23. rész

Helló! :)

Bocsánat, hogy kicsit későn jelentkezem, csak érvelést kellett írnom, és azzal már előbb el akartam készülni. Szóval. Remélem, tetszett a You found me első része (megtalálhatjátok a one shotoknál is), jövőhéten érkezik majd annak a folytatása. Erről a részről annyit, hogy közvetlenül onnan folytatódik, ahol a 22. abbamaradt, vagyis amikor Larry képeket nézegetnek. Ez most ilyen "hú, de nagyon cuki és rózsaszín minden" hangulatú lett szerintem :D Ettől függetlenül remélem, tetszeni fog nektek.

Töltöttem fel egy új képet, egy ilyen Larry proofnak felel meg talán. És a videóknál is van egy új, a soulmate-ről szól, szerintem gyönyörű lett. Csekkoljátok mindenkét oldalt :)

Köszönöm szépen az előzőhöz a kommenteket és pipákat, valamit a több mint 6000 kattintást, fantasztikusak vagyok! <3 Véleményeiteket várom most is.
Ó, majdnem elfelejtettem! A videóknál az I can be your hero-sat nektek sem találja, vagy csak nekem? Mert ha igen, akkor leszedem.

Nos, azt hiszem, ennyi lettem volna, kellemes olvasást! :) Xx

23. rész

Harry
- Tudod, mi jutott ma eszembe? – kérdezte hirtelen Louis, miközben Larry videókat nézegettünk a neten. A csókcsatánk befejeztével folytattuk tovább a képek nézegetését, egy idő után pedig átváltottunk a videókra.
- Na, mi? – érdeklődtem, miután Lou nem folytatta mondanivalóját, majd egy puszit nyomtam a feje búbjára, ahogy a mellkasomnak dőlt, és átöleltem őt.
- Hogy fogalmam sincs, mennyi ideig tudok majd hazudni Eleanornak anélkül, hogy kiderülne minden – felelt pár másodperces hallgatás után szomorkás hangnemben. Éreztem, hogy ez egy komolyabb beszélgetés lesz ismét, így megállítottam a videót, hogy ne zavarjon most minket.
- Lou, azt hiszem, kijelenthetjük, hogy Eleanor nem olyan, aki egyből szaladna a médiához, hogy elmondja az igazat. Szerintem el tudná fogadni, ha tényleg szeret téged. Szóval nem kell neked ilyenekkel foglalkoznod, rendben? – fordítottam magam felé az arcát állánál fogva, kék szemeivel egyenesen az enyémekbe pillantott. – Ígérd meg, hogy hanyagolod az effajta gondolatokat, édesem – kértem lágy hangon, ujjbegyeimmel pedig elkezdtem simogatni derekát a pólója alatt, amitől kirázta a hideg.
- Oké. A te kedvedért – válaszolt egy nagy levegővétel után a végére már halványan elmosolyodva, amitől kész voltam elolvadni. Egyáltalán nem tudom, lehet-e annál is jobban szeretni őt, mint amennyire most szeretem.
- Tudod, mit csinálnék a világ végéig? – kérdeztem most én őt. Egyik kezemmel mellkasán kalandoztam, a másikkal továbbra is a derekát kényeztettem.
- Fogalmam sincs – mondta mosolyogva, és még jobban mellkasomnak dőlt.
- Az teljesen mindegy lenne, mit tennék, csak az a fontos, hogy veled legyek – feleltem szívből, majd szavaim hallatán Lou megfordult, csillogó szemekkel meredt rám, aztán megszólalt:
- Szeretlek, Hazz. Szerettelek régen is már az elejétől kezdve, és örökké szeretni foglak, bármi történjen is velünk. És ez nem vicc. A zenével és a veled kapcsolatos érzéseimmel soha nem viccelek – jelentette ki komolyan, az én szívem pedig túlcsordult az érzelmeimmel. Minden szeretetem és szerelmem Lou irányába kifolyt a szívemből, kiáramlott a testembe, és úgy éreztem, szét tudnék robbanni a sok érzéstől, ami bennem volt.
- Annyi… annyi mindent akarok neked arról mondani, mennyire szeretlek, de nincsenek rá szavak, szóval csak annyit mondok, hogy szeretlek, Lou. Mindennél jobban, és örökké – azzal nem is várattam magunkat tovább, azonnal ajkaira tapadtam, és csak csókolni, csókolni akartam.

