31. rész

Sziasztok! :)

Ugye milyen gyorsan elrepült ez az egy hét? :D Jó, lehet, hogy csak nekem, mivel szerintem ti alig bírtátok kivárni ezt a részt, ami, igen, +18-as. Szóval, aki nem szereti az ilyet, az ne olvassa el.

Közben kaptam egy újabb díjat, illetve hétvégén vettem észre, hogy régebben is még egyet, amit nem raktam még ki. Egyébként volt egy olyan érzésem, mintha lenne még valahol egy díj, csak nem tudtam, hol. Mindegy, a héten mindkettőt kirakom valamikor.

A rengeteg kattintásért (ez alatt a hét alatt a legkevesebb is napi kb. 80 kattintás volt), pipákért és kommentekért nem győzök hálálkodni, nagyon, nagyon köszönöm! ♥ És kifejezetten örültem, hogy többen is írtatok, tartsátok meg ezt a jó szokást, hiszen nekem legalább olyan jó a véleményeiteket olvasni, mint nektek az új részt :)

Ó, még lenne egy kérdésem. Ugye még a téli szünet környékén többször is érdeklődtem, hogy nem tudok-e arról valamit, hogy lenne-e fordítása az Afternek Larry verzióban. Keresgéltem, nem találtam, szóval én elkezdtem fordítani, és tervezek neki hamarosan csinálni blogot, úgyhogy ha netalán mégis lenne, akkor szóljatok, mert feleslegesen nem dolgozom vele (azért remélem, hogy tényleg nincs, imádom fordítani :D).

Nos, szerintem mindent elmondtam, kellemes olvasást! :)xx

31. rész

Harry
Kifelé menet a mosdóból gyorsan megbeszéltük, hogy ki mit mond, miért lépünk le a buliból. Louis arra hivatkozott, hogy nem igazán érzi jól magát, és engem is hazakísér, mivel eléggé leittam magam, ez pedig, ugye, az én magyarázatom is volt. Szerencsére Eleanor nem akadékoskodott, viszonylag hamar el tudott köszönni tőle Louis, így már együtt hagytuk el a bulit.
- A holnap délutánt Ellel töltöm, meg kellett ígérnem neki, mert aggódott értem – tájékoztatott Lou, miután kiszálltunk a taxiból. Hangjából nem csengett ki a szokásos jókedve, ezen pedig egyáltalán nem csodálkoztam.
- Semmi gond, megértem – bólintottam rá, és valóban így is gondoltam. Amint becsuktam mögöttünk a kettőnk közös házának ajtaját, rátapadtam ajkaira. – Kezdem megszokni, hogy osztozkodnom kell rajtad.
- Sajnálom…
- Hé! – szakítottam félbe bocsánatkérését, ujjaimat gyorsan szájára helyeztem. – Nem ezért jöttünk el, rémlik? Folytassuk ott, ahol a mosdóban abbahagytuk – emlékeztettem eredeti célunkra, és kiéhezve kaptam ajkai után, szorosan magamhoz húztam testét. Bár az alkohol hatásának nagy része már nem volt bennem, ugyanúgy ki voltam készülve, és mindennél jobban meg akartam kapni Louis-t, így csókolózás közben lassan elkezdtem őt elhúzni az ajtó elől fel a szobámba. Ott sokkal kényelmesebben folytathatjuk. Ám nem volt olyan könnyű smárolva lépcsőzni, úgyhogy felkaptam Louis-t a karjaim közé, és menyasszony stílusban vittem őt fel.
- Szóval most te leszel felül – mondta Lou, ahogy lefektettem az ágyamra, és azonnal fölé másztam, hogy kiszívhassam a nyakát.
- Ha nem bánod. Kíváncsi vagyok – emeltem el tőle a számat, mire egy mosoly húzódott az övére, de nem sokáig, ugyanis birtokba vettem őket. Csókolózás közben kezdtem felhúzni pólója alját, szörnyen idegesített, hogy még mindig ruhában vagyunk, minél előbb meg akartam szabadulni tőlük. Szerencsére vette a lapot, így ráültem a combjára, hogy levehesse a felsőjét, és én is megszabadultam a sajátomtól. Természetesen nem tudtam figyelmen kívül hagyni, mennyire nem fér el a nadrágjában. És nem volt ezzel egyedül.
- Gyorsan a maradék ruhát is – hadarta vággyal teli hanggal Lou, éreztem mindenéből, hogy kezd kikészülni, ha nem kaphat meg.
- Máris – mondtam vigyorogva, aztán elkezdtem kigombolni, majd lecipzárazni a farmerjét. Sietve arrébb mentem, hogy lehúzzam róla. Rögtön utána akartam leszedni magamról a sajátomat, de annyira siettem, hogy alig bírtam a gombokkal, így segített Lou. Amint megvoltunk ezzel is, visszamásztam rá, újra csókba vontam, kezem pedig elkalandozott a bokszerére, ami egy nyögést váltott ki szerelmemből.
- Szólj, ha valami nem jó, oké? – emelkedtem el Louis-tól egy pillanatra, aztán mivel gyorsan és magabiztosan bólintott, elkezdtem lehúzni róla a bokszerét, amit persze az enyém is követett.
Apró kis csókokat hagytam szájától le egyenesen a V-vonaláig, közben pedig nem győztem nyugtatgatni magam, hogy semmit nem fogok elrontani. Hazudnék, ha azt mondanám, sosem képzeltem el magunkat ilyen helyzetben, de élőben ez teljesen más, mint az agyamban volt. Erősen koncentrálva vettem ujjaim közé Louis farkát, amitől majdnem elájultam, hogy ez bennem volt. Mert oké, nem most látom először a 3 év alatt, de ilyen körülmények között azért sokkal kevesebbszer találkoztam vele, mint egyébként. Néhányszor végigsimítottam rajta, hogy Lou érezze a törődést, aztán széjjelebb húztam a lábait, majd magamhoz is közelebb irányítottam.
- Készen állsz? – kérdeztem szinte már suttogva, mert mégiscsak ideges voltam.
- Már alig várlak – nyöszörgött alattam szerelmem, majd ezután nagy levegőt véve belévezettem magam. Nekem elképesztően jó érzés volt, képes lettem volna örökké Louis-ban maradni, de tudtam, neki milyen lehet, így egyelőre nem csináltam semmit, csak élveztem, hogy benne lehetek.

