32. rész

Helló! :)

Meg is hoztam a következő részt, ami... hát, cuki, meg picit szomorkás, de semmi komoly :) A 32. résztől nagyjából kicsit felpörögnek majd az események, ennyit elárulok :D

Ugye említettem múlt héten, hogy a két díjat, amit kaptam majd kirakom, ezt hétvégére terveztem, de nem jött össze, mert szinte egész végig írtam és fordítottam. És időközben kaptam még egyet, úgyhogy igyekszem majd kirakni őket valamikor :') Egyébként nagyon köszönöm mind a hármat ♥

A kommentekért és pipákért borzasztóan hálás vagyok, kérlek, most se felejtsetek el jelezni, hogy milyen lett szerintetek ez a rész :)

És szerintem mindent elmondtam, amit akartam, fura is, hogy csak ennyit dumáltam :D Kellemes olvasást! :)xx

32. rész

Harry
Másnap reggel mosolyogva ébredtem, mert éreztem, ahogy Louis szinte belém csimpaszkodva aludt. Konkrétan rajtam feküdt, amit inkább én szoktam. Csak az szomorított el, hogy már csupán pár órát tölthetek vele, mert délután Eleanorral kell lennie. Addig viszont kiélvezem vele az időnket.
- Jó reggelt, Csipkerózsika! – simítottam végig Lou arcán, mikor észrevettem, hogy ébredezik. Ő volt a legédesebb ember, akit valaha láttam.
- Neked is, babycakes! – mosolygott vissza rám, és lecsúszott rólam, hogy mellettem fekhessen az ágyon. – Au!
- Szólni akartam, hogy kicsit fájni fog a tegnap este után – nevettem fel együtt érzőn. – De annyira nem lesz vészes.
- Kösz, majd észben tartom, mikor Eleanornak magyarázom meg, miért nem bírok leülni a seggemre – röhögött Louis is, ami azért megkönnyebbüléssel töltött el, hogy ilyen viccesen fogja fel. – De most elmászok zuhanyozni – azzal óvatosan kikelt az ágyból, ügyelve arra, hogy lassan mozogjon, lehajolt hozzám egy puszira, és már el is tűnt a fürdőben.
Én fetrengtem egy kicsit az ágyon, aztán beugrott egy dalszövegrészlet, így előszedtem a telefonomat, és kitweeteltem. Természetesen Louis-ról és a tegnap estéről jutott eszembe. Nem hinném, hogy valaki rájönne erre. Bár talán a Larry shipperek igen. Az viszont nem baj. Közben Lou végzett, így én is követtem a példáját. Legnagyobb sajnálatomra már felöltözve találtam meg a nappaliban, mikor én is csatlakoztam hozzá.
- Jobb volt meztelenül látni téged – jegyeztem meg, miközben a kanapéhoz mentem, és nyomtam egy csókot a homlokára.
- Sajnálom, de nemsokára mennem kell – húzta el szerelmem a száját, mire inkább csak sóhajtottam egyet. Nem akarok vitázni egy olyan csodálatos éjszaka után, mint amilyen a tegnapi volt. Éppen ezért lefoglaltam a gondolataimat azzal, hogy elkészítsem a reggelinket. A kajacsinálás valahogy mindig rám marad, ha Louis-ra várnék, lemenne a nap. Meg biztonságosabb is, ha én főzök.
- Holnap a közös házban alszunk, ugye? Úgy beszéltem Niallel az előbb, hogy mindenki ott tölti az éjszakát – szólalt meg Louis két falás között.
- Felőlem okés. Tök fura, hogy már a második turnénk jön – gondolkoztam el egy kicsit, hiszen nekem még mindig olyan, mintha tegnap ért volna véget az Up All Night. És elég hosszú időre le leszünk foglalva a turnézással.
- Igen, szerintem is. De élvezni fogjuk, ebben biztos vagyok – mosolygott rám, megszorította a kezem, majd elvitte a tányérját a mosogatóhoz. Lou sosem szokott ilyet, biztosan sok volt neki a tegnap este. Egyébként egyetértek vele, tuti, hogy jól fogjuk magunkat érezni. A turnézás mindig jó.
- Mikor jössz vissza? – kérdeztem kissé elszomorodva, mikor Louis már a kabátját vette fel. Utálom, hogy el kell mennie.
- Csak holnap reggel. De sietni fogok, ígérem – jött oda hozzám, kezeit rárakta a derekamra, magához húzott, homlokunk összeért. – Majd írok – súgta a számra, aztán megcsókolt. Pár pillanattal később elhúzódott, és kiment az ajtón.
Egy ideig még néztem az egyre távolodó autója után, aztán ledobtam magam a nappali kanapéjára, és előkerestem a telefonomat.
- Szia, Niall! Valami program mára? – szóltam bele, miután bandatársam felvette a készüléket, abban reménykedve, hogy nem fogok ma unatkozni, mert Zayn és Liam is a barátnőikkel vannak.
- Jó reggelt, Harry! Sikerült kipihenned az éjszakát? – kérdezett vissza nevetve.
- Igen, de szerintem ma Louis-nak lesz izgalmasabb napja. Főleg, ha nem tud majd leülni – kalandoztam el egy kicsit, és beletúrtam a hajamba.
- Kösz, erre nem voltam kíváncsi – szólt közbe, éreztem a hangján, hogy visszafojtja a nevetését. – Egyébként benne vagyok. Ugorj át hozzám, kitalálunk valamit – azzal egy elköszönés után máris kinyomtam, majd beugrottam az autómba, és elhajtottam a szőkéhez.

