2013. június 27., csütörtök

1. rész

És itt is az első rész!
Remélem, nem lett annyira rossz, mert emlékszem, nagyon szenvedtem vele mire készen lett, de azért csak nem lett olyan vészes :D
Mivel nemsokára megszűnik a Google Reader (teljesen feleslegesen szerintem), így kövessétek a blogot bloglovinon! Oldalt megtaláljátok a linket.
Ja, igen! Majdnem elfelejtettem. A képek twitterről vannak, lesz, ami photoshop, de lesz, ami nem!
Pár pipának, esetleg kominak örülnék, bár tudom, hogy nagyon az elején vagyunk, de érdekelne a véleményetek. Ha nem is írtok, legalább pipáljatok :$
Azt hiszem ennyi is lettem volna, jövőhéten érkezik a következő rész. Kellemes olvasást! :)xx







1. rész

Harry
A koncert előtti készülődés ugyanúgy zajlott most is, mint máskor: rohangálunk összevissza a házban, a fürdőben állandóan van valaki, nem találunk semmit. Szóval minden a feje tetején.
- Nem láttad a hajzselémet? – nyitott be a szobámba Zayn egy szál pólóban és alsónadrágban. Inkább nem kérdeztem meg, miért csak ennyi ruha volt rajta.
- Öhm, nem a kezedben van? – ráncoltam össze a homlokom, mert valami olyasmi alakú tárgy volt nála. Nem lepődnék meg, ha az lenne.
- Ja, tényleg! Kösz – biccentett szórakozottan, mire elnevettem magam, és a fürdőszoba felé indultam. Mivel a földszinten még mindig Niall zuhanyozott, az emeleten lévőhöz mentem. A kilincsért nyúltam volna, amikor valaki kinyitotta belülről, így majdnem a szívinfarktust hozta rám.
- Bocs, minden oké? – nevette el magát Louis félmeztelenül. Igen, emellett nem lehet szó nélkül elmenni. Azt már nem tudnám megmondani, miért. Bizonytalanul bólintottam, erre még jobban nevetett, majd a szobája felé ment. Én végre benyitottam a fürdőbe, becsuktam az ajtót, és levetkőztem. Beálltam a zuhany alá, majd nekikezdtem a hajmosásnak. Már öblítettem le, amikor valahogy belekerült a szemembe a sampon. És ilyenkor csak egy ember tud segíteni. Csak is egy, aki itt van nekem bármi történjék, bár mostanában fogalmam sincs, hányadán állunk, hogy mi van velünk.
- Louis! Gyere gyorsan! – kiáltottam, mire kb. tíz másodperccel később hallottam, hogy nyitódik a fürdő ajtaja.
- Jól van, ne aggódj, Harry, minden rendben lesz! – dramatizálta túl a dolgokat, miközben megéreztem a kezemben egy törülközőt. Amint ismét tisztán láttam, hálásan néztem megmentőmre.
- Hú, köszi – fújtam ki magam, és még egyszer megtöröltem a szemem.
- Nincs mit – mosolygott Lou, majd legnagyobb meglepetésemre egy puszit nyomott az arcomra. Jó, tőle nem szokatlan, de már nagyon régen csinálta ezt. Mire leraktam a törülközőt már nem volt itt. Kicsit megcsappant jókedvvel készültem el, és már ruhában tértem vissza a szobámba a telefonomért.
- Mehetünk? Paul már itt van – fogadott a lépcső alján Liam kicsit türelmetlenül, éppen hogy leértem a földszintre.
- Felőlem igen – rántottam meg a vállam, majd a többiek is előkerültek. Niall a konyhából lépett ki egy szendviccsel a kezében, Zayn a fürdőből, és még dobott egy puszit a saját tükörképének, végül pedig Louis is lecsúszott az emelet melletti korláton. Egyáltalán nem normális a mi bandánk, ezt határozottan kijelenthetem.
- Indulás! – kiáltotta el magát Louis, mire felröhögve zártuk be az ajtót. Ez a srác komolyan nem normális. Ezért is imádom őt.

