51. rész

Helló! :)

Ha kedd, akkor új rész, és hát ez most egy kicsit nyugalmasabbra sikeredett, mint az előző, remélem, tetszeni fog. Köszönöm szépen az előzőhöz kapott visszajelzéseket, és azt is, hogy túlléptük a 30.000 kattintást! Hihetetlenek vagytok! ♥

És még egy fontos dolog van, amit el akarok mondani. Ugye sajnálatos módon jövőhéten már suli, én pedig végzős leszek, így nem tudom, mennyire lesz időm két blogot vezetni. Természetesen egyiket sem akarom átadni vagy szüneteltetni, próbálom ugyanúgy hozni a részeket itt és az After - Larryn is. De elképzelhetőnek tartom, hogy itt néha lesz késés, míg ott nem, mert mondjuk arra több időt szánok, mivel az nagyon jó gyakorlás az angol érettségire (főleg, ha emelt szinten fogok érettségizni belőle, de ezt még nem tudom). Szóval ezért előre is bocsánat, ha előfordul, de azért igyekszem itt is mindent úgy csinálni, ahogy eddig.

Na, bocsánat, hogy ilyen sokat dumáltam, de ezeket mindenféleképpen el akartam mondani. Élvezzétek ki még ezt az egy hetet és kellemes olvasást! :)xx

51. rész

Harry
- Fél óra múlva a recepciónál gyülekező! – kiáltott át a zárt ajtón keresztül Paul, megszakítva ezzel eufórikus állapotom kipihenését. Percekkel ezelőtt még Louis-ról is alig bírtam legördülni, nemhogy felkeljek innen.
- Ez az egész annyira nem érdekel, hogy el sem tudom mondani – sóhajtottam fáradtan. Nem feltétlenül fizikailag voltam fáradt, inkább lelkileg.
- Képzelheted, engem mennyire, de mutassuk meg, hogy erősebbek vagyunk, mint azt Mike gondolja – húzott fel az ágyról Lou, majd lábujjhegyre állva egy csókot nyomott az ajkaimra.
Mivel ő általában bármire rá tud beszélni, így szót fogadtam neki, és még előbb is sikerült elkészülnöm, mert Lou az egyik felsőjét kereste mindenhol. Unalmamban kimentem a szobánk elé, de amint kinyitottam az ajtót, egyből vissza is léptem. Mert ezt a párbeszédet hallani akartam.
- Szóval nem azt akarom mondani, hogy vállalják fel a kapcsolatukat, csak azt, hogy túlzás, amit csinálsz, Mike. Nem kellene ennyire erősen elrejteni ezt az egészet. Hagyd őket egy kicsit…
- Nézd, Zayn, én értem, mire gondolsz, de nem lehet. Amint engedek egy kicsit, ők túllépik a határokat, amit nem engedhetek meg. A karrieretek csúcsán vagytok, vagy legalábbis nagyon közel hozzá, nem ronthatjuk el egy ilyen felelőtlen lépéssel. Úgyhogy értékelem a jó szándékodat, Zayn, de nem. És ne is gondolj semmi ilyesmire többet, ha csak nem szeretnéd, hogy a te kapcsolatodat is a kezeim közé vegyem. És igen, van hozzá jogom, mivel ez nagyon is érinti a banda ügyeit. Na, nyomás lefelé, mert elkésünk! – hadarta Mike, aztán távozott, Zayn pedig totálisan lesokkolódva állt a folyosón. Ekkor sétáltam oda hozzá.
- Hé – szóltam halkan, mire felém kapta a fejét. – Minden oké? – jó, tudom, hülye kérdés, de jobb nem jutott eszembe.
- Hallottad? – kérdezte, és nem is kellett hozzátennie, hogy mit.
- Igen… De nem szándékosan. Véletlenül csöppentem bele a végébe, és nem tudtam már elmenni – vallottam be egy nagyot sóhajtva. – Köszönöm, hogy megpróbáltad, tényleg.
- Nincs mit. Bár jobban örültem volna, ha el is érek valamit, de amikor felhozta Perrie-t… Sajnálom – nézett rám úgy, mintha nem tett volna meg mindent, amit tudott. Ám én tudtam, hogy igen.
- Semmi gond, Mike-ra úgysem lehet hatni. Azt meg soha nem kérném, hogy az én kapcsolatom miatt veszélyeztesd a sajátodat, úgyhogy nincs gáz. Komolyan mondom. És kösz még egyszer – paskoltam meg a vállát, mire elmosolyodott.
- Remélem, egyszer visszakapja ezt a sok baromságot, amit művel – sóhajtotta Zayn, amivel csak egyetérteni tudtam.
- Nem tudom, miről van szó, de először is, ez a mi kapcsolatunk, Harry, másodszor pedig, ha Mike-ról beszélsz, Zayn, akkor csatlakozom – jelent meg hirtelen mellettünk Louis. Szavait hallgatva egyből elmosolyodtam, imádtam, amikor előjött a durvább énje, és mindenkit kiosztott.
- Majd elmesélek mindent a buszon, kettesben – ígértem meg neki, közben pedig Liam és Niall is kinézett a folyosóra.
- Nekünk is! – követelte Liam. – De azért haladjunk, mert Mike le fog cseszni minket – sürgetett minket, de igaza volt, így gyorsan összeszedtük a cuccainkat, és lementünk a recepcióhoz.
- Kész csoda, hogy ideértetek – fogadott minket ilyen kedvesen Mike, ki más. – Louis, Harry, nektek külön köszönet, amiért nem késtetek – vetett ránk egy éles pillantást, mire a szememet forgattam. – Na, indulás! – tapsolt párat, aztán a turnébusz felé vettük az irányt.

