2014. december 24., szerda

Merry Christmas, Baby

Sziasztok! :)
Tudom, hogy azt gondoltátok, most jó sokáig nem fogok itt jelentkezni, de nem. Tavalyhoz hasonlóan idén is írtam egy karácsonyi Larry one shotot, bár ez hosszabb lett (kb. 10 és fél oldal), illetve nem csak egy napról szól, hanem többről. Remélem, elnyeri a tetszéseteket. Ez az én karácsonyi ajándékom nektek! :) ❤
Azt még nem tudom, hogy a 61. rész mikor érkezik, igazából még nem tudtam rávenni magamat arra, hogy megírjam, pedig az ötlet már megvan. Azért igyekszem vele, és remélem ez a one shot kárpótol titeket valamennyire :)
És ugye van ma egy bizonyos születésnapos... Nagyon boldog 23. születésnapot, Louis Tomlinson! ❤ I still can't believe it, my little baby.
Kellemes olvasást és boldog karácsonyt! :)xx ♥ 🎄 🎁

U.i.: A végén az egy karácsonyfa és ajándék emoji, de hát a blogger nem ismeri fel...






Merry Christmas, Baby

Harry sietve csapta be Range Roverének ajtaját, majd rohant be a bevásárlóközpontba. Igencsak késésben volt, negyed óra is eltelhetett már a megbeszélt időpont óta, és biztos volt benne, hogy bandatársa ki fogja őt nyírni, főleg mivel nem hagyta őt sokáig aludni. A rengeteg ember, akiken át kellett magát küzdenie, nem segített Harryn, minél előbb a bejárattól nem messze lévő, hatalmas karácsonyfánál álldogáló barátjához akart érni. De hát másnap karácsony van (legalábbis szenteste), ilyenkor mindig tömve vannak az üzletek és a bevásárlóközpontok.
- Ezer bocs a késésért, alig tudtam elszabadulni Lou-tól – állt meg Harry kissé lihegve Niall mellett és kezdett el magyarázkodni. A szőkeség eltette telefonját a zsebébe, mivel addig azzal szórakoztatta magát, hogy ne unatkozzon.
- Ja, képzelem – nevetett fel, ám aztán emlékeztette magát, hogy most le kellene szednie a göndör fejét, amiért miatta kelt korán, és még késni is merészelt. – Egyébként miért pont engem kellett iderángatnod? Tudod, milyen jót aludtam? Miért nem jöhetett Liam vagy Zayn? És azzal tisztában vagy, hogy délután repülök haza, Mullingarba, és most pakolnom kellene?
- Hé, levegőt azért vegyél – röhögött Harry, aki persze nem vette komolyan bandatársa korholását. – Először is, elhiszem, hogy jót aludtál, de Liam Sophiával van Wolverhamptonban, Zayn Perrie-vel Bradforban, te meg még itt, emlékszel? Szerinted kit hívhattam volna, ha nem téged? - tartott egy kis szüntetet, majd mikor nem érkezett válasz költői kérdésére, megragadta a szőkeség karját, és maga után húzta. – Na, gyerünk, meg kell venni a hozzávalókat Louis kedvenc kajájához!
Ugyanis az egész találkozó célja az volt, hogy Niall segítsen bevásárolni Harrynek, aki szerelme kedvenc ételét akarta elkészíteni születésnapjára. Másnap karácsony és egyben Louis szülinapja is, ilyenkor mindig elő kell rukkolnia valami újdonsággal. Az általa főzött menü még nem volt meg a négy év alatt.
4 év. Belegondolni is hihetetlen, hogy már ennyi ideje ismerik egymást és együtt is vannak. Felsorolni is lehetetlenség, mennyi jó vagy éppen rossz dolgon mentek keresztül, de semmi sem tudta őket szétszakítani. Ha egyszer-kétszer ez meg is történt, sosem tartott sokáig, és mindig kibékültek előbb-utóbb. Pedig milliónyi alkalmuk lett volna a szakítás mellett dönteni, erre viszont mindannyiszor képtelenek voltak, legalábbis egy idő után mindketten belátták. Menedzsmentjük nem könnyíti meg az életüket, ám ez sem tántorítja el őket egymástól. Miért is kellene, ha az övék a 21. század legcsodálatosabb szerelmi története, csak még nem tud róla a világ? Merthogy még egy ilyen történet, mint ami Louis-nak és Harrynek van, nincs, és amint ez kiderül, nagyon sokan imádni fogják.
- Kell még méz meg kukoricaliszt, és megvan minden – nézett fel a listájából Harry, amire felírta a hozzávalókat, nehogy bármit is kihagyjon.
- Aha, és azok merre vannak? Csak mert már végigjártunk minden sort, és én sehol sem láttam – forgolódott Niall az említett összetevőket keresve.
- Passz, menjünk még egy kört.
És mentek. Még éppen időben találták meg a kukoricalisztet, Niall már kezdett panaszkodni, hogy le fogja késni a repülőgépét, ha nem ér haza időben. Ez szerencsére nem következett be, kissé kicentizve ugyan, de idejében értek ki a bevásárlóközpontból.
- Kösz a segítséget, haver. Félretennék a kajából, de Louis-t ismerve mind elfogy, és most még nem találkozunk egy ideig – mondta Harry nevetve, miközben bepakolta a szatyrokat a csomagtartójába.
- Akkor ezt az ajánlatot majd később behajtom rajtad – vonta fel a szemöldökét Niall játékosan, aztán elköszöntek egymástól. Természetesen nem kell olyan nagy búcsúra gondolni, hiszen az ünnepek után úgyis együtt lesz a banda ismét, csak a karácsonyt mindenki a családjával és a párjával tölti (ha van).

