54. rész

Helló! :)

Először is bocsánat, hogy nem hoztam már tegnap az új részt, akartam, csak még nem volt készen. Olyannyira, hogy éppen az előbb írtam meg a végét. Remélem, ez nem látszik meg rajta, és elnyeri a tetszéseteket. Most kivételesen több képet is raktam bele, mert mikor átnézegettem a képeimet, úgy éreztem, hogy ezeket muszáj leírnom és megmutatni nektek.

Nagyon köszönöm a pipákat és kommenteket, kíváncsi vagyok, hogy ehhez mit szóltok majd ♥

A következő pedig megint csak így hétvége felé jön, igyekszem vele.

Kellemes olvasást! :)xx

54. rész

Harry
A hetek gyorsan teltek, szinte észre sem vettem, és máris elérkeztünk a turné utolsó nagyobb szünetéhez. Túl voltunk a Best Song Ever megjelentetésén, amit imádtak a rajongók, a három éves szülinapunkon a srácokkal, amit jól meg is ünnepeltünk, illetve befejeztük a filmünk forgatását, aminek pont a napokban volt a premierje. Ez után két hétig semmi feladatunk nem volt, és ezt mindannyian ki is élveztük. A premier után rögtön kicsit szétszéledt a csapat, Niall hazarepült a családjához, Liam Sophiával repült el nyaralni Franciaországba, Zayn Perrie-vel töltötte az első hetet, mi pedig szintén kettesben Louis-val.
- Egész életemben ezt akarom csinálni – jelentette ki Lou, miközben legördült rólam, és elterült mellettem az ágyon.
- Szeretkezni velem? Benne vagyok! – nevettem el magam, de azért egy részem komolyan is gondolta.
- Jó, akkor második menet? – fordult egyből felém egy vigyorral az arcán, mire felröhögtem. Mintha nem ezt csináltuk volna, amióta csak hazaértünk.
- Imádnám, de takarítanunk kell, emlékszel? A tegnap esti kis… akciónk hagyott némi nyomot maga után – emlékeztettem rá, hogy mit műveltünk este.
- Mire való a takarítónő? – kontrázott Lou.
- Először is, a hét elején volt itt, másodszor pedig, hogyan magyaráznád meg neki, hogy miért van a konyhaasztalon és a padlón is csoki öntet és nutella? – tettem fel a költői kérdést. Khm, kicsit kiélveztük tegnap este, hogy végre senki sem zavarhat meg minket.
- Jó, de előbb reggeli! – kiáltott Louis, majd kipattant az ágyból, felvett egy melegítőnadrágot, és már rohant is ki a szobából. Mosolyogva dőltem vissza az ágyra, várva pár percet, mielőtt magamra húztam egy pólót és az alsónadrágomat.
- Miért is nem vagyok meglepve? – léptem be a konyhába ezzel a kérdéssel, mire Lou értetlenkedve kapta felém a fejét. – Hogy nem te készítetted a reggelit. Bár lehet, hogy mindketten jobban jártunk így – nevettem el magam magyarázatom közben, ahogy a tányérokra kikészített croissant-okra pillantottam.
- Kösz a bizalmat – grimaszolt Lou mosolyogva. – Hozd a kedvenc bögréinket a nappaliba – adta ki a feladatomat. Szót fogadva a szekrényhez léptem, majd kivettem az említett bögréket, amiket aztán a nappaliban lévő asztalkára tettem. Louis közben már kipakolta a sütiket meg különböző lekvárokat, ha szeretnénk még azt hozzá enni, majd leült a kanapéra. Visszaszaladtam még a forró kávéért, amit végül kiöntöttem a bögréinkbe.
- Imádlak, hogy mindig tudod, mire van szükségem – mosolyodott el szerelmem édesen, én pedig úgy éreztem, ott zabálom meg, annyira cuki volt.

- Ez azért van, mert azon kívül, hogy te vagy életem szerelme, lelki társak is vagyunk – feleltem, ahogy egy csókot nyomtam a füle mögé, ám mikor húzódtam el, Lou nem engedett, és összenyomta ajkainkat.
Ez elválás után sikerült megreggeliznünk, de természetesen nem szokványos módon, ugyanis Lou egy idő után megunta, hogy csak eszünk vagy etetjük egymást, így elkezdett dobálni a süti darabkáival. Erre tőlem kapott egy kanálnyi lekvárt a hajába.
- Aha, köszi. Ezt hogy fogom kiszedni belőle? Lou ki fog nyírni, ha meglátja – nézegette lekváros frizuráját az előtérben lévő tükörben, miközben azon aggódott, hogy mi lesz fodrászunk és sminkesünk reakciója.
- Tudod, van erre egy nagyon jó megoldás – támaszkodtam meg az ajtófélfánál karba tett kézzel és egy mindentudó mosollyal az arcomon. – Hajmosás.
- Ú, na, ne már! Ez eszembe nem jutott volna! – játszott rá Louis, és jobban eltátotta a száját, mint azt a normális helyzet megkövetelte volna. Ekkor még hozzátette, hogy muszáj lesz lezuhanyoznunk, mert rajtam is lát kajamaradékot, és együtt, hogy spóroljunk a vízzel.

