26. rész

Sziasztok! :)

Hoztam is a friss olvasnivalót, amint tudtam. Ha röviden kellene jellemezni ezt a részt, akkor azt mondanám, hogy nagyon cuki és minden oké benne. Remélem, a ti tetszéseteket is elnyeri majd :)

Ismét gyarapodott a díjaim száma (az 'Awards' oldalon elolvashatjátok, ha érdekel), illetve a képekhez is felkerült egy új. A Strong és a tetkók. Szerintem bőven elég ennyit mondanom, gyönyörű, nézzétek meg! Jövőhéten pedig a You found me epilógusát hozom!

A pipákat és a kommentet nagyon köszönöm, most se felejtsetek el jelezni, hogy milyen lett a rész! ♥

És azt hiszem, mindent említettem, amit akartam, kivételesen most csak ennyi :D Kellemes olvasást! :)xx

26. rész

Harry
Már egy jó ideje ébren voltam, Louis-t mégsem ébresztettem fel, csak gondolkoztam, csodáltam őt. Miért engem választott ez a gyönyörűség? Mi van meg bennem, ami kell neki? Nem fér a fejembe. Inkább van velem, amikor tudja, hogy nem derülhet ki a kapcsolatunk, mint a barátnőjével, akivel azt csinálhatna, amit akar, nem kellene bujkálniuk. Ám ő úgy döntött, hogy engem akar. Érthetetlen számomra.
Ahogy tovább figyeltem Louis-t, teljesen világossá vált nekem is, miért hívják őt a rajongók közül sokan sunshine-nak. Ő tényleg az. Olyan mosolya van, amely a háborúkat is megállítaná. Lehet, korai kijelenteni, de tudom, hogy Louis-n kívül képtelen lennék mást szeretni. Őt életem végéig fogom. Bele se merek gondolni, mi lett volna velem, ha nem találkozunk.
- Jó reggelt, Hazz! – figyeltem fel Lou álmos hangjára, amely mosolygásra késztetett, és egy puszit nyomtam arcára, miután viszonoztam köszöntését. – Történt valami? – kérdezte homlokráncolva, ahogy arcomat tanulmányozta.
- Hát… – álltam meg egy pillanatra, hogy összeszedjem gondolataimat. – Az jutott eszembe, mi lett volna, ha nem mentem volna el a meghallgatásra. Valószínűleg sosem találkoztunk volna – feleltem halkan, Louis arca pedig megkomolyodott. Látszott rajta, hogy elgondolkozott szavaimon.
- Ne aggódj, megtaláltalak volna valahogy – mondta mosolyogva, magához húzott, és ajkai máris az enyémeken voltak. Lou tökéletesen tudta, mi kell nekem ahhoz, hogy megnyugodjak. Pontosan ezek a szavak a megnyugtatáshoz, csókja pedig a megpecsételéshez. Azt hiszem, nála jobbat soha nem találnék. Na, nem mintha szeretnék! Louis nekem az egyetlen. – Na, mi legyen a mai program? – kérdezte jókedvűen, miután kiszakadt a csókból.
- 1 órakor próbálunk, most fél 11 van. Fogalmam sincs – ismertettem vele a tényeket már én is boldogabban. – Bár szerintem nem ártana kicsit takarítanunk a srácokkal – húztam el a számat, miközben végigpásztáztam a szobán szememmel. Kicsit… nagy volt a rendetlenség. És ez csak egy szoba.
- Majd hívunk egy takarítónőt – ellenkezett Louis, és belefúrta fejét a párnájába. Utált takarítani, de most muszáj lesz. Nekem úgysem tud nemet mondani.
- Aha. Múlt hétvégén volt itt, és megint csak hétvégén jön. Addig nem fogjuk kibírni ezt a kuplerájt.
- Én igen – mosolygott angyalian, ami miatt majdnem elolvadtam, de ez most nem olyan helyzet volt, ahol megengedhettem volna magamnak ilyet.
- Vagy segítesz, vagy azonnal itt hagylak – adtam meg két választási lehetőségét. Miután a szavak elhagyták számat, megfordult a fejemben, hogy talán kissé kétértelmű jelentése van annak, hogy „itt hagylak”.
- Jó, oké, segítek – ült fel másodpercekkel később. – De nem gondolod, hogy túlzás egy kis takarítás miatt azzal fenyegetőzni, hogy szakítasz? – kérdezte számon kérően, mire nekem mosoly kúszott az arcomra.
- Úgy értettem, itt hagylak a szobában – javítottam ki. Louis megállt öltözködés közben, majd lassan velem szembe fordult.
- Kapd be, Harry, de nagyon kapd be! – kiáltotta röhögve, és azonnal letámadott, mindketten eldőltünk az ágyon. Nevetve birkóztunk pár percig, hol én, hol Lou állt nyerésre, végül egy kopogás zavart meg minket.
- Srá… uh, bocs, ezt nem akartam látni – jött zavarba egy pillanat alatt Liam, kezeivel pedig eltakarta szemeit. – Csak szólok, hogy gyertek reggelizni – hadarta, és már csukta is be maga után az ajtót. Lou-val egyszerre nevettünk fel.
- Nem is csináltunk semmi olyat, én már nadrágban vagyok, te meg bokszerben. Mi volt neki sok? – kérdezte Lou még mindig kacarászva.
- Passzolom, de inkább menjünk kajálni – nyomtam egy puszit az arcára, majd felvettem őt a hátamra, és így egyensúlyoztunk lefelé a lépcsőn.

