éreztem magam. Nem akartam elrontani a jókedvemet, így egy hirtelen jött ötlettel törtem meg a nyugalmat:
- Mit szólnál, ha találkoznánk holnap este? – kérdeztem megvillantva az egyik mosolyomat, melybe szerintem az összes rajongónk szerelmes.
- Örülnék neki – egyezett bele, én pedig gyorsan le is diktáltam a telefonszámomat a könnyebb kommunikáció érdekében.
- Majd hívlak – köszöntem el, és úgy éreztem, illik legalább egy puszit adnom vendéglátómnak, de mivel már csókolóztunk is, így a – szerintem – köztes megoldást választottam: szájra puszit kapott tőlem.

Louis
Az ebédnél kissé idegesen ültünk Liammel, Niallel, Zaynnel, Perrie-vel és Eleanorral. Mindenki itt van kivéve Harryt, aki persze szinte egy szó nélkül lépett le a buliból valamikor hajnalban. És ha nem ér ide fél órán belül, lenyakaznak minket a forgatáson.
Egyébként, amikor Zaynnel kimentünk a lányokért, megdumáltam mindent Eleanorral. Danielle beleegyezett, hogy jön, csak egy-két nappal később, mert valami dolga akadt. Remélem, nem kell sokat várni rá.
- Ott van Harry! – szólalt meg hirtelen Zayn, mire mindannyian felkaptuk a fejünket. Elképesztő módon mérges voltam erre a göndör baromra, de mégsem adhattam itt ki magamból. Majd talán, ha négyszemközt leszünk, de nem biztos, hogy arra lesz lehetőségünk.
- Mielőtt még bármit mondanátok – tette fel védekezésképpen a kezeit Harry, amikor ideért hozzánk. – Borzasztóan sajnálom, de itt vagyok, menjünk forgatni, és majd utána leszedhetitek a fejem – hadarta megszakítás nélkül, ami mindenkit meglepett. Szerintem nem számítottunk rá, hogy ennyire összeszedett lesz.
- Jó, de akkor rendesen ki leszel osztva – korholtam én, de csak azért, hogy nehogy azt higgye, ennyivel megúszhatja.

Az egész délutánunk a forgatással ment el, melyet – számomra meglepő módon – élveztem. A Harry iránt érzett haragom ellenére is sikerült jól dolgoznunk, amiért mind magamra, mind a srácokra büszke vagyok. Hála az égnek, kaptunk két nap pihenőt, így ennek tudatában logikusabb lett volna ma vagy holnap bulizni menni, de most már mindegy. Ja, és nem lettünk annyira leszúrva, hiszen nem késtünk, csak Harry kinézetére kaptunk pár megjegyzést. Hát, így jár az, aki szinte öntudatlanra issza magát. Erről csakis ő tehet.
- Beszélhetünk? – fogtam meg Hazza karját, nehogy elmeneküljön előlem.
- Muszáj? Semmi kedvem a kioktatásodat hallgatni, elég volt félkómásan átverekedni magamat a rajongókon – panaszkodott, bár ez engem egyáltalán nem érdekelt. Nem fogja kihúzni magát.
- Hol is voltál? – előzött meg a kérdés feltételében Liam. Mondjuk én biztosan dühösebben kérdeztem volna, de mindegy.
- Taylor hotelében – felelt monoton hangon, én pedig nem akartam hinni a fülemnek. Persze, a tegnapi csók után gondolhattam volna, hogy ott köt ki, de azért reménykedtem benne, hogy nem lesz igazam. Fogalmam sincs, miért, de azt éreztem, hogy csalódtam Harryben. Nem is kicsit.
- Legalább jó volt? – bukott ki számon az éjszakára vagy hajnalra, esetleg reggelre vonatkozó gúnyos kérdésem. Nem szándékoztam kimondani, de már nem tudtam visszaszívni, mikor meghallottam a saját hangomat. Szinte láttam is magam előtt a képeket, ahogy csókolóznak az ágyban… ah, jobb lesz, ha minél előbb elhúzok innen. Így meg sem várva a választ elsiettem inkább a társaságtól. Nem érdekelt Harry magyarázata.
- Ennek meg mi baja? – kaptam még el a göndör értetlenségtől teli kérdését, de nem foglalkoztam vele. Jelenleg ő az utolsó, aki érdekel.
Egyenesen egy taxit céloztam meg, szerencsémre akadt is egy a számomra, bediktáltam a hotel címét, majd kis idő múlva már ott is voltam. Még a saját szobámba sem mehetek, mert az Harryvel közös, ugye. De mázlimra van nekem egy barátnőm, akinek külön szobája van, így hozzá nyitottam be. Kihez máshoz?
- Szia, Lou! – fogadott meglepődve, de kedvesen Eleanor. – Történt valami? – változott meg az arckifejezése egy pillanat alatt, ahogy végigmért, majd meglátta, gondolom, feldúlt és mérges arcom.
- Semmi, csak hiányoztál – hazudtam neki valami kegyetlen rosszul, de nem kérdezett többet, így bementem vele, hogy elfeledjem Harryt.