9. rész

Sziasztok! :)

Kedd lévén itt is az olvasnivaló. Köszönöm szépen a díjat még egyszer, a komit és a pipákat! Remélem, ehhez is kapok párat <3

Ismét csináltam egy kis frissítést. Ami a legszembeötlőbb, hogy a főoldalra, az idézetek után raktam ki még egy Keep calm-os képet. Aztán a 'Larry pics' oldalra került egy új kép, ami a soulmate-ről szól, és a 'Larry videos'-hoz 3 új videó :D A Won't Stop 'Til We Surrender, a To Believe In Bullshit és az I can be Your Hero címűek. Nekem nagyon megtetszettek, nézzétek meg ti is szerintem ;)

Erről a részről meg csak annyit, hogy a vége lehet, kicsit furcsa lesz, mert nem itt volt abbahagyva eredetileg, de biztosítok mindenkit, hogy a következő ugyaninnen fog folytatódni ;)

Na, a sok dumálás után végre kellemes olvasást kívánok! :)xx

 

 9. rész

Harry

Már jól indult ezt a két napos pihenő, mielőtt kirepülnénk New Yorkba. Tökéletes volt úgy kezdeni, hogy Lou ismét kiakadt. De megint micsodán? Hogy véletlenül elaludtunk, és rajtam kötött ki? Ugyan már! Mintha régen ez nem történt volna meg milliószor, úgy csinál. Komolyan nem értem, mi baja van, de ha nem engedi, hogy segítsek, nem is fogom megtudni. Márpedig láthatóan nem kér belőlem. Na, nekem is pont belé kellett szerelmesnek lennem.

- Harry? Te itt? – vett észre csodálkozva Niall, ahogy lejött a lépcsőn. – Louis?

- A fürdőben – feleltem semmilyen hangon, mire homlok ráncolva nézett rám szőke barátom, majd egy fejrázás után odajött hozzám.

- Összevesztetek? – kérdezte lágyan, miután leült mellém a földre. Csak sóhajtottam válasz gyanánt, képtelen voltam beszélni erről. – Majd megenyhül. Tudod, milyen Lou – kaptam meg a kellő biztatást, amire azért szükségem volt, be kell, hogy valljam. Egy fokkal jobban éreztem magam.

- Igen. Utálom, amikor rosszban vagyunk – merengtem el magam előtt, és felidéztem azt a pár alkalmat, amikor összekaptunk régen. Egyik sem tartott sokáig, így valószínűleg ez sem. Remélem.

- Nemsokára úgyis úgy fog viselkedni, mintha mi se történt volna – veregette meg a vállam bátorításként. – Gyere, inkább reggelizzünk! – állt fel mellőlem Niall, felhúzott engem is, én pedig megpróbáltam összeszedni magamat.

Talán el kellene felejtenem Louis-t. Csakhogy ez az egyetlen dolog ezen a világon, amit képtelen vagyok megtenni. Egyszerűen nem tudom őt elengedni! Még csak most jöttem rá, mennyire szeretem – vagy sokkal inkább, hogyan szeretem –, nem engedhetem őt el. Mondjuk, meg sem kaptam. Részletkérdés. Ő viszont nem fogja viszonozni azt a szeretet, amit én tudnék nyújtani, hiszen ott a barátnője, aki megadja neki. Milyen ironikus, pont én mutattam be őket egymásnak… Az a legrosszabb, hogy én is bírom Eleanort. Így mihez kezdjek?

- Sziasztok! – hallottam meg a konyhában Liam és Zayn hangját, akik egyedül, barátnőik nélkül jelentek meg, számomra meglepő módon.

- Vissza is jöttetek? – vette ki szinte a számból a szót Niall.

- Igen, majd holnap átjönnek a csajok, és úgy megyünk New Yorkba – adott választ Zayn, Liam viszont feltűnően csendes volt.

- Valami baj van, Liam? – kérdeztem rá, hiszen attól, hogy őt gondolják a legnormálisabbnak közülünk az emberek, ez nem mindig van így.

- Összekaptunk Danielle-lel. Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ő is jön.

- Nem ti vagytok az egyetlenek – „köpött be” Niall, és bár egyáltalán nem haragudtam rá, mégis jobbnak láttam eljönni onnan minél előbb. Nem csak ezért, hanem mert nem hiszem, hogy kellemes lett volna összefutni Louis-val.

- Harrynek meg mi baja? – kaptam még el Zayn kérdését, de nem foglalkoztam vele. Majd Niall elmesélni nekik, ha szeretné.