Louis
Nem kis kínlódással sikerült elkészülnünk, és igen nagy jókedvvel szálltunk be a kisbuszba. Elsőnek Liam, mellé Niall és Zayn, visszafelé pedig Harry és én. Hm. Érdekes, régen ültünk már együtt.
Útközben nyomattuk a hülyeséget, ahogy szoktuk, nem hazudtoltuk meg magunkat. Egy óra múlva a koncert helyszíne előtt álltunk meg. Természetesen már volt itt jó pár rajongó, de csak néhány képre és aláírásra futotta az időnkből, amit sajnáltunk. Szeretjük őket, ők juttattak minket ide, ahol most vagyunk, és mégis alig tudunk velük lenni.
- Lou, gyere már! – ragadta meg a karomat Harry, és azonnal magával húzott a folyosón. Érintése felgyújtott bennem valamit. Fogalmam sincs, mit, de éreztem. Kissé elkábulva követtem őt, és beterelt az öltözőnkbe. A többiek már félig-meddig fel voltak öltözve, így én is gyorsan hozzákezdtem, Harryvel együtt. Próbáltam nem őt nézni vetkőzés közben, de nem igazán sikerült. Amikor észrevette, hogy figyelem, elvigyorodott, majd egy fejrázás után felkapta a fellépő ruháját. Oké, Louis, szedd össze magad! Ő csak Harry, a barátod!
- Készen vagytok? – nyitott be Paul, miután magamra kaptam én is a ruhámat.
- Igen – válaszolt Liam végignézve rajtunk.
- Helyes. Kezdés van, indulás! – terelt minket kifelé, majd az ajtó becsukódása előtt még Harry becsusszant elém, így én léptem ki utoljára. Vigyorogva fordult hátra, és rögtön vissza előre. Akkor ezt most értenem kéne?
Néhány perccel később már a színpadon álltunk, és bele is kezdtünk a koncertbe. A rajongók nagyon élvezték, és természetesen mi is. Ahogy az lenni szokott, néhány szám között tartottunk szünetet, ami alatt végig röhögtettük a mi lányainkat és magunkat is.
Már a koncert vége felé jártunk, amikor megláttam egy rajongót, lapot tartva a kezében, amin ez a szöveg állt: „I miss Larry”. Ez a három szó elég volt arra, hogy alig bírjak koncentrálni az éneklésre, meg úgy az egész fellépésre. Nem csak ez a leányzó van ezzel így. Nekem is hiányzik. Nem vagyok vak, tudom, látom, hogy mi történik velünk. Kezdünk szétesni Harryvel. Fogalmam sincs, mi ennek az oka, de nagyon szeretném, ha minden olyan lenne, mint régen, mert ez, ami most van, egyáltalán nem kellemes együnknek sem. Annyira jó lenne tudni, hogy mi történik velünk! Van egy olyan érzésem, hogy ha sikerül visszatalálnunk a jó irányba, akkor minden rendben lesz, de ha nem, akkor vége. Vége mindennek. Belegondolni is szörnyű. Mivel nem beszéltünk még erről, nem ismerem Harry álláspontját, de gyanítom, hogy egyetértene velem.
- Köszönjük szépen, hogy eljöttetek ma este! Imádunk titeket! – köszönt el Niall a rajongóktól, és én is visszazökkentem a valóságba. Hatalmas sikítások közepette léptünk le a színpadról, és egyből az öltözők felé mentünk.
- Jók voltatok, srácok! – veregetett vállba minket Paul. – Holnap tízre legyetek a rádiónál, ahogy megbeszéltük – búcsúzott el tőlünk, és már itt sem volt.
- Louis, a vége felé nagyon elgondolkoztál – jegyezte meg Liam.
- Csak megláttam valamit – motyogtam, és óvatosan Harryre pillantottam. Engem nézett, így találkozott a tekintetünk. Kissé furcsa arccal mért végig, láttam rajta, hogy nem érti, mire gondoltam. Akkor ő nem látta, amit én?

