2014. június 30., hétfő

45. rész

Sziasztok! :)
Borzasztóan sajnálom, hogy ennyi kimaradás volt, nem terveztem ilyen sokat, de olyan dolgok jöttek közbe az osztálykirándulás után, amikre nem számítottam. Káosz volt a magánéletemben, ami miatt nem tudtam a blogokra koncentrálni, de most már, ha kissé nehezen is, de minden megoldódott, hála az égnek.
Úgyhogy itt is a következő, ami hasonló az előzőhöz, ebben is van egy dalszöveg lefordítva, amit én csináltam, szóval ha valami hiba van benne, akkor sajnálom. Próbáltam a lehető legjobban, remélem, tetszeni fog :)
Egyébként a díjakhoz tettem ki pár újat, amiket még régebben kaptam, csak nem volt időm vagy éppen fontosabb dolgaim voltak. Ha valaki, akit érdekel és megnézi, láthat ott olyan díjakat is, amiket az After - Larry kapott. Ott is odaírtam, és itt is elmondom, hogy azért vannak ott, mert arra a blogra nem akartam külön oldalt csinálni, mert ott az egyáltalán nem fontos, itt meg már amúgy is volt.
És hogy mikor jön a következő... nem tudom. Ugye már írtam az After - Larrynél, hogy holnap egyhetes kirándulásra megyek, kedden megyek, kedden jövök (ezért is frissítek ma), de hogy jövőhéten mikor, azt nem tudom. Lehet, hogy frissítek szerdán, lehet, hogy csak jövőhéten, ezt még eldöntöm, szóval nem ígérek semmit, attól függ, hogy haladok az írással.
Köszönöm a türelmeteket és még az előző részhez kapott véleményeket, várom őket most is :) ♥
Ó, és június 27-én volt a blog 1. szülinapja, el sem hiszem, hogy már 1 éve írom/olvassátok ezt a történetet ♥
Nos, szerintem ennyit akartam elmondani, bocsánat, hogy ilyen sokat dumáltam megint :D Kellemes olvasást! :) Xx




45. rész

Harry
Amíg távol voltam Louis-tól, csak rá tudtam gondolni. Arra, mennyire boldogok voltunk, vagyunk együtt. Rettenetesen hiányzott. Néha már félek a saját érzéseimtől, amiket iránta érzek. Azt hiszem, túlságosan is kötődöm hozzá. Ezzel viszont nincs semmi gond, ameddig ő is hozzám.
Nem érted, nem érted,
Mit teszel velem, amikor az ő kezét fogod.
Együtt kellett volna lennünk örökre, de a sors
Közbeszólt, így el kellett sétálnunk.

Amikor elkezdtem kiírni magamból az érzéseimet, nem tudtam nem megemlíteni Eleanort. Persze nem írtam le a nevét, de kimondatlanul rá utaltam, és ezt Lou, a srácok, valamint a Larry shipperek tudni fogják. Ez nekem bőven elég. Aztán majd mások is rájönnek, ha egyszer minden kiderül.
Mert tűzben égünk, tűzben égünk,
Tűzben égünk most.
Igen, tűzben égünk, tűzben égünk,
Tűzben égünk most.

Igazából akkor leszünk „tűzben”, ha megtudja a világ az igazságot. Akkor aztán nem lesz csendes, nyugalmas életünk, bár az már évek óta nincs, mégsem bánom. De együtt majd azon is túljutunk, ahogy eddig is.
Nem érdekel, mit mondanak az emberek, amikor együtt vagyunk,
Tudod, hogy én akarok lenni az egyetlen, aki ölel, amikor alszol.
Én csak azt akarom, hogy te és én örökre együtt legyünk,
Tudom, hogy menni akarsz, szóval gyerünk, bébi, legyél velem boldogan.

