10. rész

Helló! :)

A nyár utolsó keddjén hoztam nektek olvasnivalót. Remélem, mindannyiótoknak jól telt el ez a két és fél hónap, és maradtok velem szeptembertől is. Azt nem tudom, hogy ha beindul a tanulás, tudom-e keddenként hozni a részeket, de majd jelzek, hogy mennyire engedi meg az órarendem.

A pipákért és komiért természetesen nagyon hálás vagyok, de nyugodtan írhattok többen is, nem haragszok meg érte :D <3

Ahogy ígértem múlthéten, ez a rész onnan folytatódik, ahol az előzőnél abbamaradt, úgyhogy kellemes olvasást kívánok hozzá, és élvezzétek ki még ezt a hetet! :)xx

10. rész

Louis
- Na, tökéletes lett! – nézte végig Niall elismerően a hóembert.
- Még nem – szólt közbe Zayn. – Hiányzik egy kis kiegészítés – mormogta elgondolkozva, majd felvett egy marék havat, a hó építmény fejére rakta, és elkezdte igazgatni rajta. Fogadjunk, hogy hajat csinál neki!
- Hazz, beszélhetnénk? – toppantam Harry mellé hirtelen, mire összerezzent. Gondolom, nem számított rám.
- Persze – egyezett bele furán, hiszen nem tudhatta, miért hívom el. Most akarok sort keríteni arra a bizonyos beszélgetésre, amit említettem Niallnek.
- Szóval – kezdtem bele teljesen bizonytalanul, amikor az udvarunk egy távolabbi részéhez értünk, távolabb a srácoktól. Azt pontosan nem találtam ki, hogy mit is szándékozok mondani Harrynek. – Tudom, hogy mostanában nem vagyunk valami jóban. Illetve nem mindig. Szeretném, ha változtatnánk ezen, mert ezt nem lehet már kibírni. El sem tudod képzelni, mennyiszer agyaltam ezért! Szerintem egész eddigi életem alatt nem gondolkoztam annyit, mint a napokban! Próbáljuk meg visszahozni a régi időket. A legjobb barátom vagy, szeretném, ha ez így is maradna – fújtam ki a levegőt, és úgy gondoltam, mindent elmondtam, amit fontosnak tartottam. Legalábbis a lényeget.
- Egyetértek – szólalt meg néhány percnyi csend után, ami alatt én végig ideges voltam, hogy mi lesz Harry reakciója, de szerencsére megnyugodhattam.
- Oké – sóhajtottam megkönnyebbülten, majd lehajoltam, hogy felvegyek egy kis havat egy készülő hógolyóhoz. Nem éreztem teljesen beleegyező válasznak bandatársam részéről, és éppen ezért, hogy oldjam a feszültséget és gyakorlatba is átültessem előbb elhangzott szavaimat, hógolyócsatát terveztem. – Akkor gyere, játsszunk! – dobtam meg a mellkasát a kész darabbal, hangomba a lehető legtöbb játékosságot és könnyedséget próbáltam csempészni, hátha Harryre is ragad belőle valami. Hála az égnek, nem maradt el a válaszreakció tőle, a hátamon megéreztem az ő hógolyóját. Ezzel pedig el is indult a „harc”!

Harry
Még javában átkoztam magamat, amiért eléggé halovány és bizonytalan hangon mentem bele Lou ötletébe – ez nyilván feltűnt neki is –, amikor utána kellett iramodnom. Az általa kezdeményezett hógolyócsatából nem volt menekvés, és nem is akartam ellenkezni, hiszen én is nagyszerű ötletnek tartottam. Nagy részben azért, mert reménykedtem, hogy elfelejtődik ezzel a borzalmas reggelünk, ami az egész délelőttömre rányomta a bélyegét.
Amikor elhívott, hogy beszélni akar velem, nem tudtam, mire számítsak. Aztán kiderült. Igen, örültem is neki, mert ő is szeretné rendbe tenni kettőnk között ezt a valamit, ez mindenféleképpen pozitív. Viszont le is lombozódtam. Leszögezte, hogy a legjobb barátja vagyok, és szeretné, ha ez így maradna. Vagyis igazam volt: Lou nem szeret. Ó, hogyan is juthatott az eszembe ekkora marhaság? De most elég is a rágódásból ennyi, arra lesz még elég időm éjszaka bőven…
- Gyerünk, Harry, azt gondoltam, hogy ennél jobb vagy! – sürgetett a jobb teljesítményre Louis hangja, amely csak úgy csengett a fülemben percekkel azután is. Hogyan tudnám őt elfelejteni? Mert kétségtelenül rosszul esett a reggeli összetűzésünk, most meg ez az ötlete… Annak is csak az egyik része jó. Nem lesz több köztünk soha, mint barátság, megmondta, még ha nem is ezekkel a szavakkal. Igen, el kell Louis-t felejtenem.
- Inkább magadra koncentrálj! – kiáltottam utána a bennem dúló gondolatok ellenére is, majd ahogy közelebb értem hozzá, elkaptam a karját, leborultunk a földre, és minket észrevéve a maradék három srác is csatlakozott hozzánk.

