46. rész

Helló! :)

Bocsánat a késésért, már hoztam volna múlt héten is a következőt, de a kirándulásokon úgy látszik, nem maradhat el a drama time, így nem igazán voltam hangulatban a blogoláshoz. De most már próbálok visszaállni, még akkor is, ha szörnyű lemaradásban vagyok. Nem is mondok semmit erről a részről, talán a vége kicsit függővég lett, de majd meglátjátok.

Köszönöm még az előzőhöz kapott kommenteket és pipákat, remélem, most sem felejtkeztek el róla :) ♥

És szerintem most kivételesen ilyen rövid lennék, ilyen is régen volt :D Kellemes olvasást! :)xx

46. rész

Harry
Miután a megbeszélés egy részét végig SMS-eztük Louis-val, beszéltünk Simonnal rólunk, elmondtunk neki mindent, és hála az égnek, nem borult ki, inkább csak meglepett volt. Ez amúgy teljesen érthető, eddig szinte mindenki meglepődött, akinek elmondtunk. Simon pedig megígérte, hogy beszél Mike-kal, mert ez azért szerinte is túlzás, hátha rá egy kicsit hallgat. És mellesleg hozzáfűzte, hogy ő már a kezdetektől gyanította, hogy lesz velünk valami, majd mennünk kellett. Nem enyhén voltunk ledöbbenve, de össze kellett magunkat szedni, hiszen várt a munka.
Mivel nem itt lesz holnap koncertünk, így egyenesen a turnébusz felé mentünk, hogy induljunk a helyszínre. Gondolom, lesz pár óra az út, talán valamikor este érkezünk meg, aztán mehetünk megint egy hotelbe. Mindig imádok turnézni, de egy idő után unalmas tud lenni a sok hotel.
- Szerinted Simonnak sikerül elérnie valamit? – kérdeztem Louis-t, miután mi ketten elfoglaltuk az ágyainkat a buszban. Zayn és Liam valahol elől voltak, Niall meg valószínűleg a telefonján játszott vagy szórakoztatta Gemmát.
- Remélem. Itt már csak ő segíthet – sóhajtotta szerelmem, amivel sajnos egyet kellett értenem. – Amúgy mi lenne, ha most nem foglalkoznánk ezzel az egésszel? Más terveim vannak – vigyorgott úgy, ahogy én szoktam, mikor éppen kettesben vagyunk este és megemlítem, hogy „ötleteim vannak”. Szóval egyből gondoltam, mire célzott.
- Hallgatom – bólintottam rá visszatartva mosolyomat, kissé felemelve szemöldököm. Alig várom már, hogy elkezdjük!
- Mit szólnál, ha inkább megmutatnám? – nézett fel rám, mikor elé álltam, közvetlenül elé. Imádom, hogy ilyen alacsony, az ágyban mégis úgy maga alá tud gyűrni, hogy azt is elfelejtem, fiú vagyok-e vagy lány.
Louis kérdésére nem tudtam már válaszolni, a vágy túlságosan is eluralkodott az agyamon, testemen. Az ajkaira tapadtam, kezeim egyből fenekére tapadtak, úgy húztam magamhoz közelebb, míg Lou kezei a hajamba túrtak, amitől máris végem volt. Imádom ezt az érzést, amikor keze a hajamban van vagy az ujjaival játszik vele. Van, hogy megnyugtat, ellazít, vagy éppen felizgat. Most ez történt.
- Nem fog zavarni, hogy kint vannak a többiek? – nyögte Lou, amikor szám áttért a nyakára, és elkezdtem szívni a bőrét.
- Engem nem.
- Akkor jó, mert engem sem – vigyorodott el, majd elkezdett magával húzni az ő ágyához. Azt vártam, hogy majd én leszek felül, de nem így lett, ő vette át az irányítást, amit nem is bántam. Amúgy is neki vannak tervei, fogalmam sincs, mit gondolt ki erre az alkalomra. Óvatosan rám mászott, leült a combom tetejéhez, dudorodó nadrágunk összeért, amitől még jobban felizgultam. Még semmit sem csinált, de már majdnem megőrültem. Ezt is csak Lou tudja kiváltani belőlem, és imádom, hogy ez így van és így is marad. Merthogy nem engedem el őt soha.
- Szerintem most nem kéne azt csinálnunk, amit otthon. De így is jó lesz, hidd el – duruzsolta fülembe, miközben ujjaival kigombolta a farmeremet. Felsóhajtottam kínomban, nem bírtam már várni, ezért a pólójáért nyúltam, hogy lehúzzam róla. Ezután az enyém is távozott, egy szál alsónadrágban feküdtem Louis alatt, mialatt ő a fülem mögötti részt kényeztette. Kezei levándoroltak a bokszerem széléhez, szinte már remegtem. Nem is tudom, miért reagálok így, amikor ennyire nem szoktam haldokolni Louis tökéletességétől, de valószínűleg azért van így, mert már régóta nem voltunk ilyen helyzetben. Mike erről is gondoskodott.
Gondolataim azonban gyorsan visszaterelődtek a szomorú dolgokról ebbe a fűtött levegőjű helyiségbe, ugyanis Lou ujjbegyeit végighúzta az alsónadrágomban lévő egyre nagyobbodó dudoron. Alig várom, hogy a nevét nyöghessem!