Mikor Harry a Louis-val már évek óta közös lakásukhoz ért, egyből a garázsba hajtott, hiszen útközben hazafelé elkezdett esni a hó, bár nem nagy pelyhekben. Semmi kedve nem volt Harrynek a másnap reggelt ennek az eltakarításával kezdeni, amikor jobb dolga is lesz. Ugyanis Louis szülinapján korán indulnak, hogy elmenjenek szerelme családjához, ahogy minden évben szoktak. Azt a napot ott töltik, majd 25-én már Harry családjánál lesznek. Így csinálják, amióta együtt vannak, tehát egyáltalán nem szokatlan nekik ez az ünnepi utazgatás.
- Na, végre! Már kezdtem éhen halni – hallotta meg a göndör Lou kiabálását, miközben a bejárati ajtó becsukásával szenvedett. Két nagy szatyorral a kezében nem volt könnyű feladat.
- Ne panaszkodj, inkább jöhetnél segíteni – mosolyodott el Harry. Végül nyitva hagyta az ajtót, hogy Lou majd odafárad becsukni, és egyenesen a konyhába ment, az étkezőasztalra pakolta le a szatyrokat.
- Ó, igen, el is felejtettem, hogy az én hercegnőmnek szüksége van a segítségre – vigyorodott el Louis, aztán már fel is pattant a kanapéról, hogy becsukja az ajtót. – Na, mi lesz ma a kaja? – tudakolta kíváncsian, mikor már Harryt figyelte a konyhát és a nappalit elválasztó pultnál álldogálva.
Imádták amerikai stílusú házukat, bár azért néhány változtatást végeztek rajta, mivel nekik úgy jobban tetszett. Annyi szobájuk volt, hogy a nagy részüket nem is használták, főleg mivel csak ketten laktak itt. Ám mikor a másik három srác is náluk vendégeskedett, akkor aztán volt élet. Na, nem mintha kettesben unatkoznának! Mindig kitalálnak valami őrültséget, ha pedig éppen nem, akkor romantikáznak vagy csak hétköznapi dolgokat csinálnak. Mint például Harry főz, Louis meccset néz. Nagy ritkán segíteni is szokott szerelmének, bár az inkább nevezhető hátráltatásnak.
- Marmite chicken, a kedvenced – mosolyodott el Harry. Nem látta értelmét titkolni, mivel úgyis kitalálta volna Louis az alapanyagokból. Azt már csak tudja, miből áll a kedvenc étele!
- De te nem is szereted.
- Igaz, de azt soha nem mondtam, hogy nem eszem meg. Nem a kedvencem, de ki lehet bírni – magyarázta Harry, a szatyrokból kipakolászva.
- Szeretlek, mondtam már? – ölelte át hátulról Lou, fejét Harry lapockái között pihentetve.
- Nem elégszer – fordult meg a fiatalabb szerelme karjai között, majd lehajolt hozzá egy csókra.
- Na, csináld a kaját, mielőtt éhen halunk! – csapott Harry hátsójára Louis, mire mindketten felnevettek.
Ahogy erre számítani lehetett, nem ment olyan egyszerűen ez a főzőcskézés. Főleg mivel Lou folyamatosan Harry körül legyeskedett, nem könnyítve meg így a fiatalabbik dolgát. Hol belekóstolt a készülő ételbe, hol meglökte szerelmét, akinek emiatt többször is újra kellett kezdenie az éppen akkor készített részt. Végül kiadta Louis-nak, hogy a tegnap óta a garázs mellett pihenő fenyőfát hozza be, mivel így sosem lesz készen az idei karácsonyfájuk. Ezután végre zökkenőmentesen befejezhette szerelme kedvenc ételét, amivel elégedett is lett.
- Hol szilveszterezünk? – kérdezte Louis, miközben Harry letette elé a tányérját, majd ő is helyet foglalt vele szemben, hogy ebédeljenek.
- Elvileg Niall akar valami bulit szervezni, legalábbis ezt mondta nekem, amikor reggel vásároltunk – magyarázta a göndör. – Egyébként milyen a kaja?
- Tökéletes – mosolygott rá Lou, Harry pedig azonnal megkönnyebbült, hogy jól sikerült szerelme kedvence. – Akkor Niallnél bulizunk? Mindenki?
- Nekem nincs jobb ötletem, és gondolom, igen. Illetve nem tudom, hogy Zayn meg Liam mit tervezett…
- Ebéd után írok nekik – döntötte el az idősebbik, aztán más témát kibeszélve fejezték be az evést.
A mosogatás természetesen Harryre maradt, ha Louis csinálta volna, egy ép tányérjuk sem lenne már. Pontosan ezért nem is bánta a göndör, hogy a háztartási munkák közül sokat neki kell elvégeznie. Amúgy is megszokta már, körülbelül négy éve laknak együtt, volt ideje beletörődni.
- Na, készen vagyok a konyhával, díszíthetjük a fát – huppant le a nappali kanapéjára Harry, szerelme mellé, aki éppen a telefonját tette le az asztalra.
- Oké, már beállítottam oda, ahova mondtad. És most beszéltem Zaynnel meg Liammel, ők is jönnek Niallhez.
- Helyes, mindig jobb, amikor együtt bulizunk szilveszterkor – mosolyodott el Harry. – Perrie meg Sophia is jön velük?
- Perrie nem, mert van valami szilveszteri programja a Little Mixszel, viszont Sophia tud jönni – magyarázta Louis, miközben a már bekészített dobozokat nyitogatta ki, amelyekben a karácsonyi díszeket szokták tartani.
- Akkor egyel kevesebben leszünk, de tutira jó buli lesz – nyugtázta Harry, majd kezébe vette az égőket, mivel azt rakják fel először. Miután ezek felkerültek, jöhetett a csúcsdísz. Ezt imádták a legjobban a fára tenni. – Na, jössz? – kérdezte Harry, Louis felé fordulva.
- Persze. De hogy mászok a hátadra, ha nem hajolsz le? – vonta fel szemöldökét az idősebb, amivel szerelmének egyet kellett értenie.
- Így jó? – érdeklődött a göndör, már a kanapé előtt letérdelve.
- Attól függ, mit akarsz csinálni – vigyorodott el Louis. Nem tudott nem azokra az éjszakákra (vagy éppen nappalokra) gondolni, amikor alig várták, hogy eljuttassák egymást a csúcsra, és Harry letérdelt előtte…
- Azt majd később – jelent meg egy mosoly Harry arcán, ugyanis ő már kitalálta az estéjüket is. Természetesen mindent megad Louis-nak, amit kíván, mivel az ő szülinapja van (illetve csak lesz, de ők most ünneplik kettesben), ez a szülinapos joga. Aztán persze a szerepek majd felcserélődnek, amikor az ő szülinapja jön el, akkor Lou fogja a kívánságait teljesíteni.
Egy vigyort villantva végül Louis Harry hátára mászott, aki felemelkedett, odaadta szerelme kezébe a csúcsdíszt, Lou pedig felrakta azt a fa tetejére.
- Tökéletes – csodálta meg Harry a „művüket”.
- Ja, most már jöhet a többi dísz – lépett túl könnyen Louis a fenyő ámulásán, és már nyúlt is az egyik dobozért, amiben gömbök voltak, hogy befejezzék a díszítést.
Félórával később kifáradva fújta ki a levegőt Harry, miután végeztek. Na, nem azért, mert annyira kimerítő lett volna egy karácsonyfát feldíszíteni. Azonban ha az ember párja Louis Tomlinson, akkor ott semmi sem egyszerű. Louis ugyanis egyszer csak megunta a gömbök pakolgatását, és az utolsó dobozt, amiben még azok voltak, felkapta, és elszaladt vele. Legalább tíz percen keresztül kergette őt Harry, megpróbálva visszaszerezni azt. Végül győzött az az érv, hogy ha nem adja vissza, akkor semmilyen meglepetés nem lesz a nap további részében. Ezt persze Louis nem engedhette meg, úgyhogy félig-meddig legyőzötten, de szót fogadott Harrynek.
- Ezért kártérítést kérek – húzta fel az orrát sértődötten az idősebb, mire szerelme elnevette magát.
- Jól van, majd este megkapod.
- Reméltem is – vigyorodott el Louis, aztán Harry arcát kezei közé véve egy csókot kezdeményezett.