Egészen sötétedésig kint szórakoztunk a hóban mind az öten, aminek felettébb örültem. Végre nem foglalkoztam a bajaimmal, hanem jól éreztem magam. Louis-n is ezt tapasztaltam, ez pedig csak még boldogabbá tett. Annak ellenére is, hogy el akarom őt felejteni. Illetve el kell őt felejtenem.
- Oké, most már kajálhatunk – iramodott Niall a konyha felé, épphogy becsuktuk magunk mögött az ajtót és levettük a kabátokat.
- Aztán mozis este? – tervezte tovább Zayn, mire egyetértés jött mindannyiunktól. Hm, talán még sem olyan rossz ez a nap.
Egy hosszabb ideig tartó vita után kitaláltuk, hogy rendeljünk a kaját, így amint megérkezett a több doboznyi pizza, beültünk a tévé elé. Egymás után néztünk meg rengeteg filmet, de a figyelmemet legtöbbször Lou kötötte le. Sajnos. Vagy nem sajnos, nézőpont kérdése. Egyelőre elég rosszul állok azzal, hogy elfelejtsem őt, mint szerelmet. Nagyon rosszul.

Louis
Másnap valamikor dél felé nyithattam ki a szememet. Ezt feldolgozva nyugodtan könyveltem el magamban, hogy a nap egyik része el is telt. De legszívesebben még tovább aludtam volna, ugyanis a fiúkkal, azt hiszem, 3 óra felé fejeztük be a mozizást. Vagyis inkább az itthoni mozizást.
- Jó reggelt, Lou! – kukkantott be a szobámba Niall, majd be is jött, és becsukta az ajtót. Egyenesen az ágyamhoz lépett, amire leült. – Megbeszéltétek? – kérdezte, és egyáltalán nem kellett többet mondania, tökéletesen tudtam, hogy Harryről van szó. Szóval ezért jött hozzám.
- Igen, még a hógolyócsata előtt – válaszoltam, miközben arcát fürkésztem, de semmit nem tudtam kiolvasni belőle. Túl reggel van még hozzá nekem.
- Helyes – bólintott rá, majd felpattant az ágyról, és nagyon úgy nézett ki, hogy csak ennyi érdekelte. Én viszont nem tudtam megállni egy kérdést.
- Miért? Mondott neked valamit Harry?
- Csak annyit, hogy összekaptatok. Kellett volna még valamit? – fordult vissza az ajtóból érdeklődve, szemöldök felhúzva.
- Nem, semmit – ráztam a fejem gyorsan, végül Niall egy fura nézés után kiment. Mostanában egy kicsit sok az érthetetlen dolog.
A nap további részében pihentünk, semmi értelmeset nem csináltunk, szokásunkhoz híven. Holnap repülünk New Yorkba, ott leszünk két hétig, hiszen új videoklipet forgatunk, így bőven lesz munkánk, ki kell élvezni azokat a pillanatokat, amikor semmit nem kell tennünk.
- Nem akarunk kimozdulni a házból? – vetette fel bizonytalan hangon Harry.
- Nem – jött az egyértelmű válasz tőlem. Hát, valahogy így telt el a délután.

- Egyébként hol van Danielle és Perrie? – kérdezte Niall már a konyhában az asztalnál ülve, miközben lassan befejeztük a vacsoránkat.
- Perrie nem tudott elkéredzkedni, szóval csak pár nap múlva csatlakozik hozzánk majd New Yorkban – kaptuk meg a választ Zayntől, Liam viszont egyáltalán nem látszott valami boldognak, ez csak rosszat jelenthet.
- Dani nem hiszem, hogy utánunk jön. Nagyon úgy néz ki, hogy szakítottunk – sóhajtotta szomorúan, én pedig hirtelen a bent tartott levegőt is elfelejtettem kifújni. Danielle és Liam, Payzer szakított? Nem, az lehetetlenség! De sajnálatos módon mégis van ilyen ezek szerint.
- Az nem lehet – suttogta hitetlen hangon Harry. Csak egyetérteni tudtunk a többiekkel. Már időtlen-idők óta együtt vannak, szinte a kezdetektől fogva, képtelenség elképzelni őket külön. Legalábbis szerintem.
- De lehet. De inkább ugorjunk, nem jó még erről beszélni – ajánlotta fel a témaváltás lehetőségét, melybe természetesen beleegyeztünk. Majd elmondja, ha szeretné. – Eleanor mikor jön New Yorkba?
- Lehet, Perrie-vel, de még nem tudom. Jó is, hogy szólsz! Megyek, felhívom – azzal otthagytam őket, de még láttam, ahogy Harry sóhajtva utánam nézett.

