22. rész

Helló! :)

Rögtön azzal kezdeném, hogy csináltam egy kis változtatást. A díjakat, amiket eddig kaptam (a múlt hétvégi kettőt is) az 'Awards' oldalon találhatjátok meg, mert nem akartam már annyi külön bejegyzést csinálni. Szóval ha netalán még kapnék díjakat, akkor azokat majd ott nézhetitek meg, ha érdekel titeket :)

És ha már a változtatásoknál tartunk, másik nevem lett, mert meguntam már az előzőt, szóval mostantól Edina Stories néven keressetek, ha kellek :D

Ó, hát majdnem elfelejtettem! Néhány hete említettem, hogy készül egy új one shot, ami Larryről fog szólni (meglepő módon). Lassacskán a végére értem, szóval jövőhéten azt fogom hozni. És ennek szerintem nem is olyan a vége, amiért gyorsan kellene a következő :D

A díjakat, kommenteket és pipákat nagyon, nagyon köszönöm, kérlek, írjatok most is! <3 Tudjátok, milyen kíváncsi vagyok :D

Kellemes olvasást! :)xx

22. rész

Louis
- Hazz, elvihetem ezt a pólódat magammal? – léptem ki a szobájából az egyik ruhadarabjával a kezemben, amit kikerestem a szekrényéből.
- Persze, de miért? – jelent meg a lépcsőn felérve, szemöldök ráncolva meredt rám. Válaszát meghallva rögtön le is kaptam magamról a sajátomat, és belebújtam az övébe. Hmm, imádom ezt az illatot!
- Szeretném, ha lenne rajtam valami, ami a tiéd, amíg nem leszek veled – mondtam az igazat, bár tartottam attól, mi lesz ezután. És bár szeretem Eleanort – persze nem úgy, mint Harryt –, mégis szükségem van erre.
- Ahogy szeretnéd – hajolt közelebb hozzám, leheletét éreztem az arcomon, amitől már kirázott a hideg. Elképesztő, hogy már ennyivel ki tud csinálni.
Végül siettünk elkészülni, mert nem szerettünk volna elkésni a programjainkról. Bár abban biztos vagyok, hogy mindketten inkább maradtunk volna itthon. Ketten. Csakhogy ez estig várat magára. Egy csókot követően kiléptünk az ajtón, a saját autóinkhoz mentünk, és útjaink elváltak egy időre egymástól.
- Szia, Lou! – fogadott Eleanor a kocsim ajtaját becsukva maga mögött, és a számra nyomott egy puszit. – Hová megyünk? – kérdezte letörölhetetlen mosollyal az arcán, így a jókedve kezdett rám is átragadni.
- Arra gondoltam, hogy vásárolhatnánk – osztottam meg vele ötletemet, amit útközben találtam ki, majd indítottam is az autó motorját.
- Ó, nagyszerű! Utána meg üljünk be a Starbucksba, már ezer éve nem voltam ott – kérte, miközben a táskájában kutatott valamiért. Épphogy rábólintottam kérésére, folytatta is egy témaváltással: – Aj, Lou, nemsokára kezdődik a turnétok, és előre látom, mennyire fogsz hiányozni – konyult le egy kicsit El szája, mire lágy mosoly kúszott az enyémre.
- Nyugi, megoldjuk, mint az előző turnénál – próbáltam megnyugtatni őt, és sikerült is, mert már boldogabban kulcsolta össze kezeinket.
Természetesen azt nem árultam el neki, hogy én könnyebben el fogom majd viselni a hiányát, mert nekem már ott van Harry. Azt nem élném túl, ha a göndör nem lenne velem. Ettől függetlenül persze Eleanort is szeretem, csak nem úgy, mint régen. Számomra Harry a tökéletes, de El is fontos nekem, nem szeretném megbántani. Ugyanakkor tudom, hogy ha ezt az egész Larry dolgot egyszer elmondom neki, az fájdalmas lesz, hiszen ő végig szerelemmel szeretett engem, míg én egy idő után már nem. Mondjuk, már ebben sem vagyok olyan biztos. Bárhogy is fog alakulni, nem lesz könnyű.