A nap további részében tévét néztek, természetesen az elmaradhatatlan karácsonyi filmeket nem hagyták ki idén sem. Kiskifli-nagykifli pozícióban elhelyezkedtek a kanapén, ami így nem volt túl tágas, de megoldották, mint ahogy mindig mindent.
- Amúgy hogy-hogy nem kellett Eleanornak is jönnie a tegnapi közös bulira a srácokkal? – tette fel a kérdést semleges hangnemben Harry.
Hát igen. Eleanor. Harry sosem kedvelte igazán, főleg azért, mert a lány nyilvánosság előtt mindazt megtehette Louis-val, amit ő nem. Ez nem feltétlenül El hibája volt, ha a menedzsment nem találja ki, hogy Louis-nak barátnő kell, akkor most egy kicsivel kevesebb problémájuk lenne. De kitalálták, ők pedig nem szólhattak egy szót sem. Eleanor persze tudja, hogy Louis sosem lesz belé szerelmes, ezt már az elején letisztázták, bár ezt akkor még nem igazán hitte el. Aztán meglátta Louis-t és Harry együtt, onnantól kétsége sem volt, hogy ez a két srác egymásnak lett teremtve. Louis és El végül összebarátkoztak (nem csoda, volt rá három évük, és muszáj is volt, ha szerelmes párt akartak színlelni), Harryvel viszont nem volt ilyen könnyű dolga a lánynak. Nem is hibáztatta érte, fordított helyzetben ő is ugyanígy viselkedett volna. Azt túlzás mondani, hogy haverok, és talán sosem fognak felhőtlenül együtt nevetni, miközben megisznak valamit, de azért nem utálják egymást és képesek normálisan kommunikálni. Ez pedig nagy szó, hiszen annyi fájdalmas dolgot kellett már megtenniük, amit egyikük sem akart.
- Valami dolga volt szerintem. De holnap valószínűleg kell valamit csinálnunk, mintha ezt mondta volna a menedzsment a szünet előtt – válaszolt Louis Harry kérdésére. Hangja nem árulkodott arról, hogy érzékenyen érintené a téma, így Lou nem aggódott túlzottan.
- De holnap Doncasterbe megyünk.
- Tudom. Fogalmam sincs, hogy gondolták. De mi lenne, ha hanyagolnánk most ezt a témát? Van egy sokkal jobb ötletem… – kezdte el csókolgatni Louis Harry nyakát, mivel Harry volt a kiskifli. Teljesen lényegtelen, hogy ő a nagyobb, így szokták meg az évek alatt. Bár azért nem mindig, cserélni is szoktak.
- Igen? Mi lenne az? – tette a tudatlant Harry, szélesen mosolyogva, élvezve szerelme csókjait.
- Hmh… – mormolta Louis Harry bőrébe, nyilvánvalóan nem is figyelve a kérdésekre.
- De nekem is van egy ötletem – vetette fel a göndör, kezét lassan Lou ágyékához vezetve. – Menjünk vacsorázni! – majdhogynem felkiáltva mondta, mire szerelme egy pillanatra lefagyott.
- Mi? Nem fejeztem ki elég egyértelműen?
- Ó, dehogynem, de szerintem együnk, hogy aztán legyen mit ledolgozni – vigyorodott el Harry, ez pedig már rögtön jobban tetszett Louis-nak.
- Akkor siessünk!
A vacsora után – ami az ebéd maradéka volt –, megnéztek egy filmet, de már nem karácsonyosat, abból eleget láttak délután. Akcióvígjáték mellett döntöttek, aztán következett az ajándékozás. Harry ajándéka (karácsonyra és a szülinapjára is) Louis-nak az egész napos kiszolgálás és kívánságteljesítés mellett (ezek a szokásos, alap dolgok) az volt, hogy az elmúlt négy év alatt készült fényképekből kiválogatta a legjobbakat, vett egy fotóalbumot, amibe aztán különbözőképpen beleragasztotta a képeket. Louis teljesen odáig volt érte, főleg a még 2010-2011-ben készültekért. Harry pedig mezt kapott karácsonyra, aminek a hátuljára rá volt írva, hogy Tomlinson (ebben majd mehet szurkolni szerelmének, ha focimeccse lesz neki), illetve egy rózsaszín tollas, szőrös boát. Ezt még korábban látta Harryn, amikor meghívták a bandát egy műsorba, és akkor annyira megtetszett neki szerelmén látni ezt a kiegészítőt, hogy muszáj volt megvennie. Ki tudja, lehet még az ágyban is hasznos lesz ez…
- Uh, a twitterem már túlpörgött, pedig még nincs is szülinapom – pillantott fel a telefonja képernyőjéből Louis.
- Ez nem meglepő. Mindannyiunk szülinapja közeledtével ez van. Egyébként két perc múlva már hivatalosan is szülinapod van – jegyezte meg Harry az órájára nézve, ami hamarosan éjfélt üt. – Szóval hogy szeretnéd kezdeni azt a napot?
- Az ajkammal az ajkadon – mosolyodott el Lou, és már magához is húzta szerelmét egy csókra. Az egy csókból aztán több is lett, ellentétben a rajtuk lévő ruhák számával. Végül egymásba temetkezve töltötték az éjszaka egy részét, a másik nevét nyögve.

