6. rész

Helló! :)

Úgy látszik, valahogy mindig keddre esik a friss rész hozása :D Köszönöm szépen az új követőket, komikat, pipákat, nagyon sokat jelentenek nekem, szóval várom a véleményeket ez után a rész után is <3 Jövőhéten pedig jön majd a következő.

Azt hiszem, ennyit akartam, jó olvasást! :)xx

6. rész

Louis

Reggel iszonyatosan kialvatlanul keltem. Ez nagyban annak köszönhető, hogy Niall ébresztett fel, miszerint fél tíz van, egy óra múlva pedig megyünk a stúdióba. Az szintén nem segített, hogy az este folyamán alig volt olyan perc, amikor tudtam volna aludni. Igen, megint gondolkoztam, mi mást is tehettem volna, ha az elmúlt pár napot nézzük? Nem értem, miért variálok mindent túl, amikor én nem ilyen vagyok…

- Oké, Niall, mindjárt megyek – dünnyögtem végtelenül álmosan a párnámba. Fantasztikus, hogy se múlt este, se az előtt nem tudtam kialudni magam. Bár akkor más miatt. Illetve más valaki miatt… aj, ezt inkább hagyjuk.

- Siess! Tudod, hogy Paul lenyakaz minket, ha késünk – emlékeztetett a szöszi, majd el is tűnt az ajtómból nyitva hagyva azt, így bejött a fény, amit most a legkevésbé sem szerettem volna. Beletörődve, hogy muszáj felkelnem, lebattyogtam a srácokhoz a konyhába, akik közül csak Zayn nem volt még jelen.

- Jó reggelt, Louis! Nem vagy valami kipihent – fogadott Liam, épphogy leléptem az emeleti lépcsőről. Igen, gondolom, hogy festhetek.

- Nem is érzem úgy magam – ültem le a Harryvel szemben lévő székre az asztalhoz, majd egy jelentőségteljes pillantással illettem a göndört, aki ezt észre is vette. Lesütött szemekkel nézett vissza a tányérján lévő ételre.

- Rosszul aludtál? – érdeklődött Niall két falat valami között. Az ő esetében sosem lehet biztosra tudni, mit eszik, csak azt, hogy ehető. Általában.

- Inkább semmit sem aludtam – javítottam ki, majd rögtön fel is pattantam az asztaltól, direkt nem néztem Harryre, és kávé után kezdtem kutakodni. Nem sűrűn szoktam ezt inni, de ma szükségem lesz rá, érzem. Ahogy visszarogytam a koffeinnel teli csészémmel a helyemre, megérkezett Zayn is.

- Reggelt – motyogta félig csukott szemekkel, és leült mellém, mielőtt még nekimehetett volna bárminek.

- Ahogy látom, te sem vagy valami éber – jegyezte meg Liam végignézve rajta. – Neked sem ment az alvás?

- De, csak éppen kevés volt – sóhajtotta Zayn két ásítás között. Hát igen, a One Directionnél sem indul mindig frissen a nap.

Harry

Az egész reggeli alatt csendben hallgattam a többieket, már amikor beszélgettek. Ötünk közül szerintem csak Niall és Liam pihente ki magát. Zayn, ugye, sosem tud eleget aludni, legalábbis az nagyon ritka. Louis nekem köszönhetően nem pihent az éjszaka folyamán – ezt a tudomásomra is adta rendesen –, én pedig Lou miatt nem voltam képben, egyáltalán nem meglepő módon. Mindketten rajtunk gondolkoztunk megint, és nem hinném, hogy jutottunk valamire. Jó, szerintem én itt fogom abbahagyni az agyalást. Napok óta mást sem csinálok, de semmit nem haladok, így felesleges. Hagyatkozom a megérzéseimre és az érzéseimre. Én meguntam olyat csinálni, ami nem hoz eredményt.

- Minden rendben, Harry? Amíg reggeliztünk egy szót sem szóltál – érdeklődött Liam, ahogy vártuk a többieket már indulásra készen.

- Persze, csak nem igazán éreztem jól magam. De azóta minden okés – nyugtattam meg őt, és nem is hazudtam. Tényleg nem voltam jól, csak éppen nem testileg, hanem lelkileg. És már elrendeztem magamban a dolgokat, remélem, nem is fogom elszúrni.

Miután Liam bólintva tudomásul vette, hogy velem nincs semmi gond, megérkeztek a többiek, majd mindenki, amelyik járgánnyal jött, abba is szállt be, hogy a stúdióba tudjunk menni.

- Van valami baj közted és Louis között? – kérdezte hirtelen Niall. Én vele mentem a közös házunkba, Liam Zaynnel, Lou pedig egyedül.

