7. rész

Sziasztok! :)

Előre szólok, rengeteg mindent akarok mondani, úgyhogy bele is kezdek :D

Először is köszönöm szépen a pipákat, komikat, Kenedli Zsuzsinak pedig, hogy mindig ír, egy élmény vele beszélgetni :D Remélem, olvasod, Zsuzsi! A véleményeket várom! <3

A 'Larry pics'- hez felkerült egy új kép (az utolsó), a 'Larry videos'-hoz pedig 3 új videó. Illetve a linkek elé odaírtam a YouTube címüket. Nekem a #RespectLarry-s különösen a kedvencem lett, szerintem érdemes benézni ;)

És csináltam egy új oldalt is 'Larry one shots' néven. Itt megtaláljátok a Why can't you look at me like that?, vagyis a másik blogomon olvasható one shotot, és még egyet fogok majd oda, meg persze ide is feltölteni valamikor :)

Akik pedig elszokták olvasni, amiket én itt dumálok, azoknak kedvezek egy kicsit. Nem bírom ki, hogy ne osszam meg veletek :D Tegnap írtam meg a They don't know about us-nak azt a részét (nem árulom el, hányadikat :P), amiben két főszereplőnk összejön. Annyit azért elmondok, hogy ez még odébb lesz ;)

Na, azt hiszem, ennyit akartam, most már végre jó olvasást kívánok! :)xx

7. rész

Harry

Majd’ leragadó szemekkel léptünk ki a szakadó esőbe a fotózás végeztével. Úgy látszik, ez a nap tényleg nem lesz jó. Legalábbis hangulat szempontjából.

- Örülök, hogy két szabadnapot kaptunk, végre pihenhetünk – sóhajtott Niall elégedetten, majd a többiekkel egyetértve szaladtunk a kisbuszhoz, hogy beszálljunk. Az úti célunk a stúdió, ahonnan a saját autóinkkal megyünk tovább véleményem szerint a közös házunkba, de nálunk sosem lehet tudni, melyikünk dönt másképp.

Út közben az ablakon bámultam ki, és próbáltam nem egy bizonyos személyre gondolni, de nem sikerült kontrollálni magam. Már megint nem vagyunk jóban Louis-val. Milyen érdekes, hogy a két nappal ezelőtti éjszaka meg minden rendben volt köztünk. Annyira utálom, hogy ez váltakozik, és sosem állapodik meg valamelyiknél! Lehetőleg mondjuk annál, amikor olyanok vagyunk, mint régen. Vajon lesz még olyan? Csak mert most megint nem vagyok biztos benne.

- Tehát mindenki a Direction-házba jön? – nézett végig a társaságunkon Liam, mielőtt még külön váltunk volna a stúdiónknál hagyott autóinknál.

- Igen – jött az egyetértő válasz, majd ugyanúgy osztozunk a három járgányon, ahogy jöttünk. Hm, Louis hangját ma szinte alig hallottam. Valami baja van, ebben biztos vagyok.

A csendes visszafelé út után, mindenki leparkolt a közös házunknál, Liam Zayn és Niall siettek is befelé az eső elől, de én még a garázsban elkaptam Lou karját. Nem szólt egy szót sem, csak kérdő tekintettel bámult rám, gyönyörű kék szemeiben pedig akármikor el tudtam volna veszni, de rájöttem, hogy a válaszomra vár, így próbáltam hamar megtalálni a hangomat.

- Mondd el, mi bánt. Tudom, hogy van valami – kértem tőle tartva a szemkontaktust, ami elég nehéz volt, ha figyelembe vesszük a testem reakcióit: a térdeim mintha remegtek volna egy kicsit, a szívem pedig ki akart ugrani a helyéről. Ez viszont nem normális viselkedés, hiszen én… én nem… nem vagyok meleg! Akkor viszont nem értem.

- Később, Harry – intézett el ezzel a két szóval, majd kihúzta kezeim közül a karját, és ott hagyott a garázsban.

- Ez meg mi volt? – kérdeztem suttogva saját magamtól, így nem is vártam rá választ. Egyre jobban elveszek a kettőnk kapcsolatának megértésében.

Louis

Nem, a lehető legkevésbé sem szeretnék most Harryvel beszélni. Csak szórakozni akarok egy kicsit, hogy szabaduljon az agyam a felesleges dolgoktól, és tiszta fejjel gondolhassam át a helyzetet.

- Srácok, mit szólnátok, ha kajacsatáznánk? – vetettem fel ötletemet, mellyel remélhetőleg elérem imént kitűzött célomat.

- Danielle-lel találkozom – húzta ki magát a program alól Liam. Szúrós szemekkel néztem rá, mire egy bocsánatkérő pillantást kaptam vissza.

- Én pedig végre Perrie-vel – csatlakozott Liamhez Zayn is.

- Jó, akkor hárman játszunk – néztem Niallre és Harryre, majd a határozott bólogatást látva elégedetten indultam is a konyhába. Természetesen nem haragudtam meg két bandatársamra, átérzem, hogy szeretnének a párjaikkal is lenni, és rájuk is időt szánni, amiből sajnos nem sok van.