Másnap reggel elég korán csörgött a szerelmes pár ébresztője. Ezt Harry viselte jobban, ő szimplán a telefonjához nyúlt, hogy kikapcsolja a zajt. Louis-nak viszont inkább más ötlete támadt.
- Dobd ki azt a szart, mert megőrülök – morogta a párnájába, mire Harry felnevetett.
- Hé, a telefonomról beszélsz! Tudod, hogy ebben egy csomó fontos és gyönyörű dolog is van – jegyezte meg a göndör, erre pedig már Louis is felemelte a fejét.
- Például a szex közbeni képek?
- Például te, te hülye – röhögte el magát Harry kínjában, hogy milyen gyorsan elrontotta szerelme a romantikus pillanatot. – Na, jól van. Keljünk fel, mert így sosem érünk Doncasterbe – és amint ezt kimondta, Lou már a karjánál fogva húzta is őt vissza. Hát, kissé nehézen indult a reggeljük.
- Én vezetek? – kérdezte Louis, miközben kivitte a táskáikat, hogy Harry Range Roverébe tegye. Ebben több hely van a cuccaiknak, mint Louis autójában, főleg, hogy még a családjaiknak szánt ajándékaikat is viszik.
- Miért nem szóltál, hogy vigyem ki a csomagokat? Megcsináltam volna én – válaszolt a göndör totálisan nem szerelme kérdésére, de mindegy.
- Tudod, azért, mert kisebb vagyok, még nem vagyok gyengébb, mint te – tette a csípőjére Lou a kezét, Harry pedig nem bírta ki, hogy ne mosolyodjon el.
- Ó, hát persze. Tudom én – húzta magához egy ölelésre párját, majd megcsókolta a feje búbját. – Amúgy igen, vezethetsz te, ha akarsz.
- Helyes! – villanyozódott fel Lou egy pillanat alatt, és már rohant is, hogy a kormány mögé üljön, mint egy kisgyerek. Harry mosolyogva csóválta a fejét azt gondolva, hogy egy idiótába szerelmes már négy éve.
- Lou – szólította meg az idősebbet lágy hangon, mire az ráemelte tekintetét. Harry kinyújtotta a karját, jelezve Louis-nak, hogy szálljon ki. – Boldog születésnapot! – majdhogynem suttogott, Louis pedig az olvadás határán volt, ahogy szégyenlősen mosolyogó szerelmére nézett.
- Köszönöm szépen – viszonozta hasonlóan halkan, aztán Harry lehajolt, Louis lábujjhelyre állt, hogy csókolózhassanak egymás karjai között.

