33. rész

Sziasztok! :)

Ha kedd, akkor új rész, ami itt is van. Mint említettem múlthéten, innentől kezdve felpörögnek az események. Kis cuki, édes részek természetesen továbbra is lesznek, de ugye nem maradhatnak el a nehézségek sem, de majd megtudjátok... :D

Nagyon rég volt már, hogy valamelyik oldalt frissítettem, de nem igazán volt időm ilyenekkel foglalkozni (örültem, ha tudtam írni egy kicsit), viszont a napokban végre felraktam két új képet! Az egyik, amelyiken akkor vannak rajta a srácok, amikor egy csapat lettek, alatta pedig, amit Louis mondott. A másiknak meg én azt a címet adnám (így is mentettem el a gépemre), hogy this is love. Természetesen a 'Larry pics' oldalon vannak, biztosan meg fogjátok találni.

És még egy mondanivalóm van. Az elmúlt hetekben kaptam egy csomó díjat, ebből kettőt már kiraktam, de még mindig van vagy három :'D Nagyon köszönöm mindet, igyekszem a maradékot is kitenni, de nem nagyon van mostanában időm, meg annyi díjam van már, hogy nehéz mindig kitalálnom 11 dolgot :D

Az előző részhez érkezett kommenteket és pipákat nem is tudom megköszönni, imádom, amikor többen is véleményeztek! ♥ Remélem, ez most sem fog elmaradni :)

Azt hiszem, mindent elmondtam, kellemes olvasást! :)

33. rész

Harry
Fogalmam sincs, hogyan, de túléltem egy éjszakát Louis nélkül, úgy, hogy tudtam, kivel van. Aztán végre láthattam is őt, nem kellett csak SMS-ben kommunikálnunk, amit imádtam, de ugye személyesen a legjobb. A turné előtti utolsó napunkat mindannyian együtt töltöttük a srácokkal, és többnyire filmeztünk, videó játékoztunk, vagy valamit a házban műveltünk. Ja, és persze twittereztünk, végre volt több időnk. Na, meg nagyban beszélgettünk a turnéról. Igaz, nem ez az első, de azért izgulok. Az előzőn még nem voltam kapcsolatban a legjobb barátommal, aki nem mellesleg a bandatársam, és senki nem tudhat erről az egészről. Szóval igen, nem lesz egyszerű.
 A közös nap gyorsan eltelt, és úgy éreztem, felkészületlen vagyok, amikor a turné napjának reggelén felébredtem. Louis édesen szuszogott alattam. Merthogy megint sikerült rámásznom álmomban.
- Jó reggelt, babycakes! – mosolygott rám váratlanul szerelmem, miután elterültem mellette az ágyon. Meglepődve néztem rá.
- Neked is, Lou! – viszonoztam köszöntését, majd odahajoltam hozzá egy csókra. – Készen állsz a mai napra?
- Fogjuk rá – bólintott, de tudtam, hogy ő sem érzi magát száz százalékosan biztosan. Inkább ráhagytam, felesleges most erről beszélnünk, úgysem jutnánk semmire, majd a délutáni koncerten kiderül.
Simán elheverésztünk volna még ketten, ha Liam nem kiabál be a szobába, hogy menjünk reggelizni, mert nemsokára jön Paul, és megyünk a stadionba, hogy próbáljunk, meg ilyenek. Muszáj volt összeszednünk magunkat.
- Hát, akkor hajrá! – vett nagy levegőt Zayn, majd a közös kajálás után kimentünk az ajtón. Előtte persze Louis-val mindent egyeztettünk, messzebb leszünk egymástól, mintsem közel. Ebbe nyilván bele fogunk halni, de inkább ez, mert ha egymás mellett lennénk, biztos vagyok benne, hogy nem tudnánk normálisan viselkedni.
- Minden oké lesz veletek? – nézett Louis-ra és rám Niall. Tudtam, miért kérdezi. Ez most nem egy koncert lesz a sok közül, nem egy mindennapos interjú, nem egy megszokott fotózás. Ez turné lesz, ami 8 hónapon át tartani fog. Most nem pár óráig kell úgy csinálnunk, mintha csak barátok lennénk, hanem sokkal, sokkal hosszabb ideig.
- Majd kiderül – mondtam sóhajtva, Louis pedig megszorította a kezemet. Hálásan pillantottam felé, aztán máris beszálltunk a kisbuszba, amiben már Paul várt ránk, és indultunk is a stadionba.
Kissé megkönnyebbülve szaladtunk le a második turnénk első koncertje után a színpad lépcsőjén. Túl vagyunk az elsőn, már csak olyan 130 helyszín maradt. De persze örülök is ennek, mindig izgalmasak a turnék, és mivel rólunk van szó, biztos, hogy ez is legalább olyan élmény lesz, mint az Up All Night volt.
- Örülnék, ha a közös házatokban aludnátok, nem külön, mert nem akarok egész délután utánatok járkálni, hogy ki hol van. Főleg, mivel sűrű a program, és már reggel nyolc órától pörgés van – hadarta Paul, mikor mi éppen kifújtuk magunkat, és vagy három liter vizet ittunk meg fejenként. Bólogatva beleegyeztünk, aztán indultunk haza. Persze ez nem ment ilyen egyszerűen, meg kellett állnunk a rajongók miatt, és fényképezkedtünk meg aláírtunk egy csomó mindent, és csak ezek után léphettük át mindannyian a lakásunk küszöbét.
- Jó volt, de már most elfáradtam. Hosszú lesz ez a turné – sóhajtotta Lou, ahogy levetettük magunkat a kanapéra.
- Ne aggódj, majd én feltöltelek energiával – vigyorogtam rá, erre a többiek együttesen kifejezték, hogy ezt ők nem akarják sem látni, sem hallani. Nevetve bólintottunk rá Louis-val, aztán behúztam őt az ölembe, és csak úgy beszélgettünk egyet öten.