Azt hiszem, erről a refrénről ordít, hogy rólunk szól, hogy rólunk írtam. Amikor Louis velem van, semmi más nem érdekel, megszűnik a világ, nem érdekel, ki mit gondol vagy mond. Mert nem számít. Akkor minden, ami fontos az az, hogy együtt vagyunk. Pontosan tudja, mennyire utálom, hogy Eleanorral is lennie kell, bár próbálom eltűrni, hiszen muszáj. Tudja, hogy én akarok neki lenni az egyetlen. Igaz, hogy az is vagyok, de azért ez mégsem olyan, amilyet szeretnék, ha tudom, hogy mással is kell lennie. Tényleg csak annyit akarunk, hogy együtt lehessünk, ez olyan nagy kérés? Ráadásul Lou sem akar ebben az egész „barátnőm van, nem vagyok meleg!” ökörségben részt venni, tudom, hogy abba akarja ezt hagyni. Tudom, hogy csak velem lenne igazán boldog.
Hajnali négy van, és tudom, hogy vele vagy,
Kíváncsi vagyok, tudja-e, hogy megérintettem a bőröd,
És hogy érzi-e a nyomaimat a hajadban,
Sajnálom, szerelmem, de nem igazán érdekel.

Mikor ezeket a sorokat írtam, tudtam, hogy az utolsó kettőt Louis-nak kell énekelnie. Muszáj, hogy az az övé legyen. Akartam és még mindig akarom, hogy ő mondja ki az én gondolataimat, vágyaimat. Már most várom, hogy amikor a következő turnén ezeket a sorokat énekli, a szívem ki akarjon ugrani a helyéről.
Miután a refrénnel befejeztem a dal megírását, átolvastam a szöveget, és mire a végére értem, egyetlen szó ismétlődött a fejemben, ami a cím lehetne. Happily.
- Harry, mindjárt leszállunk – bökött meg a mellettem lévő ülésről Gemma a repülőn. Ugye nekem néhány nappal előbb kellett visszajönnöm Amerikába, mint a többieknek, Gemma pedig éppen ráért, úgyhogy pár hétre ő is csatlakozik hozzánk, ezért jött velem.
- Oké – motyogtam, mire nővérem halványan elmosolyodott. Azt mondta, nagyon cuki vagyok, hogy ennyire hiányzik Lou. Ez engem is megmosolyogtatott, de ettől még ugyanúgy alig várom, hogy ismét láthassam.