Louis
Miután elindultunk a következő helyszínre, a srácokkal egyből elvonultunk a Mike-tól lehető legtávolabbi helyre. Először csak én és Harry, kiélveztük, hogy kettesben lehetünk, még ha nem is teljesen. Aztán néhány csókcsata után csatlakoztak a többiek is, így mindenki a saját ágyára telepedve feküdt. Mivel fáradtak és álmosak voltunk, csakhogy senki nem tudott elaludni.
- Na, most már tényleg elmondhatjátok, hogy miről beszéltetek indulás előtt – könyökölt fel az ágyán Niall, kék szemeit kíváncsian váltakoztatva Harry és Zayn között.
- Igen, még nekem sem mesélted el! – róttam fel játékos hangnemben Harrynek. Már mióta itt vagyunk, és még mindig nem mondta el, amit megígért.
- Oké, oké, csak ne öljetek már meg minket! – röhögte el magát Harry felemelt kezekkel. Aztán Zaynnel együtt röviden elhadarták, az új történéseket.
- Nem hiszem el, hogy lehet Mike ekkora bunkó? – szólalt fel először Liam hitetlenkedve, miután befejezték a sztorit a srácok.
- Elképesztő, hogy azt hiszi, mindent megtehet – csóválta a fejét Niall is.
- Én megyek és megölöm! – döntöttem el egy pillanat alatt. Ám abban a másodpercben, hogy felpattantam, Harry csuklóm után nyúlt, nem engedte, hogy elmenjek, és a többiek is utamat állták.
- Nem csinálsz te semmit, itt maradsz! – szólt rám élesen szerelmem.
- Bizony, éppen elég probléma van így is – értett egyet Zayn, majd lebeszéltek csodás ötletemről, ami mindent megoldott volna.
- Jó, de úgy minden könnyebb lenne – jegyeztem meg már ténylegesen lemondva ötletemről, ám Harry szúrós pillantással jutalmazott. – Csak mondtam – tettem fel a kezeim védekezőn, miközben visszaültem Harry mellé.
- Na, jól van, én inkább behozom a maradék pizzát, aztán ha megettük, aludjunk, mert a holnap sem lesz egyszerű – állt fel Liam, hogy kimenjen a néhány órája rendelt vacsoránk maradékáért. Mindenki támogatta az ötletet, hátha utána gyorsabban el tudunk aludni.
Percek alatt elpusztítottuk a pizzát, így már tényleg elfogyott az összes, aztán bebújtunk az ágyba. Harry átmászott az enyémbe, egyenesen be mögém, és végül úgy helyezkedett, hogy kiskifli-nagykifli pozícióban feküdtünk.
- Tényleg nem lesz egyszerű a holnap – suttogta Harry, nehogy felébressze a többieket, akik már elaludtak. – Főleg, hogy jön Eleanor is.
- Tudom, babycakes, tudom. De nem lesz semmi baj – súgtam, habár tisztában voltam vele, hogy már egy jó ideje csak baj és probléma van, hiába mondogatom folyton azt, hogy nincs és nem lesz. Egy újabb kitörni készülő zokogást nyomtam el, miközben Harry még szorosabban húzott magához. Még éreztem, ahogy egy csókot nyom a nyakamra, aztán elaludtam.

Reggel arra ébredtem fel, hogy egy száj apró csókokat helyez el a testem szinte minden részén. Nem volt nehéz kitalálnom, hogy ki a tettes, így mosolyogva fordultam Harry felé, aki ugyanígy pillantott rám. A szokásos „jó reggelt” után végre ajkaink is összeértek, hiányoltam már ezt az érzést.
- Mivel érdemeltem ki ezt az ébresztést? – érdeklődtem, ahogy mosolyogva csodáltam a mellettem fekvő tökéletességet.
- Hogy legalább a nap eleje jól induljon, ha már a többi része maga a pokol lesz – felelte, hangja azonban nem volt annyira szomorú. Hozzászoktunk már ehhez.
Ám mielőtt igazán kiélvezhettük volna, hogy kettesben vagyunk, bekiabált Paul, hogy öt perc múlva reggeli, úgyhogy sajnos össze kellett szednünk magunkat. És abban a pillanatban, hogy beértünk a turnébusz úgymond étkező részébe, tudtam, hogy igaza volt Harrynek, csak az ébredés volt jó a mai napban, mivel Eleanor és Mike ott ültek a kis asztalnál. Nem feltétlenül azért lesz szörnyű a mai nap, mert itt van El, hanem azért, mert megint színlelnünk kell.
- Örülök, hogy sikerült felébrednetek. Egyetek, aztán délelőtt szabadprogram van, délutántól viszont munka. A többit ebédnél elmondom – hadarta Mike, és ott is hagyott minket, miközben megérkeztünk a következő arénához.