41. rész

Sziasztok! :)
Már itt is a következő, ami... hát nem túl boldog, nem túl szomorú, hasonló, mint az előzőek. Ó, és a napokban átléptük a 20.000 kattintást, el sem tudom mondani, mennyire örültem neki, komolyan hihetetlen! Ti vagytok a legjobbak! ♥

És szerintem más mondanivalóm nincs is, kivételesen most csak ennyi lennék. Akiknek érettségi szünet van, azoknak jó pihenést még, akik pedig érettségiznek, azoknak sok sikert!

Kellemes olvasást! :)xx

41. rész

Harry
Louis a hangpróbára és a koncertre kissé másabb hangulatban tért vissza, mint ahogy elment. Pozitív értelemben. Gondolom, beszélgettek Eleanorral, aki persze jött vele, hiszen muszáj volt. Elég kínosnak éreztem a helyzetet, hogy ő is, Louis is és én is egy helyen voltunk. Fura szerelmi háromszög ez.
- Holnap reggel tíz órára mindenkit várok a szobámba! Eligazítás lesz – közölte Mike ellentmondást nem tűrő hangon, majd beviharzott a hotelszobájába. Szemöldök ráncolva néztünk össze a srácokkal, meg ugye Eleanorral, végül egy sóhaj után mindenki visszavonult, hogy pihenjünk. Ez úgy nézett ki, hogy Niall, Liam és Zayn egy szobába, Louis és én a sajátunkba, Eleanor pedig külön. Nos, ez is furcsa és kellemetlen helyzet volt.
- Miért gondolom úgy, hogy a holnap sem lesz valami boldog nap? – tette fel a kérdést Louis sóhajtva, ahogy becsuktam mögöttünk az ajtót és bezártam.
- Mert valószínűleg így is lesz – feleltem, bár egyikünk sem akarta hallani a választ, még akkor sem, ha tudtuk azt. – Egyébként beszélgettetek Eleanorral? – kérdeztem végül rá, eddig erre nem volt lehetőségem, és már nagyon kíváncsi voltam. Louis eldobta magát az ágyra, úgy szólalt meg:
- Igen. Szerencsére nem akadt ki, bár nem tudta teljesen megérteni, amit nem is csodálok. És mondta, hogy még idő kell neki.
- Szóval… akkor nem fog elárulni minket? – önzőnek éreztem magam, hogy ez érdekel a legjobban ezzel a dologgal kapcsolatban, de nem tehetek róla.
- Nem. Amúgy sincs sok választása, Mike rá is ugyanúgy ráerőlteti majd azt, amit ő akar, mint velünk tette – magyarázta semleges hangon. – De ne beszéljünk most erről, elegem van a mai napból.
- Egyetértek. Inkább élvezzük ki, hogy végre nyugodtan együtt lehetünk – bólintottam rá ötletére, és máris az ölébe ültem. – Tudod, mire gondoltam? – kérdeztem hirtelen pár perccel később, bár tisztában voltam vele, hogy fogalma sincs. Ezt bizonyítja az is, hogy Louis csak megrázta a fejét. – Menjünk, és fürödjünk meg együtt – böktem ki kissé izgatottan, mire szerelmem arcán egy egyre nagyobbodó vigyor jelent meg.
- Tökéletes ötlet – egyezett bele, majd a nyakamba puszilt, és megütögette a hátsómat, jelezve, hogy szálljak le róla, mert így nem fog eljutni a fürdőbe. Jókedvűen felpattantam róla, aztán megragadtam a kezét, és úgy húztam Louis-t magam után. – Még nem is fürödtünk együtt – jegyezte meg.
- Tényleg. Ideje lesz bepótolni az elmaradást – mosolyogtam rá kacéran, miközben leültem a kád szélére, és megnyitottam a csapot. Lou addig a tükör előtt illegette magát, amit élvezet volt nézni, de égtem a vágytól, hogy megérinthessem, és a lehető legközelebb legyen hozzám. Végül nem bírtam magammal, felálltam, hozzámentem, majd hátulról átöleltem. Fejem a vállán pihentettem, kezeinket összefontam magunk előtt, úgy tekintettem a tükörbe. Louis szintén a tükörképünket figyelte egy hihetetlenül édes mosollyal az ajkain.
- Ez a mai nap legjobb része – mondta halkan, fejét pedig még jobban a nyakamhoz nyomta, mire én elfordítottam az arcom, hogy megpusziljam.
- Egyetértek. Jobb, ha kiélvezzük, mert a holnapi biztosan rosszabb lesz.
- Tuti. De hanyagoljuk ezt a témát, emlékszel? Elég lesz ezzel holnap reggel foglalkozni – simogatta a kézfejemet szerelmem.
- Ó, persze – jutott eszembe a néhány perccel ezelőtti megegyezésünk. De igaza van Lou-nak, ne rontsuk el ilyenekkel a mai esténket. – Na, és mit csináljunk majd fürdés után? – kérdeztem vigyorogva, hogy témát váltsak.
- Hát, nem is tudom… – váltott Louis arca is hasonlóra, mint az enyém. – Gondolom, vannak ötleteid…
- Nekem mindig – feleltem még mindig vigyorogva, aztán beleharaptam a fülébe, mire vissza akarta volna adni, de elléptem mögüle, hogy megnézzem, hogy áll a víz. – Kezdhetsz vetkőzni – jegyeztem meg, ahogy ismét leültem a kád szélére. Én engedem a vizet, Lou meg szórakoztat. Ez így igazságos.

