25. rész

Sziasztok! :)

Ahogy ígértem, 2013 utolsó napján itt az új rész. Remélem, emlékeztek, mi volt még a 24.-ben, kicsit régen volt már, mikor azt hoztam :D A végén ugye volt egy kis sértődés, ez onnan fog folytatódni.

Remélem, tetszett a karácsonyi one shot, ha lesz ötletem, írok majd hasonlót :) És nagyon köszönöm a kommenteket, pipákat hozzá. Nem hagyhatom ki a díjat sem, amit kaptam (megnézhetitek az 'Awards' oldalon, ha érdekel), és az új olvasókat. Imádlak titeket ♥ Véleményeiteket várom ehhez is :)

És tudom, múltkor már kérdeztem, de azért még egyszer biztos, ami biztos, az After Larry verzióban fordításáról senki nem tud semmi, hogy lenne?

Nos, azt hiszem, ennyit akartam. Kívánok mindenkinek nagyon boldog újévet, és akik mennek bulizni, azoknak jó szórakozást estére! És persze kellemes olvasást! Találkozunk 2014-ben is! :)xx

25. rész

Harry
Az egész napom rossz hangulatban telt el, reggel óta tudtam, hogy ez lesz. A reggeli is iszonyat kínos volt, sem Lou, sem én nem szólaltunk meg, aztán inkább külön kocsival mentünk próbálni a második turnénkra. Ilyen „jó” légkörben igazán felemelő volt úgy csinálni, mintha semmi sem történt volna.
- Hé, minden rendben? – jött oda hozzám Niall az egyik próbák közti szünetben.
- Persze – hazudtam rá sem nézve, de persze nem hitt nekem. – Oké, semmi sincs rendben. Összekaptunk Louis-val – böktem ki végül bandatársam követelőző pillantásai után.
- Ki fogtok békülni, ebben biztos vagyok – veregette meg a vállamat egy mosollyal az arcán. Remélem, tényleg igaza lesz.
Tudom, az én kérdésem indított el mindent, én rontottam el, mert nem voltam képes befogni a számat. De annyira érdekelt, hogy milyen volt neki hosszabb időt eltölteni Eleanorral, hogy át sem gondoltam, mit mondok, csak kérdeztem. És tessék, az lett az eredménye, hogy összevesztünk, ráadásul szerintem nem is kicsit. Csak… azt hiszem, féltékeny voltam. Azt akartam és akarom, hogy Lou velem menjen haza hétvégére a családjához, hogy én is vele lehessek, amikor teljes nyugalmunk van. Önző vagyok, tudom, de nem tehetek róla. Túlságosan is beleszerettem Louis-ba, és biztos vagyok benne, hogy ez lesz a vesztem.
- Harry, koncentrálj! – szólt rám a koreográfusunk, így megpróbáltam ismét arra figyelni, hogy melyik számunk alatt mit fogunk csinálni. Bár Louis-t nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Látszott rajta, hogy nincs teljesen jól. És nem akartam, de azt éreztem, hogy megnyugodtam. Megnyugodtam, mert akkor ezek szerint őt is annyira megérintette ez a veszekedés, mint engem.

- Jól van, srácok, holnap 1 órától folytatjuk! – figyeltem fel az utasításra, miszerint a mai napra véget ért a próba. Ekkor éreztem, hogy nem szabad hagynom, hogy Louis elmenjen, amikor ilyen negatív köztünk a hangulat, ezért gyorsan utána siettem a mosdóba.
- Beszélnünk kell – jelentettem ki egyből, és becsuktam magam mögött az ajtót. Louis rám emelte kíváncsi tekintetét, én pedig folytattam: – Sajnálom. Sajnálok mindent, ami reggel óta történt. Nem akartam, hogy ez legyen, csak… egyszerűen csak féltékeny voltam – törtek fel belőlem a szavak, meg sem próbáltam visszafogni őket. Éreztem, hogy ha valamit nem mondok ki, baj lesz.
- Féltékeny? De hiszen számtalanszor elmondtam már, hogy téged szeretlek, és nem fogom őt választani – szólt hozzám reggel óta először Louis csodálkozva. Nevet sem kellett említenie, mindketten pontosan tudtuk, hogy Eleanorról beszél. Nagyot sóhajtottam, alig mertem a szemébe nézni.
- Tudom, de… Én akartam a helyében lenni. Azt akarom, hogy velem menj haza a családodhoz hétvégére, hogy velem legyél teljes nyugalomban sikítások nélkül, azt akarom, hogy mindent velem csinálj, érted? – magyaráztam meg neki a mai napon korábban megfogant gondolataimat.
- Jaj, Hazz! – indult meg felém, karjait széttárta, én pedig örömmel bújtam hozzá, és mélyen beszippantottam illatát. – Mit tegyek, hogy felfogd, csak te kellesz nekem? – tette fel a minden bizonnyal költői kérdését, ám én tudtam rá adni egy választ: szakítson a barátnőjével, és ténylegesen legyen velem együtt. Mégsem szóltam semmit, mert tudtam, hogy képtelen lenne még ezt megtenni, illetve akkor a banda életét is felforgatnánk, és nem akartam a többieket is tönkretenni. Itt nem gondolhatok csak magamra.
- Akkor minden rendben van újra? – kérdeztem inkább erre rá reménykedve.
- Igen, minden – bólintott rá Lou, majd lágyan megcsókolt, és összefűzte ujjait az enyémekkel. – Milyen nagy a tiéd – állapította meg hirtelen, elmosolyodva, mire én is lenéztem kezeinkre.
- A tiéd meg milyen kicsi – kuncogtam fel már sokkal jobb kedvűen. Hála az égnek, túl vagyunk a nehéz részen, most már nem akarok elrontani semmit.
- Hé! – szólalt fel nevetve, aztán magamhoz húztam, és én csókoltam meg őt.
- Jobb lesz, ha megyünk – sóhajtottam, miközben homlokomat az övének döntöttem, pár másodperccel később pedig elhagytuk a mosdót és a stúdiót is.

