4. rész

Helló! :)

Sajnálom, hogy csak most jelentkezem az új résszel. Már délután akartam hozni, de takarítottunk anyával :')

Nagyon köszönöm a pipákat, komikat, igazán örültem nekik. Remélem, most is megajándékoztok néhánnyal :$ Az új követőket pedig üdvözlöm köreinkben! <3

Számításaim szerint a következő rész pontosan az 1D szülinapjára esik, szóval akkorra számítsatok rá.

Azt hiszem, ennyi lettem volna, kellemes olvasást! :)xx

4. rész

Louis

Tudom, túlreagáltam. Nem így akartam a fiúk tudtára adni, hogy nem csináltunk semmi olyat, egyszerűen kitört belőlem. És igen, igazuk van, ha arra gondolnak, hogy régen nem ezt műveltem volna, mert tényleg nem. Abban a pillanatban hirtelen még azt is megbántam, hogy annyira jól éreztem magam Harryvel, és ez nagyon bánt. A barátom, persze hogy jól érzem magam vele. De vajon az még normális, ha annyira, mint én?

- Szia, Louis! – ölelt magához Eleanor, és egy puszit nyomott a számra. Mint mindig, most is gyönyörű volt. – Minden rendben? – tolt el kartávolságra, hogy szemügyre vehessen. Nem, semmi sincs rendben.

- Persze. Mehetünk? – mosolyogtam, bár nem volt az igazi mosolyom, éreztem. A kezemet nyújtottam felé, amibe belerakta a sajátját, és úgy vezettem az autómhoz. – Mozi? – vetettem fel ötletemet.

- Oké – egyezett bele El, én pedig beindítottam a kocsi motorját. Kell egy olyan program, ami kikapcsol vagy legalább egy rövid időre elfeledteti velem a gondolataimat. Igen, a mozi és Eleanor majd segít.

- Ez nagyon jó film volt! Neked is tetszett? – kérdezte barátnőm jókedvűen, amikor már kijöttünk a mozi épületéből, és az autómhoz tartottunk.

- Persze, majd még egyszer megnézhetjük, ha szeretnéd – mosolyogtam rá, ahogy magamhoz húztam. Bár jobban azért ajánlottam fel az ismétlés lehetőségét, mert inkább agyaltam, mint a vásznat figyeltem. Hogy őszinte legyek, nem tudnám elmondani, miről szólt, mert képtelen voltam az előttem zajló eseményekre koncentrálni. Egyre csak azon kattogott az agyam, hogy bocsánatot kell kérnem Harrytől, amiért úgy kiakadtam a semmin. Igen, ezt kell tennem, hogy megnyugodjak.

- Rendben – egyezett bele Eleanor az ötletembe, majd kinyitottam a kocsi ajtaját neki, és én is beszálltam a kormány mögé.

- Hová vigyelek? – kérdeztem tőle, mielőtt még beindítottam volna az autót.

- Csajos estét tartunk a barátnőimmel, szóval hozzám. Össze kell szednem a cuccaimat – ecsetelte esti tervét, mire már ki is kanyarodtam az útra.

- Akkor jó szórakozást! Majd hívlak – hajoltam át a sebváltón egy csókra, amikor megálltam Eleanor lakása előtt.

- Köszönöm és rendben – azzal ki is pattant az autómból, én pedig ismételten elindultam. De nem, nem a srácokhoz mentem.

Harry

Szememet megtörölve néztem vissza a tévé képernyőjére. Miután Liammel, Niallel és Zaynnel a Direction-házba jöttünk, leültünk videó játékozni, amit azóta sem tudtunk abbahagyni.

- Ott fordulj be! Gyorsabban, Liam! – utasítgatta Niall Liamet. Egy üldözős játékot választottunk éppen.

- Jól van, próbálom, de nem olyan könnyű, ha Zayn állandóan nekem jön! – szólalt fel magát védve Payne.

- Nem egy csapatban vagyunk, ne várd, hogy segítsek – röhögött a félig arab bandatársunk. Élvezet ezekkel játszani.

- Louis merre van? – kérdeztem hirtelen játék közben. Nem sokkal dél előtt ment el, ráadásul nem valami szépen vált el tőlünk.

- Valahol Eleanorral – mondta Liam, de láttam, hogy nem igazán figyelt rám.

- Szerintem este beugrik. Különben minek kérdezte volna meg, hogy találkozunk-e itt? – szólt közbe Niall. Egy fokkal megnyugodva bólintottam, majd gyorsan segítettem Zaynnek a játékban.

Este 11 óra körül keltünk fel a tévé elől, és vándoroltunk át a konyhába. Úgy eljátszottuk az időt, hogy észre sem vettük, milyen gyorsan eltelt.