9. rész

Sziasztok! :)

Kedd lévén itt is az olvasnivaló. Köszönöm szépen a díjat még egyszer, a komit és a pipákat! Remélem, ehhez is kapok párat <3

Ismét csináltam egy kis frissítést. Ami a legszembeötlőbb, hogy a főoldalra, az idézetek után raktam ki még egy Keep calm-os képet. Aztán a 'Larry pics' oldalra került egy új kép, ami a soulmate-ről szól, és a 'Larry videos'-hoz 3 új videó :D A Won't Stop 'Til We Surrender, a To Believe In Bullshit és az I can be Your Hero címűek. Nekem nagyon megtetszettek, nézzétek meg ti is szerintem ;)

Erről a részről meg csak annyit, hogy a vége lehet, kicsit furcsa lesz, mert nem itt volt abbahagyva eredetileg, de biztosítok mindenkit, hogy a következő ugyaninnen fog folytatódni ;)

Na, a sok dumálás után végre kellemes olvasást kívánok! :)xx

 

 9. rész

Harry

Már jól indult ezt a két napos pihenő, mielőtt kirepülnénk New Yorkba. Tökéletes volt úgy kezdeni, hogy Lou ismét kiakadt. De megint micsodán? Hogy véletlenül elaludtunk, és rajtam kötött ki? Ugyan már! Mintha régen ez nem történt volna meg milliószor, úgy csinál. Komolyan nem értem, mi baja van, de ha nem engedi, hogy segítsek, nem is fogom megtudni. Márpedig láthatóan nem kér belőlem. Na, nekem is pont belé kellett szerelmesnek lennem.

- Harry? Te itt? – vett észre csodálkozva Niall, ahogy lejött a lépcsőn. – Louis?

- A fürdőben – feleltem semmilyen hangon, mire homlok ráncolva nézett rám szőke barátom, majd egy fejrázás után odajött hozzám.

- Összevesztetek? – kérdezte lágyan, miután leült mellém a földre. Csak sóhajtottam válasz gyanánt, képtelen voltam beszélni erről. – Majd megenyhül. Tudod, milyen Lou – kaptam meg a kellő biztatást, amire azért szükségem volt, be kell, hogy valljam. Egy fokkal jobban éreztem magam.

- Igen. Utálom, amikor rosszban vagyunk – merengtem el magam előtt, és felidéztem azt a pár alkalmat, amikor összekaptunk régen. Egyik sem tartott sokáig, így valószínűleg ez sem. Remélem.

- Nemsokára úgyis úgy fog viselkedni, mintha mi se történt volna – veregette meg a vállam bátorításként. – Gyere, inkább reggelizzünk! – állt fel mellőlem Niall, felhúzott engem is, én pedig megpróbáltam összeszedni magamat.

Talán el kellene felejtenem Louis-t. Csakhogy ez az egyetlen dolog ezen a világon, amit képtelen vagyok megtenni. Egyszerűen nem tudom őt elengedni! Még csak most jöttem rá, mennyire szeretem – vagy sokkal inkább, hogyan szeretem –, nem engedhetem őt el. Mondjuk, meg sem kaptam. Részletkérdés. Ő viszont nem fogja viszonozni azt a szeretet, amit én tudnék nyújtani, hiszen ott a barátnője, aki megadja neki. Milyen ironikus, pont én mutattam be őket egymásnak… Az a legrosszabb, hogy én is bírom Eleanort. Így mihez kezdjek?

- Sziasztok! – hallottam meg a konyhában Liam és Zayn hangját, akik egyedül, barátnőik nélkül jelentek meg, számomra meglepő módon.

- Vissza is jöttetek? – vette ki szinte a számból a szót Niall.

- Igen, majd holnap átjönnek a csajok, és úgy megyünk New Yorkba – adott választ Zayn, Liam viszont feltűnően csendes volt.

- Valami baj van, Liam? – kérdeztem rá, hiszen attól, hogy őt gondolják a legnormálisabbnak közülünk az emberek, ez nem mindig van így.

- Összekaptunk Danielle-lel. Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ő is jön.

- Nem ti vagytok az egyetlenek – „köpött be” Niall, és bár egyáltalán nem haragudtam rá, mégis jobbnak láttam eljönni onnan minél előbb. Nem csak ezért, hanem mert nem hiszem, hogy kellemes lett volna összefutni Louis-val.

- Harrynek meg mi baja? – kaptam még el Zayn kérdését, de nem foglalkoztam vele. Majd Niall elmesélni nekik, ha szeretné.

Louis

Sokkal több időt töltöttem a fürdőszobában, mint általában szoktam. Először átgondoltam a dolgainkat Harryvel, aztán jobbnak láttam lezuhanyozni is. Hogy mire jutottam? Harry a legjobb barátom. És ennek így is kell lennie. Nem engedhetek meg magamnak olyan kilengéseket, mint például a dalszövegírásnál a stúdióban. Harry a barátom, akire mindig számíthatok, Eleanor pedig a barátnőm, akit szeretek. Kész, ennek nem szabad változnia. Bár nincs minden a legnagyobb rendben köztünk Harryvel, ez tény. Ezért döntöttem el, hogy amint normális körülmények között leszünk kettesben, beszélek vele erről. Rendbe kell hoznunk, és most, hogy letisztáztam magamban a dolgokat, menni is fog.