Louis
Nem tudom elmondani, mennyire izgultam e miatt az egész miatt. Gondolom, nem meglepetés, ha azt mondom, még sosem csináltam ezt. És irtóra más volt alul lenni, na meg persze nem mellékesen elég fájdalmas is. Nem tudom, Harry hogy bírta ki az elején, de én majdnem kiszaladtam alóla. Mondjuk, ez kissé érdekes lett volna.
- Minden oké? – hallottam meg Harry hangját, ahogy egyenesen a szemembe nézett. Azt hiszem, ő nagyon élvezte a helyét bennem.
- Csak mozogj. Akkor jobb lesz – nyögtem ki, mert alig bírtam beszélni még a fájdalomtól, de már a gyönyörtől. Az első pár lökés nem kifejezetten volt kellemes, aztán kezdett egyre és egyre jobb lenni. Többet akartam. – Gyorsíts!
És nem kellett sokat várnom, hogy Harry teljesítse kérésemet. Miközben próbáltam nem belehalni az élvezetbe, ő nem kímélt. De nem is akartam, hogy kíméljen. Magamhoz húztam Harry fejét, bekebeleztem ajkait, lábaimat pedig a dereka köré fontam, hogy még jobb legyen. Szükségem volt rá a lehető legmélyebben bennem.
- Na, milyen kis mohó lettél – vigyorgott Harry, mikor elhajolt a számtól, és rátapadt a fülemre. Én közben megmarkoltam a hátsóját, amitől nyögött egyet.
- Te tettél mohóvá – súgtam, ahogy próbáltam úgy fordítani a fejemet, hogy én is kiszívhassam az ő nyakát. Persze majdnem belehaltam a gyönyörbe, miközben folyamatosan tartotta a tempót.
- Örülök. Legalább rendszeresíthetjük ezt az esti programot – nyugtázta elégedetten, de rögtön be is fogta, mert felemeltem a csípőmet. – Meg akarsz ölni – hadarta, majd akkorát lökött rajtam, hogy azt hittem, áttörjük a falat, és kikötünk a másik szobában.
- Mert szerinted én nem azon vagyok már az elejétől kezdve, hogy ne dögöljek bele az élvezetbe? – magyaráztam, kezeim Harry testének minden pontján jártak, míg ő teljesen összetúrta a hajamat. Aztán egyikünk sem bírt már mondani semmit, mert Harry megcsókolt, egy hatalmas lökéssel eljutott a csúcsra, és mivel megéreztem magamban őt, így én is darabokra hullottam. Kimerülten rogyott rám, még mindig bennem volt, és akartam is, hogy ott maradjon még egy ideig.
- Édes… istenem! Szerintem meghaltam – sóhajtotta Harry teljesen kimerülten.
- Nem találok szavakat. Ez hihetetlen volt – motyogtam én, miközben szerelmem haját birizgáltam. Szinte már vizes volt. Ennyire leizzadtunk volna? – És igen. Rendszeresíthetjük most már ezt a programot. Egyikünk sem szűz már – nevettem fel, és egy csókot nyomtam Harry arcára. Persze nem egy lánnyal feküdtünk már le, de fiúval egymásnak voltunk az elsők.
- Tényleg! – esett le Harrynek is, majd kiszakadt belőlem, és legördült mellém az ágyra. Enyhén felszisszentem. – Akkor már nem kell óvatoskodnunk.
- Mintha te most óvatoskodtál volna – jegyeztem meg cukkolva szerelmemet, aki erre megtámaszkodott a könyökén, és lenézett rám.
- Nézd el, lehet, még volt bennem alkohol. De nem volt ez olyan durva szerintem – túrt bele a hajamba. – Ennyire leizzadtunk?
- Úgy látszik. Akkor legközelebb megmutatom, milyen vagyok, ha nem kedveskedek – jelentettem ki, amit fenyegetésnek szántam, de persze nem olyan értelemben. Erre Harry képén egy hatalmas perverz vigyor jelent meg.
- Már alig várom – hajolt le az arcomhoz, hangja mélyen csengett a csendes szobában, és olyan szexi volt, hogy képes lettem volna belehalni. Magamhoz húztam Harryt a hajánál fogva, rácuppantam ajkaira, mire ismét felém mászott. – Legszívesebben elölről kezdeném ezt az estét onnantól, hogy hazaértünk, de aludjunk. Van mit kipihennünk – mondta Harry, mire bólintottam, még egy kis csókot nyomtam a szájára, majd hozzábújva aludtam el.

30. rész

Sziasztok! :)

Egy újabb hét eltelt, így itt is a következő rész. Azt hiszem, olyan vége lett, hogy azonnal szeretnétek majd olvasni a 31. részt, de ez még egy hetet várat magára... :D Ahogyan a You found me epilógusának frissítése is, mivel csak ezt az egy bejegyzést továbbra sem engedi a blogger, de ez már nem újdonság.

