30. rész

Sziasztok! :)

Egy újabb hét eltelt, így itt is a következő rész. Azt hiszem, olyan vége lett, hogy azonnal szeretnétek majd olvasni a 31. részt, de ez még egy hetet várat magára... :D Ahogyan a You found me epilógusának frissítése is, mivel csak ezt az egy bejegyzést továbbra sem engedi a blogger, de ez már nem újdonság.

Köszönöm szépen a visszajelzéseket, ezeket várom továbbra is, írjatok nyugodtan, senkit nem eszek meg :D ♥

És azt hiszem, most is csak ilyen rövid lennék (ez elég fura tőlem :D), úgyhogy kellemes olvasást! :)xx

30. rész

Harry
Miután a szülinapom utáni hétvégét anyával és a nővéremmel, majd Louis családjánál töltöttük, vissza kellett rázódnunk a hétköznapokba. Szerencsére ez nem volt olyan nehéz, főleg, hogy anyáék is és Johanna-ék is elfogadtak minket Louis-val. Először egyáltalán nem értették, és kissé kiakadtak, amire számítottunk is, aztán elmagyaráztuk ezt a valamit köztünk, végül mindenkinek sikerült feldolgoznia. Bár azt még mi sem tudjuk, miért szeretjük egymást, más fiúkat meg nem, szóval érdekes volt a magyarázás. Lou húgainak persze nem mondtuk el, azzal még várunk, nekik nehezebb lenne ezt elfogadniuk.
Most pedig éppen egy buliba készülünk, hiszen már csak napok választanak el minket a második turnénk kezdetétől, és egy utolsót akarunk még előtte itthon szórakozni a barátainkkal.
- Nem, Hazz, azt nem úgy kell – jelent meg mögöttem Louis, miközben én a szobámban, a tükröm előtt próbáltam belőni a hajamat. – Így – azzal egy lendülettel összetúrta, és átfésülte pontosan a másik oldalra, mint kellett volna.
- Köszi, Lou, ez nagy segítség volt – villantottam rá egy műmosolyt iróniám közepette, mire tőle egy iszonyat cuki vigyort kaptam. Hiába ezek a csínyei, mindig megolvasztja a szívemet, bármit is tesz, így persze nem tudtam rá haragudni, és inkább nekifogtam még egyszer megcsinálni a hajam.
- Amúgy mennyit tervezel inni? – kérdezte Lou, miközben leült az ágyamra, és úgy nézett ki, mint egy kisiskolás. Nagyon édesen festett.
- Hát… nem keveset – válaszoltam, aztán megfordultam, mivel késznek minősítettem magamat, és odaültem szerelmem mellé.
- Jó, de akkor majd próbáld visszafogni magad.
- Természetesen – sóhajtottam szomorkásabb hangnemben, ahogy arra gondoltam, milyen szörnyű lesz majd egész este távol tartanom magam tőle. – És te mennyire akarsz berúgni?
- Nem annyira. Eleanor is ott lesz, figyelnem kell – mondta fáradtan, de nem azért, mert hosszú lett volna ez a nap. Hozzábújtam, átöleltem derekát, és vállára hajtottam a fejemet. Ha Louis nem volt boldog, akkor én sem.
- Figyelj! – szólaltam fel, miután eszembe jutott egy ötlet, amivel talán felvidíthatom életem egyetlen értelmét. – Ha az este folyamán bármikor úgy érzed, hogy nem bírod tovább, valamilyen okkal elküldöd Eleanort, aztán szólsz nekem, elmegyünk haza, és azt fogom csinálni, amit szeretnél. Oké?
- Oké – mosolyodott el végre. – Most menjünk, nehogy elkéssünk – azzal egy csókot nyomtam még arcára, majd csatlakoztunk a többiekhez.
Louis-nak sajnos Eleanorért kellett mennie, Zaynnek Perrie-ért, így ők külön jönnek majd, míg én Niallel és Liammel utaztam a buli helyszínére, és nem sokkal indulás előtt érkezett meg Danielle is.
- Most, hogy mindenki itt van, koccintsunk! – mondta Liam már a szórakozóhelyen, majd mindenki megkereste a pezsgővel teli poharát. Miután kortyoltunk belőle, ugyanúgy kissé szétszéledt a társaság, mint előtte, mindenki kereste azokat az embereket, akikkel régen találkozott, vagy csak, akikkel lenni szeretett volna. Én, ahogy kiürítettem a poharam, felkaroltam Niallt, és elhúztam a pulthoz, hogy kérjek még piát. Nem akartam egyedül inni.
- Nekem is muszáj? – kérdezte, mikor a kezébe nyomtam az ő vodkáját.
- Igen. Nehogy már csak én legyek részeg – röhögtem fel a végére, majd koccintottunk, és lehúztam a poharam tartalmát. Néhány perc után rendeltem a következő kört, amit már Niall sem bánt annyira. Nem lehetek Louis-val úgy, ahogy akarok, szóval inni fogok, eldöntöttem.