Louis
Egy villámgyors megbeszélés után úgy döntöttünk a srácokkal, hogy ma a közös házban alszunk. Mivel Harryvel a reggeli vitánk miatt külön kocsival mentünk a próbára, most is így indultunk el haza. Ám az én utam a közös lakás előtt máshová vezetett, ugyanis kitaláltam egy nagyon jó ötletet, hogy mit fogunk csinálni elalvásig. Vagy legalábbis egy jó ideig.
Miután a boltban megvettem minden szükséges kelléket, egy kisebb rajongói csoport feltartóztatott, de fényképek és aláírások után szerencsére el is mentek. Nem azért, imádom a lányainkat, de most tényleg szeretnék minél előbb otthon lenni, mert alig várom már, hogy bejelenthessem a tervemet.
- Mi tartott ennyi ideig? – ütötte meg a fülemet Harry hangja az előszobában, épphogy becsuktam magam után az ajtót.
- Mindjárt meglátod – kacsintottam rá, majd hozzáléptem egy csókra. Szerelmem homlokráncolva nézett rám, miután eltávolodtam tőle, ám én a cipőm levétele után egyből beviharzottam a nappaliba, ahol Zayn, Liam és Niall nyugalomban tévéztek. Eddig.
- Louis, ha nem vennéd észre, útban vagy – helyezkedett Niall, hogy láthassa a tévét, ami elé beálltam én, hogy rám figyeljenek.
- Csodás ötletem támadt! – jelentettem be, miután Harry is csatlakozott hozzánk.
- Ó, jaj! – fogta a fejét már előre Liam, aztán szépen mindenki, kivéve engem. De ez nem gátolt meg abban, hogy egy szemforgatás után folytassam:
- Szóval. Vízipisztolyozni fogunk! – mondtam végre ki vigyorogva, miközben felemeltem a kezemben tartott szatyrot, és kiemeltem belőle a „fegyvereket”.
- Ez komoly? – reagált elsőnek Zayn röhögve, majd lassan felálltak megnézni a szükséges eszközöket közelebbről is. – Végül is jó móka lesz – egyezett aztán bele, Zaynnel együtt pedig a többiek is, így nekikezdtünk a játéknak.

Lassan és óvatosan néztem ki egy pillanatra a konyhasziget mögül, hogy megállapíthassam, mennyire szabad a pálya. Már órák óta játszunk, képtelenség abbahagyni, főleg ezekkel a srácokkal. Mivel mindenki mindenki ellen van, így azt hiszem, nem számíthatok Harry segítségére.
Ekkor hirtelen meghallottam valami zajt. Zayn közelebb merészkedett Harryhez, aki a földszinti fürdőszobában talált menedéket. Nyilván Zayn be akar oda jutni, ám szerelmemet nem kell féltenem. Legalábbis remélem, mert egyáltalán nem úgy néz ki, hogy észrevette volna másik bandatársunkat. Tennem kell valamit. És tudom, megszegem a szabályt, miszerint mindenki mindenki ellen van, de nem hagyhatom, hogy Harry kiessen. Nem! Ez csak játék, nem szólok bele. De így lelőhetném Zaynt. Ah, nehéz kérdés.
- Zayn, megvagy! – tájékoztattam, miután villámgyorsan elhagytam a konyhát, és elértem a tőle nem messze lévő fürdőszobát, ahová már majdnem belépett.
- Ez nem ér! – szólalt fel fejcsóválva, közben Niall és Liam is csatlakozott hozzánk a nappaliból, illetve a dolgozószobánkból. – Biztos, hogy szövetkeztetek Harryvel!
- Természetesen nem – feleltem halványan elmosolyodva, ahogy a göndörre néztem. – Bár az igaz, hogy nekem nem kevés protekcióm van nála – húzódott a mosoly helyett egy terebélyes vigyor az ajkaimra.
- Oké, csak kíméljetek meg minket a részletektől – szólt közbe Liam röhögve.
- Pedig már pont mesélni akartam, milyen volt múlthéten az ágyban, amikor… – és itt tette Niall Harry szájára a tenyerét, nehogy meghalljuk a folytatást.
- Azt hiszem, erről jobb, ha csak mi tudunk – mondtam nevetve, ahogy Harryre kacsintottam, majd nagy- és mutatóujjamat kereszteztem a hátam mögött.