43. rész

Helló! :)

Itt a kedd, és itt is van az új rész. A hangulat továbbra sem csattan ki a boldogságtól, de szerintem ehhez lassan már hozzászoktok. A képekhez raktam fel egy újat, én a "Love you first" címet adnám neki, csekkoljátok és kiderül, miért!

A kommenteknek, pipáknak továbbra is nagyon örülök, jelezzetek bátran, hogy milyen lett a rész! ♥

És szerintem ennyit is akartam, mostanában nincs sok mondanivalóm :D A sulihoz kitartást, nemsokára vége, a részhez pedig kellemes olvasást! :)xx

43. rész

Harry
A kiborulásom után próbáltam összeszedni magam, amiben sokat segített, hogy Louis végig mellettem volt. Nem mentünk vissza Mike szobájába, bezárkóztunk a sajátunkba, és hogy a pótkulccsal se tudjon bejönni, a mi kulcsunkat benne hagytuk a zárban. Mivel így a fiúkat is kizártuk, ők telefonon kommunikáltak velünk. Azért azt sajnálom, hogy most teljesen olyan, mintha kétfelé szakadt volna a banda, Louis és én, illetve Niall, Zayn és Liam, pedig ez nem igaz. Egyszerűen csak annyi történt, hogy mi egymást teljesen meg tudjuk nyugtatni, mindig, a többi srácnak meg ez nem mindig sikerül.
A késő délutáni koncert miatt viszont ki kellett mozdulnunk Louis-val a saját kis világunkból. Nagyjából ugyanúgy viselkedtünk, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, ami azért hatalmas teljesítmény, mikor semmi sincs rendben.
- Nos, mindenki itt van és készen van? – nézett végig rajtunk Mike, miután a koncert végeztével összepakoltunk a hotelben, és már csak ki kellett szállni a kisbuszból, hogy felszálljunk a repülőgépre. – Rendben, akkor indulás! Ahogy megbeszéltük – tette hozzá nyomatékosan, ami leginkább Eleanorra, Louis-ra és rám vonatkozott. Így hát kénytelenek voltunk azt csinálni, amibe bele lettünk kényszerítve. Először Louis és Eleanor szállt ki, természetesen testőrökkel, aztán Liam és Niall, én hátul mentem Zaynnel, a sort pedig Paul és még néhány testőr zárta. A vakuk csak úgy villogtak, miközben én alig bírtam semleges arckifejezést felölteni, amikor néhány órával korábban Louis még az én kezemet fogta, és sokkal, de sokkal boldogabb volt.
- Nyugi, mindjárt vége – veregette meg a vállamat Zayn, mire halványan elmosolyodva bólintottam egyet. Bárcsak ennek az egésznek vége lenne már! De természetesen az élet folyton szívat engem, így azt a pár percet legalább egy évtizednek éreztem. A repülőnkön legalább nem kellett tovább színlelnünk, Louis váltott pár szót Eleanorral, a következő pillanatban pedig már mellettem is volt, és összekulcsolta az ujjainkat.
- Most már a tiéd vagyok – suttogta, miközben megszorította a kezemet. Egy halvány mosolyt villantottam szerelmemre, aki ezt egy szemöldökráncolással reagálta le, de mielőtt még megkérdezhette volna, hogy mi a baj, elhúztam őt, hogy a lehető legtávolabb üljünk le Mike-tól. Leghátul foglaltunk el néhány helyet, Louis pedig egyből majdnem az ölébe húzott, aztán mikor leesett, hogy mit szeretne, én is segítettem neki. Végül kényelmesen elhelyezkedtem, fejem az ölében pihent, kezével a hajamat piszkálta, mosolyogva nézett le rám. – Most már elmondod, mi a baj?
- Ez az egész – feleltem röviden, de Louis homlokráncolása után folytattam, hogy megértse: – Színészkednünk kell, csak a négy fal között érhetsz hozzám úgy, ahogy akarom és fordítva, az emberek előtt meg semmit sem csinálhatunk. Ráadásul itt van Eleanor, aki megkap mindent, amit én csak ritkán – fejeztem be, talán kissé hadartam is a végére, de nem érdekelt. Kiadtam magamból, és vártam Louis reakciójára, amit pár másodperces csend után hallhattam is:
- Először is. Teljesen megértem a mondandód első részét, és tudom, milyen érzés, mert én is ezzel szenvedek, ugyanígy vagyok vele. Másodszor viszont, nem értek egyet azzal, hogy El mindent megkap. Illetve igen, de nem úgy, ahogy te. Téged máshogy érintelek meg, mikor a bőrödhöz érek, úgy érzem, belehalok a gyönyörbe, míg nála nem, érted? Téged szeretlek, és csakis téged, senki mást – suttogta a fülembe, amitől olyan melegség öntötte el a szívem, hogy szavakkal lehetetlen leírni. Az meg már csak hab volt a tortán, hogy lehajolt hozzám, majd megcsókolt. – És tényleg nem kap meg mindent Eleanor, mert őt sosem dugtam meg úgy, mint téged, és már többé nem is fogom. Ahogyan senki mást sem rajtad kívül – tette hozzá halkan, csábítóan, továbbra is a fülembe súgva. Ekkor éreztem, hogy a testemben lévő összes vér az ágyékomba tódul, de félúton megállt Mike hangja miatt.