Louis
- Szerinted mi lesz velünk 10 év múlva? – szólalt meg Harry, miután befejeztük a videózást, és alváshoz készülődtünk, csak ez éppen egyikünknek sem ment.
- Nem tudom… De az biztos, hogy nem mi fogunk a csapból is folyni – nevettem el magam, amin szerelmem is jót mosolygott a mellkasomon feküdve, miközben ujjaival a hajamban matatott.
- Elfogadottak leszünk már akkor? – érkezett a következő kérdése, amire már úgy éreztem, muszáj a szemeibe néznem. – Én ezen gondolkoztam ma – felelt szemöldökráncolásomra, így már megvilágosodva feküdtem rá vissza.
- Hát… vannak, akik már most is elfogadnak minket, pedig nem is biztosak abban, hogy mi a helyzet – válaszoltam egy kis gondolkozás után, ujjaimmal Harry hátát simogattam. – De muszáj neked ilyen nehéz kérdéseket feltenni, életem? Nem lehetne vidámabbakat? – próbáltam terelni a szomorú, nyomasztó témáról a szót, mire szerelmem elnevette magát.
- Jó, kicsit sokat járt ma a jövőn az agyam, felfogtam… – hallgattattam el őt azzal, hogy ajkaimat az övéire nyomtam, nyelvem pedig szinte azonnal utat tört az övébe, és feltérképezte már sokadjára minden négyzetcentiméterét. Egyszerűen megunhatatlan Harry csókja, nem lehet betelni vele.
- Azt hiszem, jobb lesz, ha most abbahagyjuk, hogy tudjunk aludni valamennyit, mert holnap korán kelünk, és ha nem fejezzük be, én nem tudok leállni – súgtam szájára, leheletét éreztem az arcomon, amitől még jobban végem volt.
- Oké, de ezt még bepótoljuk – kacsintott rám vigyorogva, miután hagyta, hogy távolabb húzódjak tőle, és lenyugtassam magam.
- Hát persze, babycakes – viszonoztam gesztusát, majd az arcára nyomtam egy cuppanós puszit, és Harryt átölelve aludtam el.

Másnap reggel én ébredtem fel előbb. Percekig csodáltam életem egyetlen szerelmét alvás közben, hallgattam szuszogását, levegővételét, figyeltem minden mozdulatát, és jó mélyre raktároztam el agyamba, hiszen nem tudunk mindig együtt aludni, és együtt is ébredni.
Ekkor hirtelen eszembe jutott egy ötlet, hogy mivel ébreszthetném fel Harryt, így gyorsan kiugrottam az ágyból. Az más kérdés, hogy ez neki nem fog tetszeni, de olyan régen mókáztam már vele, hogy éppen itt van ennek az ideje. Kikerestem a farmerem zsebéből a telefonomat, kiosontam a szobából egy kicsivel távolabb az ajtótól, majd rányomtam a hívás gombra.

Harry
A telefonom csörgésére keltem fel, és nem mondom, volt már ennél jobb ébresztőm is. Például amikor Lou ébresztett fel csókjaival, vagy amikor én őt.
- Igen? – emeltem a fülemhez a készüléket álmosan, azt se tudva, hol vagyok.
- Ébresztő, hétalvó! – ordított a vonal másik végéről Louis, én meg konkrétan megsüketültem, és a szemem majd’ kiugrott a helyéről ijedtemben.
- Rohadj meg – szóltam vissza poénból visszafojtott nevetéssel, majd leraktam, és visszaejtettem a fejem a párnámra. Nem létezik, hogy ezt csinálja velem, és még élvezi is. Tudtam, hogy érdekes lesz vele ez a kapcsolat.
- Most haragszol, babycakes? – hallottam meg Lou hangját, éreztem, ahogy besüpped az ágy, ahogy leült mellém.
- Rád? Hát tudtam rád valaha is haragudni? – ültem fel hirtelen mosolyogva, szerelmem arca pedig felragyogott. Szinte szétfeszített az a boldog tudat, hogy ezt én okoztam.
- Akkor jó. Már megijedtem, hogy baj van – nevetett fel csilingelően megkönnyebbülve, amibe beledobbant a szívem. Ez hosszútávon nem lesz jó. Túl hamar ki fog csinálni. – Egyébként már régen piszkáltalak, ez azért volt.
- Kösz, örülök, hogy így fejezed ki a szeretetedet – röhögtem fel én Lou megjegyzésén, erre váratlanul eldöntött az ágyon, szája milliméterekre volt az enyémtől, és hirtelen levegőt is elfelejtettem venni.
- Kifejezzem máshogy is? – súgta kajánul a fülembe, ágyéka a sajátomhoz ért, éreztem, hogy bármikor fel tudtam volna robbanni. Egyszerűen hihetetlen, amit velem művel ez a srác. És semmit sem tudok ellene tenni.
- Ahogy szeretnéd – mondtam, miközben a fülét harapdáltam, és már nagyon benne voltam a folytatásban, mikor megszólalt a korábban beállított ébresztőnk.
- Ezt. Nem. Hiszem. El – bosszankodott Louis, amíg én kikapcsoltam a folyamatosan zenélő telefont. – Tudod, mennyire nem akarok most felkelni?
- Van egy sejtésem – nevettem szerencsétlenségünkön, hiszen én is ugyanannyira készen voltam már, mint ő. – Amúgy siethetnénk, mert el fogunk késni – állapítottam meg a telefonom órájára pillantva.
Ekkor a lehető leggyorsabban pattantunk ki az ágyból, és őrült tempóban próbáltunk meg elkészülni, bár késéssel szálltunk be a Range Roverembe és indultunk el. Hát igen, ha együtt vagyunk, általában késünk Louis-val.
- Negyed órával később értünk ide. Mennyire fogunk kapni? – néztem félve Louis-ra, aki a mellettem lévő ülésen jól elszórakoztatta magát.
- Passz, de legalább nem egyedül szívok – kacagott még jobban, ami rám is átragadt, így egy mosolygós csók után szálltunk ki a kocsiból.