35. rész

Sziasztok! :)

Annyi mindent akarok mondani, fogalmam sincs, hol kezdjem. Érdekes, hogy pont ma rakom ki ezt a részt, amikor a drága Modest törölte az always in my heart tweetet. Olvassátok el, és megtudjátok, miért! Szóval. Annyira mérges vagyok ezért, hogy nem tudom elmondani. Eddig is sok marhaságot csinált a Modest, de ez már túlmegy minden határon. Igen, biztosan Louis felkelt hajnalok hajnalán, hogy kitöröljön egy olyan tweetet, amit több mint 2 éve írt Harrynek, hát hogyne. Édes istenem, mit gondolnak ezek? Hogy hülyék vagyunk? Aki eddig is hitt Larryben, annak nyomós oka volt rá, és nem fog megváltozni a véleménye csak azért, mert ki lett törölve ez a tweet. Nyilvánvaló, hogy nem Louis volt, ezt már csak az nem vallja be, aki nem akarja elfogadni. Hihetetlen, amit ez a menedzsment leművel, és annyira szánalmas a próbálkozásuk, hogy nem igaz. Annyira próbálják elrejteni az igazságot, hogy közben pont ezzel bizonyítják be, de semmi probléma. Na, csak szerettem volna kifejteni erről a véleményemet, bocsánat, hogy ez miatt megint sokat beszéltem. Egyébként ti is elmondhatjátok a tiéteket, kíváncsi vagyok :)

Köszönöm szépen a pipákat, a kommenteket, írjatok bátran! ♥ A díjakra pedig még mindig nem volt annyi időm, hogy kirakjam, sajnálom. Meg fogom csinálni, a kérdés csak az, hogy mikor :'D

Most már azt hiszem, mindent elmondtam, kellemes olvasást! :)xx

35. rész

Harry
A hangpróba után gyorsan elszaladt az idő, szinte észre sem vettem, és máris a koncert kezdése előtt álltunk. Most talán egy kicsit idegesebb voltam a szokásosnál, hiszen nem tudtam kiverni a fejemből Louis szavait, miszerint egész végig azon fog gondolkozni, hogy mit fog majd velem művelni este. Egy ilyen ígéret után erősen kellett koncentrálnom.
- Rendben, fiúk, minden kész. Ügyesen, ahogy szoktátok! – hangzottak el Paul utolsó szavai hozzánk, mielőtt megjelentünk volna a színpadon, több ezer rajongó előtt, akik hatalmas sikításban törtek ki, ahogy megláttak minket. Innentől már semmi probléma nem volt, minden úgy ment, mint eddig.
Miután Zayn beszélt a közönséghez, a Little Things következett, ami mindig ugyanazt váltja ki belőlem: még jobban előtörnek a Louis iránti érzéseim. Ezért is szoktam rá mostanában, hogy megváltoztatom a dalszöveget, de persze azért nem olyan érthetően ejtem ki a nevét, vagy bármilyen más utalást.
- And I’m in love with you – néztem egyenesen egy pillanatra Louis-ra, aki pontosan engem figyelt, mire mindketten elmosolyodtunk – and all his little things – fejeztem be a szólómat. Lou hitetlenkedve megcsóválta a fejét, én pedig próbáltam nem elolvadni tőle. Elképesztő, hogy mennyire aranyos tud lenni.
Ezek után kicsit nehéz volt úgy végigénekelni a dalt, hogy nem folyamatosan Louis-t nézem, de valahogy sikerült. Kissé feltűnő lett volna, és muszáj visszafogni magunkat.
A koncert után szinte azonnal visszamentünk a hotelbe, mindannyian elég fáradtak voltunk már. Imádok turnézni, de ez a sok utazás és program ki tud készíteni. Nagyot sóhajtottam, mikor Louis hozzám lépett, és minden szó nélkül átölelte a derekamat, fejét pedig a mellkasomon pihentette.
- Mi az? – kérdeztem kicsit meglepődve, mivel nem tudtam az okot, de természetesen visszaöleltem.
- Semmi. Csak szeretlek – motyogta halkan, amire a szívem elkezdett egyre gyorsabban verni. Hallhatta ő is. Mindig ez történik, mikor kimondja ezt a szót.
- Én is… nagyon – suttogtam ráhajtva az arcom a hajára, kezeim a hátát simogatták. – Szerinted értette valaki a megváltoztatott dalszövegeket? – kérdeztem még mindig ölelve őt. Képtelen voltam még elengedni.
- Nem tudom. Úgyis azt hall meg mindenki, amit akar.
- És… nagy baj lenne… ha kiderülne… minden? – tettem fel félve a kérdést. Tudom, hogy titokban kell maradnunk a saját és a banda érdekében is, de ez a jó néhány hét a turné alatt kikészít. Kezdek belefáradni abba, hogy csak lopott pillanataink lehetnek, és csak akkor tölthetünk együtt órákat, ha alszunk. És még akkor sem mindig, mert a turnébuszban nem csinálhatunk akármit. Meg persze azt sem felejthetem el, hogy Louis sem szeretné még elmondani, de muszáj volt megkérdeznem.
- Hát… a bandát tekintve mindenképp – válaszolt pár perces csend után. Kissé elhúzódott tőlem, és már kezdtem félni, hogy itt hagy, amikor kezei megállapodtak a csípőmön. – Minket tekintve viszont nem tudom.
- Miért nem akarod elmondani Eleanornak? – igazából nem akartam ezt megkérdezni, de kicsúszott a számon. Ha most megint összeveszünk miattam, nem tudom, mit csinálok.
- Tudod jól, hogy attól függetlenül, hogy te vagy életem szerelme, még ő is számít nekem. Nem annyira, mint te, mert te vagy a legfontosabb az életemben, de két évig voltam vele úgy, hogy tényleg szerettem. Vagy lehet, nem annyit, de egy jó ideig azt hittem, hogy ő az igazi. Ezt pedig nem tudom csak olyan könnyen eldobni, mert tudom, hogy ki fog akadni, ha elmondom neki – fejezte be Lou kissé hangosabban, mint ahogy elkezdte, de ezt nem róttam fel neki, hiszen megint miattam tartunk itt. De ha már elkezdtük, akkor elmondom a véleményemet, ha összeveszünk, ha nem.