Louis

Sokkal több időt töltöttem a fürdőszobában, mint általában szoktam. Először átgondoltam a dolgainkat Harryvel, aztán jobbnak láttam lezuhanyozni is. Hogy mire jutottam? Harry a legjobb barátom. És ennek így is kell lennie. Nem engedhetek meg magamnak olyan kilengéseket, mint például a dalszövegírásnál a stúdióban. Harry a barátom, akire mindig számíthatok, Eleanor pedig a barátnőm, akit szeretek. Kész, ennek nem szabad változnia. Bár nincs minden a legnagyobb rendben köztünk Harryvel, ez tény. Ezért döntöttem el, hogy amint normális körülmények között leszünk kettesben, beszélek vele erről. Rendbe kell hoznunk, és most, hogy letisztáztam magamban a dolgokat, menni is fog.

- Sziasztok! – köszöntöttem a konyhában Liamet, Zaynt és Niallt. – Jól telt az estétek? – szántam a kérdést a két barna hajú srácnak, mire Zayn felröhögve biccentett, Liam viszont nem.

- Az estével semmi gond nem volt. Reggel összekaptunk megint – világosított fel, mire megértően bólintottam egyet.

- Ki fogtok békülni – veregettem meg Liam vállát, majd nekikezdtem a reggelim elkészítésének, ami alatt egy szendvicset értettem.

- És ti is? – állított meg mozdulatomban Niall kérdése. Fél percig is szinte öntudatlanul merenghettem a semmibe, mire színtelen hangon válaszoltam:

- Igen. Majd beszélek vele – fogalmam sincs, szőke barátom honnan tudhatott arról, hogy összetűzésbe keveredtünk Harryvel, de semmi értelmét nem láttam, hogy letagadjam, vagy hazudjak.

- Úgy legyen – biccentett egyet, Zayn és Liam pedig érdeklődve és értetlenül figyelt minket. Azt hiszem, nem árt őket is beavatni.

Délután a ház különböző részeiben mindannyian megtaláltuk elfoglaltságainkat: Liam és én a nappaliban kockultunk, Niall a konyhában evett, Zayn és Harry pedig a saját szobájukban voltak. Gondolom, ők is kockultak.

- Nem megyünk ki hógolyózni, vagy valami? – vetettem egy pillantást Liamre a laptopom képernyőjéről.

- Jó, összeszedem Zaynt meg Harryt, te hozd Niallt – egyezett bele azonnal, majd a twitterből kilépve mindketten elindultunk a többiekért. Hálás voltam, amiért magára vállalta Liam Harryt, nem hinném, hogy kellemes lett volna az a párbeszéd mindkettőnk számára.

- Gyorsan kapd be a kajádat és öltözz fel, mert megyünk az udvarra! – szóltam oda Niallnek, majd fel is siettem az emeletre melegebb ruhákért.

Harry

Szobám csendjének magányát Liam törte meg, amikor tájékoztatott, hogy megyünk hógolyózni. Nem fogadtam valami kicsattanóan jó kedvvel, de benne voltam természetesen, ki nem hagynám csak azért, mert kicsit rossz a kedélyem.

Öltözködésem közben megint elengedtem gondolataimat. Mihez kezdjek Louis-val? Nyilvánvalóan nem vallhatom be neki, hogy szerelmes vagyok belé. Abban a pillanatban elrontanék mindent, azt pedig biztos nem élném túl. Így viszont marad az a variáció, hogy ezt megtartom magamnak, és minden megy tovább, ahogy eddig is. Az persze már más kérdés, hogy bennem semmi sem lesz már ugyanolyan. De inkább leszek Lou barátja, minthogy semmilyen kapcsolat ne legyen kettőnk között, mert azt nem tudnám elviselni. Mondjuk, reggel óta nem is beszéltünk…

- Na, végre! Indulás! – kiáltotta el magát Louis, ahogy leértem a lépcsőn, immáron felöltözve. Szinte feltépte az ajtót, de azért a helyén maradt szerencsére. Így mentünk ki az udvarra, ahol – december elejéhez hűen – már mindent hó borított. Azonnal kezeim közé vettem a havat, ami hógolyózásra vagy hóemberépítésre tökéletesen alkalmas volt, szóval Louis vagy Liam ötletét meg tudjuk valósítani.

- Építsünk hóembert! – vetette fel Zayn, és máris neki kezdtünk a feladatnak.

- Még oda, és kész – mutatott a hóember orrára Liam, mire Lou rögtön beszaladt a házba, pillanatokon belül pedig egy répával a kezében jött ki.

- Csak, hogy tudjátok. Nem szívesen adom oda, de ki más is rakhatná fel méltó helyére, mint csodálatos személyem?! – illesztette fel a két szemtől lejjebb, középre a répát, miközben önmagát dicsérte, amire csak röhögtünk a srácokkal. Azóta, hogy kijöttünk Louis nagyon elemében volt, végig a viccelődéseit és a hülyeségeit hallgattuk a fiúkkal, és én ennek borzasztóan örültem. Reggel óta nem beszéltem vele, már kezdtem félni, hogy egész nap mogorva lesz, de hála az égnek, nem így lett. Azt teljes mértékben magamnak tulajdonítottam volna, és Louis-t úgy látni egyáltalán nem kellemes. Főleg nem az érzelmeim tükrében.