Louis
Iszonyatosan élveztem az egy hetes pihenésünket, nagyon jó volt a családommal nyugalomban lenni, de végig hiányzott Harry, amiért nem mondhatom azt, hogy teljes mértékben jól éreztem magam. Így alig vártam már, hogy vasárnap repülőre szálljak, és Liammel és Zaynnel induljunk vissza Amerikába. Niall szintén egy kicsivel előbb repült vissza, legalább Harry nem volt egyedül. Bár mondta, hogy csatlakozik hozzánk Gemma is, de azért mégis.
Izgatott voltam, hogy egy hét után végre ismét láthatom szerelmemet, hiába beszéltünk telefonon vagy skype-oltunk, az akkor sem ugyanolyan, mint személyesen. És most végre Eleanor sem lesz velünk, egy kicsivel kevesebb lesz így a bonyodalom, bár Mike akkor azt fogja kitalálni, hogy nem lehetünk egymás közelében, vagy valami hasonló. De ehhez már kezdek hozzászokni, és túl fogjuk élni valahogy ezután is.
- Eleanor hogy-hogy nem jött? – kérdezte Liam, kiszakítva engem a gondolataimból, amik nem éppen a legkellemesebbek voltak, hálás voltam ezért.
- Azt mondta, időre van szüksége, én meg nem ellenkeztem, tudom, hogy nehéz ez neki. De meg kell értenie, hogy mi már nem leszünk többé együtt – feleltem, és eléggé súlyosnak éreztem a szavakat, amiket kimondtam, de igazak voltak.
- Hát, előbb-utóbb fel kell dolgoznia. Majd talál valaki mást, ami nem lesz olyan nehéz, gyönyörű lány – magyarázta Zayn, amire rá is bólintottam, hiszen igaza van. Eleanor nagyon szép lány, biztos vagyok benne, hogy hamar találni fog valakit, miután elfogadta ezt a helyzetet.
Mivel egy hétig mindenki összevissza volt a nagyvilágban, így megegyeztünk abban, hogy Simon egyik Amerikában lévő házában találkozik újra az egész csapat, még jó, hogy pár napig itt lesz Simon. Egyébként is beszélni akartunk már vele Harryvel rólunk, csak éppen Mike keresztülhúzta a terveinket, mint oly’ sokszor már.
Mikor beléptünk apartmanba, egyből Harryt kezdtem el keresni a szememmel, és ahogy egyre beljebb haladtunk, megláttam a göndör fejét hátulról, ahogy éppen mutogatva magyaráz valamit Gemmának.
- Sziasztok! – köszöntem halványan elmosolyodva, alig bírtam kivárni szerelmem reakcióját. Mikor meghallotta hangomat, egy pillanatra megállt mozdulataiban, megfordult, és egy hitetlen mosolyt ül ki az ajkaira. Ekkor indultam el, hogy végre megölelhessem, majd ő is, az én példámat követve.
- Nagyon-nagyon hiányoztál – suttogta a fülembe Harry, amint karjaim közé ért.
- Te is, iszonyatosan – motyogtam én is, majd nem törődve azzal, hogy mások is vannak a nappaliban, megcsókoltam őt. Annyira hiányzott már az ajka az enyémen, ahogy a nyelve játszik az enyémmel, ahogy a lehető legközelebb van hozzám… egyszóval minden.
- Khm, megbeszélést tartanánk itt, ha nem zavar titeket – jelent meg Mike, és nem is kellett odanéznem, hogy tudjam, ő az. Simon még nem volt itt, valószínűleg késik, legalábbis remélem, jó lenne vele is beszélni rólunk. – Tehát, ha mindenki végre idefigyel, kezdeném is – nézett ránk jelentőségteljesen, majd szó esett arról, hogy lassan be kell fejeznünk a Best Song Ever klipjét, illetve még a turné további részéről beszélt nagy vonalakban, aminél már Simon is jelen volt. Harryvel persze nem igazán tudtunk kommunikálni, attól függetlenül, hogy egymás mellett ültünk, ezt egyébként csodálom, hogy Mike megengedte. Mostanában szinte semmit sem csinálhatunk együtt.
„They don’t know about the things we do…” – olvastam le a telefonomról Harry SMS-ét. Minek küld nekem SMS-t, amikor itt ülök mellette? Ennek ellenére nem kerestem a logikát, inkább mosolyogva visszaírtam neki:
„They don’t know about the I love you’s…”
„They don’t know how special you are…”
„They don’t what you’ve done to my heart…”
„They can say anything they want ’cause they don’t know about us”
– kaptam meg az utolsót, mire olvadó szívvel tettem Harry dereka mögé a kezem.

2014. június 3., kedd

Not an update...

Helló!
Mint a címből is kiderül, nem új részt hoztam most. Azt hiszem, először a blog történetében egy hosszabb csúszás lesz, mivel ma és holnap keményen matekoztam és fogok is a csütörtöki dolgozat miatt (9-10-11-es anyag), aztán pedig osztálykirándulásra megyünk, amiről csak vasárnap érek haza. Szóval ezen a héten nem lesz frissítés (amúgy is szörnyű lemaradásban vagyok), de jövőhéten már igen! Sajnálom, ez az utolsó előtti hét valami iszonyat, remélem, elnézitek. Tehát egy hét múlva jön a következő, addig is kitartást nektek is ebben a borzalmas év végi hajrában! Xx