Louis
Imádtam Harryn lenni, bármelyik testrészén is kell elhelyezkedem. Azt viszont már kevésbé szerettem, hogy betervezte a takarítást erre a pár órára, amit úgy akartam eltölteni vele meg a srácokkal, hogy filmezünk. Vagy Harryvel egész délelőtt az ágyban leszünk. Erre ő takarítani akar, és aljas trükkel engem is rábeszélt. Ám itt még nem ért véget ez a dolog, tenni fogok az ügy érdekében!
- Mi a mai program? – kérdezte Niall reggelizés közben.
- Filmezhetünk öten, vagy ha dolgotok van, akkor Harryvel ketten filmezünk – válaszoltam én rekordgyorsasággal szerintem, de muszáj volt lecsapnom a lehetőségre. Biztos, hogy nem fogok takarítani. És annak érdekében, hogy Harry se szóljon egy szót sem, talpamat gyorsan a farkának nyomtam, mivel velem szemben ült le az asztalhoz. Nem várt és erős érintésemre kissé megugrott, de visszafogta magát, és szúrós szemekkel nézett rám, amin én csak mosolyogtam.
- Oké, akkor elmegyek Danielle-ért, és jön velem majd a próbára, mert most néhány napja szabad, hála az égnek – ismertette velünk Liam, ezzel pedig megdőlt Harry takarítós ötlete. Ha Liam nem takarít, akkor senki, hiszen ő értett ahhoz, hogy rábeszéljen minket, így viszont ez veszett ügy.
- Niall? Valami terv? – nézett a szőkére Zayn. Miért van olyan érzésem, hogy kettesben akarnak minket hagyni Harryvel?
- Ha nem gond, inkább videó játékoznék.
Ezzel eldőlt, hogy Zayn és Niall valamelyikőjük szobájában vagy a nappaliban lesznek, Liam Danielle-lel, és akkor mi, Harryvel pedig kettesben. Remek lesz.
Reggeli után mindenki elvonult a dolgára, én meg gyorsan Harry szájára tettem a kezem, nehogy meg tudjon szólalni, és felfelé kezdtem terelni az emeletre, a szobámba. Bár nem igazán tetszett neki az ötlet, nem tiltakozott.
- Nem fogunk takarítani. Most pihenünk, még van pár óránk – közöltem vele, miközben leparancsoltam őt az ágyra, én pedig kiválasztottam egy filmet.
- Vedd le a nadrágodat. Zavar – jegyezte meg mosolyogva, kérését persze örömmel teljesítettem, hiszen nekem is kényelmesebb volt alsónadrágban mellette feküdni. Minél kevesebb ruha választ el tőle, annál jobb. – Még el se kezdődött a nap, de én már most fáradt vagyok – hallottam meg Harry hangját, amikor elindítottam a filmet. Mellé feküdtem, ő konkrétan a mellkasomba fúrta bele magát, és összegömbölyödött, én pedig átöleltem testét.
- Gyorsan eltelik majd a nap, hidd el – feleltem mosolyogva, bár nem voltam benne biztos, hogy hallotta szerelmem. Úgy szuszogott, mint amikor alszik. Ahogy lenéztem rá, egyből elmosolyodtam, annyira gyönyörű volt. A szívem már csak annak a gondolatára is gyorsabban dobogott, hogy Harry az enyém. Mindennap eszembe jut, mennyire szerencsés vagyok, hogy ő van nekem.
Ó, és ha már Harryn jár az eszem! El ne felejtsem, hogy a héten lesz a szülinapja, tehát meg kell lepnem valamivel, és úgy kell intéznem a dolgokat, hogy több időt tölthessünk kettesben, mint általában. Nem lesz egyszerű, de majd bevonom a srácokat is, és megoldjuk.
- Nem akarok sehova menni ma, csak itt feküdni veled egész nap – szólalt meg váratlanul Harry. Teljesen abban a tudatban voltam, hogy rég elaludt.
- Be fogjuk pótolni, babycakes, ígérem – biztosítottam, és valóban így is gondoltam. Ez lesz az egyik ajándékom neki. Hiszen mi lenne nekünk a legnagyobb ajándék, ha nem a lehető legtöbb együtt töltött idő?
- Mikor? Elég sűrű időszakunk lesz, és mindjárt turné – emlékeztetett rá. Nem is tudom, hogy örüljek-e ennek, vagy sem. Nem lesz egyszerű. – És nem tudom, mennyi erőnk lesz kitartani – tette hozzá szinte már suttogva, szomorúan.
- Hé! – szólaltam fel hangosabban, mire rám emelte tekintetét. – Eddig sem volt könnyű, ezután se lesz, de mindent meg fogunk oldani, rendben? Tudod, hogy szeretlek, Hazz – néztem egyenesen gyönyörűen zöld szemeibe.
- Én is szeretlek, Lou – azzal ajkaimhoz hajolt, és lágyan megcsókolt.