Louis
- Jó, de előtte fel kell takarítanunk – jelentette ki Harry, mire egyből legörbült a szám, ám végül beleegyeztem. Amúgy sem tehettem volna mást.
Nos, igen, én és a takarítás két külön dolog, nem igazán férünk meg egymás mellett. De mivel Harrynek néha előjön a tisztaságmániás énje, ezért muszáj egy kicsit hozzászoknom. Éppen ezen igyekeztem, ahogy felmostam a csoki öntetes padlót a konyhában.
- Ha végeztél, még legalább egyszer átmehetsz rajta – vetette felém Harry, miközben a porszívót vitte el az egyik kisebb szobába, ami ilyen mindenes volt.
- Mi? Már vagy háromszor felmostam! – szólaltam fel eltátott szájjal.
- Az lehet, de akkor nem rendesen. Hajrá – mosolyodott el, majd hozzám lépett visszafelé menet, és egy puszit nyomott a homokomra. – Ha ügyesen megcsinálod, kapsz valami meglepetést zuhanyzás közben – tette hozzá kacsintva, mire egyből visszajött a kedvem a feladathoz.
Kétszer is áttakarítottam a konyhát – vagyis hát a padlót és a konyhaszigetet –, szóval Harrynek egy rossz szava sem lehetett. Ő eközben a nappalit tisztította, köszönhetően a reggeli közbeni kajacsatának. Felporszívózta a szőnyeget és a kanapét, felmosta a padlót és áttörölte az asztalt. A fürdőszobába mentem, ahova Harry is, csak ő azzal a céllal, hogy elpakoljon egy-két takarítószert, míg én azért, hogy átcsábítsam őt a zuhanykabinba.
- Jézusom, Lou! A szívbajt hoztad rám! – rótta fel szerelmem a mellkasára szorított kézzel, ahogy megpördült a tengelye körül. Nekem mindig sikerült megijesztenem őt, ő viszont nem így volt ezzel, folyton kiszúrtam magas alakját.
- Sajnálom – szinte dorombolva mondtam, ahogy hozzábújtam. Karjaimmal rögtön átöleltem derekát, ajkaim pedig a nyakához értek suttogás közben: – Mi lenne, ha átmennénk a zuhanyzóba? Mintha említettél volna valami meglepetést korábban…
- Ó, igen – húzódott kaján mosoly a szájára, miközben hatalmas tenyereit a hátsómra simította. – Dereng valami… – hangja rekedtesen csengett, amitől már végem volt. Ilyenkor különösen szexi volt.

Innentől pedig szükségtelenek voltak a szavak. Ajkaink találkoztak, és vad játékba kezdtek, miközben kezeimmel a pólója alját kerestem meg, hogy lehúzzam róla. Erre a kis időre távolodtunk el egymástól, illetve amíg meztelenre vetkőztünk és beléptünk a zuhanykabinba. Megnyitottuk a vizet, ami először jéghideg volt, így kissé lehűtött minket… minden értelemben. Ám ahogy az felmelegedett, úgy lett minden más is egyre forróbb. Harry a kabin oldalának szorított, amelynek hidegsége kellemesen jól esett, mivel szerelmem jóvoltából a forróság is biztosítva volt. Ajkai az enyémre tapadtak, egyik kezével megtámasztotta magát a zuhanyzó oldalán, a másikat pedig lecsúsztatta az oldalamon keresztül az ágyékomig. Már ekkor végem volt, ezt gondolom, Harry is érezte, mert önelégülten elmosolyodott, amikor ujjai közé vette férfiasságomat.
- Imádom, ahogy a tested válaszol nekem – motyogta a fülemhez, ahogy elkezdett dolgozni rajtam. Szerettem volna reagálni valamit, de csak egy nyögés jött ki a torkomból, ám úgy tűnt, Harrynek ez is elég volt.
Nem tudtam eldönteni, hogy élvezet vagy kín-e, amit művel velem, de tetszett. Ám mikor egy gyors csókot követően letérdelt és keze helyét átvette a szája, már minden egyes gondolatom eltűnt, szerintem azt sem tudtam volna megmondani, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Bár… ez ebben a helyzetben talán sikerült volna.
- Ó, Istenem… Harry – nyöszörögtem, mert ezt már nem tudtam elviselni, annyira jó volt, hogy szinte fájt. Erre az volt a reakciója, hogy még jobban végezte rajtam a feladatát, én pedig pillanatokkal később láttam is a csillagokat az élvezet határát átlépve.