39. rész

Helló! :)

Hűha, mindjárt 40 rész, el se hiszem. Én pedig még mindig nem haladtam az írással, hát milyen dolog ez. Igyekszem összeszedni magam :D Nem is tudok mit mondani erről a részről, olyan... nem túl boldog, de nem is olyan rossz.

Hétvégén megcsinálom már tényleg a díjakat, idegesít, hogy még mindig függőben vannak :D Nagyon köszönöm a kommenteket, pipákat, a kattintások száma pedig meghaladta a 19 ezret, hihetetlenek vagytok! ♥

És kinek hogy teltek az ünnepek, sok locsolótok volt? :) Kár, hogy ez a szünet utolsó napja, de nemsokára megint szünet lesz a május 1. miatt, úgyhogy kitartás! Ó, és hogy tetszik a You & I klipje? Szerintem egyszerűen csodálatos lett, nagyon jól tudják a srácok, hogy mi kell nekünk :3 ♥

Kellemes olvasást! :)xx

39. rész

Harry
A Louis és Eleanor közötti veszekedés után nem a legkellemesebb volt lenyomni egy koncertet ugyanolyan jó kedvvel, mint szoktuk. De valamennyire ez sikerült, mindannyian próbáltuk figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy baj van. Maximum annyit lehetett észrevenni, hogy Lou kevesebbet viccelődik, de igyekezett ténylegesen jól érezni magát, ezt látva pedig én is.
- És most jön az I Would! – kiáltotta a mikrofonjába Zayn, mivel ő beszélt Niallel együtt az elmúlt pár percben. A címet meghallva a közönség hatalmas sikításba kezdett, de szinte azonnal elcsendesültek, ahogy elindultak az első akkordok. Persze ez egy pörgős dal, alap, hogy a nyugalom nem tartott sokáig. Liam, én, Zayn, a refrén és Niall része is simán ment, aztán következett Louis, amikor is olyat hallottam meg, amiben biztos voltam, hogy ezzel nem voltam egyedül. Képtelenség lett volna nem észrevenni.
- ’Cause I can’t compete with my boyfriend, he’s got twenty-seven tattoos – énekelte megváltoztatva a dalszöveget. Kissé elnyílt szájjal bámultam rá, mire egy vigyort villantott felém, és máris belecsaptunk a refrénbe, bár én alig emlékeztem a dal többi részére. Ha ezt tervezte bocsánatkérésnek, amiért minden szó nélkül Eleanor után futott, otthagyva engem, akkor elfogadom. Ezt nem lehet nem elfogadni. És ezek után a minimum, hogy adok neki valamit én is, hiszen szerintem ez a nap jobban őt készítette ki, mint engem.
A koncert után, öltözés közben beszélgettünk a srácokkal erről a vitáról, és abban egyetértettünk, hogy előbb vagy utóbb Eleanornak el kell fogadnia ezt a helyzetet. Én biztosan nem fogok szakítani Louis-val, ő szintén nem tervez hasonló akciót, úgyhogy nem lesz más választása, bármennyire is fájdalmas lesz neki. Bele kell törődnie, és továbblépni. Bár tudom, hogy nem lesz egyszerű, hiszen én belehalnék, ha Lou nélkül kellene lennem.
- Oké, akkor mi elugrunk szórakozni valahova. Ti jöttök? – kérdezte Niall, mikor már nagyjából mind az öten felöltöztünk, és indulásra készen álltunk.
- Szerintem inkább elfoglaljuk magunkat a hotelszobában ma este – válaszoltam Louis helyett is, aki láthatóan csak fizikailag volt jelen az öltözőben.
- Ne maradjunk mi is veletek? Kihagyható ez a program – vetette fel Liam kissé aggódva, mire halványan elmosolyodtam, és megráztam a fejem.
- Nem szükséges. Megoldjuk.
- Rendben. Egyébként azt hiszem, ebben te tudsz a legjobban segíteni Louis-nak – jegyezte meg Zayn. Elnézve szerelmemet, be kellett látnom, hogy igaza volt bandatársamnak. Így a lehető leggyorsabban vezettem vissza a hotelbe.
- Nos, arra gondoltam, hogy kényeztetlek egy kicsit, mert eléggé készen vagy – kezdtem ecsetelni a tervemet a ma estére vonatkozóan Louis-nak, ahogy becsuktam és bezártam magunk mögött a szobánk ajtaját.
- Szerinted Eleanor itt van még? – kérdezte, mire egy pillanatra lefagytam. Hogy jön ez ide? De mivel láttam rajta egy ideje, hogy egyáltalán nem volt velünk fejben, ezért elnéztem neki ma mindent. Szinte.
- Nem tudom – feleltem végül érzelemmentes hangon. – De éppen azt mondtam, hogy kényeztetni szeretnélek, úgyhogy kérek javaslatokat, mit szeretnél, mit csináljak? – kérdeztem, miközben próbáltam elterelni a témát a barátnőjéről, aki igazából nem is az.
- Fogalmam sincs – jött a válasz. Mondjuk, nem voltam biztos benne, hogy tényleg tudta, mire válaszol.
- Lou, azt szeretném, ha elfelejtenéd egy kis időre azt, ami ma történt. Tudom, hogy nehéz, de kérlek. Nem akarom, hogy ezen agyalj, mert rossz rád nézni, ahogy kínzod magad ezzel az egésszel – sóhajtottam, majd a csuklójánál megfogva a kezét, magamhoz húztam egy ölelésre. – Csak felejtsd őt most el pár órára, és érezd jól magad. Engedd, hogy elfelejtessem őt veled – halkultam el a végére, már a fülébe suttogtam utolsó mondataimat.
- Rendben – kaptam meg a szintén halk választ, és máris az ajkaira tapadtam.