- Ezt hogy érted? – néztem egy pillanatra a szőkeségre vezetés közben. Nem volt teljesen tiszta előttem, hogy mire gondolt.

- Hát, tökre olyan, mintha összevesztetek volna – bökte ki kicsit tartva a reakciómtól. Sóhajtva koncentráltam tovább az útra, bár nem volt ezek után könnyű. Ha Niall észrevette, akkor a többiek is?

- Miből gondolod? – faggattam őt továbbra is, és direkt nem válaszoltam még meg kérdését. Nem szeretnék olyat elárulni, amit nem kéne. Még akkor sem, ha Niall is a legjobb barátaim közé tartozik.

- Ami például ma reggel volt. És néha teljesen máshogy viselkedtek, mint régen – osztotta meg velem megfigyeléseit, amelyekre csillagos ötöst adnék. Teljesen fején találta a szöget. A probléma viszont az, hogy még én sem értem ezt.

- Tudod, Niall, elég bonyolult ez a helyzet, és így nem szeretnék erről többet elárulni, amíg rá nem jövök a megoldásra – tértem ki a kérdés elől egy rövidebb ideig tartó csend után. Azt pedig tényleg úgy gondoltam, ahogyan mondtam bandatársamnak. Kivéve, ha teljesen elveszek a keresésben. Akkor biztosan valamelyikőjük segítségét fogom kérni.

Louis

Gondolataimban elmerülve zártam be az autómat, majd léptem oda Liamhez és Zaynhez a stúdiónk épülete előtt. Harry az egész reggeli alatt meg sem szólalt. Azt még megértem, hogy hozzám nem, mert gyanítom, ő sem sokat aludt éjszaka, de a többiekhez sem, amit furcsálltam. Ezzel a sok agyalással sikerült teljesen összekevernem magam. Egy kicsit szüneteltetnem kéne, és majd ha lesz egy kis időm, kibogozom összegabalyodott gondolataimat.

- Na, itt vannak Niallék is – tájékoztatott minket Zayn, és percekkel később le is parkolt bandánk két legfiatalabb tagja. Amint mellénk értek, megindultunk befelé, majd nem sokkal később már bele is kezdtünk a harmadik albumunkon lévő dalok néhány szövegének megírásába.

Az agyamat teljes mértékben túlerőltetve néztem fel a papíromból, melyre irkáltam a piszkozatot. Néha nagyon nehezen pattannak ki a fejemből a gondolatok, máskor viszont szinte egy egész szám összeáll bennem, és csak arra vár, hogy leírjam. Ez most sajnos nem így volt, az első variáció volt rám igaz. Pihenésképpen félretoltam a papírt, hogy a szemeim ne csak a fekete-fehéret lássák, hanem mást is. Például a velem szemben lévő göndör fürtök barnaságát, a szépen ívelt ajkak sajátos, rózsaszínes árnyalatát, a smaragd szemek csillogását, amikor néha összekapcsolódott a tekintetünk és az arcon meg-megjelenő kicsi gödröcskéket. Egyszóval Harry Styles látványát.

- Ez szerinted jó lesz így, Louis? – zökkentett ki bambulásomból Liam, ahogy meglökte a karomat, hogy megmutassa, mit alkottak Niallel.

- Igen, nekem tetszik – futottam át a sorokat, majd visszaadtam neki, magamat pedig kényszerítettem, hogy ne gyönyörködjek az előttem dolgozó barátomban. Nekem is folytatnom kéne a munkámat, így kénytelen-kelletlen a papíromat ismét a kezembe vettem, hogy abban merüljek el, és ne Harryben. Mert nem szabad. Nekem barátnőm van, akit szeretek.

- Rendben, srácok, mára elég lesz a rímekből, nyomás a fotózásra! – nyitott be kb. fél órával később Paul, hogy szóljon a következő programunkról. Mindannyian fáradtan nyújtózkodtunk ki magunkat, a sok üléstől és gondolkodástól teljesen elgémberedtünk, mind agyilag, mind testileg. A lehető legkevesebb kedvem volt fotózásra menni, de ott legalább csak önmagunkat kell adni vagy pár utasítást betartani.

- Ha egyszer hazaérünk, ki se kelek az ágyamból – szögezte le Zayn egyből, ahogy átültünk a kisbuszba, hogy ne kelljen külön mennünk. Mondjuk akkor először is küldhették volna ezt, de mindegy.

- Én meg a konyhába költözök. Órák óta nem ettem! – szólalt fel Niall is, aki már elvesztette az önkontrollját. Meg tudom érteni.

- Nyugi, fiúk, mindenki szeretne otthon lenni. Még ez a fotózás, és pihenünk – nyugtatott meg minket Liam, így csendben álltunk meg az épületnél.