29. rész

Sziasztok! :)

El sem hiszem, hogy végre hozhatom az új részt nektek, nagyon hosszú napom volt. Remélem, tetszett az előző rész, annyit elárulok, hogy nem az volt az utolsó +18-as, lesz még majd :D Amúgy ugye most Harry szülinapjánál tartunk a történetben, és majdnem pont akkor, amikor igazából is volt neki, csak 1 év és pár heti késéssel :D
Azt hiszem, nem meglepő, hogy ha azt mondom, a You found me epilógusát még mindig nem tudtam frissíteni. Köszi, blogger, én is szeretlek. Azért próbálkozom.
Köszönöm az előzőhöz a pipákat, kommentet és a rengeteg kattintást ismét, kérlek titeket, ne is tűnjetek el, szóval jelezzétek valamilyen formában, milyen lett ez a rész :) ♥
És szerintem mindent elmondtam, amit akartam (most kivételesen csak ilyen keveset :D), úgyhogy kellemes olvasást! :)xx

29. rész

Harry
Arra ébredtem fel reggel, hogy valaki karjai még szorosabban húznak közelebb testéhez. Megmosolyogtatott a tudat, hogy az a valaki Louis volt. Csak ő lehetett, senki más, így jókedvűen fészkelődtem ölelésében.
- Mi az, babycakes? – motyogta a vállamba, és biztos voltam benne, hogy csukva volt a szeme. Szinte láttam magam előtt.
- Csak az, hogy imádok így lenni veled – mondtam halkan, közben kézfejét simogattam a hasamnál. – Amúgy hihetetlen volt a tegnap éjszaka. Felejthetetlen élmény – jegyeztem meg, közben megfordultam, hogy szemben legyünk.
- Ah, ne is mondd! Erre mindig emlékezni fogok – felelt mosolyogva, és már éppen meg akartam csókolni, amikor megszólalt a telefonom.
- Boldog szülinapot, Hazza! – ordított bele Zayn, Liam és Niall egyszerre, én meg azt hittem, megsüketülök. – Kérdezném, hogy mi voltunk-e az elsők, de van egy olyan sejtésem, hogy Louis – folytatta már csak Zayn.
- Köszönöm, srácok. És igen, eltaláltad – erősítettem meg Malik elgondolását vigyorogva, miközben az említettre sandítottam. Éppen nagyon el volt foglalva azzal, hogy kicsavarja magát a takarója alól. Úgy nézett ki, mint egy óvodás kisgyerek. És én pont ebbe az óvodás kisgyerekbe szerettem bele fülig.
- Akkor szedjétek össze magatokat, mert délután próba! – figyeltem fel újra Liam szavaira. Teljesen elfelejtem, ha nem szól.
- És semmi rosszalkodás addig! – nyelte el majdnem Niall hangját a telefon, mikor, gondolom, Liam kinyomta a készüléket. Állatok.
- Milyen rosszalkodás? – nézett rám Lou, miután sikerült kiszabadítania magát a paplanja fogságából. Ez pedig azzal járt, hogy megcsodálhattam felsőtestét.
- Pontosan olyan, amilyenre mindketten gondolunk – világosítottam fel vigyorogva, mire kezével már nyúlt volna az ágyékom felé, de sajnos meg kellett állítanom őt. Ha nem teszem, elkésünk. – Időben kell elkészülnünk, mert próbálnunk kell, és ha folytatjuk a tegnap estét, nem fogunk odaérni.
- Ünneprontó – konyult le egyből a szája, és karba tett kézzel, durcásan nézett rám. Végigfuttattam rajta tekintetem, ám inkább megmosolyogtatott látványa.
- Tudod, mennyire aranyos vagy, amikor durcázol? – kérdeztem majdnem totálisan elolvadva tőle, amire felvidult arca. – Egyébként meg este, a buli után azt csinálsz majd velem, amit akarsz, oké?
- Imádnám, de estére más programod lesz – közölte egyre lejjebb lohadó mosollyal. Összeráncolt szemöldökkel bámultam rá.
- Mégis micsoda?
- Azt már nem árulhatom el, mert meglepetés, és nem akarom elrontani. De hamarosan mindenféleképpen ismétlünk, ígérem – hajolt hozzám egy csókra, majd lassan eldöntött az ágyon. – Ha tudnád, mennyire utálom, hogy fel kell kelnünk – súgta a fülembe, miközben azt harapdálta.
- Hidd el, tudom – nyögtem, és legszívesebben sehova nem mentem volna, amíg ki nem elégülök Louis által, mégis muszáj volt eltávolodnunk egymástól, bármennyire is akartuk folytatni.
- Csak engem nem érdekel, hogy fogunk-e késni – suttogta, majd egyből nyakamra tapadt, és elkezdte kiszívni. Most már legalább nem csak neki lesz ott egy folt, hanem nekem is.
- De… ki fognak… nyírni minket – sóhajtoztam, ahogy próbáltam ellenállni Lou csábításának. Elképesztően nehéz feladat volt, főleg, hogy már teljesen felém kerekedett, és éreztem, mennyire készenlétben álltunk odalent mindketten.
- Zayn úgyis mindig késik, nem lesz baj.
- De lesz, mert ha folytatjuk a tegnap estét, én órákig használhatatlan leszek – ellenkeztem, mire széles vigyor terült el az arcán. – Tudod, mennyire akarom, de nem hiányzik egy lecseszés a szülinapomon. Szóval menjünk – mondtam ki azt az érvet, amit már kénytelen volt elfogadni, így kapott tőlem az orra hegyére egy puszit, majd kimásztunk az ágyból, és igyekeztünk időben elkészülni.