Louis
Harryvel órák óta nem kommunikáltam úgy, ahogy szerettem volna. Szemmel végigkövettem szinte minden mozdulatát, figyeltem rá, így nehéz lett volna nem látnom, mennyi piát legurított már. Azzal is teljesen tisztában voltam, miért csinálja. Nem lehet velem. De nem csak ő van kiakadva ez miatt, én sem érzem jól magam. Hiába próbálok úgy viselkedni Eleanorral, mint régen, nem megy.
- Lou, buli után nálam alszol? Örülnék neki – kérdezte kedvesen El, mire felé fordítottam a fejemet, elnézve Harryről.
- Hát, nem hinném, hogy szeretnél engem másnaposan látni – próbáltam elhárítani ezt az ötletét, és az sem érdekelt, hogy hazudok. Nem sokat ittam, mert féltem, hogy elfelejteném, mit tehetek és mit nem.
- Annyit ittál? – húzta fel szemöldökét kíváncsian, hangja hitetlenül csengett.
- Nem, de nem sokat ettem ma, tutira a fejembe szállt.
- Mondanám, hogy akkor ne igyál már sokat, de buli van, szóval jöhet egy kör tequila? – hívott meg nevetve, amire rábólintottam már sokkal jobb kedvűen.
Szerettem Eleanorban, hogy képes volt olyanokat kitalálni, amiket sok más barátnő nem, és ugyanolyan őrült tudott lenni, mint én. Sok hülyeségben benne volt, ami az én fejemből pattant ki, nem maradt ki semmi ökörségből. Ezért is alkottunk jó párost. Egy ideig. Aztán rájöttem, hogy van olyan személy, akit jobban szeretek, mint őt. Jött Harry. Már akkor szerelmes voltam belé, amikor egy csapatba kerültünk, hiszen előtte találkoztunk a mosdóban, ám erről akkor még nem tudtam. Ez alatt a néhány hét alatt, amit Harryvel egy párként töltöttem el, rájöttem, hogy soha nem voltam még ilyen boldog egy kapcsolatban. Több barátnőm volt már, de egyikkel sem volt ilyen jó, mint Harryvel, így érthető, ha minden tökéletes. Azt leszámítva, hogy titokban kell tartanunk, mennyire jól érezzük magunkat együtt.
- Nagy gond, ha elrabolom egy kicsit Louis-t? – jelent meg hirtelen mellettünk Harry, miután Eleanorral már megittuk a piát, amit rendelt. Szinte azonnal éreztem a hatását.
- Dehogy, vidd csak nyugodtan – mosolygott El. – Én megkeresem Danielle-t – nyomott puszit az arcomra, és le is lépett tőlünk, így kettesben maradtunk.
- Szerinted arra is így reagálna, ha azt mondanám neki, hogy egy egész életre akarlak elrabolni tőle? – vigyorgott Harry, kérdésén én meg felröhögtem. Eléggé részeg, vicces lesz így vele lenni.
- Na, látod, ez egy jó kérdés! – ismertem el, miközben felkeltem a helyemről, hogy a tánctérre menjünk. – Szóval merre?
- Ahol nem látnak, mert ki vagyok rád éhezve – súgta a fülembe kajánul, illetve ordította, mivel a zenétől csak így lehetett kommunikálni.
- Mosdó? – kiáltottam vissza neki, amire azonnal bólintott, így elhúztam őt a mellékhelyiségek felé. Az ajtón belépve azonnal derekamra tapadt a keze, ami néha le-lecsúszott a fenekemre is, ami elégedett mosolyt csalt az arcomra.
- Menjünk be egy fülkébe – hadarta, és éreztem a hangján, hogy alig bírja visszafogni magát. Megértem, hosszú órák óta nem érhetett hozzám.
Amint magunkra zártuk a fülke ajtaját, ajkai máris az enyémeken voltak, nyelve a számban, kezei a hátamon, hátsómon. Én a lehető legszorosabban húztam Harry testét magamhoz, ujjaimmal pedig a hajában matattam, nem érdekelt, mennyire fogom összetúrni neki.
- Hiányoztál – súgtam imádni valóan rózsaszín ajkaira, ám mielőtt újra egymásnak eshettünk volna, hirtelen kinyitódott az ajtó, és bejött néhány ember. Gyorsan feltérdeltem a WC ülőkére, nehogy meglássák a kelleténél több lábat.
- Egy magasságban vagy velem – suttogta Harry kuncogva, miközben átöleltem.
- Elég szomorú, hogy csak így – vágtam vissza halkan durcáskodva, mire vigyorogva a nyakamba temette arcát, és mélyen belélegezte illatomat. Amíg az emberek bent voltak, Harry unatkozott, így elkezdte harapdálni a nyakamat, ezen felbuzdulva én meg az ő fülét nyalogattam.
- Ha kimennek, húzzunk haza. Meghalok, ha nem kaphatlak meg amilyen gyorsan csak lehet – mondta hadarva két harapás között, az én reakcióm meg csak a nyögés volt, egy hangot nem bírtam volna kiadni. Percekkel később egyedül maradtunk ismét a mosdóban, és azonnal kisiettünk onnan.