52. rész

Helló! :)

Sajnálom, hogy tegnap nem hoztam újat, csak későn értem haza, és hullafáradt voltam. És azért is bocsánat amiért ma ilyen későn frissítek, de a mai napom sem volt sokkal nyugisabb. Remélem, tetszeni fog a rész, elég friss, a végét pár napja fejeztem be :'D

Köszönöm szépen a pipákat és a kommentet, ne feledkezzetek el ezekről most sem ♥ És hogy mikor jön a következő, azt nem tudom, ugyanis az órarendem még változhat. Viszont lehet, hogy a már megszokott keddi frissítés nem lesz jó, de ez még nem biztos. Szóval amint lesz időm jövőhéten, jön a következő, csak ezt még nem tudom, mikor lesz.

Azt hiszem, ennyit akartam, a sulihoz mindenkinek sok szerencsét, a végzősöknek pedig, mint én, még több szerencsét kívánok, úgy érzem, szükségünk lesz rá :'D Kellemes olvasást! :)xx

52. rész

Harry
A reggeli elég kínos és feszült csendben telt el, mivel Eleanor is velünk evett. Na, már most ez nem lett volna ilyen, ha nem életem szerelmével kellene eljátszaniuk, hogy ő van Louis-val együtt, nem pedig én. Többnyire Liam, Zayn és Niall beszélt a reggeli alatt, én inkább nem szólaltam meg, mert nem bírtam volna tartani magam, Louis és Eleanor meg… Hát azt hiszem, az ő helyzetüket nem kell megmagyaráznom.
Mikor végeztünk, nagyjából mindenki más programot talált ki, hála a szabad délelőttünknek. Eleanor egy itteni barátnőjével ment el plázázni, Zayn, Liam és Louis a strandolás mellett döntött, Niall és én pedig golfozni indultunk.
- Szerintem bénázni fogok, ezer éve nem játszottam már – mondta Niall, miközben a számunkra megfelelő ütőket kerestük.
- Én még régebben, mint te, úgyhogy én leszek a béna – nevettem fel. Miután megtaláltuk a jó ütőket, megérkezett Steve és David, a két, golfos haverunk.
- Na, srácok, mehet a játék? – lépett mellénk jókedvűen Steve, majd lekezeltünk, és indult is a golf.

- Niall, ne röhögj már, hanem a labdára figyelj! – szóltam rá már sokadjára bandatársamra, bár én is küzdöttem azzal, hogy visszafojtsam a nevetést.
- Jól van… igyekszem, de… nem bírom – nyögte röhögőgörcstől szenvedve, mire csak a fejemet csóváltam. Mi, négyen képtelenek vagyunk akárcsak egyszer is normálisan játszani, mert mindig olyan poénok születnek közben, hogy nem bírjuk eltalálni az ütővel a labdát, annyira nevetünk. Ez történt most is, csak a szokásos.
- Jó, szerintem üss helyette te, Harry, mert így sosem végzünk – törölte le a röhögés közben kicsordult könnyeit David. Ezzel egyetértettem, és mire végeztem, Niall is újra visszatért közénk. Mármint szellemileg.
- És milyen ismét turnézni? Sok az elfoglaltság? – érdeklődött Steve, miután nagy nehezen befejeztük a golfozást, és beültünk egy kávéházba még beszélgetni, mert nem sűrűn tudunk találkozni velük.
- Én imádok turnézni. Minden egyes percét imádom. Ötven év múlva is ezt akarom csinálni – jelentette ki megcáfolhatatlanul Niall.
- Már ha hetven évesen még bírni fogod a tempót – szólt közbe nevetve David, amire mindenkinek hasonló volt a reakciója.
- Egyetértek Niallel. Bár néha elég nehéz, de imádom ezt csinálni – magyaráztam én, nagyon burkoltan utalva arra, amiken Louis-val keresztülmentünk. Illetve, amiken még most is keresztülmegyünk.
- Ezt hogy érted? – kérdezte David. Nyilván nem túl boldog arckifejezésem lehetett az oka annak, hogy nem hagyta annyiban a témát.
- Csak a folyamatos sietés, programok, feladatok… Egy percre sincs időd leülni vagy pihenni, mert mindig kell valamit csinálni. Szeretem ezt a pörgést, de néha kiakasztó – rögtönöztem egy nem is rossz magyarázatot, majd ittam egy kortyot az italomból, nehogy többet áruljak el a kelleténél. Bízom Steve-ben és Davidben, de nem kockáztathatok.
- Ja, igen, persze, ez érthető – bólogatott haverom, én pedig örültem, hogy annyiban hagytuk ezt a témát.
Beszélgetés közben gondolataim folyton visszatértek Louis-hoz, így egy idő után nem bírtam tovább, és elővettem a telefonomat, hogy írjak neki.
„Hiányzol, Lou. Koncert után program?”