- Bocsi a késésért, de Louis-nak vagy ötvenszer vissza kellett szaladnia a lakásba, mikor már indultunk volna, mert „bent hagyott valamit” – magyarázkodott Harry, miközben kiszálltak az autóból, és egy-egy puszival köszöntötte Jayt, aki már a kapu előtt várta őket.
- Nem is igaz, és nem kellett volna annyiszor visszamennem, ha szóltál volna, hogy ne hagyjam bent – forgatta meg a szemeit Louis, bár mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy nincs igaza. Még neki is.
- Jaj, édesem, hát csoda, hogy Harry már ennyi éve kibírja veled – nevette el magát Jay, ahogy megölelte fiát és két jó nagy cuppanós puszit nyomott az arcára. – Na, gyertek be, már nagyon várnak titeket a gyerekek – invitálta be őket a házba. Harry kivette a táskáikat a csomagtartóból, Louis vitte az ajándékokat, aztán elindultak befelé.
A lányok borzasztóan örültek mindkét srácnak, jól megölelgették őket, a mosoly az arcukról letörölhetetlen volt. Ők még persze nem tudják, hogy Louis és Harry egy párt alkot, azt nehezen értenék meg. Bár egy ideje már gondolkoznak rajta, hogy elmondják Lottie-nak, talán még Fizzynek is, de ez a terv elég bizonytalan. Nem biztos, hogy megértenék úgy, ahogy mondjuk a szülők, szóval inkább várnak még. A lányok csak annyit tudnak, hogy Louis és Harry a legeslegjobb barátok, szinte már családtagnak tekintik Harryt, így nem meglepő nekik, hogy a karácsonyt általában együtt töltik, vagy ha Harry napokig náluk van.
- Sziasztok! – nyitódott ki a bejárati ajtó, amit egy pár csizma kopogása követett.
- Ó, szia, Eleanor! – üdvözölte őt mosolyogva Jay, miután kijött a konyhából. Ebéd után mindenki a nappaliba ment át, amíg ő elmosogatott. – Pont lekésted az ebédet, de ha gondolod, szedhetek még – ölelte meg a lányt.
- Jaj, nem kérek, köszönöm, útközben már ettem – utasította vissza kedvesen az ajánlatot El.
- Ahogy szeretnéd. Gyere, menjünk a többiekhez a nappaliba.
Mindenki egy-egy öleléssel és puszival köszöntötte őt, a gyerekek pedig őt is körberajongták. Imádják őt, hiszen úgy tudják, hogy Louis barátnője, bár elég ritkán tudnak együtt lenni.
- És meddig maradsz? – tette fel a kérdést Dan, miközben ismét helyet foglaltak. Jay és Dan egy kisebb, kétszemélyes kanapéra, Louis, az ölében Ernest, Eleanor és Lottie a nagyobb kanapéra, Harry egy fotelba, karjai között Dorisszal, az ikerlányok, illetve Fizzy pedig a szőnyegen szórakoztatták el magukat.
- Csak pár órát, utána megyek a szüleimhez, és még Maxszel is összefutok – fogalmazott finoman a lány a gyerekek előtt. Őket kivéve mindenki tudta, hogy Maxszel nem csak „összefut”, hanem inkább rohan hozzá, hogy aztán együtt töltsék El családjával az ünnepeket. Míg Louis ugye Harryvel van együtt, addig Eleanor Max mellett találta meg a boldogságot.
- Harry, mit szólnál, ha lefektetnénk az ikreket? Nekik eljött a délutáni alvás ideje – mosolygott Jay a göndörre, aki fel is állt Dorisszal a kezében. Jay elvette Louis-tól egyetlen öccsét, aztán ketten megindultak az emelet felé.
Dan és Lottie csatlakozott a szőnyegen játszó lányokhoz, Louis és El pedig a karácsonyfa előtt készítettek egy közös képet, amit kitehetnek twitterre. Ez csak a menedzsment miatt kötelező, mindenféleképpen azt akarják elhitetni a rajongókkal, hogy Lou és Eleanor az egész napot együtt tölti, amikor a valóságban egyáltalán nem így van.
- El, láttad már az új ruhámat, amit legutóbb vettem? – kérdezte Lottie, amire a lány megrázta a fejét. – Akkor gyere! – és már indultak is az emeletre Lottie szobájába.

A délután valahogy így telt el, mindenki beszélgetett mindenkivel, majd Eleanor el is köszönt, mivel még vissza kell vezetnie Londonba.
- Lányok, mi lenne, ha összepakolnátok a szobátokban? Tudjátok, hogy akkor nem lesznek ajándékok a fa alatt, hogy ha rendetlenség van – szólalt meg Dan, mire Lottie és Fizzy már a szemét forgatta, de tudták, hogy ez rájuk is vonatkozik, hiszen az ikerlányoknak még nem tudják, hogy igazából kitől kapják az ajándékokat.
- Harry, addig lehozzuk a kicsi ikreket? – nézett a megszólítottra Jay, Harry pedig természetesen beleegyezett, imádta a kis apróságokat. Már hónapok óta rágja Louis fülét, hogy nekik is kell egy kisbaba, azonban ez nyilván nem ilyen egyszerű. Így minden alkalmat megragad, ha babák közelében lehet. Persze Louis is legalább annyira akar babát, mint Harry, de valakinek le kell őt rángatnia a földre, amikor nagyon beleéli magát, hiszen ez a mostani helyzetükben még elég bonyolult lenne.
Amíg ők a kicsikért mentek, a lányok pedig pakoltak, Dan és Louis a garázsban elhelyezett ajándékokért rohantak ki, hogy gyorsan a fa alá tegyék. Sietniük kellett, ha nem akarták, hogy a gyerekek meglássák őket. Szerencsére ez nem következett be, mindenki nagyon örült az ajándékának, és estig el is szórakoztak velük.
- Na, jól van, lányok, irány az ágy – szakította félbe a játékot Jay, mire Daisy és Phoebe azonnal nemtetszését adta. – Akarjátok elaltatni Ernestet és Dorist? – na, ez már hatott, indultak is az emeletre, miután még egyszer felköszöntötték bátyjukat.
- Lassan mi is megyünk aludni szerintem – nézett Louis-ra Harry, aki egyetértett.
- Miért együtt? – vetette közbe Lottie, felnézve a telefonjából.
- Mert… sokat utaztunk ma, fáradtak vagyunk, és még holnap is vezetünk – felelte Louis egy kisebb gondolkozási idő után. Végül is igaz volt, amit mondott, csak azt hagyta ki, hogy egy ágyban is fognak aludni, de erről egyáltalán nem kellett tudnia Lottie-nak.
- Ja, oké – vont vállat a lány, mire rögtön megnyugodtak.
Miután Jay visszatért, Louis és Harry elköszöntek a többiektől, hogy végre egy kicsit kettesben lehessenek.
- Lottie előbbi kérdésénél egy pillanata megállt a szívem – sóhajtott fel Harry, miközben lehuppant az ágyra.
- Gondoltam, ezért válaszoltam én – mosolyodott el Lou. – Lassacskán el kell neki mondanunk, de egyszerűen nem tudom rávenni magam.
- Tudom, Lou, tudom. Ezzel még várhatunk. De szerintem most foglalkozzunk valami mással, te kis szülinapos – váltott témát Harry vigyorogva, ahogy keze végigsiklott Louis felsőtestén, le egészen az ágyékáig.
- Mire gondolsz pontosan? – nyögött fel Louis, hogy az élvezettől vagy a kíntól azt már ő sem tudta. Harry ekkor belenyúlt a nadrágjába, innentől pedig már eléggé világos lett az, ami eddig is az volt.
Nem sokkal később már a ruháiktól is megszabadultak, az ajtót bezárták, egymás szájának estek, és a lehető legnagyobb csendben értek fel a csúcsra.

