44. rész

Helló! :)

Bocsánat a késésért, de beteg lettem a hét elején (év végén, én is tudok időzíteni), és nem volt lelkierőm ezzel foglalkozni. Nem tudom, mi lesz a véleményetek erről, a második fele másabb lett most, mint szokott. Mivel fordítás van benne, amit én csináltam, simán előfordulhat, hogy van benne valami hiba, ezért elnézését kérek, igyekeztem azért jól megoldani. Remélem, tetszeni fog :)

A visszajelzéseket nagyon köszönöm, nem is tudjátok, mennyire jól esik, úgyhogy várom őket most is! ♥

Kellemes olvasást! :)xx

44. rész

Harry
Miután leszálltunk és nem ülhettem be abba a kocsiba, mint amiben Louis és Eleanor volt, kis híján összeomlottam ott, mindenki előtt. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ilyet képes volt Mike kitalálni. Mégis, ki a fene szűrné le azt, hogy együtt vagyunk Lou-val abból, hogy egy autóból szállunk ki? Szerintem senki. Aki meg eddig is úgy gondolta, hogy Larry létezik, annak ez nem lett volna újdonság, csak örült volna neki. Azt meg már meg sem említem, hogy nemcsak ketten lettünk volna a kocsiban, mivel El is ott volt, így végképp nem lehetett volna mást gondolni, de mindegy. Nyilvánvaló, hogy Mike direkt csinálja ezt velünk. Tényleg kár volt elmondani, de úgyis kiderült volna előbb-utóbb minden.
„Minden rendben van, baby cakes? Engem kicsinált az a jelenet az autónál” – kaptam meg Louis üzenetét, nem sokkal az után, hogy a külön kocsival elindultunk a repülőtérről.
„Mondanám, hogy igen, de úgyis tudod, hogy nem. Azért túlélem. Csak nagyon hiányzol már most xx”
„Ah, ne is mondd! Alig várom, hogy megint lássalak. Este skype? x”
„Laters, baby ;)”
„Ó, csak hadd gyűrjelek megint magam alá… :3”
„Oké, de utána én leszek felül! :D”
„Ahogy szeretnéd Xxx”

Szélesen vigyorogva csúsztattam a mobilomat a zsebembe, hihetetlen, hogy másodpercek alatt képes a legszomorúbb pillanataimban is felvidítani. Nekem komolyan senki más nem kell Louis-n kívül, mert vele a legjobb. Lehet, hogy korai kijelenteni még, de tudom, hogy nekem ő a tökéletes. Csakis ő.
Még mindig vigyorogtam, amikor kiszálltam az autómból, hiányzott már a londoni lakásom, ezer éve nem voltam benne.
- Nocsak, kit látnak szemeim! – hallottam meg egy nagyon ismerős női hangot, miközben a csomagtartóban pakolásztam, majd megfordultam.
- Gemma? Azt hittem, csak holnap találkozunk – ráncoltam a homlokom meglepődve, ahogy mellém ért nővérem, hogy megöleljen.
- Harry, hát milyen köszöntés ez? – jelent meg a házam ajtajában anya, én pedig teljesen le voltam döbbenve. Jó értelemben, persze. – Felutaztunk, mert már nem bírtuk kivárni, hogy lássunk téged – felelt végül előző kérdésemre, mikor őt is megöleltem. – De menjünk be, alig várom, hogy mesélj a turnéról!
Mialatt felvittem a szobámba a bőröndjeimet, anya és Gemma megterítettek a konyhában, tetszett, hogy rögtön meleg étellel várnak itthon. Át se öltöztem, csak siettem vissza hozzájuk, mert tényleg nagyon hiányoztak és igazán éhes is voltam már.
- Na, és Louis-val minden rendben? – kérdezte Gemma, miközben szedtem a tányéromra az ételből.
- Igen, bár Mike kikészít minket a hülye ötleteivel, hogy hogyan tartson távol minket egymástól, és még véletlenül se legyünk egy helyen ketten, mert akkor egyből azt hiszi, azt gondolják az emberek, hogy együtt vagyunk. Most sem jöhettem el a repülőtérről azzal a kocsival, amiben Louis is ült. Az mellékes, hogy Eleanor is ott volt – fakadtam ki, de jól esett kiadni magamból. Mostanra a fájdalom kezdett átalakulni dühvé, de persze azért még mindig fájt.
- Ó, édesem, akkor miért hagyjátok, hogy ezt tegye veletek? – érdeklődött anya aggódva, kezét az enyémre téve.
- Mert nincs más választásunk, már mondtam nektek is. Vagy ezt csináljuk, vagy tönkremegyünk, és rengeteg rajongó utál meg minket. Ezt nem kockáztathatjuk, sem Lou, sem én. A banda az első, ez az alapszabályunk.
- Minden rendbe fog jönni, szívem, hidd el – ölelt magához anya szorosan, Gemma pedig megnyugtatóan elmosolyodott. Nagyon remélem, hogy igaza lesz.

