47. rész

Helló! :)
Sajnálom a múltheti kimaradást, nem volt betervezve, csak a nyaralásunk anyáékkal kicsivel tovább tartott, mint gondoltuk, szóval bocsánat. Most viszont itt a rész, kiderül, mi lesz ezzel a szökéses dologgal, és már most elnézést kérek a végéért, de muszáj volt :D

A díjakhoz tettem ki egy újat, amit az After - Larry kapott, akit érdekel az esetleg megnézheti, és köszönöm a pipákat illetve a kommentet ♥ Most már tényleg próbálok visszarázódni a régi kerékvágásba. Ó, és tudom, hogy múlt héten volt, de nagyon boldog 4. szülinapot az egyetlen és utánozhatatlan One Directionnek! They are not just a band ♥

Azt hiszem, mindent elmondtam, úgyhogy kellemes olvasást! :)xx

47. rész

Harry
- Szökjünk el – böktem ki az utóbbi néhány percben megfogant gondolatomat. – Ketten. Szökjünk el ketten! – ahogy egyre jobban belegondoltam ebbe az ötletbe, úgy lettem egyre lelkesebb. – Kérlek!
- Hazz, ez… ez hogy jutott eszedbe? – nézett rám Louis furán, elhúzódva tőlem.
- Nem akarsz elszökni velem? – húztam össze a szemöldököm csodálkozva azon, hogy Lou nem egyezett bele egyből.
- De, dehogynem akarok, csak kíváncsi vagyok.
- Hát, benne vagyunk már egy ideje ebben a titkolózós dologban, és mindkettőnknek rohadtul elege van belőle. Én nem bírom tovább, te sem, tudom, ne is tagadd, meg amúgy is be akarom fejezni ezt az egész hülyeséget. A lényeg, hogy el kell tűnnünk kettesben egy kicsikét. Kérlek! – hadartam érveimet szerintem csillogó szemekkel. Tényleg el akarok menni Louis-val bárhova, ahova szeretné, az nem érdekel, csak hadd legyek vele.
- Biztos vagy benne? Csak azért kérdezem, mert ha egyszer elmegyünk, akkor nem jöhetünk vissza egy nappal később, hogy „bocs, amiért leléptünk, de most már itt vagyunk”, ugye tudod? – érdeklődött az arcomat fürkészve, kezei pedig megkeresték az enyémeket, hogy összekulcsolja az ujjainkat.
- Tudom, és el akarok menni veled kettesben. Mindennél jobban.
- Akkor itt kell hagynunk Zayn, Liamet és Niallt. Ez sem gond?
- Nem – jelentettem ki egy nagyon rövid gondolkozási idő után. Őket lesz a legnehezebb itt hagyni, nyilván, de tényleg kell egy kis szünet, mert én ezt már nem bírom, és ha ezt így elmondanánk Mike-nak, biztosan nem engedné meg.
- Jól van, akkor benne vagyok – bólintott végre rá Lou, mire azonnal átöleltem őt. – Beszéljük meg a részleteket.
És megbeszéltük. Amint elfoglaljuk a hotelben a szobánkat és elmegy mindenki aludni, kisurranunk. Azt mondjuk, még nem tudjuk pontosan, hogyan, hiszen nem tudjuk, milyen lesz ez a hotel, de valahogy ki fogunk jutni onnan. Pénz van nálunk, elmegyünk a repülőtérre, onnan pedig elutazunk valahová. Még nem beszéltük meg a célpontot, annak majd a szobánkban nézünk utána a neten.
- Oké, még egy dolog van, amit meg kell kérdeznem – sóhajtotta Louis az ujjaimmal szórakozva az ölében. – Ha lelépünk, akkor cserbenhagyjuk a koncerten a többieket és a rajongókat is. Meg tudunk ezzel birkózni? – tette fel a kérdést, ami belém fojtotta a levegőt. Mert erre nem igazán gondoltam.
- Nos… hát… – kezdtem roppant magabiztosan. Ugyanis azt nem mondhatnám, hogy belekalkuláltam a dolgokba, hogy a koncertekről is hiányozni fogunk, ráadásul egy turné kellős közepén. Hárman nem tudják végigcsinálni a srácok ugyanolyan jól – értelemszerűen – és a rajongók, akiknek vagy én, vagy Louis a kedvence, ki fognak akadni. – Hogy őszinte legyek, ez eszembe sem jutott – böktem ki, mert felesleges lett volna hazudnom.
- Oké – sóhajtott egyet Lou. – Ha tényleg le akarunk lépni, ezen túl kell lépnünk.
- Jó, rendben, menni fog – bólogattam talán túl gyorsan és túl sokat, nem is tudom, hogy magamat vagy Louis-t akartam meggyőzni arról, hogy tényleg nem zavar az az aprócska tény, hogy cserbenhagyjuk a többieket. Lou egy ideig bizonytalanul méregetett, majd magához húzva biccentett egyet.
- Jól van. De ígérd meg, hogy ha csak egy kicsit is elbizonytalanodsz ezzel a szökéssel kapcsolatban, azonnal szólsz nekem. Ígérd meg, Hazz! – nézett mélyen a szemembe, éreztem, hogy ezt tényleg komolyan gondolja.
- Megígérem – mosolyodtam el, és közelebb húzódtam hozzá. – Te is ígérd meg! – távolodtam el egy kicsit, hogy lássam az arcát.
- Ígérem – felelte, majd egy csókot nyomott az ajkaimra. És tovább is mentünk volna, ha nem kopog Paul az ajtón azt kiabálva, hogy mindjárt megérkezünk.
- Ezt majd később folytatjuk – kacsintottam Louis-ra, aki persze rögtön beleegyezett.

