36. rész

Helló! :)

El sem hiszem, hogy már a 36. részt hozom ma, kicsit le is vagyok maradva az írással különböző okok miatt, de igyekszem utolérni magam. Erről annyit, hogy a kezdeti jó kedvűség nem tart ki a végéig, de ezt szerintem gondoltátok az előző rész után. És valószínűleg ki akartok majd nyírni, amiért olyan lett a vége, de nézzétek el, nem sűrűn van ilyen :D

Az always in my heart tweet visszatért, ezt gondolom, mindenki tudja, akinek van twittere (lehet, az is, akinek nincs). És akkor feltennék egy kérdést: ez mégis mire volt jó? Letörlik pont ezt a tweetet, természetesen minden Larry shipper kiakad, erről szól az egész twitter egész nap, erre másnap visszakerül. Tényleg nem feltűnő, á, dehogy (feel the irony). Na, mindegy, ezt a hülyeséget már megszoktuk a Modesttől. Szánalmas, amit művelnek.

A díjakat még mindig nem raktam ki, amiért szégyellem is magam, csak ezer más dolgom van mostanában (fordítok, írok, tanulok, angolozok, infózok... stb.), de kint lesz, amint lesz rá időm. A pipákat és a kommenteket nagyon köszönöm, írjatok most is bátran, senkit nem eszek meg, tudjátok :D ♥

Azt hiszem, elmondtam mindent, amit akartam, kellemes olvasást! :)xx

36. rész

Harry
- Tudom, hogy nem akarom tudni a választ, de nem bírom ki. Csak egy kérdés: mit csináltatok ti éjszaka? Alig bírtam elaludni, miután felébredtem – kérdezte Niall Louis-tól és tőlem, amikor a koncert kezdése előtt öltöztünk át. Mivel csak mi, öten voltunk bent, nyugodtan lehetett rólunk beszélni.
- Tényleg nem akarod tudni – reagáltam előbb én nevetve.
- Az ágyat… teszteltük – mondta Louis, amin mindannyian felröhögtünk, hiszen ez egy eléggé átlátszó magyarázat volt, ez ordított róla.
- Oké, de részleteket nem kérünk – szólalt meg Liam mosolyogva, elhárítva, hogy esetleg további információkat tudjon meg.
- Pedig már pont mesélni akartam, hogy milyen volt, amikor Lou leszedte rólam a ruhákat – hintettem el azért mégis egy kis töredéket a tegnap estéből vigyorogva. Ám mielőtt még igazán felnevethettünk volna, és hozzám jött volna Louis, hogy megcsókoljon, Paul lépett be.
- Öt perc! – adta tudtunkra, és máris indult volna vissza, de Lou utána szólt:
- Paul! – kiáltotta, mire a megszólított megtorpant. – A koncert után szeretnénk beszélni veled és a Modest-tel is. Fontos.
- Rendben. De ajánlom, hogy tényleg fontos legyen. Ti menjetek a színpadra, én szólok Mike-nak – hadarta, majd becsapta maga mögött az ajtót.
- Biztosak vagytok benne, hogy el akarjátok mondani? Mert ha nem, az sem gond – kérdezte Zayn, mielőtt még kimentünk. Természetesen nekik már szóltunk a tervünkről, és egyetértettek velünk.
- Teljesen. Ha nem is ez a jó megoldás, nem titkolózhatunk előttük örökké. És Eleanornak kijár annyi, hogy ne éljen hazugságban – felelte komolyan Lou. Hozzásétáltam, megszorítottam a kezét és megcsókoltam. Rettentően büszke voltam rá, hogy hajlandó megtenni ezt értünk.
Ez a koncert sem különbözött a többitől, maximum annyiban, hogy más vicceken nevettünk, de a forgatókönyv ugyanaz volt. Illetve volt még egy különbség: mindannyian idegesebbek voltunk a szokottnál, de ezt nem mutathattuk ki.
- Imádunk titeket, köszönjük, hogy eljöttetek! Ti vagytok a legjobb rajongók! – kiáltotta Niall a közönségnek a koncert végén, majd sikítások közepette vonultunk le a színpadról. Igaz, hogy mindig ez mondjuk, de tényleg így van. A mi lányaink a legjobbak. Remélhetőleg ezen az sem fog változtatni, ha majd egyszer kiderül, hogy Louis és én együtt vagyunk. Bár tudom, hogy nem teljesen lesz igazam, azért mégis reménykedem.
Gyors átöltözés és pihenés után mind az öten egy kisebb terembe mentünk, ahol ott volt Paul és Mike. Mike képviselte a Modest-tet most, ő volt az egyik főnök.
- Ha lehet, fiúk, gyorsan, sok dolgunk van még – sietetett Mike utalva arra, hogy a lehető leghamarabb el kellene indulunk a következő helyszínre.
Louis-ra pillantottam, aki nagyon idegesnek tűnt, és nem is csodáltam. Niall, Zayn és Liam leültek egy-egy székre, ők persze mellettünk álltak, de a háttérben maradtak, hiszen ezt nekünk kell elmondani. Ennek megfelelően csak Lou és én álltunk, illetve Paul az ajtónál.
- Oké. Szóval egy fontos dolgot akarunk bejelenteni – kezdtem el beszélni én. Éreztem, ha nem teszem meg, akkor itt maradunk estig, Lou pedig egy kissé le volt fagyva. – Louis-ról és rólam van szó.
- Mondjátok, hogy nem csináltatok semmi hülyeséget – sóhajtott fel Paul.
- Nem. Illetve… attól függ – makogtam összevissza zavaromban. Paul és Mike is érdeklődve nézett ránk. Annyira szerettem volna, ha Louis besegít a magyarázásban, de tudtam, mennyire nehéz döntés volt ez neki, így kibírtam, hogy ne nézzek rá kétségbeesetten segítségért könyörögve. – Az a helyzet, hogy… – kezdtem el újra, azonban meg kellett állnom egy pillanatra, hogy összeszedjem a gondolataimat. Ekkor viszont Louis szólalt meg helyettem, és elnyílt szájjal hallgattam, ahogy eltökélten mondta ki a szavakat:
- Harry és én együtt vagyunk. Szeretjük egymást.