Louis
- És akkor nem fog kiakadni, ha megtudja, hogy mennyi ideig voltunk együtt a háta mögött? – tette fel azt a kérdést Harry picit ingerülten, amire eddig még nem is gondoltam. Szólni akartam valamit, de végül becsuktam a számat. – Én megértem, hogy fontos neked, tényleg, de szerintem már így is túl sokat vártunk. Nem azt mondom, hogy az egész világ tudja meg, mert az sok lenne, de Eleanornak joga van tudni, hiszen végül is a te barátnőd – fejtette ki már nyugodtabb hangnemben véleményét.
- Igazad van – szólaltam meg egy rövidke csend után, miután átgondoltam szavait. – Csak nagyon nehéz lesz, és nem akarom, hogy miattam szomorú legyen – sóhajtottam kelletlenül, de aztán gyorsan korrigáltam magam, nehogy Harry félreértse: – Mármint, te vagy nekem minden, de…
- Lou, tudom, értem – mosolygott Harry édesen, ahogy félbeszakította magyarázkodásom. – Semmi gond.
- Oké – bólintottam megkönnyebbülten, hogy nem értette félre. – Holnap után úgyis csatlakozik hozzánk, majd akkor elmondom neki.
- Imádlak – ölelt át szélesen mosolyogva, fejét pedig belefúrta a nyakamba. – És mi legyen a Modest-tel?
- Ha Eleanornak elmondjuk, akkor nekik is el kell. Hátha találunk majd valami megoldást. Vagy nem tudom – sóhajtottam teljesen tanácstalanul. Hirtelen rám tört a mai nap fáradsága, és csak az alvásra tudtam gondolni.
- Nem, ez így logikus – bólintott rá szerelemem, én pedig mellkasára hajtottam a fejemet, és lehunytam a szemem. – Álmos vagy? – nem láttam, de tudtam, hogy szemöldök ráncolva nézett le rám.
- Aha – motyogtam le-leragadó szemmel konkrétan a pólójába. Pár másodperccel később viszont szinte kipattantak, mert Harry felvett a karjaiba, és megindult velem az ágy felé. – Mit művelsz? – nevetve és majdnem sikítva kérdeztem, miközben gyorsan nyaka köré fontam a kezeim.
- A szerelmem álmos és fáradt, szóval lefektetem őt aludni – válaszolt viszonylag normális hangon, bár a szája sarkában azért láttam a mosolyt.
- De én úgy emlékszem, mintha megbeszéltünk volna valamit a koncert előtt, hogy majd este folytatjuk, nem? – emelgettem szemöldökömet, mire Harry az ágy előtt megállt, rám nézett komoly arccal, majd fél másodperccel később ajka máris az enyémen volt, karjaival szorosabban tartott.
- Most már nekem is rémlik valami – nyögte a számba, miközben letett az ágyra, és rám mászott. Ám téved, ha azt hiszi, ő irányít.
- A célom, hogy a nevemet sikítsd ma éjszaka, szóval én leszek felül – jelentettem ki, és nem hagytam időt Harrynek ellenkezésre. Számat az övének nyomtam, nyelvem másodpercekkel később már az övével játszott, és kezeim hol a pólóját, hol a nadrágját akarták lehúzni róla, míg fordítottam pozíciónkon.

Másnap elég sokáig aludhattunk, szerencsére a koncert nem este lesz, hanem csak késő délután, így el tudunk indulni időben a következő helyszínre. Ki is használtuk Harryvel, hogy miénk a délelőtt, ki sem mozdultunk a szobánkból.
- Mikor ér már ide a szobaszerviz? Ezer éve megrendeltük a reggelit – türelmetlenkedtem, ahogy egyik oldalamról a másikra fordultam az ágyban, hogy szemben legyek szerelmemmel. Ő mosolyogva nézett rám.
- Az csak öt perce volt – emlékeztetett, majd hozzám hajolt, és lágyan megcsókolt. Szemeim lecsukódtak, kezeim automatikusan túrtak bele a hajába. – Szerinted a többiek hallottak valamit a tegnap éjszakából? – kérdezte nevetve, mikor kicsit elhúzódott tőlem.
- Remélem, eléggé hangosak voltunk – vigyorogtam visszaemlékezés közben. Nos, igen, talán a szokásosnál kicsit nagyobb zajt csaptunk. – De nemsokára nem kell majd mindenféle magyarázatot kitalálni, ha Paul vagy a Modest is hallotta – jegyeztem meg, amire Harry csak bólintott, és újra megcsókolt.