Louis
Nem voltam túl boldog, hogy Eleanorral kellett ma lennem. Jó, igazából azzal volt problémám, hogy szívesebben lettem volna Harryvel. Ennek viszont nem szabadott, hogy látszódjon rajtam, ami elég nehéz feladat volt számomra.
- Filmezünk? – vetettem fel valami program gyanánt, amire El bólintott is, így a laptopját magamhoz vettem, és elkezdtem keresgélni valami film után. Ez tűnt a legegyszerűbbnek, ugyanis elég egymás mellett lennünk, és bámulni a képernyőt. Közben néha a csókolózást vagy ölelkezést meg kibírom.
- Milyen gyakran tudunk majd találkozni? – kérdezte Eleanor talán félórával később. Szorosan hozzám bújva figyelte a laptopot.
- Hát… nem túl gyakran. De megoldjuk, mint mindig – feleltem kicsit zavartan, és nyomtam egy puszit a hajába. Ó, milyen hosszú lesz még ez a nap!
A filmnézés később egész napos program lett, legalább négyet néztünk meg, a vége felé pedig Eleanor el is aludt, így már csak én néztem a laptop képernyőjét. Eléggé kezdtem unatkozni, úgyhogy küldtem egy SMS-t Harrynek.
„Hiányzol, babycakes. Alig várom, hogy lássalak holnap Xxx” – és elküldtem. Néhány perccel később jött is a válasz:
„Nekem is hiányzol, Lou. Ennyire rossz Eleanorral? Mit csináltok? x”
„Filmezünk délután óta, de elaludt, én meg unatkozom. Te?”
„Niallel golfoztunk, most videó játékozunk, de szünetet tartunk, mert éhes. Ha nagyon nem bírod, írj nyugodtan. Most mennem kell, folytatjuk a játékot. Szeretlek ♥”
„Rendben. Én is szeretlek Xxxx”

- Minden rendben? Ki volt az? – nyújtózkodott mellettem Eleanor, mire rám a szívbaj jött. Elmerjem mondani neki? Ha hazudok, bármikor megnézheti a telefonomat, és lebukom, szóval nincs értelme. Csak ki ne boruljon.
- Csak Harryvel dumáltam. Nem gond? – próbáltam normális hangon végig mondani, de nem hinném, hogy sikerült. Kicsit természetellenes lett.
- Miért lenne gond? Jaj, Lou! Harry a legjobb haverod, nem haragszom meg, ha vele is kommunikálsz telefonon – legyintett, mintha tényleg nem zavarná, ami valószínűleg így is volt, csak éppen én reagáltam túl.
- Oké, bocs, azt hiszem, a turné miatt egyre idegesebb vagyok – kapartam össze az agyamban valami magyarázatot, ami elég béna lett, de legalább sikerült.
- Szeretnéd, hogy feloldjam a feszültségedet? – súgta vágyakozó hangon El, én pedig elkezdtem rettegni. Képtelen lennék most bármit is csinálni vele, amikor tegnap éjszaka még én voltam a csaj. Akármikor jobb lenne, de most nem.
- El, ez nagyon… jól hangzik, de ha lehetne… most inkább örülnék, ha csak összebújva aludnánk – makogtam zavaromban, azt se tudtam, mit mondok.
- Hát… jó. De ugye tudod, hogy ez egy fiú szájából elég ritkán hangzik el? – kérdezte elnevetve magát a végére, amitől nem kicsit nyugodtam meg.
- Egy ritkaság vagyok, nem tudtad? – kérdeztem vissza, megtalálva régi önmagamat, amikor bármikor el tudtam Eleanorral hülyéskedni. Ez egy ideje már nem megy. Legalábbis nem úgy, mint néhány hónapja.
- Dehogynem! Az én ritkaságom – húzott magához szorosan, ajka másodpercek alatt megtalálta az enyémeket, és máris csókolóztunk. Majdnem elhúzódtam, de az elég érdekes lett volna, így is alig tudtam ma tartani magam, nem hiányozna még ez is. Azt már meg sem említem, hogy úgy éreztem, mintha megcsalnám Harryt. Alig várom, hogy kiengesztelhessem őt. Még akkor is, ha ő nem sértődik meg és elnézi nekem, én erre képtelen vagyok magammal szemben.
- Menjünk pihenni – húzódtam el tőle lassan, hangom rekedtesen csengett. Eleanor bólintott, majd a kezemet megfogva sétált el velem a szobájáig. Gyorsan bebújtunk az ágyba, El azonnal hozzám bújt, ráfeküdt a mellkasomra, és pillanatok alatt elaludt. Én közben alig tudtam nem Harryre gondolni.