Louis
Soha életemben nem rettegtem még ennyire. Féltem, ezért nem mertem megszólalni, Harryre hagytam ezt a feladatot. De hallottam és tudtam is, hogy ő is ugyanúgy érzi magát, mint én, így amikor másodjára állt meg, átvettem tőle a szót. Ki kellett mondanom. Nemcsak azért, mert eldöntöttük, hanem azért is, hogy Harry nehogy azt higgye, képtelen vagyok felvállalni a szerelmünket.
- Parancsolsz? – kérdezte meglepődve Mike néhány másodperccel később.
- Micsoda? – nézett értetlenül Paul is.
- Járunk, mint egy szerelmes pár – magyarázta Harry, miután felocsúdott a döbbenetből, hogy elmondtam helyette. Tudta, mennyire nehéz ez nekem, én pedig tisztában voltam vele, hogy ezt meg kell tennem érte. Értünk. – Larry Stylinson létezik – jelentette ki Harry. Én elmosolyodva közelebb léptem hozzá, és bátorítón összekulcsoltam az ujjainkat, mire ő is halvány mosolyra húzta a száját, megszorította a kezemet.
- Ezt most ugye nem gondoljátok komolyan? Fiúk, ez nem jó vicc – rázta a fejét Mike, láthatóan nem tudta feldolgozni a hallottakat és látottakat.
- Csókoljam meg előttetek Harryt, hogy bebizonyítsuk, komolyan beszélünk? – tettem fel a költői kérdést, bár nem lett volna vele semmi bajom, ha arra kérnek, hogy tegyem meg.
- Tényleg komolyan beszélnek – szólalt meg a hátunk mögül Liam. Volt egy olyan érzésem, hogy ha Liam is azt állítja, amit mi, akkor elhiszik.
- És… hogy… vagy… miért? – nyögte ki Paul nehezen kérdését, de én erre csak vállat vontam, ugyanis fogalmam sem volt.
- Nem tudjuk mi sem. A szerelem nem olyan dolog, amit el lehet dönteni, vagy van valami konkrét oka – felelte Harry, amire vadul bólogattam. Én sem mondhattam volna jobban. Meg kell értenie ezt Paulnak és Mike-nak is.
- De, Louis, neked ott van Eleanor! Mégis mi történt?
- Rájöttem, hogy sosem szerettem őt úgy, ahogy Harryt mindig is – igyekeztem magabiztos és hideg maradni, de nehezemre esett. Igen, nem szeretem Eleanort úgy, mint Harryt, de attól még nem akartam megbántani őt.
- Arra nem gondoltatok, hogy tönkretehetitek a bandát ezzel a… ezzel az egésszel? – fakadt ki Mike indulatosabban, mint gondoltam. És a java még hátra volt: – Mit fognak gondolni a rajongók? Szerintetek mégis mennyien utálnak meg titeket, ha kiderül, hogy a szerelmük egy másik fiúba szerelmes, aki pont a bandatársa? Egyáltalán hogy gondoltátok ti ezt? Mert az fix, hogy ez nem derülhet ki, remélem, ezzel tisztában vagytok!
- Pontosan tudjuk, hogy mi történhet a bandával, ha kiderül, a rajongók egy része pedig meg fogja érteni! – vágott vissza Harry majdhogynem kiabálva, de meg tudtam érteni. Mike elég rendesen a tudtunkra adta, hogy most legszívesebben a pokolba kívánna minket.
- Igen, egy része biztosan, de az száz százalék, hogy nem a nagyobb része lesz. Tudjátok ti, mennyi pénzkiesést fog ez jelenteni nekünk?
- Az nekünk nem hiányozna, veled ellentétben – morogtam az orrom alatt, nem érdekelt, hogy Mike meghallja-e vagy sem. Elegem van belőle.
- És ti, Niall, Zayn, Liam! Hogy viselkedhettek így? – fordult Mike a többi sráchoz. Látszott az arcán, hogy mindannyiunkat elítél.
- Mégis hogy? Azért ítélsz el minket, mert azt szeretnénk, ha a legjobb barátaink boldogok lennének? Kit érdekel, ha együtt? Nem ez a lényeg – védett minket Niall, amiért hálás mosolyt küldtem neki. Nagyon, nagyon jól esett.
- Nem is tudom, hogy gondolhattad, hogy nem fogunk mellettük állni – szólt bele Zayn is. El sem tudja képzelni, mennyire örültünk ennek Harryvel.
- Egy csapat vagyunk, és mindenben támogatjuk egymást. Ez az eset sem kivétel – jelentette ki Liam. Szavait csend követte, de tudtam, hogy itt még nincs vége.