Louis
A következő reggel elég korán felébredtem. Bár fogalmam nem volt, mikor kell elmennünk egy interjúra, azt tudtam, hogy ez biztosan lesz ma. A másik oldalamra akartam fordulni, de Harry félig rajtam feküdt, mint mindig, szóval maradtam úgy, ahogy voltam. Szerelmemről természetesen eszembe jutott a múlt este, éjszaka. Amikor azt mondta, hogy kényeztetni akar, tényleg azt tette. Szépen lassan leszedte rólam a ruhákat, aztán én róla. Végül a farkam a szájában kötött ki. Khm, nos, igen. Csodálatos volt.
- Min mosolyogsz? – kérdezte hirtelen Harry, szemeit törölgetve.
- Csak a tegnap estén – hajoltam hozzá egy csókra, mire vette a lapot, és feljebb tornázta magát, hogy szánk találkozhasson.
- És élvezted?
- Az nem kifejezés – feleltem vigyorogva, ujjaim a göndör tincseiben matattak, ahogy Harry kényelmesen a mellkasomon feküdt. – Egyébként bocs, hogy olyan izé voltam a koncert után. Kicsit szét voltam esve – váltottam komolyabb témára, mert ezt már tegnap este óta meg akartam tenni, csak éppen az élvezet határán már nem voltam képes értelmes és hosszabb mondatok alkotására.
- Tudom, és semmi baj. Engem is megviselt volna – csak a hangjából tudtam arra következtetni, hogy nem haragszik rám, mivel nem láttam az arcát. – Amúgy sokat segített a „my boyfriend” – tette hozzá, és biztos voltam benne, hogy mosolyog.
- Azért változtattam meg a dalszöveget – feleltem elégedetten, hogy a kívánt hatást értem el ezen ötletemmel.
- És mi lesz Eleanorral? Vagy majd elrendezitek, ha jelentkezik?
- Szerintem igen. Addig úgyis hiába próbálnék meg beszélni vele, ha nem dolgozta fel teljesen – sóhajtottam arra gondolva, milyen kellemetlen lesz majd normálisabb körülmények között tisztázni Ellel ezt a helyzetet.
Harry nem szólt semmit, csak bólintott, majd lemászott a mellkasomról, és elhelyezkedett mellettem. Egyik karja és lába rajtam maradt, arca szorosan az enyém mellett volt. Közelebb vonta magához a fejemet, és megcsókolt. Nyelve hamar utat tört magának, jól ismerve járta be a szám minden egyes részét, keze a hajamba túrt, én pedig igyekeztem még közelebb lenni hozzá. Ám mielőtt még jobban elmerülhettünk volna egy olyan világban, amiben csak mi ketten vagyunk, kopogtak az ajtón. Harry egy „ezt komolyan nem hiszem el” fejjel engedett el, míg én egy nagy sóhajjal terültem el az ágyon. Nincs szerencsénk.
- Igyekezzetek, fél órátok van elkészülni, aztán reggeli, és irány az interjú! – hadarta Mike, miután Harry kinyitotta az ajtót. Duplán nincs szerencsénk.
- Jó, most már hagyhatsz minket nyugodtan – dörmögte szerelmem, látszott rajta, hogy most a világ másik végére kívánja Mike-ot. Mellesleg én is.
- Csak egy pillanat még – vetett ránk egy komoly pillantást. – A reggelire jön Eleanor is, az interjúra pedig elkísér titeket, de persze leginkább téged, Louis. Szóval mérhetetlenül boldoggá tennétek, ha viselkednétek – mosolyodott el erőltetetten, majd becsapta maga után az ajtót.
- Hát, ez óriási – húztam a fejemre a párnámat kínomban. – Még esetleg jön valami a mai napon, csak hogy rosszabb legyen? – tettem fel a költői kérdést.
- Remélhetőleg nem – mászott vissza mellém Harry. – Megoldjuk, Lou.
- Igen, tudom, de elegem van már ebből az egészből, pedig még csak most kezdődött. Komolyan kezdem azt hinni, hogy jobb volt, amikor csak a srácok és a szüleink tudtak rólunk.
- Ebben van valami. De úgysem lehetett volna a végtelenségig titokban tartani, és előbb-utóbb kiderült volna – húzta le rólam lassan a párnát. – Tudom, hogy utálod ezt az egész helyzetet, mert én is ugyanígy vagyok vele. De végig kell csinálnunk, hogy utána együtt lehessünk nyugalomban.
- Igen, tudom – sóhajtottam lenyugodva, majd megcsókoltam szerelmemet.