Harry
Louis kicsit furcsa volt a koncert vége felé, és nem tudtam, hogy miért. Semmi olyasmit nem fedeztem fel a közönség soraiban, így lövésem sem volt.
- És mit láttál? – kérdeztem meg én Lou-t, amikor ő úgy gondolta, hogy ezt a témát letudtuk. De nem, mert ő nem szokott csak úgy elbambulni a koncerteken, kivéve, ha hülyéskedik, de most tuti, hogy komoly dolog van a háttérben.
- Ööö… semmi érdekeset – makogta, és inkább gyorsan átcserélte a ruháját, csakhogy ne kelljen rám figyelnie. Oké, tény, hogy nem igazán jó mostanában a kapcsolatunk, de erre azért válaszolhatott volna normálisan.
Az meg megint egy másik kérdés, hogy miért jutottunk ide, ahol most vagyunk. Van, amikor minden rendben közöttünk és olyanok vagyunk, mint pár évvel ezelőtt. De sajnos olyan is van, amikor jobban hasonlítunk két idegenre, mint a legjobb barátokra. Mert mi azok voltunk. És már csak két kérdésem van. Az egyik, hogy azok vagyunk-e még, és hogy azok leszünk-e…
- Akkor ki hol alszik? – rázott vissza az életbe Zayn hangja. Uh, kicsit elgondolkoztam az időt, és nem is figyeltem a srácokra. – Harry?
- Mi? – kérdeztem vissza reflexből szinte. Nem igazán értettem a dolgot.
- Hol alszol, mert akkor ott raknak ki – magyarázta Liam. Ja, most már fogtam.
- Ööö… Louis-nál – nyögtem ki, és csak akkor hatolt el az agyamig, amit mondtam, amikor meghallottam a saját hangom. Miért Louis-t említettem?
- Igen? – csatlakozott Lou is a beszélgetésbe csodálkozva.
- Oké, akkor Louis-nál állunk meg – szólt Zayn a kisbuszunk sofőrjének, Lou pedig értetlen fejjel nézett rám. Valahogy én is így pásztáztam őt…

Köszöntés

Sziasztok! :)
Köszöntök mindenkit az új blogomon, amely Larry Stylinsonról fog szólni, akár létezik, akár nem. És itt rögtön el is mondanék pár dolgot, amit fontosnak tartok:
  • Larry mellett én nagyon szeretem Elounort is, ne kérdezzétek, hogyan, fogalmam sincs, de nem könnyű :') Ezért ebben a történetben nem úgy lesz beállítva Eleanor, hogy ő a rossz, mivel őt is szeretem.
  • Ne lepődjetek meg, ha az elején nem értitek, hogy mi van Louis és Harry között, vagy ha valamit furcsának találtok. Direkt így írtam.
  • Nem fognak olyan könnyen egymásra találni, mint az előző Larrys írásomban. Ha érdekel titeket az a one shot, akkor megtaláljátok ezen a blogon: http://iwishwithharrystyles.blogspot.hu/
  • Hetente egyszer hozom az új részt. Szerettem volna többször is, de nincs annyi időm rá, főleg hogy még két másik blogom is van.
  • Amint oldalt is olvasható, ha nem szereted Larry Stylinsont vagy nem hiszel benne, akkor ne olvasd a történetet!
  • + 18-as részek lesznek majd! Ha nem vagy felkészülve, hogy két fiúról elképzelj ilyet, akkor szintén ne olvasd a történetet! Vagy legalábbis az olyan részeket.
  • A blog külseje még változni fog. Amint megtaláltam mindent, amit szeretnék kirakni, lesz egy kis változtatás.
Nos, azt hiszem ennyi lenne, ha netalán valamit kihagytam volna, akkor azt a részek előtti kis monológomban megtaláljátok :)