- Sziasztok! – köszöntöttem a konyhában Liamet, Zaynt és Niallt. – Jól telt az estétek? – szántam a kérdést a két barna hajú srácnak, mire Zayn felröhögve biccentett, Liam viszont nem.

- Az estével semmi gond nem volt. Reggel összekaptunk megint – világosított fel, mire megértően bólintottam egyet.

- Ki fogtok békülni – veregettem meg Liam vállát, majd nekikezdtem a reggelim elkészítésének, ami alatt egy szendvicset értettem.

- És ti is? – állított meg mozdulatomban Niall kérdése. Fél percig is szinte öntudatlanul merenghettem a semmibe, mire színtelen hangon válaszoltam:

- Igen. Majd beszélek vele – fogalmam sincs, szőke barátom honnan tudhatott arról, hogy összetűzésbe keveredtünk Harryvel, de semmi értelmét nem láttam, hogy letagadjam, vagy hazudjak.

- Úgy legyen – biccentett egyet, Zayn és Liam pedig érdeklődve és értetlenül figyelt minket. Azt hiszem, nem árt őket is beavatni.

Délután a ház különböző részeiben mindannyian megtaláltuk elfoglaltságainkat: Liam és én a nappaliban kockultunk, Niall a konyhában evett, Zayn és Harry pedig a saját szobájukban voltak. Gondolom, ők is kockultak.

- Nem megyünk ki hógolyózni, vagy valami? – vetettem egy pillantást Liamre a laptopom képernyőjéről.

- Jó, összeszedem Zaynt meg Harryt, te hozd Niallt – egyezett bele azonnal, majd a twitterből kilépve mindketten elindultunk a többiekért. Hálás voltam, amiért magára vállalta Liam Harryt, nem hinném, hogy kellemes lett volna az a párbeszéd mindkettőnk számára.

- Gyorsan kapd be a kajádat és öltözz fel, mert megyünk az udvarra! – szóltam oda Niallnek, majd fel is siettem az emeletre melegebb ruhákért.

Harry

Szobám csendjének magányát Liam törte meg, amikor tájékoztatott, hogy megyünk hógolyózni. Nem fogadtam valami kicsattanóan jó kedvvel, de benne voltam természetesen, ki nem hagynám csak azért, mert kicsit rossz a kedélyem.

Öltözködésem közben megint elengedtem gondolataimat. Mihez kezdjek Louis-val? Nyilvánvalóan nem vallhatom be neki, hogy szerelmes vagyok belé. Abban a pillanatban elrontanék mindent, azt pedig biztos nem élném túl. Így viszont marad az a variáció, hogy ezt megtartom magamnak, és minden megy tovább, ahogy eddig is. Az persze már más kérdés, hogy bennem semmi sem lesz már ugyanolyan. De inkább leszek Lou barátja, minthogy semmilyen kapcsolat ne legyen kettőnk között, mert azt nem tudnám elviselni. Mondjuk, reggel óta nem is beszéltünk…

- Na, végre! Indulás! – kiáltotta el magát Louis, ahogy leértem a lépcsőn, immáron felöltözve. Szinte feltépte az ajtót, de azért a helyén maradt szerencsére. Így mentünk ki az udvarra, ahol – december elejéhez hűen – már mindent hó borított. Azonnal kezeim közé vettem a havat, ami hógolyózásra vagy hóemberépítésre tökéletesen alkalmas volt, szóval Louis vagy Liam ötletét meg tudjuk valósítani.

- Építsünk hóembert! – vetette fel Zayn, és máris neki kezdtünk a feladatnak.

- Még oda, és kész – mutatott a hóember orrára Liam, mire Lou rögtön beszaladt a házba, pillanatokon belül pedig egy répával a kezében jött ki.

- Csak, hogy tudjátok. Nem szívesen adom oda, de ki más is rakhatná fel méltó helyére, mint csodálatos személyem?! – illesztette fel a két szemtől lejjebb, középre a répát, miközben önmagát dicsérte, amire csak röhögtünk a srácokkal. Azóta, hogy kijöttünk Louis nagyon elemében volt, végig a viccelődéseit és a hülyeségeit hallgattuk a fiúkkal, és én ennek borzasztóan örültem. Reggel óta nem beszéltem vele, már kezdtem félni, hogy egész nap mogorva lesz, de hála az égnek, nem így lett. Azt teljes mértékben magamnak tulajdonítottam volna, és Louis-t úgy látni egyáltalán nem kellemes. Főleg nem az érzelmeim tükrében.

8. rész

Sziasztok! :)

Azt hiszem, megegyezhetünk abban, hogy keddenként jönnek az új részek :D De ha valamikor úgy alakulna, hogy nem, fogok szólni.