Köszönöm szépen a visszajelzéseket, ezeket várom továbbra is, írjatok nyugodtan, senkit nem eszek meg :D ♥

És azt hiszem, most is csak ilyen rövid lennék (ez elég fura tőlem :D), úgyhogy kellemes olvasást! :)xx

30. rész

Harry
Miután a szülinapom utáni hétvégét anyával és a nővéremmel, majd Louis családjánál töltöttük, vissza kellett rázódnunk a hétköznapokba. Szerencsére ez nem volt olyan nehéz, főleg, hogy anyáék is és Johanna-ék is elfogadtak minket Louis-val. Először egyáltalán nem értették, és kissé kiakadtak, amire számítottunk is, aztán elmagyaráztuk ezt a valamit köztünk, végül mindenkinek sikerült feldolgoznia. Bár azt még mi sem tudjuk, miért szeretjük egymást, más fiúkat meg nem, szóval érdekes volt a magyarázás. Lou húgainak persze nem mondtuk el, azzal még várunk, nekik nehezebb lenne ezt elfogadniuk.
Most pedig éppen egy buliba készülünk, hiszen már csak napok választanak el minket a második turnénk kezdetétől, és egy utolsót akarunk még előtte itthon szórakozni a barátainkkal.
- Nem, Hazz, azt nem úgy kell – jelent meg mögöttem Louis, miközben én a szobámban, a tükröm előtt próbáltam belőni a hajamat. – Így – azzal egy lendülettel összetúrta, és átfésülte pontosan a másik oldalra, mint kellett volna.
- Köszi, Lou, ez nagy segítség volt – villantottam rá egy műmosolyt iróniám közepette, mire tőle egy iszonyat cuki vigyort kaptam. Hiába ezek a csínyei, mindig megolvasztja a szívemet, bármit is tesz, így persze nem tudtam rá haragudni, és inkább nekifogtam még egyszer megcsinálni a hajam.
- Amúgy mennyit tervezel inni? – kérdezte Lou, miközben leült az ágyamra, és úgy nézett ki, mint egy kisiskolás. Nagyon édesen festett.
- Hát… nem keveset – válaszoltam, aztán megfordultam, mivel késznek minősítettem magamat, és odaültem szerelmem mellé.
- Jó, de akkor majd próbáld visszafogni magad.
- Természetesen – sóhajtottam szomorkásabb hangnemben, ahogy arra gondoltam, milyen szörnyű lesz majd egész este távol tartanom magam tőle. – És te mennyire akarsz berúgni?
- Nem annyira. Eleanor is ott lesz, figyelnem kell – mondta fáradtan, de nem azért, mert hosszú lett volna ez a nap. Hozzábújtam, átöleltem derekát, és vállára hajtottam a fejemet. Ha Louis nem volt boldog, akkor én sem.
- Figyelj! – szólaltam fel, miután eszembe jutott egy ötlet, amivel talán felvidíthatom életem egyetlen értelmét. – Ha az este folyamán bármikor úgy érzed, hogy nem bírod tovább, valamilyen okkal elküldöd Eleanort, aztán szólsz nekem, elmegyünk haza, és azt fogom csinálni, amit szeretnél. Oké?
- Oké – mosolyodott el végre. – Most menjünk, nehogy elkéssünk – azzal egy csókot nyomtam még arcára, majd csatlakoztunk a többiekhez.
Louis-nak sajnos Eleanorért kellett mennie, Zaynnek Perrie-ért, így ők külön jönnek majd, míg én Niallel és Liammel utaztam a buli helyszínére, és nem sokkal indulás előtt érkezett meg Danielle is.
- Most, hogy mindenki itt van, koccintsunk! – mondta Liam már a szórakozóhelyen, majd mindenki megkereste a pezsgővel teli poharát. Miután kortyoltunk belőle, ugyanúgy kissé szétszéledt a társaság, mint előtte, mindenki kereste azokat az embereket, akikkel régen találkozott, vagy csak, akikkel lenni szeretett volna. Én, ahogy kiürítettem a poharam, felkaroltam Niallt, és elhúztam a pulthoz, hogy kérjek még piát. Nem akartam egyedül inni.
- Nekem is muszáj? – kérdezte, mikor a kezébe nyomtam az ő vodkáját.
- Igen. Nehogy már csak én legyek részeg – röhögtem fel a végére, majd koccintottunk, és lehúztam a poharam tartalmát. Néhány perc után rendeltem a következő kört, amit már Niall sem bánt annyira. Nem lehetek Louis-val úgy, ahogy akarok, szóval inni fogok, eldöntöttem.

