You found me 1.

Sziasztok! :)

Ahogy említettem múlthéten, ma hoztam is az új Larrys one shotom első részét. Nem sok minden történik ebben, előre szólok, de ígérem, hogy a következőtől már felpörögnek az események. Ja, és azok már hosszabbak lesznek, mint ez ;)

Köszönöm az előzőhöz a pipákat és kommenteket, végtelenül hálás vagyok, most se felejtsétek el ezeket <3

Nem tudom megállni, hogy ne kérdezzem meg: kinek hogy tetszett a 1DDay? Az én egyik kedvenc részem (meg szerintem még sokaknak) az volt, amikor Harry konkrétan Louis-nak énekelte a szólóját, és azt mondta, hogy "I'm in love with you and all HIS little things". A saját fülemmel hallottam, annak meg már csak hiszek :D Azt meg szerintem mondanom sem kell, hogy végig egymást nézték. És mérhetetlenül sajnáltam, hogy nem volt Larry párosunk egy nyomorult órára, de hát Modest, mit vártunk?!

Ó, és meg kell említenem azt is, hogy kérdezték Louis-tól, milyen pletykát nem akar hallani magáról. A válasza pedig az volt, hogy nem tud focizni, vagy valami ilyesmi, nem emlékszem pontosan. Szóval, ha annyira idegesítené ez az egész Larry dolog, nyilván ezt mondta volna. End of story.

Majdnem kihagytam egy másik fontos kérdést: ki mennyire imádja a Midnight Memories albumot? Én alig tudok elszakadni tőle :D Van esetleg kedvencetek róla?

A 'Larry pics' oldalon pedig találtok egy új képet, a síelőset, ha érdekel, nézzétek meg. És kaptam azóta még egy díjat, amit megtalálhattok az 'Awards' oldalon.

Jaj, bocsánat a "kis" kitérőért, de muszáj volt valahol elmondani a véleményem :D Most már kellemes olvasást kívánok! :)xx

1. rész

Harry
- Nagyon jó, ez az! Kicsit balra, egyenesen a kamerába nézz, úgy, fantasztikus! Na, még egyet, és készen vagyunk! – hadarta a fotósom, Alex a délelőtti munka közben.
Kissé unottan hajtottam végre a kiadott instrukciókat, mert fáradt voltam a reggel 8 óra óta tartó fotózáson. És még azt mondják, hogy a modelleknek könnyű! Hát, nem az, egyáltalán nem. Az anyámat és a nővéremet hetek óta nem láttam az állandó munka miatt. Bár talán most már kapok pár nap pihenőt, hiszen a bemutatók többségén túl vagyok. Jó lenne már újra velük tölteni a szabadidőm nagy részét.
- Harry, kérlek, koncentrálj még egy kicsit! Mindjárt készen vagyunk – figyelmeztetett Alex. Igen, megviselt, hogy órák óta pózolok, és még csak le sem ülhetek 5 percnél több időre. – Oké, mára végeztünk! – hangzott el a már régóta várt mondat, és máris megindultam az öltözőm felé.
Miközben átcseréltem a ruháimat, meghallottam a telefonom csengőhangját, így azonnal fel is vettem, mert Gemma nevét mutatta a kijelző.
- Harry, gyere megnézni a képeket! – kiáltotta be valaki kintről, míg én nővéremmel egyeztettem egy mai ebédet.
- Megyek! – szóltam vissza, majd Gemmától gyorsan elköszöntem, hiszen félóra múlva úgyis találkozunk. Sietve kapkodtam magamra a még fel-nem- vett ruháimat, és néhány perccel később már Alex laptopján néztem saját magamat.
- Nagyon jók lettek! Szép munka, Harry!  - veregette meg vállaimat fotósom elismerően. Ajkaimra mosoly kúszott, mert én is elégedett voltam most.
- Köszönöm. De akkor én mennék is. Ha munka van, szólj! – köszöntem el Alextől meg úgy mindenkitől, és egyenesen az épület előtt álló Range Roveremhez mentem. Útközben azon gondolkoztam, hogy mit keres itt Gemma. Tudtommal nincs semmi dolga itt, Londonban, így tippem sem volt, miért jött. Lehet, ennyire hiányoztam? Bár akkor anyát is hozta volna… Ám nem volt időm tovább kombinálni, mert megérkeztem a találkozónk helyére, a Starbucksba.
- Szia, öcsi! Mióta is nem láttalak? – fogadott szélesen mosolyogva nővérem, miközben megajándékozott egy öleléssel.
- Nem tudom… egy hónapja talán? – mosolyogtam rá vissza, majd egy szabad asztalt keresve helyet foglaltunk a székeken. – És mesélj, mi hozott Londonba? – tértem rá arra, ami most a legjobban foglalkoztatott, miközben leadtuk a rendelésünket.
- Lenne egy kérésem – kezdte fura hangon, én pedig egyből rosszat sejtettem. Sosem jelentett jót számomra, ha neki volt egy kérése felém. – Nyugi, semmi komoly! – fűzte gyorsan hozzá, míg én érdeklődve vártam a folytatást. – Csak annyi lenne, hogy eljönnél-e velem Jake focimeccsére.
- Miért? – nem válaszoltam egyből, mert nem igazán értettem, miért kellene vele mennem a barátja meccsére, amikor nem is igazán szeretem a focit.
- Mert régen lógtunk már együtt – felelt, mintha ez nem lett volna nyilvánvaló.
- Mikor lesz?
- Holnap után. Ne mondd, hogy nem érsz rá! – kötötte ki, itt pedig éreztem, hogy nem mondhatok nemet kérésére.
- Jó, rendben, elmegyek veled – egyeztem bele végül megadva magam. Gemma hálásan megpuszilta az arcom, majd megbeszéltük a részleteket, és csak úgy dumáltunk mindenféléről, miközben megebédeltünk. Most már csak azt szeretném tudni, hogy fogom érezni magam a meccsen, amikor én nem is értek a focihoz.