Louis
A leggyönyörűbb dolog a világon Harry, amikor alattam vonaglik a vágytól, ez kétségtelen. Már attól ki tudok készülni, hogy így látom őt, szóval érthető, hogy alig bírtam már visszafogni magam, de azért nem kezdtem el sietni, szépen elterveztem, mi fog most itt történni. Ujjaim még mindig Harry alsónadrágját simogatták, ahogy kicsit lejjebb csúsztam testén. Át akartam rajzolni kezeimmel a tetoválásait, főleg azokat, amik az enyémekhez illenek.
- Édes istenem… – sóhajtott fel Harry, amikor a két madáron volt a kezem, a másik továbbra is egyre jobban dudorodó bokszerén körözött. Ezen felbuzdulva végigmentem a többi tetoválásán is.
- Tudod, melyik a kedvencem? – kérdeztem hirtelen, egy kicsivel jobban talán a tetkókra figyeltem, nem pedig a farkára.
- Melyik? – emelte fel egy kicsit fejét, hogy rám nézzen.
- A „Hi” – mosolyodtam el, mire Harry szemeiben, esküszöm, láttam a szívecskéket. – Ja, meg persze a csillag. És az összes többi is – tettem hozzá nevetve, amikor átgondoltam, melyik mit jelent.
- Nekem pedig az „Oops”. Csakúgy, mint mindegyik – felelt úgy, ahogyan én. – Szeretlek, Louis.
- Én is szeretlek, Harry – súgtam centikre az ajkaitól, majd össze is tapasztottam őket, igazi szenvedélyes és szerelmes csók volt ez. Mikor elváltunk egymástól, visszatértem eredeti tervemhez, és belenyúltam végre a bokszerébe. Élesen beszívta a levegőt, mikor hozzáértem, imádom, hogy ezt tudom kiváltani belőle. Lassan elkezdtem mozgatni a kezemet fel és le, mire Harry rámarkolt az alattunk lévő takaróra.
- El sem tudom mondani… mekkora önuralom kell… hogy ne menjek már most el – nyöszörögte Harry, miközben én elégedetten figyeltem őt, ahogy szinte már vergődött az élvezettől.
- Akkor bírd még egy kicsit, mert most jönnek a legjobb részek – nevettem fel halkan, majd lehajolva szerelmemhez egy kis csókot nyomtam különlegesen pink ajkaira.
Elképesztő módon szeretem Harryt, szavakkal ki sem tudom fejezni, mennyire. Fogalmam sincs, mi lenne velem, ha nem lenne itt nekem ő. De szerencsére itt van, nagyon is itt van, alattam, és soha nem is fogom őt elengedni, ha rajtam múlik. Csak bár ne lenne ilyen nehéz, hogy folyamatosan harcolnunk kell egymásért! Eljön egyszer az a nap, amikor nem utálnak meg minket ezért?
- Lou? – rángatott ki kissé elkalandozó gondolataimból Harry. Fejemet megrázva tekintettem le rá, hogy ténylegesen visszatérjek a valóságba. – Minden rendben? Kicsit elbambultál.
- Persze, minden oké – bólintottam rá. – Most viszont begyorsítok, próbálj meg halkan sikítani – vigyorogtam rá, majd szavaimnak megfelelően cselekedtem. Meg is lett az eredménye, pár perc múlva Harry a párnába kiabálta a nevem.
- Ah, ez csodás volt, de most te jössz – kezdett el helyezkedni szerelmem a nem túl nagy ágyon, hogy helyet cseréljünk, de én csak megráztam a fejem.
- Ne, nem kell – mosolyodtam rá, mire homlokráncolva nézett rám. – Majd a hotelben – tettem hozzá, amire rá is bólintott, ez a válasz már rendben volt. Ezután néhány perces csend következett, nem tudom, Harry mit csinált, én hallgattam a kintről beszűrődő hangokat, hálás voltam, amiért senki nem jött be.
- Tudod, mire gondoltam? – kérdezte egyszer csak szerelmem hirtelen felülve az ágyon, gondolom, eléggé izgatott lett attól a valamitől.
- Fogalmam sincs, de mindjárt elmondod, és akkor tudni fogom – mosolyodtam rá, ahogy felültem hozzá én is, majd egy puszit nyomtam az arcára, karjaimmal szorosan átöleltem őt, ahogy magamhoz húztam testét.
- Szökjünk el.