Louis
Harryvel órák óta nem kommunikáltam úgy, ahogy szerettem volna. Szemmel végigkövettem szinte minden mozdulatát, figyeltem rá, így nehéz lett volna nem látnom, mennyi piát legurított már. Azzal is teljesen tisztában voltam, miért csinálja. Nem lehet velem. De nem csak ő van kiakadva ez miatt, én sem érzem jól magam. Hiába próbálok úgy viselkedni Eleanorral, mint régen, nem megy.
- Lou, buli után nálam alszol? Örülnék neki – kérdezte kedvesen El, mire felé fordítottam a fejemet, elnézve Harryről.
- Hát, nem hinném, hogy szeretnél engem másnaposan látni – próbáltam elhárítani ezt az ötletét, és az sem érdekelt, hogy hazudok. Nem sokat ittam, mert féltem, hogy elfelejteném, mit tehetek és mit nem.
- Annyit ittál? – húzta fel szemöldökét kíváncsian, hangja hitetlenül csengett.
- Nem, de nem sokat ettem ma, tutira a fejembe szállt.
- Mondanám, hogy akkor ne igyál már sokat, de buli van, szóval jöhet egy kör tequila? – hívott meg nevetve, amire rábólintottam már sokkal jobb kedvűen.
Szerettem Eleanorban, hogy képes volt olyanokat kitalálni, amiket sok más barátnő nem, és ugyanolyan őrült tudott lenni, mint én. Sok hülyeségben benne volt, ami az én fejemből pattant ki, nem maradt ki semmi ökörségből. Ezért is alkottunk jó párost. Egy ideig. Aztán rájöttem, hogy van olyan személy, akit jobban szeretek, mint őt. Jött Harry. Már akkor szerelmes voltam belé, amikor egy csapatba kerültünk, hiszen előtte találkoztunk a mosdóban, ám erről akkor még nem tudtam. Ez alatt a néhány hét alatt, amit Harryvel egy párként töltöttem el, rájöttem, hogy soha nem voltam még ilyen boldog egy kapcsolatban. Több barátnőm volt már, de egyikkel sem volt ilyen jó, mint Harryvel, így érthető, ha minden tökéletes. Azt leszámítva, hogy titokban kell tartanunk, mennyire jól érezzük magunkat együtt.
- Nagy gond, ha elrabolom egy kicsit Louis-t? – jelent meg hirtelen mellettünk Harry, miután Eleanorral már megittuk a piát, amit rendelt. Szinte azonnal éreztem a hatását.
- Dehogy, vidd csak nyugodtan – mosolygott El. – Én megkeresem Danielle-t – nyomott puszit az arcomra, és le is lépett tőlünk, így kettesben maradtunk.
- Szerinted arra is így reagálna, ha azt mondanám neki, hogy egy egész életre akarlak elrabolni tőle? – vigyorgott Harry, kérdésén én meg felröhögtem. Eléggé részeg, vicces lesz így vele lenni.
- Na, látod, ez egy jó kérdés! – ismertem el, miközben felkeltem a helyemről, hogy a tánctérre menjünk. – Szóval merre?
- Ahol nem látnak, mert ki vagyok rád éhezve – súgta a fülembe kajánul, illetve ordította, mivel a zenétől csak így lehetett kommunikálni.
- Mosdó? – kiáltottam vissza neki, amire azonnal bólintott, így elhúztam őt a mellékhelyiségek felé. Az ajtón belépve azonnal derekamra tapadt a keze, ami néha le-lecsúszott a fenekemre is, ami elégedett mosolyt csalt az arcomra.
- Menjünk be egy fülkébe – hadarta, és éreztem a hangján, hogy alig bírja visszafogni magát. Megértem, hosszú órák óta nem érhetett hozzám.
Amint magunkra zártuk a fülke ajtaját, ajkai máris az enyémeken voltak, nyelve a számban, kezei a hátamon, hátsómon. Én a lehető legszorosabban húztam Harry testét magamhoz, ujjaimmal pedig a hajában matattam, nem érdekelt, mennyire fogom összetúrni neki.
- Hiányoztál – súgtam imádni valóan rózsaszín ajkaira, ám mielőtt újra egymásnak eshettünk volna, hirtelen kinyitódott az ajtó, és bejött néhány ember. Gyorsan feltérdeltem a WC ülőkére, nehogy meglássák a kelleténél több lábat.
- Egy magasságban vagy velem – suttogta Harry kuncogva, miközben átöleltem.
- Elég szomorú, hogy csak így – vágtam vissza halkan durcáskodva, mire vigyorogva a nyakamba temette arcát, és mélyen belélegezte illatomat. Amíg az emberek bent voltak, Harry unatkozott, így elkezdte harapdálni a nyakamat, ezen felbuzdulva én meg az ő fülét nyalogattam.
- Ha kimennek, húzzunk haza. Meghalok, ha nem kaphatlak meg amilyen gyorsan csak lehet – mondta hadarva két harapás között, az én reakcióm meg csak a nyögés volt, egy hangot nem bírtam volna kiadni. Percekkel később egyedül maradtunk ismét a mosdóban, és azonnal kisiettünk onnan.

29. rész

Sziasztok! :)

El sem hiszem, hogy végre hozhatom az új részt nektek, nagyon hosszú napom volt. Remélem, tetszett az előző rész, annyit elárulok, hogy nem az volt az utolsó +18-as, lesz még majd :D Amúgy ugye most Harry szülinapjánál tartunk a történetben, és majdnem pont akkor, amikor igazából is volt neki, csak 1 év és pár heti késéssel :D
Azt hiszem, nem meglepő, hogy ha azt mondom, a You found me epilógusát még mindig nem tudtam frissíteni. Köszi, blogger, én is szeretlek. Azért próbálkozom.
Köszönöm az előzőhöz a pipákat, kommentet és a rengeteg kattintást ismét, kérlek titeket, ne is tűnjetek el, szóval jelezzétek valamilyen formában, milyen lett ez a rész :) ♥
És szerintem mindent elmondtam, amit akartam (most kivételesen csak ilyen keveset :D), úgyhogy kellemes olvasást! :)xx