Köszönöm szépen a komikat, pipákat, nagyon örültem nekik, és várom továbbra is <3

Ismét kerültek fel új képek a 'Larry pics' oldalra. Az utolsó 2, vagyis ugye az a mondat, ami Harry száját hagyta el, illetve egy összehasonlítás Larry és Neil Patrick Harris és a párja között. Neil Patrick Harris is meleg (az én nagy bánatomra :'D), szóval érdemes megnézni szerintem ;)

A részről meg annyit, hogy az előzőben ugye Harry rájött az érzéseire, Louis viszont még nem, szóval ő még őrlődik egy ideig. De többet nem is mondok, mert kifecsegem még a végén a sztorit :D

Kellemes olvasást! :)xx

8. rész

Louis

A párnacsatával eltöltött idő alatt egyáltalán nem éreztem magam kínosan vagy zavarban Harry miatt. Sőt, úgy viselkedtünk, mintha minden rendben lenne kettőnk között, pedig pontosan tudtuk, hogy ez nem így van. De szerencsére a tervem, miszerint szeretnék végre egy kicsit szórakozni az agyalás helyett, sikerrel járt, nagyon jól éreztem magam Niallel és Harryvel.

- Visszajön szerintetek Zayn és Liam estére? – kérdezte Niall, miután ő is megette az összes szendvicset, amit magának készített.

- Nem biztos – vigyorgott Harry, és egyből tudtuk, mire gondolt.

- Akkor videojáték? – vetettem fel egy újabb programot, majd miután mindketten beleegyeztek, azonnal a tévé elé vetettük magunkat, és a megfelelő kiválasztása után, máris elmerültünk a virtuális lövöldözésben.

- Jól van, fiúk, én kajálok még, aztán megyek lefeküdni – állt fel Niall pár órával később, majd kiszállva a játékból megindult a konyhába.

- Mi még folytassuk – ajánlotta fel Harry, én pedig beleegyeztem, semmi akadályát nem láttam, hogy ne tettem volna, és most amúgy is jó volt Harryvel lenni. Végre képesek voltunk a normális, emberi kommunikációra.

Egy csapatban, közösen küzdve mások ellen szippantott magába a videojáték, melynek lényege az volt, hogy az ellenséget le kellett győznünk fegyverekkel. Nem valami bonyolult, de pont ez kellett nekem, hogy ne gondoljak mindent túl.

- Vigyázz! Ott vannak, a mögött a bucka mögött – figyelmeztettem Harryt, nehogy megöljék, míg én feltérképeztem a játékban lévő épületet.

- Nem látom – rázta a fejét, így göndör fürtjei is vele mozogtak. Egészen aranyos volt, ahogy mindig is. Harry mindig aranyos és szép volt az én szememben, még akkor is, ha fiúkra nem szokták azt mondani, hogy szép. De ő az volt. És most is az. Viszont miért van ilyen véleményem egy fiúról, amikor nekem van egy gyönyörű barátnőm, akit ráadásul szeretek is?

- Pedig mindjárt kiszúrja a szemed – eszméltem fel gondolataimból, miközben jól szórakoztam, hogy Harry képleten észrevenni azt, ami nyilvánvaló.

- Akkor sem látom – magyarázta, majd alighogy kibökte, máris előugrott az ellenség onnan, ahonnan mondtam, és lelőtte bandatársamat. – Na, ez szép volt.

- Hát az. Pedig én szóltam – tettem fel védekezőn a kezem, még akkor is, ha nem csinált volna velem semmit.

- Jó, te megint megmondtad – nézett rám megadóan, zöld szemei csillogtak, amikor összekapcsolódott tekintetünk, és ezt nem tudtam hova tenni. Régen is így volt, vagy csak nekem új ez az egész? Vagy akkor nem tűnt fel? Ah, már megint túl sok a kérdés, válasz viszont sehol.

Harry

Örültem, hogy Louis-val ugyanúgy tudtuk folytatni a játékot, már hogyne örültem volna! Rájövök, hogy szerelmes vagyok a legjobb barátomba, aki fiú, és még utána is viszonylag normális tudok lenni vele? Ez tényleg én vagyok? Bár a videojátékozásnál miattam vesztettünk. Azért, mert nagyon nehezen ment, hogy ne Louis-t csodáljam, miközben koncentrál. Amikor a tévére tudtam figyelni, sosem láttam az ellenséget, így rápillantottam bandatársamra, akin valószínűleg kicsit sokáig időztem el, és mire ismét a képernyőt néztem, megint nem láttam senkit. Így történhetett, hogy akkor lőttek le, mikor elvesztem Lou-ban.

- Jaj, Harry, néha nagyon vaksi tudsz lenni – nevetett ki egy cseppnyi visszafogás nélkül. Már én is majdnem engedtem, de nem röhögtem fel.

- Jól van, Louis, én is szeretlek – tettem a sértődöttet, közben pedig kínomban elmosolyodtam. Igen, tényleg szeretem őt, csak nem úgy, ahogy ennek most hangot adtam.