Louis
- És arra emlékeztek, amikor Harry elzuhant az egyik koncerten? – elevenítette fel Niall a következő emléket az előző turnénkról pár órával később.
- Arra ki ne emlékezne? – röhögtem fel én, ahogy újra eszembe jutott. Akkor is én állítottam őt talpra. – És az megvan, amikor kigomboltuk az ingét több ezer rajongó előtt? – villant be a következő. Erre mindenki felnevetett, négyen lepacsiztunk, Harry meg mosolyogva a fejét csóválta.
- Kapjátok be! Nem igazság, hogy mindig ellenem szövetkeztek! – játszotta a sértődöttet, de tudtam, hogy nem zavarja ez a dolog. Teljesen nyugodtan simogattam a combját farmeren keresztül is.
- Jó, akkor idén majd nem csak te leszel az áldozat – közöltem félig hátra fordulva, hogy láthassam szerelmem arcát. Egy „ezt ugye nem gondoltad komolyan?” pillantást kaptam, így elégedetten néztem újra előre. – De azért tudod, hogy szeretlek – fordítottam még gyorsan vissza a fejem.
- Persze, persze hogy tudom – erősített meg megnyugtató hangon, aztán lágy csókot nyomott a fülem mögé, ami elég hirtelen ért, így majdnem belehaltam.
- Oké, mielőtt még elszabadulnának az indulatok, szerintem menjünk lefeküdni – szólalt meg Zayn, amivel egyetértettünk, bár senkinek nem volt hozzá kedve. Persze fáradtak voltunk, de nagyon élvezte véleményem szerint mindenki ezt a kis közös beszélgetést. De holnap korán kelés, és nem ártana még éjfél előtt ágyba kerülni, különben félholtan érdekes lesz a következő koncert.
- Az a jó a turnézásban, hogy több éjszakát tölthetünk együtt feltűnés nélkül – jegyezte meg Harry, miközben a ruháinktól szabadultunk meg a szobámban.
- Igen. Azt meg úgyis tudja mindenki, hogy a hotelszobákat is mindig egymással osztjuk meg.
- Ó, azokat az estéket már nagyon várom – közeledett felém szerelmem pimasz vigyorral az arcán, ami szemtelenül jól állt neki.
- Hát még én – súgtam, aztán karjaimmal magamhoz húztam a derekánál fogva, hogy minél közelebb legyen hozzám. Lábujjhegyre álltam, hogy csókot tudjak kezdeményezni, majd hirtelen felemelt, és úgy vett fel a karjaiba, hogy alig szakadt el szája az enyémtől. Rádobott az ágyra, ami nevetést váltott ki belőlem, és máris mászott fölém. – Most akkor ki lesz a lány? – nyögtem ki vigyorogva, mikor a mellkasomat csókolgatta.
- Miből gondolod, hogy eljutunk odáig? – vigyorgott rám vissza, mire folyamatosan kikerekedő szemekkel bámultam rá.
- Mi? – kérdeztem végül szemöldök ráncolva, ahogy megráztam a fejemet. Harry elnevette magát, és lassan lemászott rólam.
- Majd máskor folytatjuk, lépek zuhanyozni – nyomott egy puszit a homlokomra mosolyogva, majd kikelt mellőlem, és kiment a fürdőbe. Ez most komoly? Mikor már kezdem teljesen elveszíteni a fejem, itt hagy? Oké. Bosszúból átgördültem az ő felére az ágyon, és alvást szimuláltam. Kicsivel később hallottam, ahogy Harry visszajön a szobába, én azonban maradtam a helyemen. – Megtennéd, hogy arrébb mész? Az az én felem.
- Nem tudok, már alszom – mondtam, szerelmem pedig egy eltúlzott sóhajt hallatott. Ha nem hagyott volna ott, akkor nem lett volna ez, így járt.
- Milyen szerencsétlen vagyok, szerelmes vagyok valakibe, akinek az értelmi szintje olyan, mint egy 5 évesnek – motyogta leginkább magának, bár mindketten tudtuk, hogy én is hallottam. Aztán felemelt, átrakott az én felemre, míg én kuncogva élveztem a helyzetet. – Nem tervezed, hogy levetkőzöl? – kérdezte pár perccel később, ugyanis én még mindig a ruháimban voltam.
- Nem, természetesen nem – feleltem olyan hangon, mintha ez nyilvánvaló lenne, de végül is persze felkeltem, és gyorsan ledobáltam magamról mindent.
- Így már sokkal jobb – nyugtázta elégedetten, majd mellkasához húzott, egészen addig, amíg hozzá nem ért a hátam. Karját átvetette a derekamon, amit megkerestem, és összekulcsoltam az ujjainkat. Semmit sem kellett mondanunk, pontosan tudtuk mindketten, mennyire szeretjük egymást.