29. rész

Harry
Arra ébredtem fel reggel, hogy valaki karjai még szorosabban húznak közelebb testéhez. Megmosolyogtatott a tudat, hogy az a valaki Louis volt. Csak ő lehetett, senki más, így jókedvűen fészkelődtem ölelésében.
- Mi az, babycakes? – motyogta a vállamba, és biztos voltam benne, hogy csukva volt a szeme. Szinte láttam magam előtt.
- Csak az, hogy imádok így lenni veled – mondtam halkan, közben kézfejét simogattam a hasamnál. – Amúgy hihetetlen volt a tegnap éjszaka. Felejthetetlen élmény – jegyeztem meg, közben megfordultam, hogy szemben legyünk.
- Ah, ne is mondd! Erre mindig emlékezni fogok – felelt mosolyogva, és már éppen meg akartam csókolni, amikor megszólalt a telefonom.
- Boldog szülinapot, Hazza! – ordított bele Zayn, Liam és Niall egyszerre, én meg azt hittem, megsüketülök. – Kérdezném, hogy mi voltunk-e az elsők, de van egy olyan sejtésem, hogy Louis – folytatta már csak Zayn.
- Köszönöm, srácok. És igen, eltaláltad – erősítettem meg Malik elgondolását vigyorogva, miközben az említettre sandítottam. Éppen nagyon el volt foglalva azzal, hogy kicsavarja magát a takarója alól. Úgy nézett ki, mint egy óvodás kisgyerek. És én pont ebbe az óvodás kisgyerekbe szerettem bele fülig.
- Akkor szedjétek össze magatokat, mert délután próba! – figyeltem fel újra Liam szavaira. Teljesen elfelejtem, ha nem szól.
- És semmi rosszalkodás addig! – nyelte el majdnem Niall hangját a telefon, mikor, gondolom, Liam kinyomta a készüléket. Állatok.
- Milyen rosszalkodás? – nézett rám Lou, miután sikerült kiszabadítania magát a paplanja fogságából. Ez pedig azzal járt, hogy megcsodálhattam felsőtestét.
- Pontosan olyan, amilyenre mindketten gondolunk – világosítottam fel vigyorogva, mire kezével már nyúlt volna az ágyékom felé, de sajnos meg kellett állítanom őt. Ha nem teszem, elkésünk. – Időben kell elkészülnünk, mert próbálnunk kell, és ha folytatjuk a tegnap estét, nem fogunk odaérni.
- Ünneprontó – konyult le egyből a szája, és karba tett kézzel, durcásan nézett rám. Végigfuttattam rajta tekintetem, ám inkább megmosolyogtatott látványa.
- Tudod, mennyire aranyos vagy, amikor durcázol? – kérdeztem majdnem totálisan elolvadva tőle, amire felvidult arca. – Egyébként meg este, a buli után azt csinálsz majd velem, amit akarsz, oké?
- Imádnám, de estére más programod lesz – közölte egyre lejjebb lohadó mosollyal. Összeráncolt szemöldökkel bámultam rá.
- Mégis micsoda?
- Azt már nem árulhatom el, mert meglepetés, és nem akarom elrontani. De hamarosan mindenféleképpen ismétlünk, ígérem – hajolt hozzám egy csókra, majd lassan eldöntött az ágyon. – Ha tudnád, mennyire utálom, hogy fel kell kelnünk – súgta a fülembe, miközben azt harapdálta.
- Hidd el, tudom – nyögtem, és legszívesebben sehova nem mentem volna, amíg ki nem elégülök Louis által, mégis muszáj volt eltávolodnunk egymástól, bármennyire is akartuk folytatni.
- Csak engem nem érdekel, hogy fogunk-e késni – suttogta, majd egyből nyakamra tapadt, és elkezdte kiszívni. Most már legalább nem csak neki lesz ott egy folt, hanem nekem is.
- De… ki fognak… nyírni minket – sóhajtoztam, ahogy próbáltam ellenállni Lou csábításának. Elképesztően nehéz feladat volt, főleg, hogy már teljesen felém kerekedett, és éreztem, mennyire készenlétben álltunk odalent mindketten.
- Zayn úgyis mindig késik, nem lesz baj.
- De lesz, mert ha folytatjuk a tegnap estét, én órákig használhatatlan leszek – ellenkeztem, mire széles vigyor terült el az arcán. – Tudod, mennyire akarom, de nem hiányzik egy lecseszés a szülinapomon. Szóval menjünk – mondtam ki azt az érvet, amit már kénytelen volt elfogadni, így kapott tőlem az orra hegyére egy puszit, majd kimásztunk az ágyból, és igyekeztünk időben elkészülni.

