21. rész

Sziasztok! :)

Az elmúlt napok díjesői után végre valahára frisset hoztam :D És bocsánat, hogy inkább este lett, mint késő délután, de a tanulás közbe szólt :') Cukisággal indul, cukisággal végződik, közben pedig van egy kis... kellemetlenség. Így jellemezném ezt a részt. Remélem, tetszeni fog.

Az If we could only turn back time... utolsó fejezetét természetesen megtaláljátok a one shotoknál, nyugodtan írjátok meg, hogy milyen lett a befejezés, kíváncsi vagyok!

A pipákat, kommenteket és díjakat még egyszer nagyon köszönöm, igazán hálás vagyok értük! <3 Kérlek, írjatok ehhez a részhez is :)

Azt hiszem, ennyi is lettem volna, úgyhogy kellemes olvasást kívánok! :)xx

21. rész

Louis
A másnap reggel már csodálatosan kezdődött, hiszen Harry mellett ébredtem. Ez már önmagában ok az örömre. Az pedig, amit este csináltunk… na, arra nincsenek szavak. Tökéletes volt úgy, ahogy volt.
- Jó reggelt, édes! – köszöntött reggeli rekedtes hangján Harry. Egyből mosoly kúszott arcomra, ahogy meghallottam őt.
- Neked is, babycakes! – idéztem fel egy már régen nem használt, általam kitalált becenevét. Ó, azok voltak a jó idők…
- Ezer éve nem hallottam ezt tőled – jegyezte meg, majd egy csókot nyomott ajkaimra. – Mit szólnál, ha lezuhanyoznánk ketten? Csak hogy spóroljunk a vízzel – fűzte hozzá nevetve. Aha, és én ezt el is hiszem.
- Ó, persze, csakis ezért – bólintottam rá visszafojtva a röhögésemet. Szinte egyszerre másztunk ki az ágyból… meztelenül. Más esetben azonnal nyúltam volna a takaróért, hogy magamra tekerjem, de most nem. Tegnap este már úgyis feltérképezte Harry minden olyan testrészemet, amelyet eddig nem ismert.
Ahogy beléptünk a zuhanykabinba, erősen koncentráltam, hogy ne kapjam el Harryt, és csókoljam, ahol érem. Továbbá az sem volt könnyű, hogy meztelenül látom, aminek köszönhetően… khm… elég kemény problémáim adódtak, de igyekeztem kordában tartani magam.
- Tudod, nagyon élveztem a tegnap estét. Elképesztő volt – törte meg Hazza a szótlanságot. Felnéztem rá, és figyeltem különlegesen rózsaszín ajkai mozgását. Teljesen megbabonázott eszményi látványa.
- Egyetértek. Muszáj ismételnünk – kacsintottam rá, és láttam, ahogy zöld szemei egy sötétebb árnyalatot vettek fel.
- Úgy lesz – suttogta ajkaimra, a lehető legközelebb hajolva hozzám. A zuhanykabint amúgy sem két személyre tervezték, szóval elég szűkösen fértünk el. Ám ez nem volt éppen negatív, sőt! – Most? – kérdezte remegve, mire hirtelen még lélegezni is elfelejtettem.
- Hát… tudod, hogy szeretném, de nem lehet. Lesz valami dolgunk délben – emlékeztettem, bár pontosan én sem tudtam, mi. Harry kissé csalódottan bólintott, így hamarabb fejeztük be a zuhanyzást, mint szerettük volna.
- Délután találkozol Eleanorral, ugye? – kérdezte egyszer csak Harry, miközben a ruháim között válogattam a szobámban. Hangjára felfigyelve az ajtó irányába fordultam, és megláttam az ajtófélfának támaszkodott, félmeztelen testét, melytől a hideg is kirázott, olyan jól nézett ki.
- Igen – feleltem kisebb késéssel. Hangom majdnem remegett, féltem, hogy megint veszekednénk ez miatt.
- Rendben. Én várni foglak – suttogta, mintha attól félt volna, hogy meghall minket valaki. Közelebb léptem hozzá, lehajtott fejét pedig felemeltem, hogy a gyönyörűen zöld szemébe mondhassam el, amit szeretnék.
- Nem kell attól tartanod, hogy egyszer őt választom – kezdtem el lágy hangsúllyal, és eleresztettem egy mosolyt is, hogy lássa Harry, ez inkább mulattat engem, mintsem elgondolkodtat. – Téged szeretlek, és csakis téged! Mindent érted teszek, és azért, hogy együtt lehessünk. Ehhez viszont el kell viselned azt, hogy nem tudok mindig veled lenni. Menni fog? – kérdeztem egyenesen íriszeibe nézve, a szívem pedig a torkomban dobogott.
- Azt hiszem – felelt végül egy nagy sóhajtást követően, mire nem haboztam, azonnal csókot nyomtam édes ajkaira.