Harry
Egy üveg ásványvizet bontva ültem le az egyik székre a stúdió nyugisabb részében, miután tartottunk egy kis szünetet az éneklésben. Ivás közben kikerestem a telefonomat a zsebemből, majd egyből felnéztem twitterre, hiszen úgyis régen jártam már ott. Ám néhány perc alatt elment az életkedvem és összeszorult a szívem. Képek… képek mindenhol Louis-ról és Eleanorról, ahogy vásárolnak vagy kávéznak. Igen, számítottam rá, hogy ez lesz, mégsem voltam rá felkészülve. Egyáltalán lehet erre felkészülni?
Nagy sóhajt hallattam, miközben néztem a fotókat, melyeken kézen fogva sétálnak, vagy jókedvűen isszák a kávéjukat. Bár Lou arca nem sugároz felhőtlen boldogságot, mint azt kellene, ha azzal az emberrel vagy, akit a legjobban szeretsz. Ezen nem lepődtem meg. Velem a legboldogabb, nyilván nem tud olyan lenni a barátnőjével, ha már nem szereti úgy, mint régen.
- Na, helyzet? – ült le mellém Zayn, miután ő már végzett a stúdiózással mára.
- Fogjuk rá, hogy jó – feleltem pár másodperccel később, és mielőtt még elraktam volna a telefonomat, megmutattam bandatársamnak a nem túl rózsás kedvem okát. Vagyis okait.
- Nyugi, tudjuk, kit szeret teljes szívből Louis – mosolygott rám Zayn bátorításként, ami természetesen nagyon jól esett.
- Igen, csak… Tudod, időnként rám jön az az érzés, hogy mi van, ha soha nem lehetünk együtt a nyilvánosság előtt. Mert oké, nyilván nem két nap múlva szeretnénk bejelenteni, hanem jóval később, de mi van, ha soha nem lesz rá alkalmunk? – szakadt ki belőlem az egyik nyomasztó problémám. Szinte már attól jobb lett, hogy kiönthettem a lelkem valakinek.
- Hé! – fordított maga felé Zayn határozottan. – Ne mondj ilyet, mert biztos vagyok benne, hogy egyszer ki fog derülni. Egyébként is, nem leszünk örökre a pályánk csúcsán, akkor majd nyugodtan bejelenthetitek – tette vállamra a kezét. Szavait meghallva éreztem, hogy máris jobb a kedvem egy fokkal.
- Köszönöm, Zayn – motyogtam hálámat, miközben megöleltem őt. Többet nem is kellett mondani sem nekem, sem Zaynnek, az ölelés beszélt helyettünk.
És igen, teljesen egyetértek bandatársam véleményével. Nem hiszem, hogy akkor lenne alkalmas egy ilyen hírt bejelenteni, amikor dübörög a karrierünk. Várnunk kell addig, amíg egy kicsit elcsendesedik, és nem lesz annyi dolgunk. Na, nem azért, mert annyira fontos lenne nekünk pénz, nem! Csak pár év múlva talán majd kevesebben fognak foglalkozni velünk, így kevesebb embert érhet csalódás, ha kiderül. Bár remélem, azért lesznek páran, akik örülni fognak.
De miért is szaladtam ennyire előre az időben? Egyelőre még másfajta problémáim vannak, azokra kellene figyelnem, nem pedig arra, hogy mi lesz évek múlva. Hiszen hol van még az?
- Harry, te jössz! – kiáltották a nevemet, így Zaynt otthagyva és Niallt váltva mentem be, hogy folytassam a stúdiózást.

Louis
Az Eleanortól való elköszönés után igyekeztem minél előbb hazaérni Harryhez, hiszen egész délután nem láttam, és már nagyon hiányzik. Még szerencse, hogy elvittem magammal a pólóját, így az illatát legalább érezhettem. Mondjuk Eleanor szerette volna, ha vele maradok éjszakára, de kimentettem magam azzal, hogy holnap korán megyünk stúdiózni, szóval szeretnék pihenni, és nem felébreszteni őt reggel. Nagy nehezen ugyan, de elfogadta, én pedig rohantam is a búcsúcsók után. Meg egyébként is Harrynek ígértem el magam estére, és ezt az ígéretemet egyáltalán nem akartam megszegni.
- Szia, Lou! – fogadott göndör szerelmem, épphogy becsuktam a kettőnk közös lakásának ajtaját, és azonnal egy csókot nyomott a számra. Belenyögtem, annyira jó volt végre érezni már őt, ráadásul ilyen közel hozzám.
- Ó, ha tudnád, mennyire hiányoztál – suttogtam ajkaira, miután csak milliméterekre szakadtunk el egymástól.
- Nem jobban, mint te nekem – mondta, kezeivel pedig a hajamba túrt. – Gyere, már mindent előkészítettem! – váltott témát pillanatok alatt, és máris az emelet felé kezdett el kézen fogva húzni. A szobájába beérve láttam, hogy azonnali használatra készen vár minket Harry twittere, amin különböző Larrys profilok voltak megnyitva. Gondolom, ott nézünk majd képeket, ahogy délelőtt megbeszéltük az után a rémes interjú után.
- Tudod, mennyire imádlak? – tettem fel a költői kérdést, amikor elkezdtük csekkolni a profilokat és a photoshoppolt képeket. Fantasztikusak voltak.
Harry nem válaszolt, szóban nem. Felkelt mellőlem, és úgy helyezkedett, hogy kényelmesen beleülhessen az ölembe, majd ajkai máris az enyémeken voltak. Nyelve hamar átsiklott az enyémbe, eldöntött az ágyon, a szívem pedig a torkomban dobogott. Kezeim automatikusan bejárták a hátát, míg Harry elkezdte mozgatni csípőjét fel és le, ezzel az őrületbe kergetve engem.
- Annyira hálás vagyok a Sorsnak, hogy találkoztunk! Fogalmam sincs, mi lenne velem nélküled – súgta számra, majd ismét megcsókolt. Beletúrtam a hajába, és csak azt éreztem, hogy soha többé nem akarom őt elengedni. Soha többé nem akarom, hogy ennél messzebb legyen tőlem, hiszen Harry a mindenem.