Louis
A délután nagy részét próbálással töltöttük, hiszen itt a hétvége, mely szabad lesz, és hosszabb ideig pihenhetünk. Persze nem fogunk pihenni, nem is mi lennénk azok, ha igen. Legalábbis nem egész hétvégén.
- Szóval hogy lesz az este? – támaszkodott meg a vállamon karjával Zayn, miközben körénk gyűlt Liam és Niall is. Harry éppen a mosdóban volt.
- Harry elmegy arra programra, amit fogalmam sincs, ki szervezett neki, annak szerintem olyan maximum éjfél körül vége, aztán jön abba a buliba, amit mi csináltunk neki. Azt már tuti élvezni fogja – vázoltam fel a mai éjszaka tervét, melyet reményeim szerint senki és semmi nem fog felborítani. Sok időt és energiát fektettem ebbe bele, hogy minden jól menjen.
- Hát, ja. Kíváncsi leszek, milyen fejet fog vágni, ha meglátja – fojtotta vissza nevetését Niall, ahogy arra a bizonyos meglepetésre gondolt. Nos, egyetértettünk vele. Tényleg nem tudom, ki találta ki azt, hogy egy sztriptíz táncosnővel lepjék meg szerelmemet, de nyilván nem volt tisztában azzal, hogy minek is örülne Harry igazából. Mondjuk ezzel legalább nem olyan feltűnő, hogy mostanában többet vagyunk együtt, vagy, hogy kevesebbet vagyunk egy picivel a fiúkkal. Sajnos valamivel mindig kompenzálni kell.
- Mehetünk? – érkezett meg közénk Harry is, így őt elvittem a közös házunkba, ahol összekészülődött a meglepetéséhez, aztán jöttek érte, elbúcsúztam tőle – szerencsére csak pár órára –, majd átmentem a srácokhoz, hogy ellenőrizzük a közös házunkat, ahol mi szerveztük meg a bulit.
- Minden oké. Szedd össze Harryt, már csak ő hiányzik – mondta Liam, miközben lassan megérkeztek a vendégek, többek között Anne, Gemma, Grimmy és Ed is. Elköszöntem a fiúktól, majd gyorsan elmentem Harryért.
- Kapd be, Lou, hogy nem szóltál! – fakadt ki Harry rögtön, ahogy beszállt mellém az autóba. – Miért nem mondtad, hogy sztriptíz táncosnővel lepnek meg? Tudod, hogy ledöbbentem?
- Pontosan ezért. Egyébként gondolom – válaszoltam vigyorogva, visszatartva a röhögésemet, majd odahajoltam hozzá, hogy megcsókoljam. Szerelmem többet szeretett volna, de nem ártott sietni, így én szakadtam el tőle hamarabb. Kisebb nehézségek árán bekötöttem a szemét, nehogy lássa az utat és rájöjjön, hová megyünk, és indítottam is az autómat, hogy minél előbb a közös házba érjünk.
- Remélem, ez már kellemesebb meglepetés lesz – jegyezte meg Harry, miközben lelassítottam a ház előtt. Mosolyogva a fülébe súgtam, hogy abban biztos lehet, majd segítettem kiszállni neki, és elvezettem az ajtóig. A többieknek gyorsan küldtem egy SMS-t, hogy itt vagyunk, levettem Harry szeméről a kendőt, aki egyből rám nézett. – Van egy tippem, hogy mi vár bent.
- Akkor menjünk be, és meglátod.
- Meglepetés! – kiáltotta mindenki, ahogy szerelmem kinyitotta az ajtót, majd mosolyogva és boldogan pillantott rám. Szemeimmel jeleztem neki, hogy menjen csak, így elindult először Anne-hez és Gemmához, majd szépen, sorban mindenki letámadta őt és odaadta az ajándékát.
- Lou, ráérsz egy percre? – jelent meg egyszer csak mellettem Harry. Arca komolynak látszott, elképzelni sem tudtam, mit akarhat, majd bólintottam. – Szerintem mondjuk el ezt az egészet köztünk a szüleinknek.
- Biztos vagy benne? – kérdeztem rá csodálkozva, mert erre nem számítottam.
- Teljesen. Előttük nem hinném, hogy szükséges tovább titkolózni. Ráadásul jobb, ha tudnak rólunk időben – sorolta érveit, melyekkel én is egyetértettem, csak nem gondoltam volna, hogy Harry szerint is jó ötlet lenne.
- Oké, csináljuk – bólintottam rá szinte könnyedén, lazán, de persze tartottam kissé ettől a dologtól. Megbeszéltük, hogy másnap délelőtt mindent bevallunk Anne-nek és Gemmának, aztán délután elmegyünk Doncasterbe is.