Másnap reggel ismét korábban keltek fel, mint szerettek volna. Louis egyáltalán nem reggeli ember, de Harry már megszokta, hogy szinte minden reggel morog mellette szerelme. Ez most sem volt máshogy.
- Kivágom azt a szart, ha még tovább csörög.
- Szerintem ezt már tegnap megbeszéltük – nevette el magát Harry, miközben kikapcsolta az ébresztőt. Aztán eszébe jutott egy ötlet, amivel talán elérheti, hogy Louis is időben készen legyen, és ne késsenek el. Ma ugye Harry családjához mennek. – Hé, mi lenne, ha versenyeznénk, hogy ki ér le előbb a földszintre?
Ezt persze Lou képtelen volt kihagyni, pár másodperc alatt eldöntötte, hogy ezt a versenyt ő fogja megnyerni, így pillanatok alatt kiugrott az ágyból. Mindketten a lehető leggyorsabban magukra kapkodták a ruháikat, majd rohantak le a lépcsőn egymást rángatva, hátha sikerül feltartani a másikat.
- Hé-hé, fiatalság, mi ez a nagy kapkodás? – nézett fel az újságjából Dan az ebédlőasztalnál ülve.
- Ha! Én nyertem – jelentette ki büszkén Louis, lehuppanva az egyik székre, mire már Dan is összerakta a történetet.
- Hát persze, hogy te nyertél – mosolyodott el Harry, magához húzta szerelmét, és egy cuppanós puszit nyomott az arcára. – Egyébként ez volt az egyetlen mód arra, hogy időben kiszedjem Louis-t az ágyból – válaszolta meg végül Dan előző kérdését.
- Ó, így már mindent értek – nevetett fel Dan.
- Úgy látom, mindenki nagyon jó kedvében van ma, hozhatom a reggelit? – lépett ki egy pillanatra Jay a konyhából egy mosollyal az arcán. Erre mindenkinek ugyanaz volt a reakciója, így percekkel később már jóízűen falatoztak.
- Amúgy a lányok és az ikrek merre vannak? – kérdezte Louis két falat között.
- Még alszanak. A lányok kiélvezik, hogy a szünetben kialudhatják magukat, Doris és Ernest viszont nemsokára felébred szerintem – válaszolt Jay, nem sokkal később pedig szavainak megfelelően hallották is az ikrek síró hangját.
- Majd mi megyünk értük Louis-val – állt fel hamarabb Harry, hogy Jay hadd fejezze be nyugodtan a reggelijét.
- A legaranyosabb kisbabák a világon – állította magabiztosan Lou, ahogy kivette Dorist a kiságyból.
- Az biztos – értett egyet Harry. – Jól van, semmi baj, már megyünk is anyához – gügyögte Ernestnek, miközben lementek a lépcsőn.
A legszívesebben egész nap babáztak volna még, de ezt nem tehették meg, hiszen legkésőbb délre Harryékhez akartak érni. Így hát, mikor már a lányok is felkeltek, elbúcsúztak mindenkitől, és lassacskán elindultak. A kapuban még biztosították Jayt, hogy nem szükséges ételt csomagolnia az útra, úgyis lesz kaja Harryéknél.
- Pusziljuk Anne-t, Gemmát és Robint, és mondjátok meg nekik, hogy alig várjuk, hogy megint találkozzunk!
- Jól van, anya, vigyázzatok magatokra – ölelte meg édesanyját Lou, aztán beszállt Harry mellé, aki már ott ült a kormány mögött.