Louis
- Végtelenül megtisztelnétek, ha figyelembe vennétek azt az apró tényt, hogy rajtatok kívül mások is vannak ezen a gépen, akik nem kíváncsiak az undorító dolgaitokra – mondta Mike úgy, mintha teljesen természetes és megszokott lenne, hogy így kioszt minket. Azt már meg sem említem, hogy megzavarta az egyik legromantikusabb pillanatunkat Harryvel.
- Te pedig megtehetnéd azt a szívességet, hogy ha zavar valami, akkor nem nézel oda – villantottam egy álmosolyt, mire Mike rögtön elkomorodott.
- Alig várom, hogy szétkerüljetek, és ne kelljen elviselnem ezt a látványt – mutatott rajtunk végig undorodva, majd elment, de ez azért rosszul esett. Eddig se kedveltem őt és a Modestet, de ezután már egyenesen utálom.
- Mennyivel jobb volt, amikor Paul figyelt ránk és osztotta ki a feladatokat, nem ez az idióta – sóhajtotta Harry továbbra is az ölemben feküdve.
- És ez egyre csak rosszabb lesz – csóváltam meg a fejem kissé elszomorodva, mire Harry megszorította egy kicsit összekulcsolt kezünket. Ezen halványan elmosolyodtam, majd egy csókot nyomtam a homlokára, és jobbnak láttam, ha mindketten elalszunk, amivel szerelmem is egyetértett. Hosszú, kemény és fárasztó napjaink lesznek még, ebben biztos vagyok.
A repülőút nagy részét átaludtam, ez eléggé kifejezi, mennyire fáradt voltam már, de ahogy láttam, a többiek se pörögtek túlságosan. Niall és Liam telefonozott vagy irkáltak valamit egy papírra, Zayn szintén aludt, Harry pedig továbbra is az ölemben fekve telefonozott vagy aludt. Milyen izgalmas programok.
- Jó reggelt, Lou – mosolygott rám Harry, amikor kinyitottam a szememet és kicsit kinyújtóztam, már amennyire ez ülve lehetséges. Álmosan pislogva motyogtam el, hogy neki is, amikor szóltak, hogy mindjárt leszállunk.
- Ha a leszállás azt jelenti, hogy nem lehetek veled napokig, akkor inkább a levegőben akarok maradni – motyogtam szerelmem haját simogatva, Harry bólintott, majd lehajoltam hozzá és egy csókot nyomtam ajkaira.
- Meg fogjuk oldani, hogy mindennap beszélhessünk, hidd el – próbált vigasztalni, ami jól esett, de a telefonon való kommunikáció akkor sem lesz ugyanolyan, mintha személyesen találkoznánk.
Innentől kezdve pedig egy csak rosszabb lett. A leszállást követően, ahogy kiléptünk a gépből az én helyemnek Eleanor mellett kellett, hogy legyen, nem Harry mellett. Természetesen mi mentünk legelöl egy testőr után, Harry leghátul Liammel, csak hogy még messzebb legyen tőlem. A fotósok persze már itt voltak, és millió képet készítettek, Mike nyilván szólt nekik, komolyan mondom ez az ember egyre undorítóbb dolgokat művel. De ezzel még nem is lett volna olyan nagy baj, ehhez már lassan hozzászokom. Azonban, mikor az autókhoz értünk, és Harry abba a járműbe akart beszállni, amiben én már benne voltam – meg ugye Eleanor is –, nem engedték meg neki, hogy csatlakozhasson.
- Miért nem szállhat be Harry is? – kérdeztem az egyik testőrt, aki szerelmem karját fogta, megakadályozva őt abban, hogy közelebb lehessen hozzám.
- Kérdezd Mike-ot – felelte, majd el is húzta Harryt, aki a legkevésbé sem akart elmenni tőlem, ám balhét nem vághatott ki, hiszen akkor még nagyobb bajba kerülnénk. Így hát hagynunk kellett, hogy szétválasszanak minket. Újra.
A sírás határán álltam, ahogy vissza kellett húzódnom az autóba, nehogy rám csapják az ajtót, akármennyire is nem férfias. Nem érdekelt volna az sem, ha elsírom magam, de mégis muszáj volt tartanom magam, főleg a látszat kedvéért.
- Ez azért már túlzás Mike-tól. Senki nem gondolná, hogy… együtt vagytok csak azért, mert egy autóból szálltok ki – szólalt meg váratlanul Eleanor csendesen, a közepén kissé megakadva. Nem gondoltam volna, hogy figyelt. – Akik meg alapból ezt hiszik, azoknak tökmindegy.
- Kár, hogy Mike és a Modest nem így gondolja, ahogy te – feleltem szinte suttogva, mikor elindultunk, és éreztem, hogy egyre messzebb kerülök Harrytől.