Louis
A délután nagy részét próbálással töltöttük, hiszen itt a hétvége, mely szabad lesz, és hosszabb ideig pihenhetünk. Persze nem fogunk pihenni, nem is mi lennénk azok, ha igen. Legalábbis nem egész hétvégén.
- Szóval hogy lesz az este? – támaszkodott meg a vállamon karjával Zayn, miközben körénk gyűlt Liam és Niall is. Harry éppen a mosdóban volt.
- Harry elmegy arra programra, amit fogalmam sincs, ki szervezett neki, annak szerintem olyan maximum éjfél körül vége, aztán jön abba a buliba, amit mi csináltunk neki. Azt már tuti élvezni fogja – vázoltam fel a mai éjszaka tervét, melyet reményeim szerint senki és semmi nem fog felborítani. Sok időt és energiát fektettem ebbe bele, hogy minden jól menjen.
- Hát, ja. Kíváncsi leszek, milyen fejet fog vágni, ha meglátja – fojtotta vissza nevetését Niall, ahogy arra a bizonyos meglepetésre gondolt. Nos, egyetértettünk vele. Tényleg nem tudom, ki találta ki azt, hogy egy sztriptíz táncosnővel lepjék meg szerelmemet, de nyilván nem volt tisztában azzal, hogy minek is örülne Harry igazából. Mondjuk ezzel legalább nem olyan feltűnő, hogy mostanában többet vagyunk együtt, vagy, hogy kevesebbet vagyunk egy picivel a fiúkkal. Sajnos valamivel mindig kompenzálni kell.
- Mehetünk? – érkezett meg közénk Harry is, így őt elvittem a közös házunkba, ahol összekészülődött a meglepetéséhez, aztán jöttek érte, elbúcsúztam tőle – szerencsére csak pár órára –, majd átmentem a srácokhoz, hogy ellenőrizzük a közös házunkat, ahol mi szerveztük meg a bulit.
- Minden oké. Szedd össze Harryt, már csak ő hiányzik – mondta Liam, miközben lassan megérkeztek a vendégek, többek között Anne, Gemma, Grimmy és Ed is. Elköszöntem a fiúktól, majd gyorsan elmentem Harryért.
- Kapd be, Lou, hogy nem szóltál! – fakadt ki Harry rögtön, ahogy beszállt mellém az autóba. – Miért nem mondtad, hogy sztriptíz táncosnővel lepnek meg? Tudod, hogy ledöbbentem?
- Pontosan ezért. Egyébként gondolom – válaszoltam vigyorogva, visszatartva a röhögésemet, majd odahajoltam hozzá, hogy megcsókoljam. Szerelmem többet szeretett volna, de nem ártott sietni, így én szakadtam el tőle hamarabb. Kisebb nehézségek árán bekötöttem a szemét, nehogy lássa az utat és rájöjjön, hová megyünk, és indítottam is az autómat, hogy minél előbb a közös házba érjünk.
- Remélem, ez már kellemesebb meglepetés lesz – jegyezte meg Harry, miközben lelassítottam a ház előtt. Mosolyogva a fülébe súgtam, hogy abban biztos lehet, majd segítettem kiszállni neki, és elvezettem az ajtóig. A többieknek gyorsan küldtem egy SMS-t, hogy itt vagyunk, levettem Harry szeméről a kendőt, aki egyből rám nézett. – Van egy tippem, hogy mi vár bent.
- Akkor menjünk be, és meglátod.
- Meglepetés! – kiáltotta mindenki, ahogy szerelmem kinyitotta az ajtót, majd mosolyogva és boldogan pillantott rám. Szemeimmel jeleztem neki, hogy menjen csak, így elindult először Anne-hez és Gemmához, majd szépen, sorban mindenki letámadta őt és odaadta az ajándékát.
- Lou, ráérsz egy percre? – jelent meg egyszer csak mellettem Harry. Arca komolynak látszott, elképzelni sem tudtam, mit akarhat, majd bólintottam. – Szerintem mondjuk el ezt az egészet köztünk a szüleinknek.
- Biztos vagy benne? – kérdeztem rá csodálkozva, mert erre nem számítottam.
- Teljesen. Előttük nem hinném, hogy szükséges tovább titkolózni. Ráadásul jobb, ha tudnak rólunk időben – sorolta érveit, melyekkel én is egyetértettem, csak nem gondoltam volna, hogy Harry szerint is jó ötlet lenne.
- Oké, csináljuk – bólintottam rá szinte könnyedén, lazán, de persze tartottam kissé ettől a dologtól. Megbeszéltük, hogy másnap délelőtt mindent bevallunk Anne-nek és Gemmának, aztán délután elmegyünk Doncasterbe is.

28. rész

Helló! :)

Sok mindent akarok mondani, úgyhogy bele is vágok. Először azzal kezdenék, hogy még mindig nem tudtam frissíteni a You found me epilógusát, ami iszonyatosan idegesítő, mert csak ezt az egy bejegyzést nem engedi, fogalmam sincs, miért. Szóval továbbra is próbálkozom.

A videóknál történt egy kis változtatás, mivel letörölték youtube-ról a Won't Stop 'Till We Surrender című videót, de szerencsére valaki megmentette, így elérhető maradt, a Say Something című videó alatt találhatjátok meg :)

Aztán. Tegnap pont nézegettem a blog statisztikáját, és megláttam, hogy a gyakori kérdésekről is kattintottak fel páran, mert valaki kirakta a linket, hogy ezt a Larry Stylinsonos blogot is lehet olvasni. Nagyon örültem neki, szóval nyugodtan lehet hirdetni a blogot, ha van alkalmatok :) Persze csak normális embereknek, nem hiányzik nekem ide az utálkozás.

Végül pedig erről a részről szólnék pár szót. Megmondom őszintén, sokszor elnyílt a szám az átolvasása közben, hogy "te jó ég, ezt tényleg én írtam?" :D De ez minden ilyen résznél előfordul velem. Merthogy ez +18-as lesz. Csak gondoltam, szólok, úgyhogy aki nem bírja az ilyen tartalmat, az ne olvassa el. Remélem, tetszeni fog, ilyenkor mindig egy kicsivel jobban izgulok :'D

Az időközben kapott még egy díjat és az előzőt is kiraktam, ugye az 'Awards' oldalon megnézhetitek, ha érdekel.

És köszönöm szépen a pipákat, kommentet, a rengeteg kattintásról nem is beszélve, az új olvasókat pedig üdvözlöm köreinkben ♥ Kérlek, írjatok most is, most különösen kíváncsi vagyok :D

Kellemes olvasást! :)xx

U.i.: Utólag is nagyon boldog 20. szülinapot a legédesebb fiúnak, Harry Stylesnak! He is an angel ♥