Louis
Miután konkrétan egy chippendale show-t lenyomtam Harrynek, ugyanezt kértem tőle, és természetesen szívesen is viszonozta a bemutatót. Aztán végül beült a kádba, én pedig eléje, vagyis gyakorlatilag az ölében ültem. Még jó, hogy nagyjából elfértünk mindketten.
- Az jutott ma eszembe, hogy Simonnak még nem is mondtuk el, hogy együtt vagyunk – szólalt meg mögöttem Harry, miközben a derekamat simogatta.
- Igaz. Pedig jó lenne, lehet, hogy rá hallgatna Mike – jutott eszembe, ahogy jobban belegondoltam. Bár nem Simon volt a főnök, neki köszönhetően jutottunk el idáig, neki köszönhetünk mindent, így azért ért valamennyit az ő szava. Remélhetőleg most is mellettünk fog állni.
- Kétlem, hogy Mike-ot érdekelné Simon véleménye, de sosem lehet tudni. Egyébként Simon most itt van, Amerikában?
- Azt hiszem, igen. Úgy láttam a neten, hogy az X-factor miatt itt tölt pár napot mostanában – válaszoltam, közben megkerestem Harry kezeit, és összekulcsoltam az ujjainkat.
- Akkor jó lenne holnap felhívni, és beszélni vele. Már, ha Mike nem gondolt ki valami szörnyűséget – sóhajtotta szerelmem, majd szorosabban fonta körém karjait, ami biztonságérzettel töltött el.
- Ó, ne is mondd! De úgy látszik, nem tudunk úgy beszélgetni, hogy ne lyukadnánk ki valahogy a holnaphoz – nyögtem fel.
- Bocs, csak… nem ez volt életem legjobb napja – szabadkozott Harry, és még folytatta volna tovább, de hátrafordítottam a fejem, próbáltam úgy helyezkedni, hogy elérjem a nyakát. Mikor ez sikerült, egy csókot nyomtam rá, kicsit megszívtam a bőrét, ami egy nyögést váltott ki belőle.
- Majd én elfelejtetem veled. Legalább ma estére – súgtam, miután kissé eltávolodtam tőle, de leheletem a bőréhez ért, láttam, hogy kirázta a hideg.
- Alig várom – felelte szinte remegő hangon, mire elégedett mosoly kúszott az arcomra. – Nem lehetne már most elkezdeni? – hallottam meg kérdését, biztos voltam benne, hogy vigyorog. Erre nem szóltam semmit, csak úgy helyezkedtem a kádban, hogy szemben legyek vele. Olyan közel ültem hozzá, amennyire lehetett, szám az övére tapadt, kezeim pedig eltűntek a víz alatt. Az egyikkel megkerestem a férfiasságát, hogy kezelésbe vegyem, míg a másikkal a derekát cirógattam. Másodpercekkel később hallottam Harry nyögését. Ekkor már biztos voltam benne, hogy az ágyban fogunk kikötni, és mindketten teljesen ki leszünk elégülve. Ahogy csak lehet.

A másnap már rosszul indult, főleg az éjszakánkhoz hasonlítva. Éppen Harryhez bújtam volna még közelebb, és a takarót kerestem, ami kissé lecsúszott rólunk, amikor kivágódott az ajtó.
- Te jó isten, mi a franc! – kiáltott fel meglepődésében Mike, mire azonnal kipattantak a szemeim, majd felültem az ágyon, hogy a paplan után kapjak. – Mi a fenét műveltetek? Vagy várjatok, egyáltalán nem akarom tudni, belegondolni is undorító – ment át fintorba az arckifejezése. Gondolom, mik juthattak eszébe, amikor meztelenül feküdtünk, és csak a derekunk környékén volt takaró.
- Rátérnél arra, hogy miért zavartál meg minket? – ült fel mellettem Harry is ásítva. Nem túlzottan zavartatta magát, hogy majdnem feltárta a farkát Mike-nak is. Én viszont nem örültem volna neki, elég, ha azt csak én ismerem.
- Persze. Fél óra múlva a szobámban vagytok ti is, és elmondom, mi lesz a következő néhány napban. És mielőtt még megkérdeznétek, hogy jöttem be: a pótkulccsal. Igyekezzetek! – hadarta, és máris becsapta maga után az ajtót.
- Miért van olyan érzésem, hogy ma végünk lesz? – tettem fel a költői kérdést sóhajtva, mire Harry csak visszadőlt az ágyba. Ez nem lesz egyszerű.