Louis
Harry nélkül nehéz az élet, ezt már sokszor tapasztaltam, és most megint ehhez volt szerencsém, részletkérdés, hogy nem akartam. Az persze jó volt, hogy a családommal lehettem, hiányoztak már a lányok meg anya is, de ez akkor sem volt olyan, mintha Harry is itt lett volna.
Az első pár nap nehezen telt el, gondolatok ezrei futottak át az agyamon, úgy éreztem, megőrülök tőlük, így egyszer fogtam egy papírt és tollat, és kiírtam magamból őket.
A kezem, a kezed, megkötözve, mint két hajó.
Sodródás, súlytalanság, hullámok próbálják megtörni.
Bármit megtennék, hogy megmentsem,
Miért olyan nehéz kimondani?
Nem is nagyon gondolkoztam a szavakon, maguktól jöttek, csak azt éreztem, hogy ki kell írnom magamból azt, ami bennem van. Az ihlet egy része a Harryn és a rajtam lévő tetoválásokból jött, ha erre valaki rá is jön, bizonyítani nem tudja, és Mike-nak sem lehet hozzá egy rossz szava, mert biztos vagyok benne, hogy a rajongók imádni fogják. És Harry is.
A szívem, a szíved, szorosan ülnek, mint a könyvtámasz,
Oldalak közöttünk, vég nélkül megírva.
Olyan sok szó van, amit nem mondunk ki.
Nem akarok várni, amíg vége.
Te teszel erőssé.
Nem hazudtam, amikor azt írtam le, hogy ő tesz erőssé. Bár azt nem írtam bele, hogy pontosan ki az, a Larry shipperek úgyis tudni fogják, hogy Harry. Ő tesz engem erőssé, miatta bírtam ki idáig és miatta kell még kibírnom.
Sajnálom, ha azt mondom, szükségem van rád,
De nem érdekel, nem félek a szerelemtől,
Mert amikor nem vagyok veled, gyengébb vagyok.
Ez olyan rossz? Ez annyira rossz?
Hogy te teszel erőssé.
Szükségem van Harryre, ezt nem tagadom. Kell nekem, mert nélküle gyenge vagyok. Azt hiszem, minden érzésemet beleírtam ebbe a dalba, ami Harryhez kapcsolódik, anélkül, hogy megemlítettem volna a nevét. Mindent elmondtam, miközben semmit sem. Csak azt tudom, hogy szükségem van rá, és nem félek bevallani, mennyire gyenge vagyok, ha nincs velem. Ő tesz erőssé.
Gondolj bele, mennyi szeretet lett már elvesztegetve,
Az emberek mindig megpróbálnak elmenekülni tőle.
Lépj tovább, hogy felhagyjanak a szívtöréssel,
De nincs semmi, amitől elfutok,
Te teszel erőssé.
Csak arra tudtam gondolni, mennyire szeretek Harryvel lenni. Nem értem, hogy néhány ember miért fél a szerelemtől. Igazuk van abban, hogy sok szenvedéssel jár, de a boldog pillanatok mindenért kárpótolnak, és minden rosszat elfeledtetnek. Mi már csak tudjuk Harryvel…
Szóval, bébi, ragaszkodj a szívemhez, ohh
Szükségem van rád, hogy megtarts a széteséstől,
Én mindig ragaszkodni fogok,
Mert te teszel erőssé.
Ezekben a sorokban is csak az igazságot írtam le. Nem számít, mi történik, én akkor is ragaszkodni fogok Harryhez. Nem élném túl, ha ő nem hozzám. Szükségem van rá, hogy egybe tartson, mert nélküle szétesek. Csak akkor jó, ha velem van, ha a közelemben van. Néha már megijedek a Harry iránt való érzéseimtől, hogy mennyire mélyek és erősek. Ekkor pedig a szinte kész dalszövegnek, vallomásnak meg is lett a címe. Strong.