28. rész

Harry
Kezdtünk eléggé belemelegedni a csókolózásba, és éreztem, ha csak ennyit fogunk csinálni, akkor a fürdőben kell elintéznem magam, mert ezt nem lehet épp ésszel kibírni. Annyira jó Louis, hogy bármikor ki tud csinálni.
- Ha nem megyünk tovább, én meg fogok őrülni… Akarlak! – szakadt ki ajkaim közül sóhajtva, mikor Louis éppen a nyakamat csókolgatta, ám szavaimra abbahagyta, és ráült a csípőmre. Ez csak még jobban beindított, de mindegy.
- Biztos vagy benne? – kérdezte lenézve rám, arcán csodálkozást és vágyakozást láttam. Olyan gyönyörű volt, képtelen voltam levenni rólam a szemem.
- Ennél biztosabb nem lehetnék – válaszoltam őszintén. Kezeim felvándoroltak derekához, és lágyan simogatni kezdtem bőrét, amitől kirázta Louis-t a hideg.
- Oké. És… hogy… hogy szeretnéd? – dadogva, remegő hangon tudakolta, mire egy kis mosoly terült el az arcomon, amiért ilyen ideges.
- Hát… majd leszek én a lány – böktem ki pár másodperces gondolkozás után. Az igazat megvallva, kicsit kínosan éreztem magam. Ez nem igazán mindennapos téma köztünk, és még soha nem csináltam ilyet.
- Biztos? – akadékoskodott aggódva, ami mosolygásra késztetett ismét.
- Lou, a Larry shipperek nagy része azt gondolja, hogy te vagy felül, szóval hadd legyen igazuk – feleltem félig vicceskedve, félig komolyan. Erre Louis felnevetett, majd minden további szó nélkül lehajolt hozzám, szája az enyémen volt, nyelve az enyémmel játszott, kezei pedig a hajamban. Én a hátát vettem birtokba, amin fel-le járt a tenyerem, és addig nyújtózkodtam, míg elértem a hátsóját is, melyet megmarkolva Lou belenyögött a csókba.
- Imádom, amikor ezt csinálod – sóhajtotta, mikor elszakadt ajkaimtól, és a bokszerem szélét kezdte el húzogatni. Tudtam, mit akar, így felemeltem csípőmet, hogy könnyebben lehúzhassa a rajtam lévő egyetlen ruhadarabot. Miután eldobta azt a szoba valamelyik részébe, én kerekedtem rajta felül, ajkaimat gyorsan az övéire tapasztottam, csípőmmel pedig elkezdtem mozogni rajta. Ennyi gondolom, kijár nekem, ha már én leszek a lány.
- Most te jössz – mondtam, és megfogtam a még Louis-n lévő pólót, amit fogalmam sincs, miért vett fel, de most már mindegy, megszabadítottam tőle. Rögtön a pólóját követte az alsónadrágja is, nem akartam húzni az időt. A hasától felfelé indulva apró puszikkal hintettem be kidolgozott izmait –megpróbálva figyelmen kívül hagyni férfiasságát –, a nyakánál megálltam, és kiszívtam azt. Kell, hogy ennek az estének legyen emléke másnap is.
Ekkor fordított a pozíciónkon, egy szenvedélyes csókba vont, és közben feltérdeltünk az ágyon. Valahogy éreztem, mi fog következni.
- Soha nem csináltam még ilyet, szóval szólj, bármi van, oké? – mondta Louis kissé aggódva, mire bólintottam.
Egy nagy sóhaj után kezeit hátsó részemhez vezette, ezzel egy időben újra megcsókolt, közben egy ujját belém vezette. Belenyögtem szájába, és nem éppen azért, mert annyira jó érzés volt. Tudtam, hogy később jobb lesz, és én is akartam, ezért tűrtem. Aztán érkezett a második ujja is, ami kellemetlenebb volt az elsőnél, de nem bántam.
- Minden rendben, Hazz? – érdeklődött Lou szinte a számba suttogva. Csak bólintani tudtam, féltem, hogy ha megszólalok, nem hisz nekem, és nem akartam, hogy abbahagyjuk pont most.
- Csak folytasd – kértem, majd kaptam egy puszit a számra, kihúzta belőlem ujjait, és átmászott mögém. Én térdelve a fal felé fordultam, és nagy levegőt vettem, nem kicsit voltam ideges, hiszen még soha nem volt ilyen élményben részem. Az viszont megnyugtatott, hogy itt van nekem Lou. Ekkor megéreztem derekamon Louis kezeit, tudtam, hogy remegnek, akárcsak én az izgalomtól.
- Készen állsz? – kérdezte halkan, mikor farka vége hozzámért. Nagyot nyeltem.
- Teljesen – súgtam, pár másodperccel később pedig megtörtént az, amit már azt sem tudom, mióta vártam: Louis elmerült bennem. Kezeivel a mellkasomat simogatta, nem tudtam kontrollálni az érzéseimet, látszódott rajtam, hogy fáj. Ezt megérezve Louis közelebb húzott magához, és csókokkal hintette be a nyakamat. Próbáltam erre figyelni, és máris nem tűnt annyira szörnyűnek.

