20. rész

Helló! :)

Sajnálom, hogy csak most raktam fel az újat, előbb szoktam, de ma muszáj volt először tanulnom. Remélem, megérte ennyit várnotok rá, hiszen ebben végbemegy az, ami az előzőben félbeszakadt, vagyis, igen, ez egy +18-as rész! :D Ez hosszabb is lett egy oldallal, mint amennyit általában írni szoktam, úgyhogy tessék örülni neki! :D

Amúgy most kivételesen van a szövegben is két kép, rengeteget szenvedtem vele, hogy normális helyen legyen, szóval ezért is késtem, nézzétek el. Ó, és persze az utolsó photoshop :')

Köszönöm szépen a múltheti véleményeket, nagyon örültem nekik, ezeket most se felejtsétek el! Az meg külön öröm számomra, hogy folyamatosan növekszik az olvasóim száma! Imádlak titeket! <3 Már csak ezért is megérdemlitek ezt a részt :D

Egyébként most, hogy végre kijött a Story Of My Life klipje, kinek hogy tetszik? Bár gondolom, mindenki meg van tőle halva :3 (Én is.)

Na, azt hiszem, ennyit akartam, úgyhogy kellemes olvasást kívánok! :)xx

20. rész

Harry
A nap további része gyorsan elrepült. Átjöttek a srácok nem sokkal, miután elkezdtünk palacsintázni, aztán elszórakoztuk az időt estig. Meg persze ment a véget nem érő ökörködés, ugyanis az édességhez előszedett nutella jó része a földön és rajtunk kötött ki. Végül is rólunk van szó, ez nem meglepő.
- Te takarítsd fel a padlót, én elmegyek zuhanyozni – mondta Lou olyan hangon, mintha teljesen természetes lenne, hogy csak én végzem el a piszkos munkát.
- Hogyne! – álltam el az útját, nehogy itt hagyjon. Éppen készültem lecseszni őt, hogy ezt mégis hogyan gondolta, amikor hirtelen bevillant egy sokkal jobb ötlet: – Mi lenne, ha ketten takarítanánk fel, aztán ketten mennénk el zuhanyozni? – kérdeztem vigyorogva, külön kihangsúlyozva a „ketten” szócskát. Erre az ajánlatra nem mondhat nemet.
- Jobbat tudok! – kiáltott fel váratlanul, mire szemöldök ráncolva vártam a magyarázatát. – Mi lenne, ha ketten takarítanánk fel, aztán ketten mennénk el zuhanyozni? – ismételte meg kérdésemet, én pedig elég hülye fejet vághattam reakcióként. Most szórakozik velem?
- De… én is ezt mondtam – emlékeztettem, bát felesleges volt, Lou elviharzott néhány takarítószerért, és nem is foglalkozott előző szavaimmal.
- Na, kezdjünk bele! – jelentette ki lelkesen, én viszont nem tudtam hova rakni ezt a nagy kedvét a munkához. De ha ő ezt akarja…

Fél órával később még mindig a nutellát és a különböző édességeket takarítottuk. Ez pedig nem tetszett nekem. Lou túlságosan is nyugodt volt, sőt, rám se nézett! Vagy tervez valamit, vagy csak minél előbb végezni akar.
- Tudod, azt hittem, hogy csak néhány hónapja vagyok szerelmes beléd – kezdtem beszédbe váratlanul, és szavaimra Louis is felfigyelt. – De rájöttem a napokban, hogy tévedtem. Azóta szeretlek, hogy először megpillantottalak – ismertem be az igazságot lesütött szemekkel a már teljesen rám koncentráló Louis-nak. Ajkai lágy mosolyra húzódtak, tökéletesen kék szemeiben fény csillant, míg én képtelen voltam elhinni, hogy ez a gyönyörűség az enyém.
- Én úgy voltam vele, hogy régen csak úgy viselkedtünk, mint a szerelmesek, de nem voltunk azok. Most viszont, hogy együtt vagyunk, be kellett látnom, hogy nem. Már akkor is szerelmesek voltunk, csak még nem tudtunk róla – hatalmas megkönnyebbülés szaladt végig rajtam, ahogy meghallottam, mi az ő véleménye. Olyan boldog lettem, hogy majd’ kicsattantam a bőrömből. – Annyira természetes volt minden akkoriban! Aztán meg… valahogy kezdett elhalványodni ez a valami kettőnk között. De mindez nem számít, mert végre az enyém vagy! – zárta le diadalmasan, majd rögtön odamászott hozzám a földön, ajkait a lehető leggyorsabban nyomta az enyémekre, nyelve pedig pillanatok alatt kikötött az én számban. Igen, ez hiányzott nekem! Mintha ezer éve nem csókoltam volna azt a tökéletes száját.
- Soha életemben nem voltam ilyen boldog, mint veled! – jelentettem ki megcáfolhatatlanul, miután kissé ziláltam elváltunk a másiktól. Szerettem volna, ha tudja, hogy ő jelent nekem mindent ezen a világon, ő minden boldogságom, és nem tudnék nélküle élni.
- Nekem ez a legeslegtökéletesebb kapcsolatom. Soha, de soha nem akarok mást rajtad kívül! – állította Lou komolyan, ami nem sokszor fordul elő, csak kivételes esetekben, tehát nagyon meg kell becsülni azt, amikor ilyen. Én pedig tudtam, hogy ez mennyire kivételes eset. A lehető legkivételesebb.
Mikor újra a másik ajkaira tapadtunk, hirtelen felemelt, hogy a lábaim a dereka köré tudjam rakni, majd felindult az emeletre. Mikor tudatosult agyamban, mit fogunk csinálni, kiszedtem zsebéből a telefonját.
- Minek az neked? – kérdezte menet közben, miután megszakadt a csók.
- Kikapcsolom – feleltem egyszerűen, majd gyorsan cselekedtem is szavaimnak megfelelően. – Csak, hogy semmi ne zavarjon meg minket az este további részében – tettem hozzá, és ismét csókot követeltem tőle.

