28. rész

Helló! :)

Sok mindent akarok mondani, úgyhogy bele is vágok. Először azzal kezdenék, hogy még mindig nem tudtam frissíteni a You found me epilógusát, ami iszonyatosan idegesítő, mert csak ezt az egy bejegyzést nem engedi, fogalmam sincs, miért. Szóval továbbra is próbálkozom.

A videóknál történt egy kis változtatás, mivel letörölték youtube-ról a Won't Stop 'Till We Surrender című videót, de szerencsére valaki megmentette, így elérhető maradt, a Say Something című videó alatt találhatjátok meg :)

Aztán. Tegnap pont nézegettem a blog statisztikáját, és megláttam, hogy a gyakori kérdésekről is kattintottak fel páran, mert valaki kirakta a linket, hogy ezt a Larry Stylinsonos blogot is lehet olvasni. Nagyon örültem neki, szóval nyugodtan lehet hirdetni a blogot, ha van alkalmatok :) Persze csak normális embereknek, nem hiányzik nekem ide az utálkozás.

Végül pedig erről a részről szólnék pár szót. Megmondom őszintén, sokszor elnyílt a szám az átolvasása közben, hogy "te jó ég, ezt tényleg én írtam?" :D De ez minden ilyen résznél előfordul velem. Merthogy ez +18-as lesz. Csak gondoltam, szólok, úgyhogy aki nem bírja az ilyen tartalmat, az ne olvassa el. Remélem, tetszeni fog, ilyenkor mindig egy kicsivel jobban izgulok :'D

Az időközben kapott még egy díjat és az előzőt is kiraktam, ugye az 'Awards' oldalon megnézhetitek, ha érdekel.

És köszönöm szépen a pipákat, kommentet, a rengeteg kattintásról nem is beszélve, az új olvasókat pedig üdvözlöm köreinkben ♥ Kérlek, írjatok most is, most különösen kíváncsi vagyok :D

Kellemes olvasást! :)xx

U.i.: Utólag is nagyon boldog 20. szülinapot a legédesebb fiúnak, Harry Stylesnak! He is an angel ♥

28. rész

Harry
Kezdtünk eléggé belemelegedni a csókolózásba, és éreztem, ha csak ennyit fogunk csinálni, akkor a fürdőben kell elintéznem magam, mert ezt nem lehet épp ésszel kibírni. Annyira jó Louis, hogy bármikor ki tud csinálni.
- Ha nem megyünk tovább, én meg fogok őrülni… Akarlak! – szakadt ki ajkaim közül sóhajtva, mikor Louis éppen a nyakamat csókolgatta, ám szavaimra abbahagyta, és ráült a csípőmre. Ez csak még jobban beindított, de mindegy.
- Biztos vagy benne? – kérdezte lenézve rám, arcán csodálkozást és vágyakozást láttam. Olyan gyönyörű volt, képtelen voltam levenni rólam a szemem.
- Ennél biztosabb nem lehetnék – válaszoltam őszintén. Kezeim felvándoroltak derekához, és lágyan simogatni kezdtem bőrét, amitől kirázta Louis-t a hideg.
- Oké. És… hogy… hogy szeretnéd? – dadogva, remegő hangon tudakolta, mire egy kis mosoly terült el az arcomon, amiért ilyen ideges.
- Hát… majd leszek én a lány – böktem ki pár másodperces gondolkozás után. Az igazat megvallva, kicsit kínosan éreztem magam. Ez nem igazán mindennapos téma köztünk, és még soha nem csináltam ilyet.
- Biztos? – akadékoskodott aggódva, ami mosolygásra késztetett ismét.
- Lou, a Larry shipperek nagy része azt gondolja, hogy te vagy felül, szóval hadd legyen igazuk – feleltem félig vicceskedve, félig komolyan. Erre Louis felnevetett, majd minden további szó nélkül lehajolt hozzám, szája az enyémen volt, nyelve az enyémmel játszott, kezei pedig a hajamban. Én a hátát vettem birtokba, amin fel-le járt a tenyerem, és addig nyújtózkodtam, míg elértem a hátsóját is, melyet megmarkolva Lou belenyögött a csókba.
- Imádom, amikor ezt csinálod – sóhajtotta, mikor elszakadt ajkaimtól, és a bokszerem szélét kezdte el húzogatni. Tudtam, mit akar, így felemeltem csípőmet, hogy könnyebben lehúzhassa a rajtam lévő egyetlen ruhadarabot. Miután eldobta azt a szoba valamelyik részébe, én kerekedtem rajta felül, ajkaimat gyorsan az övéire tapasztottam, csípőmmel pedig elkezdtem mozogni rajta. Ennyi gondolom, kijár nekem, ha már én leszek a lány.
- Most te jössz – mondtam, és megfogtam a még Louis-n lévő pólót, amit fogalmam sincs, miért vett fel, de most már mindegy, megszabadítottam tőle. Rögtön a pólóját követte az alsónadrágja is, nem akartam húzni az időt. A hasától felfelé indulva apró puszikkal hintettem be kidolgozott izmait –megpróbálva figyelmen kívül hagyni férfiasságát –, a nyakánál megálltam, és kiszívtam azt. Kell, hogy ennek az estének legyen emléke másnap is.
Ekkor fordított a pozíciónkon, egy szenvedélyes csókba vont, és közben feltérdeltünk az ágyon. Valahogy éreztem, mi fog következni.
- Soha nem csináltam még ilyet, szóval szólj, bármi van, oké? – mondta Louis kissé aggódva, mire bólintottam.
Egy nagy sóhaj után kezeit hátsó részemhez vezette, ezzel egy időben újra megcsókolt, közben egy ujját belém vezette. Belenyögtem szájába, és nem éppen azért, mert annyira jó érzés volt. Tudtam, hogy később jobb lesz, és én is akartam, ezért tűrtem. Aztán érkezett a második ujja is, ami kellemetlenebb volt az elsőnél, de nem bántam.
- Minden rendben, Hazz? – érdeklődött Lou szinte a számba suttogva. Csak bólintani tudtam, féltem, hogy ha megszólalok, nem hisz nekem, és nem akartam, hogy abbahagyjuk pont most.
- Csak folytasd – kértem, majd kaptam egy puszit a számra, kihúzta belőlem ujjait, és átmászott mögém. Én térdelve a fal felé fordultam, és nagy levegőt vettem, nem kicsit voltam ideges, hiszen még soha nem volt ilyen élményben részem. Az viszont megnyugtatott, hogy itt van nekem Lou. Ekkor megéreztem derekamon Louis kezeit, tudtam, hogy remegnek, akárcsak én az izgalomtól.
- Készen állsz? – kérdezte halkan, mikor farka vége hozzámért. Nagyot nyeltem.
- Teljesen – súgtam, pár másodperccel később pedig megtörtént az, amit már azt sem tudom, mióta vártam: Louis elmerült bennem. Kezeivel a mellkasomat simogatta, nem tudtam kontrollálni az érzéseimet, látszódott rajtam, hogy fáj. Ezt megérezve Louis közelebb húzott magához, és csókokkal hintette be a nyakamat. Próbáltam erre figyelni, és máris nem tűnt annyira szörnyűnek.