Louis
„Te is nekem, babycakes. Nem tudom, de vannak ötleteim. ;)” – küldtem el a válasz SMS-t Harrynek. Reggeli óta nem láttam, és már nagyon hiányzott.
„Ó, mindig imádom az ötleteidet. Alig várom, hogy meg is mutasd. :3”
„Hát még én! Most viszont mennem kell. Ebédnél találkozunk. Szeretlek xx”
„Rendben, én is szeretlek x”
- Tommo, te jössz! – kiáltott ki Zayn a vízből, mivel én következtem, hogy beugorjak a medencébe.
Először csak Zayn, Liam és én akartunk strandolni, de aztán Josh és Sandy is csatlakozott hozzánk, úgyhogy kezdetét vette a medenceharc, mindenki mindenkit lenyomott a víz alá. Egy idő után meguntuk, és kitaláltuk, hogy akkor ugráljunk bele különböző pózokban a medencébe.
- Jövök! – kiáltottam vissza, mielőtt visszatettem a telefonomat a többi közé. – Na, ezt figyeljétek! – hadartam, aztán már neki is futottam, és egy akkora hátast ugrottam, hogy azt hittem, kiszakad a derekam.
- Azt a rohadt, a gerinced nem tört el? – cukkolt nevetve Liam, miután feljöttem a felszínre.
- Az szerintem nem, de majd este Harry rendbe rakja, ha mégis lenne valami probléma – röhögtem fel. Mindenki olyan fejet vágott, hogy ezt nem akarták tudni, de végül nem bírták ki és felnevettek.
- Már ez is túl sok infó volt, Louis. És lehetőleg halkabbak legyetek, mert a múltkor is alig bírtunk elaludni a szomszédszobában – panaszkodott Zayn, ám mosolyát nem tudta elrejteni. Nos, néha nehéz csendben maradni.
- Meglátom, mit tehetek majd az ügy érdekében – feleltem diplomatikusan, komoly arcot felöltve. – Liam, te jössz!
Az egész strandolás, medencézés nagyon jó hangulatban telt el, régen nevettem már ennyit. A probléma csak az volt, hogy ez nem tartott örökké, mivel ebédre újra összegyűlt az addig szétszóródott csapat.
- Niall írt, hogy öt perc és itt lesznek Harryvel – közölte Liam a telefonjára pillantva, majd nem sokkal később megérkezett Mike és Paul is. Egyébként szegény Paul, én őszintén nem tudom, hogy képes elviselni azt a szemétládát.
- Megtisztelőnek érzem, hogy az ötből hárman itt vagytok – köszöntött minket Mike. Lassan már azon lepődnék meg, ha lenne hozzánk egy kedves szava.
- A másik kettő is mindjárt itt lesz szerintem, úgyhogy nyugi – szólt rá Paul. Ezek szerint ő sem szimpatizál Mike-kal. Mondanám, hogy meglepő, de nem az.
Végül percekkel később a két hiányzó tag is megérkezett, illetve Eleanor is. A légkör feszült volt, és érezni lehetett, hogy mindenki kellemetlenül érzi magát, ezt nem is csodálom. Ebéd közben Mike és Paul ismertette velünk a nap további részét, ami munkával telt el. Kajálás után a harmadik albumon és a filmünkön dolgoztunk még, ami eléggé elhúzódott, úgyhogy nem sokkal utána már a koncertre kezdtünk el készülődni. Nagyon jó volt ismét színpadon lenni, a rajongók imádtak minket, én pedig azt, hogy Harryvel egy kicsit több volt a kontakt, mint eddig. Végül hullafáradtan dőltem be a turnébusz háló részében lévő ágyamba.
- Megengedem, hogy megmasszírozd a hátam – szóltam oda, szinte nyögve Harrynek, aki éppen akkor csukta be utánunk az ajtót.
- Megtisztelsz, komolyan – nevetett fel édes hangján. – Mi műveltél, hogy ezt kell csinálnom? – kérdezte, miközben levettem a pólómat, majd hasra fordultam, hogy rám ülhessen, és tehesse a feladatát.
- A medencébe ugráltunk, aztán egy hátasnál akkorát csobbantam, hogy azt hittem, leszakad a derekam. Szóval tedd a dolgod – utasítottam, mint valami király, amin felröhögött, de azért szót fogadott.
- Igenis. Csak aztán azt ne felejtsd el, hogy ezt a szívességet vissza is kérem majd – suttogta a fülembe, mély hangjától pedig kirázott a jól eső hideg.
- Alig várom – nyöszörögtem, mivel szerelmem elkezdte a masszázst, és olyan jól csinálta, hogy azt hittem, ott halok meg alatta. Egész nap alig lehettünk együtt, úgyhogy mindketten kiérdemeltük a mai éjszakát.