18. rész

Helló! :)

Így az október 23-ai szünet előtt itt is az új rész, melyben - mint említettem múlthéten - elindulnak a nehézségek, de természetesen nem maradnak el a Larry-pillanatok.

A videókhoz csak egy újat tettem fel, az And I Still Love Him címűt. Bár többet is megnéztem, de csak ez tetszett annyira, hogy ki is tegyem, remélem, nektek is tetszeni fog. A one shot folytatását pedig majd pénteken olvashatjátok :)

Köszönöm szépen a visszajelzéseket, ezeket most se felejtsétek el <3

Kellemes olvasást és pihenést holnapra! :)xx

18. rész

Louis
- Sajnálom – mondtam halkan rögtön, ahogy becsuktam Harry szobájának ajtaját. Lefekvéshez készülődtünk a srácokkal, mert a mai volt az utolsó napunk a karácsonyi szünetünkből, így nem ártana éjfél előtt elaludnunk.
- Mit? – tudakolta barátom olyan hangon, mintha vissza akarná fojtani a haragját, és még egy kis érdektelenséget is vegyített bele. Pedig pontosan tudja, mire utaltam az előbb. Mérges rám.
- Hogy azt mondtam, nem szakíthatok Eleanorral – világosítottam fel, ha eddig nem jött volna rá. – Ha lehetne, megtenném, ezt te is tudod.
- Igen, csak… – fordult végre szembe velem, majd nagy levegőt véve folytatta: – Rossz lesz látni, hogy ő mindent megtehet veled nyilvánosan, amit én nem – sütötte le szemét zavartan. Ekkor esett le, hogy nem is igazán haragszik rám, sokkal inkább az zavarja, hogy titokban kell maradnunk.
- Most már veled leszek mindig, ne gondolj másra, csak erre – suttogtam, majd magamhoz húztam egy ölelésre. Teljesen átérezem a helyzetét, velem is ugyanez volt, amikor Taylorral járt, és a szívem szakad meg, hogy így kell őt látnom.
Harry nem válaszolt, fejét a vállamra hajtotta, nagyokat lélegzett. Ekkor hirtelen beugrott egy ötlet, hogy mivel terelhetném el erről a szomorú témáról a figyelmét, így elkezdtem apró puszikkal behinteni a nyakát. Légzése hallhatóan megváltozott, kapkodott az éltető oxigénért.
- Folytassam vagy szeretnél nyugodtan aludni? – kérdeztem végül rá, mert nem szerettem volna, ha rányomulok, miközben ő inkább pihenne.
- Nagyon csábító az ajánlatod, és máskor biztosan az elsőt választanám, de most mégis legyen a második – felelt aztán Harry lemondóan, amiért egyáltalán nem orroltam meg rá. Hogyan is tehetném, ha ő az én boldogságom?
- Rendben, akkor irány az ágy! – adtam ki a feladatot, mint valami parancsot, amin göndör barátom felnevetett, majd szót fogadott, és eldőlt az alvóalkalmatosságon. Az nem is zavarta, hogy még fel volt öltözve. – Azért a ruhát leveheted – tettem hozzá, ha ezt hiányolta volna.
- Vedd le te – kacsintott rám fekve, én pedig egy nagy vigyorral az arcomon tettem eleget kérésének. Viszonozta is, így egymást alsónadrágra levetkőztetve aludtunk el egy ölelés közepette.

Harry
- Ébresztő! Reggeli műsorba kell mennünk! – vágta ki Liam az ajtót reggel váratlanul, majd rögtön el is tűnt onnan.
- Mi van? – dünnyögte Louis álmosan a vállamba. Egy kicsit még mindig hihetetlen, hogy ez a gyönyörűség az enyém. – Hány óra?
- 6 lesz nemsokára – nyögtem ki, ahogy a telefonom képernyőjéről leolvastam. Megjegyzem, nem ment könnyen, mert majdnem kiégette a szemem a fény.
- Ezek elmebetegek, hogy ilyen embertelen időpontban képesek behívni minket – jelentette ki barátom teljes komolysággal, mialatt kínlódva felült az ágyban.
- Ugye tudod, hogy ott vissza kell fognunk magunkat? – hagytam figyelmen kívül előző megszólalását, ami persze megmosolyogtatott, de amint eszembe jutott eme fontos dolog, nem tudtam megállni, hogy ne tegyem szóvá.
- Sajnos igen – felelt már sokkal éberebben Lou néhány perces csendet követően. Arcáról és hangáról is ordított, hogy mennyire nem szeretné ezt. Ám muszáj lesz titokban maradnunk, ha nem akarjuk, hogy mindennek vége legyen.
- Menni fog – biztattam most én, míg tegnap este ő engem. Kissé elkapott a melankólia, mikor belegondoltam ebbe az egészbe, hogy milyen lesz együtt lenni, de mégsem. Szívfájdító.
Végül megveregettem a vállát, és nagy levegőt véve vettem birtokba az emeleti fürdőszobát, hogy rendbe szedjem magam.
Nem lesz könnyű mostantól kezdve semmi, ezzel maximálisan tisztában vagyok. Vége a karácsonyi néhány hetes pihenőnknek, melyek alatt a legrosszabb és legjobb napjaimat éltem át, és mindkettőt Louis-nak köszönhetem. Ez idő alatt összevesztünk és kibékültünk számtalanszor, s végre már egy pár vagyunk, de ez nem derülhet ki. Úgy leszünk együtt, hogy közben senki sem tudhat rólunk. Menni fog ez nekünk? Valóban képesek leszünk rá?
- Harry, figyelsz te rám egyáltalán? – szakított ki gondolataimból Paul hangja. Annyira belemerültem a Louis-val való kapcsolatomba, hogy észre sem vettem, hol vagyunk. A reggeli műsor kulisszái mögött, élő adás előtt.
- Persze, hogyne – ráztam meg a fejem, hogy elhessegessem fejemből az aggasztó gondolatokat. Most dolgoznom kell.
- Azt látom – mondta dorgálva, majd elismételte még egyszer, hogy mi lesz a műsorban, nem sokkal később pedig a műsorvezető is csatlakozott hozzánk.