- Én is, de inkább játsszunk még egy menetet. Nehogy már vesztesen hagyjuk abba! – azzal újraindította a videojátékot, és kezdetét vette ismét a pár órás elfoglaltság. Kijelentésének első fele viszont jobban érdekelt, minthogy folytassuk a játékot. „Én is”. Kár, hogy nem olyan értelemben mondta, mint én szerettem volna.

Reggel fogalmam sem volt, mikor kezdtem el forgolódni, csak annyi hatolt el az agyamig, hogy nem valami kényelmes pozícióban vagyok. Ahogy kinyitottam a szemem, minden világos lett. A nappaliban feküdtem, a földön, és nem is egyedül. Louis-val.

Míg én kiterülve helyezkedtem el – egyik kezemben a videojátékhoz tartozó kormánnyal, a másik Lou hátán volt –, addig barátom a mellkasomon pihent, hasalva aludta az igazak álmát, arccal felém. A legédesebb emberi lényt láttam ekkor magam előtt, és nem mondhattam el neki. Azokban a gyönyörű tengerkék szemekben bármikor elvesztem, vékony, tökéletes szájának pedig lehetetlenség lett volna ellenállni. Ha mindezeket megosztanám vele, hány másodperc alatt lenne végre örökre a barátságunknak? És még csak nem is tudnám őt hibáztatni. Ó, ugyan, Louis-t sosem tudnám hibáztatni semmiért. Ő a legcsodálatosabb dolog az én világomban, csak ezt eddig még magamnak sem mertem bevallani. Pedig annyira egyértelmű volt! Végig itt volt a válasz az orrom előtt, és én nem láttam! Azért gondoltam úgy, hogy valami megváltozott kettőnk között, mert többet érzek vagy éreztem iránta. Az más kérdés, hogy ezt nem lenne szabad, mivel nem vagyok meleg. Vagy mégis?

Az éjszaka folyamán ezen elgondolkoztam. Próbáltam elképzelni magam más férfival, de egyszerűen nem ment. Nem bírta a gyomrom, már nem azért. Nem tudtam és nem is tudok más pasit elképzelni magam mellett, mint Louis. Nekem ő a tökéletes. Hiába voltam együtt így vagy úgy jó pár lánnyal, egyik sem volt az igazi, egyikben sem volt meg az, amit kerestem. Ezt a valamit találtam meg Lou-ban, akármi is legyen az.

Ezzel tehát megoldottam azt a problémát, miszerint nem tudom, mi van velünk. Viszont keletkezett egy újabb. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy Louis ezt az érzést nem fogja viszonozni. Neki barátnője van, akit szeret, és Eleanor is szereti Louis-t. Itt csak én vagyok a felesleg.

Louis

Még a szemhéjamon át is érzékelhető világosságra ébredtem fel. Nem nyitottam ki a szemem, de azt éreztem, hogy valami keményen fekszik a testem egyik része, a másik, a fejem viszont nem. Sőt, az mintha mozogna fel és le. Ekkor jött el az a pillanat, hogy megtudjam, pontosan hol is vagyok.

- Jó reggelt! – fogadott legnagyobb meglepetésemre Harry mosolyogva, hangja ugyanazt a jókedvet sugározta, mint arca.

- Hogy kerültünk ide? – kezdtem ezzel a kérdéssel, és azonnal felpattantam a helyemről, szinte már ijedten, amikor tudatosult bennem, hogy a mellkasán feküdtem. Mi a francot kerestem én Harry mellkasán? És nem, nem azért ugrottam fel onnan, mert annyira kényelmetlen lett volna. Ó, dehogy! Túlságosan is jó érzéssel töltött el, hogy rajta voltam, hogy éreztem, mikor vesz levegőt, hogy olyan közel lehettem hozzá. Ezt viszont nem szabad! Nem!

- Csak elaludtunk játék közben – csaknem suttogva adta meg a választ kérdésemre, én pedig legszívesebben ott helyben elsüllyedtem volna szégyenemben. Harry teljesen jókedvűen, kedvesen beszélt velem, erre én meg majdnem leszedtem a fejét. Mintha olyan eget rengető baj lett volna, hogy véletlenül itt aludtunk el.

- Bocs, kimegyek a fürdőbe – vettem vissza magamból jócskán, és inkább egyedül hagytam őt. Képtelen voltam elmagyarázni Harrynek, hogy miért akadtam ki. Pedig meg kellett volna tennem, de nem tudtam. Amíg én sem bírok megbirkózni ezzel az egésszel, addig ő sem segíthet. Pedig annyira szeretném, hogy mindent tisztázódjon bennem...