- Aztán el ne felejtsetek takarítani! – figyelmeztetett minket Liam nevetve, mielőtt kiléptek volna Zaynnel az ajtón, bár nem tudom, mit gondolt. Persze hogy nem fogjuk eltakarítani! Az nem ránk vallana.

- Na, irány a konyha! – tapsoltam sürgetően Niallre és Harryre pillantva, majd megindultam az említett helyiségbe.

- De nem mással kéne játszanunk? Máshol éheznek, és én is sajnálnám azokat az ételeket – szólalt meg Niall, ahogy némi édesség után kutakodtam.

- Oké, akkor mit csináljunk? – raktam vissza pár zacskó chips-et, amiből szőke barátom rögtön le is nyúlt egyet. Jellemző.

- Párnacsata? – osztotta meg velünk elképzelését egy vigyorral Harry, mire azonnal bólintottunk Niallel, és egy pillanat múlva máris az emeleten voltunk párnákért, majd levittük szinte mindet. Kezdődjék a játék!

Jó pár órás szórakozás után dőltünk ki a nappaliban. A kezemben lévő meggyűrődött párnával dőltem hátra egy nagy vánkos halomba, kifújva magam. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire kifáradunk.

- Kimentem enni valamit. Kértek ti is? – kérdezte Niall feltápászkodva a karomról, amiért igazán hálás voltam. A sok tollban azt se láttuk, hol fekszünk.

- Aha, dobj össze nekünk is egy szendvicset – mondtam neki, miután Harry is támogatta, így Niall távozott a konyhába, mi pedig kettesben maradtunk.

Harry

Ahogy Niall itt hagyott minket, azon tűnődtem, mennyire lesz kínos a csend Lou és köztem. Legnagyobb meglepetésemre viszont megtörte azt.

- Nagyon jó ötlet volt ez a párnacsata – sóhajtotta elégedetten, miközben a combomon fészkelődött. Igen, érdekes pózokat tudunk felvenni néha.

- Szerintem is. Gazdaságosabb, mint a kajacsata – értettem vele egyet, és próbáltam nem arra gondolni, milyen jó érzéssel tölt el, hogy rajtam fekszik.

- Leszóltad az én tippemet? Jól hallottam? – emelte fel rólam a fejét, mire olyan volt, mintha esett volna pár fokot a hőmérsékletem. Nem, ez nem jó jel. – Na, igazam van? – hangja játékosan csengett, így képtelen voltam nem felvenni vele a fegyvert. Ha ezt akarja, már pedig igen, én benne vagyok!

- Igen, Lou, leszóltam! – szólaltam fel már élesebben.

- Jó, te akartad! – azzal gyorsan felpattant a földről, és egy nagy kupac tollat dobott rám, amelyek a párnacsata közben hullottak ki. Köpködve és csukott szemekkel próbáltam felállni, majd az én párnámat a kezembe véve újra kezdtük a harcot.

- Ez igen, jól elvagytok, látom – hallottuk meg Niall nevető hangját, ahogy egy nagy tálcával a kezében sétált be közénk. Egyből megálltunk, és egy-egy szendviccsel ültünk le a földre, hogy pihenjünk. – Hé, ennyi kevés lesz nekem! – nézett a megmaradt két darabra, majd újra itt hagyva minket, kiment a konyhába. Biztos elszámolta magát.

- Hogy-hogy nem Eleanorral vagy? – kérdeztem meg óvatosan, kihasználva az alkalmat, hogy most rendesen tudunk beszélgetni, nem úgy, mint a garázsban.

- Készül valamilyen vizsgára. Ilyenkor nem szeretem őt zavarni – adott választ Lou két harapás között teljesen normális hangon. Oké, nem okoztam semmi bajt ezzel a kérdéssel. – Miért?

- Semmi, csak furcsálltam, hogy Liam és Zayn is elmentek a barátnőikhez, te meg nem. De így már értem – magyaráztam meg, és tényleg az igazat mondtam. Bár bennem volt az is, hogy mi van, ha összevesztek. Jaj, egyáltalán nem szabad ilyenekre gondolnom! Louis összetörne, ha megtörténne, azt pedig a legkevésbé sem akarnám. A legjobb barátom, soha nem akarom őt szomorúnak látni, mert az engem is kikészítene. Talán jobban, mint őt.

- Tartsunk egy kis szünetet a játékban, amíg eszünk – javasolta Lou, hangja jókedvűen csengett a keletkezett csendben. Imádom őt így látni, hiányzott ez.

- Rendben – egyeztem bele mosolyogva, és hirtelen azon kaptam magam, hogy nem tudom nem Louis-t nézni. Egyszerűen teljesen kitöltötte elmémet az eszményi látványa. Elmerültem gyönyörű mosolyának csodálásában, szemeinek kéklő csillogásában, amelyet akkor véltem felfedezni, amikor éppen rám pillantott, és lehetetlenség lett volna, hogy ne lássa őt az ember tökéletesnek. A felismerés pedig szinte szíven ütött, ahogy rájöttem: szeretem Louis Tomlinsont.