- Nem, Lou, tutira nem hagytuk nálatok, emlékszem, hogy elraktam – győzködte tovább szerelmét Harry, miközben kiszálltak a kocsiból. – Hozd inkább az ajándékokat.
- Gyerekek, már az utca végére hallani lehet, hogy megérkeztetek – nyitotta ki az ajtót nevetve Anne.
- De mi van, ha mégsem raktad el? – csüngött továbbra is a témán Louis.
- Miről van szó?
- De emlékszem rá. Egyébként a telefontöltőről vitatkozunk – válaszolta meg Anne kérdését Harry. – Majd meglátod, ha kipakolunk.
- Mint egy ötven éves házaspár, komolyan – jelent meg az ajtóban Gemma is.
- Mi is örülünk, hogy látunk, Gemma – villantott egy álmosolyt Harry nővérére.
- Na, jól van, gyertek be, majd ott folytatjátok – vetette fel Anne, amivel egyetértettek, úgyhogy Harry bevitte a csomagjaikat, Louis pedig az ajándékokat.
Miután Robin, is üdvözölte őket, felmentek Harry régi szobájába, kipakolták a cuccaikat, és meg is lett a töltő. Ezt Harry egy „ugye, hogy igazam volt” mosollyal nyugtázta, míg Lou a szemét forgatta, de persze azért meg is könnyebbült, mivel így nem kellett még visszaautózni Doncasterbe. Végül teljesen meg is békült, amikor Harry a karjaiba vonta és egy hatalmas csókot nyomott a szájára.
- Na, és milyen volt a tegnap Doncasterben? – kérdezte Anne, miközben az asztal közepére tette a levest, hogy ebédeljenek.
- Nagyon jó, a lányok imádták az ajándékokat – felelte Harry egy mosollyal az arcán, ahogy visszagondolt az előző napra. – És végre babázhattam majdnem egész nap – tette hozzá nyomatékosítva, szemöldökét felhúzva, ahogy Louis-ra pillantott.
- Nem kell célozgatnod, tudom, hogy mire megy ki ez az egész – nézett rá Louis, és bár komolyan kezdte el mondani, a végére mégiscsak elmosolyodott.
- El ne kezdjetek azon veszekedni, hogy babát akartok, mert erre még nem vagyok felkészülve – szólt közbe nevetve Gemma, amire mindenkinek hasonló volt a reakciója. – Először nőjetek fel, csak azután akarjatok gyereket.
- Nagyon örülnék egy unokának, de egyet kell értenem Gemmával – fejtette ki véleményét Anne, mire Robin elkezdett bólogatni, hogy szerinte is, Gemma büszkén bólintott egyet, Louis majdnem kiköpte a vizet, ami ivott, Harry pedig hitetlenül nézett rá. Lehet, hogy egy kicsit túljátszotta a szerepét, de csak lehet…
- De anya!
- Mi van? Ez az igazság – mondta nevetve Anne, amin végül mindenki felröhögött, aztán abban maradtak, hogy ez így lesz.
A délután további részét beszélgetéssel, illetve a minden évben adásba kerülő karácsonyi filmek nézésével töltötték, semmi extra, élvezték, hogy végre pihenhetnek. Nemsokára úgyis kezdődik az újabb turné, ám most még nincs semmi dolguk. Mikor már megunták a filmeket és a társasjátékozást, következett az ajándékozás. Mindenki örült annak, amit kapott, még akkor is, ha nem, hiszen a szándék a lényeg.
- Gyertek, kész a mézeskalács! – szólt ki a konyhából Anne, miután kivette a sütőből a süteményeket. Igaz, hogy tegnap már sütött egy adagot, de az kevésnek bizonyult, és még szeretne Harryéknek is adni, amit elvihetnek holnap.
- Wow, Harry, van mézeskalácsház, gyere már! – kiáltotta izgatottan Louis, akár egy kisgyerek, amint besétált a konyhába, hogy betegye a mosogatóba a használt tányért.
- Ú, ez tök jól néz ki – állapította meg Harry, ahogy meglátta a Louis izgatottságát okozó sütit. Karjait Louis dereka köré fonta, magához húzva őt hátulról, majd egy puszit nyomott szerelme nyakára.
- Szerintem fényképezd le, és tedd ki instagramra – tanácsolta Gemma, miután ő is és Robin is beléptek a konyhába.
- Gyönyörű lett, nagyon ügyes vagy, drágám – puszilta meg Anne arcát Robin.
- Jézusom, ennyi szerelmespárt – nyögött fel Gemma. Mindkét oldalán vagy csókolózott egy pár, vagy ölelkezett.
- Jól van már, inkább hozd be anya telefonját – forgatta a szemét Harry, de nyilván nem tudott nővérére haragudni.
- Louis, szívem, ugye nem baj, ha téged nem jelöllek be a képen? Nagyon szeretném, de gondolom, hogy nem lehet – fordult fogadott fiához Anne.
- Ó, dehogy, egyáltalán nem baj. Ki is nyírna minket a menedzsment egy ilyesmi dologért, meg akartam is szólni, hogy engem hagyj ki – nyugtatta meg második anyját Lou, és igaz is volt minden szava.
Miután megették a mézeskalácsok egy részét, Harry és Louis úgy döntött, hogy lezuhanyoznak, aztán lefekszenek aludni, kicsit sokat autóztak ebben a pár napban.
- Hulla vagyok, pedig nem is csináltunk ma nagy valamit – terült el az ágyon Louis, miközben Harry becsukta a szobájának ajtaját.
- Azért remélem még maradt egy kis energiád… – vigyorodott el Harry, aztán lassan elkezdte levenni a derekára kötött törölközőt.
- Ó, erre mindig van – ült fel az ágyon Louis, máris érezte, hogy elönt őt a vágy.
- Ezt örömmel hallom – jelent meg egy mosoly a göndör ajkain.
Harry az ágy előtt állva megfordult, és hagyta, hogy a lazán a derekán lévő törölköző lehulljon róla. Louis lélegzete elakadt, hiába vannak együtt szerelmével már évek óta, annak meztelen testének látványa mindig új és új hatással van rá, képtelen hozzászokni. Harry lassan megfordult, az ágyra mászott Louis-hoz, aki ajkait máris a másikéra helyezte. Lassan elkezdte levetkőztetni az idősebbet, csókolózás közben mindketten néha-néha felnyögtek. Louis végül Harry fölé került, a göndör pedig engedte, hogy szerelme átvegye az irányítást.
- Szeretlek, Hazz, mindennél jobban – súgta Louis, mintha egy titkot árult volna el, ám ez csak részben volt így. Közben kezei bejárták Harry minden egyes porcikáját, amely az őrületbe akarta kergetni a fiatalabbat.
- Én is szeretlek, Lou, a világon a legjobban – nem sok választotta el Harryt attól, hogy nyögve feleljen, de sikerült összeszednie magát. Pillanatokkal később mindketten felváltva nyögtek és kapkodtak levegőért, már azt sem lehetett tudni, hogy hol kezdődik az egyikük teste és hol a másiké. Felváltva hadarták el (vagy inkább csak akarták volna elhadarni, ha lett volna levegőjük), mennyire szeretik a másikat, mennyit jelentenek egymásnak, aztán Louis kifulladva borult Harry mellkasára, és egy csókot nyomott szerelme ajkaira.
- Boldog karácsonyt, bébi.