7. rész

Sziasztok! :)

Előre szólok, rengeteg mindent akarok mondani, úgyhogy bele is kezdek :D

Először is köszönöm szépen a pipákat, komikat, Kenedli Zsuzsinak pedig, hogy mindig ír, egy élmény vele beszélgetni :D Remélem, olvasod, Zsuzsi! A véleményeket várom! <3

A 'Larry pics'- hez felkerült egy új kép (az utolsó), a 'Larry videos'-hoz pedig 3 új videó. Illetve a linkek elé odaírtam a YouTube címüket. Nekem a #RespectLarry-s különösen a kedvencem lett, szerintem érdemes benézni ;)

És csináltam egy új oldalt is 'Larry one shots' néven. Itt megtaláljátok a Why can't you look at me like that?, vagyis a másik blogomon olvasható one shotot, és még egyet fogok majd oda, meg persze ide is feltölteni valamikor :)

Akik pedig elszokták olvasni, amiket én itt dumálok, azoknak kedvezek egy kicsit. Nem bírom ki, hogy ne osszam meg veletek :D Tegnap írtam meg a They don't know about us-nak azt a részét (nem árulom el, hányadikat :P), amiben két főszereplőnk összejön. Annyit azért elmondok, hogy ez még odébb lesz ;)

Na, azt hiszem, ennyit akartam, most már végre jó olvasást kívánok! :)xx

7. rész

Harry

Majd’ leragadó szemekkel léptünk ki a szakadó esőbe a fotózás végeztével. Úgy látszik, ez a nap tényleg nem lesz jó. Legalábbis hangulat szempontjából.

- Örülök, hogy két szabadnapot kaptunk, végre pihenhetünk – sóhajtott Niall elégedetten, majd a többiekkel egyetértve szaladtunk a kisbuszhoz, hogy beszálljunk. Az úti célunk a stúdió, ahonnan a saját autóinkkal megyünk tovább véleményem szerint a közös házunkba, de nálunk sosem lehet tudni, melyikünk dönt másképp.

Út közben az ablakon bámultam ki, és próbáltam nem egy bizonyos személyre gondolni, de nem sikerült kontrollálni magam. Már megint nem vagyunk jóban Louis-val. Milyen érdekes, hogy a két nappal ezelőtti éjszaka meg minden rendben volt köztünk. Annyira utálom, hogy ez váltakozik, és sosem állapodik meg valamelyiknél! Lehetőleg mondjuk annál, amikor olyanok vagyunk, mint régen. Vajon lesz még olyan? Csak mert most megint nem vagyok biztos benne.

- Tehát mindenki a Direction-házba jön? – nézett végig a társaságunkon Liam, mielőtt még külön váltunk volna a stúdiónknál hagyott autóinknál.

- Igen – jött az egyetértő válasz, majd ugyanúgy osztozunk a három járgányon, ahogy jöttünk. Hm, Louis hangját ma szinte alig hallottam. Valami baja van, ebben biztos vagyok.

A csendes visszafelé út után, mindenki leparkolt a közös házunknál, Liam Zayn és Niall siettek is befelé az eső elől, de én még a garázsban elkaptam Lou karját. Nem szólt egy szót sem, csak kérdő tekintettel bámult rám, gyönyörű kék szemeiben pedig akármikor el tudtam volna veszni, de rájöttem, hogy a válaszomra vár, így próbáltam hamar megtalálni a hangomat.

- Mondd el, mi bánt. Tudom, hogy van valami – kértem tőle tartva a szemkontaktust, ami elég nehéz volt, ha figyelembe vesszük a testem reakcióit: a térdeim mintha remegtek volna egy kicsit, a szívem pedig ki akart ugrani a helyéről. Ez viszont nem normális viselkedés, hiszen én… én nem… nem vagyok meleg! Akkor viszont nem értem.

- Később, Harry – intézett el ezzel a két szóval, majd kihúzta kezeim közül a karját, és ott hagyott a garázsban.

- Ez meg mi volt? – kérdeztem suttogva saját magamtól, így nem is vártam rá választ. Egyre jobban elveszek a kettőnk kapcsolatának megértésében.

Louis

Nem, a lehető legkevésbé sem szeretnék most Harryvel beszélni. Csak szórakozni akarok egy kicsit, hogy szabaduljon az agyam a felesleges dolgoktól, és tiszta fejjel gondolhassam át a helyzetet.

- Srácok, mit szólnátok, ha kajacsatáznánk? – vetettem fel ötletemet, mellyel remélhetőleg elérem imént kitűzött célomat.

- Danielle-lel találkozom – húzta ki magát a program alól Liam. Szúrós szemekkel néztem rá, mire egy bocsánatkérő pillantást kaptam vissza.

- Én pedig végre Perrie-vel – csatlakozott Liamhez Zayn is.

- Jó, akkor hárman játszunk – néztem Niallre és Harryre, majd a határozott bólogatást látva elégedetten indultam is a konyhába. Természetesen nem haragudtam meg két bandatársamra, átérzem, hogy szeretnének a párjaikkal is lenni, és rájuk is időt szánni, amiből sajnos nem sok van.