Louis
Őszintén szólva nagyon ideges voltam, hiszen fogalmam sem volt, mit vagy hogyan kell csinálnom, de próbáltam legjobb tudásom szerint. Az nem segített, hogy tudtam, fájdalmat kell okoznom Harrynek, ezért féltettem őt. Ám szerelmem hősiesen kibírta, még akkor is, ha nem éppen kellemes élmény ez.
- Mozogj – hallottam meg hirtelen hangját, szavai pedig megnyugtattak, hogy minden rendben van vele, így kérésének megfelelően cselekedtem. Először lassan csináltam, hogy folyamatosan szokja, közben koncentrálnom kellett, nehogy máris felrobbanjak benne. Leírhatatlan érzés volt.
- A te tested a legjobb hely a világon, ahol valaha is voltam – sóhajtottam vágytól részegen, és minden szót komolyan gondoltam.
- Én pedig imádom, amikor bennem vagy – nyögte kéjek között. Bármennyi hasonló dolgot tudtam volna még mondani Harrynek, de úgy éreztem, ha megteszem, ott helyben halok bele a gyönyörbe. Ezért inkább a tempóra figyeltem, hogy ne legyen rossz vagy annyira fájdalmas Harrynek.
- Nincs semmi bajod? – súgtam a fülébe, mert az lett volna az utolsó dolog, amit akartam. Ha Harrynek baja van, akkor nekem is. Ilyen egyszerű.
- Csak annyi, hogy folyton aggódsz. Nem halok bele, egyébként is fantasztikus vagy, szóval gyorsíts, mert megőrülök – adta ki feladatomat, és kissé meglepődtem, hogy képes volt még normális mondatokat, gondolatokat formálni. Én már rég elvesztettem az eszemet.
Ám ekkor bevillant egy ötlet, melyre vigyor kúszott a számra. Szerelmemnek fogalma sem volt arról, mit terveztem el, de nem hinném, hogy bánni fogja. Gyorsítottam a tempón, és mikor azt hittem, mindjárt ott halok meg, váratlanul kihúzódtam belőle, és megpusziltam a hátát.
- Ez meg mi volt? Miért hagytad abba? – fordult meg csodálkozva, arcáról üvöltött, hogy egyáltalán nem érti, miért csináltam.
- Csak eszembe jutott valami – mondtam, és máris eldöntöttem az ágyon, rámásztam, hogy ajkait birtokba vegyem. Éreztem a csókon is, hogy nincs képben, de ez nem zavart. Kezeimmel kissé felemeltem csípőjét, közben figyeltem arcát, és láttam rajta, hogy rájött, mi a tervem. Feljebb húztam őt magamhoz, betájoltam férfiasságomat, majd óvatosan ismét belé vezettem. Felszisszent a behatolásra, így lágyan folytattam tovább, míg nem teljesen benne voltam, majd megcsókoltam ismét. Közben bal kezemmel megkerestem Harry farkát, és pumpálni kezdtem. A lehető legteljesebb és legnagyobb kielégülést akartam mindkettőnknek. És persze látni közben az arcát.
- Édes istenem! Ez valami… elképesztő – nyögte szerelemem alattam, így arra következtettem, hogy jó döntés volt. Szavain felbuzdulva egyszerre próbáltam a csípőmmel és kezemmel is jól dolgozni, aminek eredménye az lett, hogy egymás nevét nyögve, kiáltva élveztünk el néhány másodperces késéssel.
- Azt hiszem, én most meghalok – sóhajtottam kimerülten, miközben még mindig Harryben voltam, ráborulva a mellkasára.
- Én is. Ez valami hihetetlen volt.
- Boldog szülinapot, Hazz! – köszöntöttem fel elsőként, miután gyorsan megállapítottam az időt. Átléptük az éjfélt, szóval már tényleg a szülinapja van.
- Köszönöm szépen, Lou! – mondta mosolyogva, és máris az ajkaimra tapadt. Nyelve hamar átcsusszant az én számba, körbejárta, majd táncra hívta az enyémet, ami szívesen engedett neki. – Amúgy éjfél előtt kezdtük el, éjfél után fejeztük be. Ezek voltak a legjobb utolsó perceim 18 évesen, és a legjobb első perceim 19 évesen. Köszönöm – jegyezte meg jókedvűen, majd utána legördültem róla, ezzel kiszakadva belőle, amin kicsit felszisszent, de még mindig öleltem őt.
- Szívesen… de biztos? Rossz nézni, hogy fájdalmat okoztam neked.
- Teljesen biztos. Ne aggódj ennyit, Lou! Igen, nem volt mindig kellemes, de tudtam, hogy fantasztikus lesz, és az is lett. Ez a lényeg – jelentette ki határozottan. Éreztem, hogy most nem vitatkozhatok vele, tényleg komolyan gondolja, ezért csak homlokon csókoltam.

Harry
Imádom Louis-t, bár néha eléggé túlaggódja a dolgokat, mint például most, ezért próbáltam minél előbb a tudtára adni, hogy minden tökéletes volt. Teljesen megérte a fájdalom, hiszen az eltörpült a gyönyör mellett, amit okozott.
- Amúgy én akartam lenni az első, aki felköszönt téged – jegyezte meg, mikor eltávolodott tőlem, és eldőlt az ágyon. Ahogy végig néztem meztelen testén, ismét megkívántam őt, de ennyi mára elég volt a jóból.
- Minden szempontból te vagy nálam az első – jelentettem ki, mire Lou érdeklődve nézett rám, pedig ez tényleg így van.
- Felsorolnád, hogy mikben? – kérte vigyorogva, amikor pontosan jól tudta a választ, ám ez nem érdekelt, belementem a játékba.
- Te vagy az első fiú az életemben, te vagy az első, akibe tényleg szerelmes vagyok, te vagy az első, akivel tényleg szerelemből feküdtem le… soroljam még? – érdeklődtem mosolyogva, miközben Louis ujjaival játszottam. – Ja, és nem mellesleg te is maradsz az egyetlen – fűztem még hozzá, amire olyan szerelmes tekintettel nézett rám, hogy majdnem elolvadtam.

Louis
Tudtam, miket fog mondani Harry, azonban a megjegyzésére nem volt felkészülve, eléggé hirtelen ért. Szerettem volna ezer meg egy szépséges dolgot mondani neki, de egyetlen szó sem jött a számra, így inkább megcsókoltam belesűrítve minden érzelmemet.
- Jaj, babycakes, annyira szeretném elmondani, mennyre szeretlek, de nincsenek rá megfelelő szavak. Csak… csak azt tudom, hogy mindig szükségem van rád.
- És én mindig itt leszek neked, nem számít, mi történik – felelt nyugodtan, és egy puszit nyomott a számra. – De legközelebb én szeretnék felül lenni – tette hozzá poénkodva, amin felröhögtem, majd nevetve megígértem neki, hogy úgy lesz. Nem sokkal később kis és nagy kiflibe formálódva feküdtünk az ágyon, átöleltem derekát, magamhoz húztam, és a nyakába temettem fejemet.