Louis
- Még egy kör, és mehettek öltözni! – adta ki a mai nap utolsó utasítását az edző, így megkezdtem még egyszer körbefutni a focipályát.
Holnap meccsünk lesz, muszáj jó kondícióban maradnunk. Ez van, ha az ember focistának megy: mindig tökéletes állapotban kell lenni. Amikor nincs meccs, van edzés, ami néha még keményebb, mintha egy másik csapat ellen küzdenénk. De ezt vállaltam, ezt akartam már gyerekkorom óta, úgyhogy nem panaszkodom.
- Szabad tudnom, miért szakítottatok? – kérdezte Niall, az egyik csapattársam és egyben legjobb barátom már az öltözőben.
- Persze, neked természetesen – mosolyodtam rá, majd lekaptam a mezemet magamról. – Egyszerűen nem működött már köztünk ez a dolog. Szerintem meguntuk egymást, szóval jobbnak láttam, ha nem erőltetjük azt, ami nem megy – meséltem el neki részletesebben, mint másnak tettem volna. És bár pár napja történt ez az egész, még senkinek nem mondtam el bővebben, csak most Niallnek. Kellett nekem is valamennyi idő, amíg feldolgozom.
- Sajnálom, haver – veregette meg a vállamat a szőkeség együtt érzően.
- Semmi gond. Most a focira fogok koncentrálni – legyintettem, mintha olyan könnyű lenne. Ám tudtam, hogy nem lesz ilyen egyszerű dolgom. 2 évig együtt voltunk, ezt az időt nem lehet csak úgy kitörölni.
- Ha nyerünk, elmegy az egész csapat bulizni! – jelentette ki hirtelen Jake, az egyik legjobb játékos. – És ha nem, akkor is! – fűzte hozzá, mire az egész társaság felröhögött, mert teljesen egyetértettünk vele.
- Jön a barátnőd is? – kérdezte Jake-et másik csapattársunk, Brian.
- Igen. És hozza az öccsét is, Harry Stylest.
- Azt a modell csávót? – szólt bele Niall is a beszélgetésbe, miközben öltözött.
- Aha. Párszor dumáltam már vele, jó fej a srác – válaszolt Jake, majd a táskáját a vállára kapva már ki is ment az öltözőből.
- Meg kell ismerned Harryt! – jött közelebb hozzám Niall olyan tekintettel, hogy tudtam, itt nem nagyon ellenkezhetek. Alig lenne esélyem. Bár mindig megpróbálom.
- Most lett vége a barátnőmmel, erre te már mással akarsz összehozni, aki ráadásul fiú! – hívtam fel rá a figyelmét, hogy azért kellene egy kis szünetet tartanom.
- És az nálad mióta baj? – vonta fel szemöldökét elmosolyodva. Na, igen. Niall tudta azt, amit kevesen. Illetve, akik ismernek engem személyesen, azok tudják, hogy a lányokat és a fiúkat is szeretem. Mindkét nemmel volt már néhány kapcsolatom, de az utóbbi időben, amióta komolyabban focizom, csak lányokkal.
- Nem is tudom, Niall. Kijöttem én már a gyakorlatból, hogy fiúkat csábítsak el – túrtam a hajamba, ahogy gondolkoztam, mi legyen.
- És ha ő csábít el téged? – kérdezte vigyorogva, erre pedig már semmi kifogásom nem akadt, így egy nagy, lemondó sóhajjal belementem az ötletébe.