- Aztán el ne felejtsetek takarítani! – figyelmeztetett minket Liam nevetve, mielőtt kiléptek volna Zaynnel az ajtón, bár nem tudom, mit gondolt. Persze hogy nem fogjuk eltakarítani! Az nem ránk vallana.

- Na, irány a konyha! – tapsoltam sürgetően Niallre és Harryre pillantva, majd megindultam az említett helyiségbe.

- De nem mással kéne játszanunk? Máshol éheznek, és én is sajnálnám azokat az ételeket – szólalt meg Niall, ahogy némi édesség után kutakodtam.

- Oké, akkor mit csináljunk? – raktam vissza pár zacskó chips-et, amiből szőke barátom rögtön le is nyúlt egyet. Jellemző.

- Párnacsata? – osztotta meg velünk elképzelését egy vigyorral Harry, mire azonnal bólintottunk Niallel, és egy pillanat múlva máris az emeleten voltunk párnákért, majd levittük szinte mindet. Kezdődjék a játék!

Jó pár órás szórakozás után dőltünk ki a nappaliban. A kezemben lévő meggyűrődött párnával dőltem hátra egy nagy vánkos halomba, kifújva magam. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire kifáradunk.

- Kimentem enni valamit. Kértek ti is? – kérdezte Niall feltápászkodva a karomról, amiért igazán hálás voltam. A sok tollban azt se láttuk, hol fekszünk.

- Aha, dobj össze nekünk is egy szendvicset – mondtam neki, miután Harry is támogatta, így Niall távozott a konyhába, mi pedig kettesben maradtunk.

Harry

Ahogy Niall itt hagyott minket, azon tűnődtem, mennyire lesz kínos a csend Lou és köztem. Legnagyobb meglepetésemre viszont megtörte azt.

- Nagyon jó ötlet volt ez a párnacsata – sóhajtotta elégedetten, miközben a combomon fészkelődött. Igen, érdekes pózokat tudunk felvenni néha.

- Szerintem is. Gazdaságosabb, mint a kajacsata – értettem vele egyet, és próbáltam nem arra gondolni, milyen jó érzéssel tölt el, hogy rajtam fekszik.

- Leszóltad az én tippemet? Jól hallottam? – emelte fel rólam a fejét, mire olyan volt, mintha esett volna pár fokot a hőmérsékletem. Nem, ez nem jó jel. – Na, igazam van? – hangja játékosan csengett, így képtelen voltam nem felvenni vele a fegyvert. Ha ezt akarja, már pedig igen, én benne vagyok!

- Igen, Lou, leszóltam! – szólaltam fel már élesebben.

- Jó, te akartad! – azzal gyorsan felpattant a földről, és egy nagy kupac tollat dobott rám, amelyek a párnacsata közben hullottak ki. Köpködve és csukott szemekkel próbáltam felállni, majd az én párnámat a kezembe véve újra kezdtük a harcot.

- Ez igen, jól elvagytok, látom – hallottuk meg Niall nevető hangját, ahogy egy nagy tálcával a kezében sétált be közénk. Egyből megálltunk, és egy-egy szendviccsel ültünk le a földre, hogy pihenjünk. – Hé, ennyi kevés lesz nekem! – nézett a megmaradt két darabra, majd újra itt hagyva minket, kiment a konyhába. Biztos elszámolta magát.

- Hogy-hogy nem Eleanorral vagy? – kérdeztem meg óvatosan, kihasználva az alkalmat, hogy most rendesen tudunk beszélgetni, nem úgy, mint a garázsban.

- Készül valamilyen vizsgára. Ilyenkor nem szeretem őt zavarni – adott választ Lou két harapás között teljesen normális hangon. Oké, nem okoztam semmi bajt ezzel a kérdéssel. – Miért?

- Semmi, csak furcsálltam, hogy Liam és Zayn is elmentek a barátnőikhez, te meg nem. De így már értem – magyaráztam meg, és tényleg az igazat mondtam. Bár bennem volt az is, hogy mi van, ha összevesztek. Jaj, egyáltalán nem szabad ilyenekre gondolnom! Louis összetörne, ha megtörténne, azt pedig a legkevésbé sem akarnám. A legjobb barátom, soha nem akarom őt szomorúnak látni, mert az engem is kikészítene. Talán jobban, mint őt.

- Tartsunk egy kis szünetet a játékban, amíg eszünk – javasolta Lou, hangja jókedvűen csengett a keletkezett csendben. Imádom őt így látni, hiányzott ez.

- Rendben – egyeztem bele mosolyogva, és hirtelen azon kaptam magam, hogy nem tudom nem Louis-t nézni. Egyszerűen teljesen kitöltötte elmémet az eszményi látványa. Elmerültem gyönyörű mosolyának csodálásában, szemeinek kéklő csillogásában, amelyet akkor véltem felfedezni, amikor éppen rám pillantott, és lehetetlenség lett volna, hogy ne lássa őt az ember tökéletesnek. A felismerés pedig szinte szíven ütött, ahogy rájöttem: szeretem Louis Tomlinsont.