Louis
- És akkor a végén jöjjön az a kérdés, aminek válaszára nagyon sok rajongó kíváncsi – kezdte meg utolsó mondatát a műsorvezető, és éreztem, hogy a magánéletünkre fog irányulni. – Ki hogy áll a lányokkal?
Ó, de tudtam! Fantasztikus, hazudnom kell. Ám nem mutathattam ki, mennyire nem örültem ennek a kérdésnek, hiszen nekem barátnőm van. Legalábbis publikusan, egyébként meg barátom. Óvatosan Harryre sandítottam, aki a kanapé másik felén ült, messze tőlem. Halvány mosolyt villantott, de szemeiben láttam, hogy korántsem boldog. Mintha én az lennék…
- Harrynek és nekem nincs barátnőnk – ütötte meg fülemet hirtelen Niall hangja, másodpercekkel később pedig el is jutott az agyamig, hogy mit mondott. Segített rajtunk, és még csak nem is hazudott. Mert Harrynek tényleg nincs barátnője. Neki barátja van. Lehajtottam a fejemet, hogy elrejtsem mosolyomat.
- Nekem továbbra is ott van Perrie – folytatta Zayn a válaszadást.
- Nekem Eleanor – szólaltam meg én is, és meglepődtem, mennyire egyszerűen hagyták el számat a szavak. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
- Mi pedig újra együtt vagyunk Danielle-lel – fejezte be Liam, akinek még jóval karácsony előtt sikerült elrendeznie a dolgaikat Danivel.
- Akkor a rajongókat nem igazán érte nagy meglepetés, hogy ismét Niall és Harry szíve szabad – vette át a szót a műsorvezető, de a továbbiakban már nem tudtam figyelni rá. Az ragadott meg, hogy azt mondta, Harry szíve szabad. Hát nem, nem az! Legszívesebben ordítottam volna, hogy ő az enyém és én az övé, de nem tehettem. Nem, mert nem akartam mindent lerombolni egy pillanat alatt, amit 2010 óta felépítettünk. Nem szabad csak az én boldogságomat nézni, figyelembe kell vennem a többieket is. Titokban kell maradnunk.
- Ugye tudod, hogy nem szabad a szívem? – kérdezte Harry az autójában ülve, a műsor után. Szinte suttogott, de így is hallottam belőle a fájdalmas élt.
- Ugye tudod, hogy az enyém is foglalt általad? – tettem fel egy hasonló kérdést, mint az övé. Harry gyönyörű smaragd szemeit rám emelte, melyekben végre megláthattam a csillogást, ami bizakodásra adott okot. Áthajolt hozzám a sebváltón, orrunkat összeértette, majd ajkai máris az enyémeken voltak, és kibontakoztak egy csókban. Hála a sötétített ablakoknak, senki nem láthatott be az autóba, hogy mit csináltunk, így itt bátran önmagunk lehettünk.
- Ez nehezebb lesz, mint gondoltuk – súgta Harry, miután elváltunk egymástól. Egy nagy sóhaj szakadt ki belőlem, mert ugyanezen a véleményen voltam.
- Fogalmam sincs, mibe vágtunk bele, és milyen nehéz lesz, de azt tudom, hogy nem akarom abbahagyni. Ha ez az egyetlen módja annak, hogy veled legyek, vállalom, mert soha nem voltam még ilyen boldog, mint az elmúlt néhány napban – hagyták el a szavak a számat, melyeket a legkomolyabban mondtam. Bármit megtennék, hogy Harry mellettem legyen, mert így vagyunk boldogok.
- Csak annyit tudok mondani, hogy nem lesz könnyű, sőt… de amíg veled vagyok, nem lesz gond – suttogta, mintha teljesen összeszedetlen lenne, ám ez nem érdekelt, hiszen ő volt a mindenem, akit azonnal karjaimba zártam.