Louis
Őszintén szólva nagyon ideges voltam, hiszen fogalmam sem volt, mit vagy hogyan kell csinálnom, de próbáltam legjobb tudásom szerint. Az nem segített, hogy tudtam, fájdalmat kell okoznom Harrynek, ezért féltettem őt. Ám szerelmem hősiesen kibírta, még akkor is, ha nem éppen kellemes élmény ez.
- Mozogj – hallottam meg hirtelen hangját, szavai pedig megnyugtattak, hogy minden rendben van vele, így kérésének megfelelően cselekedtem. Először lassan csináltam, hogy folyamatosan szokja, közben koncentrálnom kellett, nehogy máris felrobbanjak benne. Leírhatatlan érzés volt.
- A te tested a legjobb hely a világon, ahol valaha is voltam – sóhajtottam vágytól részegen, és minden szót komolyan gondoltam.
- Én pedig imádom, amikor bennem vagy – nyögte kéjek között. Bármennyi hasonló dolgot tudtam volna még mondani Harrynek, de úgy éreztem, ha megteszem, ott helyben halok bele a gyönyörbe. Ezért inkább a tempóra figyeltem, hogy ne legyen rossz vagy annyira fájdalmas Harrynek.
- Nincs semmi bajod? – súgtam a fülébe, mert az lett volna az utolsó dolog, amit akartam. Ha Harrynek baja van, akkor nekem is. Ilyen egyszerű.
- Csak annyi, hogy folyton aggódsz. Nem halok bele, egyébként is fantasztikus vagy, szóval gyorsíts, mert megőrülök – adta ki feladatomat, és kissé meglepődtem, hogy képes volt még normális mondatokat, gondolatokat formálni. Én már rég elvesztettem az eszemet.
Ám ekkor bevillant egy ötlet, melyre vigyor kúszott a számra. Szerelmemnek fogalma sem volt arról, mit terveztem el, de nem hinném, hogy bánni fogja. Gyorsítottam a tempón, és mikor azt hittem, mindjárt ott halok meg, váratlanul kihúzódtam belőle, és megpusziltam a hátát.
- Ez meg mi volt? Miért hagytad abba? – fordult meg csodálkozva, arcáról üvöltött, hogy egyáltalán nem érti, miért csináltam.
- Csak eszembe jutott valami – mondtam, és máris eldöntöttem az ágyon, rámásztam, hogy ajkait birtokba vegyem. Éreztem a csókon is, hogy nincs képben, de ez nem zavart. Kezeimmel kissé felemeltem csípőjét, közben figyeltem arcát, és láttam rajta, hogy rájött, mi a tervem. Feljebb húztam őt magamhoz, betájoltam férfiasságomat, majd óvatosan ismét belé vezettem. Felszisszent a behatolásra, így lágyan folytattam tovább, míg nem teljesen benne voltam, majd megcsókoltam ismét. Közben bal kezemmel megkerestem Harry farkát, és pumpálni kezdtem. A lehető legteljesebb és legnagyobb kielégülést akartam mindkettőnknek. És persze látni közben az arcát.
- Édes istenem! Ez valami… elképesztő – nyögte szerelemem alattam, így arra következtettem, hogy jó döntés volt. Szavain felbuzdulva egyszerre próbáltam a csípőmmel és kezemmel is jól dolgozni, aminek eredménye az lett, hogy egymás nevét nyögve, kiáltva élveztünk el néhány másodperces késéssel.
- Azt hiszem, én most meghalok – sóhajtottam kimerülten, miközben még mindig Harryben voltam, ráborulva a mellkasára.
- Én is. Ez valami hihetetlen volt.
- Boldog szülinapot, Hazz! – köszöntöttem fel elsőként, miután gyorsan megállapítottam az időt. Átléptük az éjfélt, szóval már tényleg a szülinapja van.
- Köszönöm szépen, Lou! – mondta mosolyogva, és máris az ajkaimra tapadt. Nyelve hamar átcsusszant az én számba, körbejárta, majd táncra hívta az enyémet, ami szívesen engedett neki. – Amúgy éjfél előtt kezdtük el, éjfél után fejeztük be. Ezek voltak a legjobb utolsó perceim 18 évesen, és a legjobb első perceim 19 évesen. Köszönöm – jegyezte meg jókedvűen, majd utána legördültem róla, ezzel kiszakadva belőle, amin kicsit felszisszent, de még mindig öleltem őt.
- Szívesen… de biztos? Rossz nézni, hogy fájdalmat okoztam neked.
- Teljesen biztos. Ne aggódj ennyit, Lou! Igen, nem volt mindig kellemes, de tudtam, hogy fantasztikus lesz, és az is lett. Ez a lényeg – jelentette ki határozottan. Éreztem, hogy most nem vitatkozhatok vele, tényleg komolyan gondolja, ezért csak homlokon csókoltam.