- Ne bízzátok el magatokat! Holnap visszavágó! – ült le Zayn az asztalhoz, miközben magyarázott a másik csapatban lévőknek.

- Ha szeretnél még egyszer kikapni… – röhögött Niall, mire Zayn megrúgta a lábát az asztal alatt. Sosem fogunk felnőni.

- De Harry is vesztett – kevert bele engem is Liam.

- Kösz, Liam, én is szeretlek – vágtam egy grimaszt, bár az én hibámból nem nyertünk. Az elején még tudtam a játékra koncentrálni, de egy idő után eszembe jutott, hogy Louis még mindig nem ért haza, és ez borzaszóan idegesített. Mi a frászt csinál ilyenkor? Hol van?

-  Na, jól van, én lépek aludni. Holnap fél 11-re megyünk a stúdióba, ne felejtsétek el! – állt fel az asztaltól Liam. Basszus, tényleg! Biztos, hogy Louis-nak is kiment a fejéből. Már régen itthon kellene lennie.

- Jaj, igen. Megyünk mi is – indult meg Niall, majd Zayn is követte őt. – Harry, te nem jössz? – fordult meg a szöszi, mielőtt magamra hagytak volna.

- Megvárom Louis-t – feleltem csendesen, az üdítőmet szuggerálva.

- Lehet, hogy a saját házába ment. Gyere inkább te is pihenni – akart rábeszélni Zayn, de elintéztem a határozott fejrázásommal. Ha kell, a konyhában alszok, de akkor is megvárom Lou-t. Tudom, hogy ide fog jönni.

Louis

A hazafelé út során sokat variáltam, hogy a Direction-házba menjek vagy a sajátomba, de végül is a közöset választottam. Nem hinném, hogy most jó ötlet lenne egyedül maradnom. Így is túlzásba vittem a napokban a gondolkozást.

Nem igazán normális emberi időpontban parkoltam le a lakásunk előtt, majd trappoltam be az ajtón, aztán eszembe jutott, hogy talán lehet itt más is rajtam kívül, így csendesebben haladtam beljebb. A nappaliban senkit nem láttam, úgyhogy becéloztam a konyhát, hogy igyak valamit. Ekkor viszont megpillantottam Harryt, ahogy az asztalra borulva aludt. Mit keres ő itt?

- Harry, miért alszol te a konyhában? – próbáltam felébreszteni, és lágyan lökdöstem a karját, amíg fel nem kapta a fejét.

- Mi? – bámult rám kómásan. – Louis, végre már, hogy hazaértél! – tért gyorsan magához. Ennyire hiányoztam volna? – Hány óra van? – ez aztán a témaváltás.

- Azt hiszem, egy óra körül – válaszoltam, miközben néztem, hogyan állt fel a helyéről és sétált el a konyhabútorig.

- És hol voltál idáig? – kérdezte egyenesen a szemembe nézve, majd lehajtott egy pohár vizet. Egy pillanatra sem szakította el tekintetét az enyémtől, amíg ivott, és én is képtelen lettem volna szétbontani a szemkontaktust.

- Eleanorral – válaszoltam csendesen, bár nem teljesen az igazat mondtam.

- Azt tudom. De egészen eddig? – vonta fel fél szemöldökét, látszott rajta, hogy nem hisz nekem. Nagy levegőt vettem, mielőtt bevallottam volna, hol voltam.

- Amíg megnéztünk egy filmet. Aztán hazalátogattam egy kicsit Doncasterbe – alig mertem Harryre nézni, de amikor meg tudtam tenni, láttam, hogy szemei elkerekednek és próbálja megérteni a helyzetet.

- Miért? – csak ennyit préselt ki magából, de hallatszott a hangján, hogy nem haragszik. Vagy csak én érzem úgy, hogy mérgesnek kellene lennie rám? És ha igen, miért? És most mi van már velünk megint?

- Szükségem volt egy kis nyugalomra, hogy gondolkozni tudjak – zavarban éreztem magam, miközben megadtam neki a magyarázatot. Az sem segített, hogy egyre közelebb jött hozzám. Sőt, csak olaj volt a tűzre.

- És min? – vallatásnak tűnt nekem ez az egész. Vagy csak egy sima beszélgetés ez, és én képzelek bele mindenfélét. Komolyan nem értem, mi van velem.

- Semmin, már nem olyan fontos – igen, hazudtam, de csak azért, mert még én sem tudom hogyan kezelni ezt a helyzetet. Kell még egy kis idő.

- Biztos? – láttam a szemében, hogy nem hisz nekem.

- Igen – hadartam, és gyorsan felsiettem a szobámba. Nem tudok így vele lenni.