18 megjegyzés:

  1. Naggyon jò lett.Neked is boldog karácsonyt! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett! Boldog karácsonyt! :) Xx

      Törlés
  2. Ohh, de édes lett *.* Boldog karácsonyt:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! Neked is boldog karácsonyt! :) Xx

      Törlés
  3. Drága Edinám!

    Ez most jól esett. Egy igazán nyugodt, kellemes kis szösszenet, ami nem is volt olyan 'kis', mint ahogy írtam, de érted. :) Kicsit elszorult a torkom, amikor ahhoz a részhez értem, amikor Louis-t ki kellett hagyni a képnél, de érthető. Szóval igen. Ez a fájdalmas szerelem.
    Most el nem hiszed mennyit tudnék azokról a nézésekről és pillanatokról beszélni, illetve kielemezni őket, amiket látsz interneten is. Oh, mekkora a kísértés. De nem szabad. :)

    Szóval, köszönöm neked, hogy ezt elolvashattam. Jól esett és rettentő ügyes vagy, nem mellesleg! :) ♥

    Távozom, hogy még a héten egyszer tudjam boldogítani a saját olvasóim, Tee, Larry shipperek gyöngye! :)

    Ölelés áradat,
    Rina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetlen Rinám!

      Örülök, hogy tetszett, ezt pontosan ennek is szántam. Egy kis laza, nyugodt, izgalmak nélküli szösszenetnek a mindennapjaikból. Semmi extra, csak ők, illetve a családjuk és az ünnepek ugye :) Hát igen, sajnos ez van, de hátha egyszer ez majd megváltozik.
      Nagyjából sejtem, úgy érzem, én is órákat tudnék magyarázni erről. Ezt legjobb lenne személyesen, kicsit sokáig tartana leírni ezt a sok mindent :D

      Nagyon szívesen, és köszönöm szépen, de nem csak én vagyok ügyes, hanem te is :) ♥

      Ó, szerintem te is az vagy (meg még sokan mások), de azért köszönöm, és alig várom az olvasnivalót! (Ígérem, a negyediket is bepótolom már :'D)

      Lots of love,
      Edina

      Törlés
    2. Drágám,

      személyesen annyit tudok beszélni, hogy akivel elméletileg beszélek, elnyomom. Bár volt már rá példa, amikor olyan beszélgetőpartnerrel kerültem össze, akinek sikerült engem kontrollálni. Ritka kincs. :D

      Köszönöm, hogy szerinted ügyes vagyok, próbálkozom. :) Amúgy, szerintem csak kicsit tapasztalt.:)
      És igen, Larry shipper vagyok, vállalom. :D Fura, de jó érzés. :) Nem hittem volna, egyébként.

      Lassan már imádlak ♥
      Rina

      Törlés
    3. Rinám!

      Szerintem ez már velem is előfordult, kíváncsi lennék, mi hogyan birkóznánk meg ezzel, de hát be kell érnünk ennyivel :')

      Szerintem nem csak én gondolom így, és én is csak próbálkozom :)
      Én is így voltam vele, főleg, hogy az elején én is Elounor shipper voltam, aztán jött Larry és vitt is mindent (hála az égnek) :D

      Ölelések áradata,
      Edina

      Törlés
  4. szia, nemrég találtam rá a blogodra...iszonyatosan imádom, fantasztikusan írsz!! de mikor lesz új rész...mar nagyoon várom, hihetetlen vagy <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Örülök, hogy tetszik, és köszönöm szépen! Ó, hát ezt még én sem tudom... de rajta vagyok az ügyön :) xoxo

      Törlés
  5. mikor lesz új rész ? már régen volt :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, igen, tudom, csak iszonyat kevés időm van (főleg mostanában, érettségi, jelentkezés stb.), de megpróbálok összehozni valamit hamarosan :') Xx

      Törlés
  6. Hozol majd meg valaha reszt, ugye?:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, persze! Utálok félbehagyni egy történetet. Ha éppen nem tételezek vagy tanulok, dolgozom az ügyön, ne aggódj :) Xx

      Törlés
    2. Oh, de jo! Ennek orulok.:) En megvarlak barmikor is hozd a kovit!:)

      Törlés
    3. Ennek pedig én örülök! :) Legszívesebben csak ezzel foglalkoznék, de már lelkiismeret-furdalásom van, ha nem tanulok (végzős év, látszik) :') A lényeg, hogy lesz még folytatás, ne aggódj(atok)! Xx

      Törlés
  7. Ajjjj ez annyira ééédes vooolt! Érdekes, mert ez "csak" egy sima karácsonyi sztori, valahogy mégsem tudtam abbahagyni, mert valamiért a végéig izgatott voltam, mi lesz velük. Hiába csak két évvel később bukkantam rá, így is imádtam :p bár talán hozzájárult az is, hogy a Larry-feeling mostanában egyre erősödik a legtöbb weboldalon, ami azért megdobogtatja az ember szivét... a lényeg, hogy nagyon tetszett, és köszönöm, hogy olvashattam. ^_^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, rettentően sajnálom, hogy ennyire későn válaszolok, ritkán nézem ezen a blogon a kommenteket :') Nagyon örülök, hogy tetszett, ennyi évvel később is :D Bizony, jó (volt) ezt látni :) Én köszönöm, hogy elolvastad, és hogy írtál :) Xx

      Törlés