Harry
Imádom Louis-t, bár néha eléggé túlaggódja a dolgokat, mint például most, ezért próbáltam minél előbb a tudtára adni, hogy minden tökéletes volt. Teljesen megérte a fájdalom, hiszen az eltörpült a gyönyör mellett, amit okozott.
- Amúgy én akartam lenni az első, aki felköszönt téged – jegyezte meg, mikor eltávolodott tőlem, és eldőlt az ágyon. Ahogy végig néztem meztelen testén, ismét megkívántam őt, de ennyi mára elég volt a jóból.
- Minden szempontból te vagy nálam az első – jelentettem ki, mire Lou érdeklődve nézett rám, pedig ez tényleg így van.
- Felsorolnád, hogy mikben? – kérte vigyorogva, amikor pontosan jól tudta a választ, ám ez nem érdekelt, belementem a játékba.
- Te vagy az első fiú az életemben, te vagy az első, akibe tényleg szerelmes vagyok, te vagy az első, akivel tényleg szerelemből feküdtem le… soroljam még? – érdeklődtem mosolyogva, miközben Louis ujjaival játszottam. – Ja, és nem mellesleg te is maradsz az egyetlen – fűztem még hozzá, amire olyan szerelmes tekintettel nézett rám, hogy majdnem elolvadtam.

Louis
Tudtam, miket fog mondani Harry, azonban a megjegyzésére nem volt felkészülve, eléggé hirtelen ért. Szerettem volna ezer meg egy szépséges dolgot mondani neki, de egyetlen szó sem jött a számra, így inkább megcsókoltam belesűrítve minden érzelmemet.
- Jaj, babycakes, annyira szeretném elmondani, mennyre szeretlek, de nincsenek rá megfelelő szavak. Csak… csak azt tudom, hogy mindig szükségem van rád.
- És én mindig itt leszek neked, nem számít, mi történik – felelt nyugodtan, és egy puszit nyomott a számra. – De legközelebb én szeretnék felül lenni – tette hozzá poénkodva, amin felröhögtem, majd nevetve megígértem neki, hogy úgy lesz. Nem sokkal később kis és nagy kiflibe formálódva feküdtünk az ágyon, átöleltem derekát, magamhoz húztam, és a nyakába temettem fejemet.