Harry
Louis szavai megnyugtattak, és erőt adtak ahhoz, hogy képes legyek elviselni, ha mással van. Ezután pedig nem volt kérdés, mekkora hévvel viszonoztam csókját. Mielőtt azonban elindulhattunk volna az ágya felé, megcsörrent a telefonom, jelezve, hogy SMS-em érkezett.
- Liam írt, hogy nemsokára átjönnek, mert délben interjúra kell mennünk – olvastam fel az üzenetet, miután kelletlenül eltávolodtunk egymástól egy kicsit.
- Szuper. Akkor reggelizzünk – mondta Lou, majd egy puszit nyomott a számra.
Fél órával később már az interjú helyszínén ültünk a székeken, készen a kezdésre. Mielőtt kiszálltunk volna az autóból, egyeztettünk Louis-val, hogy visszafogjuk magunkat, megpróbáljuk nem leleplezni ezt az egész dolgot kettőnk között. Mondjuk, ezt nehezíteni fogja, hogy mellém ült le. Hogy koncentráljak, ha mindig érzem mámorító illatát?
- A következő kérdésem főleg Louis-t és Harryt érinti – kezdte a műsorvezető, és már itt rosszat sejtettem. – Kicsoda Larry Stylinson? – hangzott el a kérdés, ami szinte megfagyasztotta a vért az ereimben. Majdhogynem ledermedve fordítottam a fejem Lou irányába. Rajta is látszott, hogy legszívesebben most azonnal elmenne innen. De nem volt menekvés egyikünknek sem.
- A rajongók neveztek el minket így Harryvel – válaszolt legnagyobb meglepetésemre Louis. Nyugodtságot sugárzott hangja, mint akit meg sem érintett ez a kérdés. Pedig tudtam, hogy nem így volt.
- Sokan azt mondták vagy mondják, több van köztetek, mint barátság. Igaz ez?
- Természetesen nem – szóltam közbe én, és egy álmosolyt erőltettem magamra. Megjegyzem, iszonyatosan nehéz volt. – Nagyon jól kijövünk egymással, de ennyi – fejeztem be, miközben egy pillanatra megérintettem Lou lábát, ezzel jelezve neki, hogy pontosan ez ellenkezője igaz annak, amit mondtam. Szerencsére egy alig látható mosolyt villantott felém.
- Pedig nagyon sok olyan kép van, ami nem ezt bizonyítja – folytatta tovább a műsorvezető, míg én magamban eret vágtam már.
- A legtöbbje photoshop, vagy pont egy mozdulat közben készült – szögezte le Louis. Mondandója közben a pult mögött a lábával megrúgta az enyémet. Ajkamat beharaptam, fejemet lehajtottam, hogy elrejtsem mosolyomat.
- Ó, értem. Meg hát neked ott van a barátnőd – jegyezte meg a másik műsorvezető, amire Lou csak bólintott. Tudtam, hogy engem szeret, de mégis úgy éreztem, a szívem kettészakad.
Ezek után szerencsére a közelgő turnénkról volt szó, amelyet már alig várok. Persze azért, mert akkor sokkal több időt lehetek Louis-val. Akkor egy csomó lehetőségünk lesz kettesben maradni anélkül, hogy bárkinek is feltűnne.
- Utáltam ezt az interjút – közölte Lou hátradőlve az ülésben, mikor már az autómban ültünk úton hazafelé. Illetve én csak hazaviszem Louis-t, mert megyek vissza stúdiózni Niallel és Zaynnel, míg szerelmem Eleanorral lesz.
- Nekem mondod? Azt hittem, megfojtom a műsorvezetőt, amikor tovább erőltette a képeket rólunk – fakadtam ki én is, ahogy az utat figyeltem. – Mellesleg te szoktad látni azokat az összeszerkesztett képeket? Csak mert én imádom őket – nevettem fel most már bátran. Eddig ezt sosem tehettem meg, amikor néha találtam egy-egy Larry képet.
- Ó, ha tudnád, mennyit sírtam és nevettem rajtuk – sóhajtott fel keserédesen. – De most már csodálhatjuk őket együtt! Amint végeztünk a dolgunkkal, este az ágyban keresgélünk egy kicsit, rendben? – hajolt az arcomhoz, majd egy érzéki csókot nyomott a fülem tövébe. Még szerencse, hogy már leparkoltam.
- Ugye tudod, hogy ha ezt vezetés közben csinálod, valami baleset történik? – kérdeztem suttogta, ahogy vigyorogva eltávolodtam Louis-tól.
- Még jó, hogy te gondolsz mindenre – mondta szélesen mosolyogva, egy gyors puszit nyomott a számra, és már ki is szállt a Range Roveremből. Mosolyogva követtem végig a szememmel, ahogy bemegy a házba, az ajtó becsukódása után pedig én is követtem a példáját, csak a garázs felőli bejárón keresztül.
- Én mindig – vigyorogtam már én is, majd tenyereimet a csípőjére tapasztottam. – De ezt már tudhatnád – súgtam tökéletes ajkaira, leheletét éreztem az arcomon, végül szánk egy csókban forrt össze.