Louis
A hotelben lévő szobáinkat ugyanúgy foglaltuk el, mint máskor, bár Mike közbe akart tenni nekünk, hogy külön szobákban legyünk, de mindenki egyből letámadta, hogy erről szó sem lehet. Harryvel mi mindig egy szobában vagyunk, ha hotelben alszunk, eléggé feltűnő lenne, ha most máshogy lenne.
- Este elmenjünk szórakozni valahova vagy maradjunk itt? – kérdezte Liam, miközben a lifttel igyekeztünk eljutni a szobáinkhoz. Kapásból majdnem rávágtam, hogy mi nem is leszünk itt, de még idejében kapcsoltam.
- Nekünk más terveink vannak Harryvel – mosolyodtam el, majd Harryre kacsintottam, akin láttam, hogy mindjárt szívrohamot kap, de a jelzésem után egyből megnyugodott.
- Oké, több információt nem is kérünk – röhögte el magát Zayn, ahogy megérkeztünk az emeletünkre, és kiléptünk a liftből. Mi Harryvel lemaradtunk, összemosolyogva haladtunk a többiek mögött egészen a mi ajtónkig.
- Akkor jó szórakozást! – nevetett fel Niall, mielőtt belépett a lakosztályukba, majd mi is így tettünk.
- Ugye tudod, hogy majdnem infarktust kaptam miattad? – támadott le Harry egyből, egyre szélesedő mosollyal, ahogy bezártam az ajtónkat.
- Igen, de azért kacsintottam, tudod – löktem őt vállba nevetve, mire megragadta a csuklómat, és magára rántott eldőlve az ágyon. – Ó, nocsak, úgy csinálsz, mintha te lennél felül.
- Mert ez így is van – nyugtázta elégedetten, még akkor is, ha mindketten tudtunk, hogy én többször voltam már felette. – Legalábbis most biztosan – tette hozzá, és éppen ellenkeztem volna már, amikor száját az enyémre tapasztotta, belém fojtva mondanivalómat egy csókkal.
- Nagyon szívesen folytatnám, de most, hogy ismerjük már nagyjából a hotelt, meg kellene terveznünk, hogyan jutunk ki innen feltűnés nélkül meg ilyenek – hadartam egy kicsit idegesen, miután elhúzódtam szerelmemtől. Kelletlenül, mert inkább akartam volna folytatni azt, amit elkezdtünk a turnébuszban, de hát, ha már egyszer kitaláltuk ezt a szökést, meg is kellett valósítanunk.
- Ja, igen – kapott észbe Harry is, így máris előszedte a laptopját, hogy kitaláljuk, hova szeretnénk menni. – Mondjuk… Franciaország? Mindketten beszélünk franciául, elég messze van Amerikától, és nem mellesleg rohadt jó hely. Na? – sorolta az érveket, amik nekem igazából nem is voltak olyan fontosak, a lényeg, hogy elmenjünk innen.
- Nekem megfelel. Legyen akkor Franciaország?
- Legyen – bólintott rá Harry, majd az oda induló járatokat kezdte keresni.
Miután lefoglaltunk két jegyet egy éjfél körül induló gépre, összepakoltunk pár ruhadarabot egy-egy kisebb táskába, illetve bedobáltuk a fontosabb cuccainkat, mint telefontöltő, napszemüveg meg ilyenek. Zayn, Liam és Niall valószínűleg elment valahova bulizni vagy csak a városban néznek szét, Paul szobája már egy ideje sötétségbe borult, tehát lefeküdt aludni, Mike pedig az előbb ment be a teraszáról, valakivel telefonált.
- Minden szükségeset bepakoltunk? – kérdezte meg legalább ezredszerre Harry, mire én legalább ezredszerre mondtam rá, hogy igen. – Kicsit ideges vagyok.
- Nem is látszik rajtad – nevettem el magam, majd szerelmemhez léptem, hogy egy csókot nyomjak ajkaira. – De nyugi, azért én is.
- Ez tényleg megnyugtató – mosolyodott el, és éreztem, hogy fel akart röhögni, mégsem tette, csak fejcsóválva odasompolygott az ajtónkhoz. – Szerintem most indulhatunk – suttogta, miután halkan kinyitotta és becsukta azt.
- Csak egy pillanat – húztam vissza őt magamhoz a csuklójánál fogva. – Szeretlek – súgtam ajkaira, aztán megcsókoltam őt.
- Én is szeretlek – viszonozta, majd ki is léptünk a szobából. Minden simán haladt, már majdnem a liftnél voltunk, amikor megfagyott a vér az ereimben.
- Hova-hova ilyen későn, srácok? – jött mögülünk egy hang.