Louis
A szívem a torkomban dobogott, amikor Harryt leraktam az ágyamra, majd rögtön lehúztam róla a pólóját. Soha senkire nem vágytam még ennyire, mint most rá! Érezni akartam őt a lehető legközelebb hozzám.
Miután pólóját eldobtam a szoba egyik végébe, a sliccéhez nyúltam, de annyira remegett a kezem, hogy képtelen voltam kigombolni, így készségesen átvállalta ezt a feladatot tőlem. Míg Harry levette a nadrágját, én is megszabadultam az én ruháimtól, és már csak egy szál bokszerben tértem vissza hozzá.
- Nyugi, Lou – súgta a fülembe. Gondolom, észrevette, mennyire ideges vagyok. Ám szavai nemhogy lenyugtattak volna, hanem – pont ellenkezőleg – még izgatottabbá tettek. Nem akartam semmit sem elrontani. Ma este nem.
- Most nem tudsz megnyugtatni. Sőt… – mosolyodtam rá kacéran, majd újra birtokba vettem ajkait. Ekkor éreztem meg tenyerét a hátsómon, ami teljesen elvette az eszemet. Egyszerűen imádtam ezt az érzést, így nem bírtam magammal, az alsónadrágja szélét húzogattam.
- Nagyon türelmetlen vagy – jegyezte meg elégedetten mosolyogva, miközben megemelte magát, hogy könnyebben megszabadítsam az utolsó ruhadarabjától is. Erősen koncentráltam, hogy sikerrel járjak a kézremegésem ellenére is.
- Harry Styles-szal vagyok egy ágyban igen lenge öltözetben. Szerinted ki ne lenne ilyen helyzetben türelmetlen?

- Akkor vegyük le azt az utolsó ruhát is, hogy minden tökéletes legyen – mondta erre, mire vigyor kúszott a számra, és mielőbb kibújtam a bokszeremből.
Milliószor láttam már Harryt meztelenül, de kétségkívül most volt a legszebb. Már ha ez lehetséges. Eddig egyszer sem engedhettem meg azt, hogy átadhassam magam annak a gyönyörnek, amit a látványa okozott. Most viszont bármit megtehetek, mert tudom, hogy ő is szeretné.
- Lou, mire vársz? – figyeltem fel Hazza szavaira, miközben megfogta a kezemet. Úgy elmerültem a csodálatában, hogy lefagytam.
- Bocs, csak annyira gyönyörű vagy, hogy nem lehet betelni veled – szabadkoztam, mire elmosolyodott, majd újra ajkaira tapadtam, ám most nem tétlenkedtem: megkerestem férfiasságát, ami már… igencsak tettre kész volt. Mikor megtaláltam, lassan körbefontam ujjaimmal, majd elkezdtem húzogatni, ami miatt Harry kiszakadt a csókból, és egy elégedett sóhaj szökött ki a száján. Pár percig még ezt folytattam, aztán gondoltam egyet, elvettem róla a kezem, majd a számba vettem Harry farkát. Egy hatalmas nyögés volt a jutalmam.
Soha életemben nem gondoltam volna, hogy én ilyet fogok csinálni. Soha. Aztán jött Harry, és teljesen megváltoztatta a véleményemet. Azt hiszem, ő az egyetlen ember ezen a világon, akiért tényleg bármit megtennék. Nem érdekel senki más rajta kívül, mert tudom, hogy csak mellette vagyok boldog.
- Nem… tudom elmondani… mennyire… jó vagy – nyögte össze Harry, ami igencsak megnyugtatott, hogy nem rontottam el semmit. – De hagyd abba, mert nem bírom tartani magam – fűzte hozzá gyorsan, én pedig kérésének megfelelően cselekedtem. Ahogy ismét felemeltem a fejem, a számat megint lefoglalta valami. Ez esetben Harry szája és nyelve. Csók közben magamhoz húztam, és éreztem, hogy remeg szinte egész testében.
- Minden rendben? – kérdeztem aggódva, végigmérve őt, miután elváltam tőle.
- Persze, csak ezt váltottad ki belőlem – bújt hozzám, míg én megnyugodtam, hogy nincs semmi komoly baja szerelmemnek.
- Oké. Akkor feküdj vissza, hogy befejezzem, amit elkezdtem – tettem tenyeremet a mellkasára, majd visszatoltam az ágyra. Homlokráncolva nézett rám, de nem érdekelt, szerettem volna, ha örömet okozhatok neki.
- Nem szükséges… – akart ellenkezni Harry, de ahogy ujjaim végét végig húztam a kockás hasán és izmain, elakadt a szava. Ajkaimat lassan újra farkára helyeztem, és néhány perccel később éreztem, ahogy darabokra hullott bennem.

Harry
Teljesen elvesztem a Louis általi gyönyörben. Az érzés mindent elsöprő volt, és soha senkivel nem volt még ilyen jó, mint vele, ez tény. Alig bírtam összekaparni magam, amikor Lou ismét felmászott hozzám, és megcsókolt.
- Elképesztő vagy, ugye tudod? – suttogtam szinte lihegve ajkaira.
- Csak veled vagyok elképesztő – mondta, miközben szája a fülcimpámhoz ért. Végigfutott rajtam a bizsergés. Nagy levegőt véve lejjebb csúsztam az ágyékához. Most rajtam a sor, hogy földöntúli boldogságba repítsem őt. Azt akartam, hogy tapasztalja meg azt, amit én.
- Mit csinálsz? – emelte fel fejét az ágyról meglepetten, mikor ujjaimmal körbefontam a farkát. Megjegyzem, ő sem panaszkodhat.
- Csak viszonzom, amit kaptam tőled – mondtam mosolyogva, majd rámarkoltam férfiasságára, és elkezdtem húzogatni. Ki tudja, mikor tudnám visszaadni, ha most nem teszem meg – tettem hozzá gondolatban. Bármi történhet, és szeretném, ha akkor nem kellene ezen aggódnom.
Louis nyögései szakítottak ki gondolataimból, ekkor pedig úgy éreztem, felválthatom a kezemet, így lassan birtokba vettem farkát az ajkaimmal. Furcsa érzés volt, mert soha nem csináltam még ilyet, de attól függetlenül nem volt különösebben bajom ezzel az egésszel. Ráadásul Louis-t boldoggá teszem vele, szóval ez rossz nem lehet.
- Leírhatatlanul fantasztikus vagy – hadarta gyorsan, gondolom, nem igazán kapott levegőt. Magamban elmosolyodtam, mert tudtam, milyen érzés.
Nem sokkal később Lou elég sűrűn kezdte venni a levegőt, ebből pedig tudtam, hogy közel van már, így próbáltam minél jobb lenni. Aztán egy nyögés kíséretében millió darabra hullott a számban, amit persze örömmel fogadtam.

- Ez fantasztikus volt. Egyszerűen fantasztikus – szedte össze gondolatait Louis.
- Egyetértek. És külön öröm, hogy nem zavart meg minket semmi – utaltam viccelődve a délutáni, nem várt telefonhívásra. Reagálni akart valamit, de nem hagytam, mert egy csókkal hallgattattam el.
- Tudod, én már csak miattad vagyok boldog – suttogta néhány perccel később, miközben mellkasára vont, és átölelt.

- Te vagy az én másik felem – mondtam őszintén, miközben Lou vállába és nyakába temetkeztem, majd elaludtunk egymást ölelve.