Sziasztok! :)
Ha kedd, akkor új rész, ami itt is van. Mint említettem múlthéten, innentől kezdve felpörögnek az események. Kis cuki, édes részek természetesen továbbra is lesznek, de ugye nem maradhatnak el a nehézségek sem, de majd megtudjátok... :D
Nagyon rég volt már, hogy valamelyik oldalt frissítettem, de nem igazán volt időm ilyenekkel foglalkozni (örültem, ha tudtam írni egy kicsit), viszont a napokban végre felraktam két új képet! Az egyik, amelyiken akkor vannak rajta a srácok, amikor egy csapat lettek, alatta pedig, amit Louis mondott. A másiknak meg én azt a címet adnám (így is mentettem el a gépemre), hogy this is love. Természetesen a 'Larry pics' oldalon vannak, biztosan meg fogjátok találni.
És még egy mondanivalóm van. Az elmúlt hetekben kaptam egy csomó díjat, ebből kettőt már kiraktam, de még mindig van vagy három :'D Nagyon köszönöm mindet, igyekszem a maradékot is kitenni, de nem nagyon van mostanában időm, meg annyi díjam van már, hogy nehéz mindig kitalálnom 11 dolgot :D
Az előző részhez érkezett kommenteket és pipákat nem is tudom megköszönni, imádom, amikor többen is véleményeztek! ♥ Remélem, ez most sem fog elmaradni :)
Azt hiszem, mindent elmondtam, kellemes olvasást! :)
33. rész
Harry
Fogalmam sincs, hogyan, de túléltem egy éjszakát Louis nélkül, úgy, hogy tudtam, kivel van. Aztán végre láthattam is őt, nem kellett csak SMS-ben kommunikálnunk, amit imádtam, de ugye személyesen a legjobb. A turné előtti utolsó napunkat mindannyian együtt töltöttük a srácokkal, és többnyire filmeztünk, videó játékoztunk, vagy valamit a házban műveltünk. Ja, és persze twittereztünk, végre volt több időnk. Na, meg nagyban beszélgettünk a turnéról. Igaz, nem ez az első, de azért izgulok. Az előzőn még nem voltam kapcsolatban a legjobb barátommal, aki nem mellesleg a bandatársam, és senki nem tudhat erről az egészről. Szóval igen, nem lesz egyszerű.
A közös nap gyorsan eltelt, és úgy éreztem, felkészületlen vagyok, amikor a turné napjának reggelén felébredtem. Louis édesen szuszogott alattam. Merthogy megint sikerült rámásznom álmomban.
- Jó reggelt, babycakes! – mosolygott rám váratlanul szerelmem, miután elterültem mellette az ágyon. Meglepődve néztem rá.
- Neked is, Lou! – viszonoztam köszöntését, majd odahajoltam hozzá egy csókra. – Készen állsz a mai napra?
- Fogjuk rá – bólintott, de tudtam, hogy ő sem érzi magát száz százalékosan biztosan. Inkább ráhagytam, felesleges most erről beszélnünk, úgysem jutnánk semmire, majd a délutáni koncerten kiderül.
Simán elheverésztünk volna még ketten, ha Liam nem kiabál be a szobába, hogy menjünk reggelizni, mert nemsokára jön Paul, és megyünk a stadionba, hogy próbáljunk, meg ilyenek. Muszáj volt összeszednünk magunkat.
- Hát, akkor hajrá! – vett nagy levegőt Zayn, majd a közös kajálás után kimentünk az ajtón. Előtte persze Louis-val mindent egyeztettünk, messzebb leszünk egymástól, mintsem közel. Ebbe nyilván bele fogunk halni, de inkább ez, mert ha egymás mellett lennénk, biztos vagyok benne, hogy nem tudnánk normálisan viselkedni.
- Minden oké lesz veletek? – nézett Louis-ra és rám Niall. Tudtam, miért kérdezi. Ez most nem egy koncert lesz a sok közül, nem egy mindennapos interjú, nem egy megszokott fotózás. Ez turné lesz, ami 8 hónapon át tartani fog. Most nem pár óráig kell úgy csinálnunk, mintha csak barátok lennénk, hanem sokkal, sokkal hosszabb ideig.
- Majd kiderül – mondtam sóhajtva, Louis pedig megszorította a kezemet. Hálásan pillantottam felé, aztán máris beszálltunk a kisbuszba, amiben már Paul várt ránk, és indultunk is a stadionba.
Kissé megkönnyebbülve szaladtunk le a második turnénk első koncertje után a színpad lépcsőjén. Túl vagyunk az elsőn, már csak olyan 130 helyszín maradt. De persze örülök is ennek, mindig izgalmasak a turnék, és mivel rólunk van szó, biztos, hogy ez is legalább olyan élmény lesz, mint az Up All Night volt.
- Örülnék, ha a közös házatokban aludnátok, nem külön, mert nem akarok egész délután utánatok járkálni, hogy ki hol van. Főleg, mivel sűrű a program, és már reggel nyolc órától pörgés van – hadarta Paul, mikor mi éppen kifújtuk magunkat, és vagy három liter vizet ittunk meg fejenként. Bólogatva beleegyeztünk, aztán indultunk haza. Persze ez nem ment ilyen egyszerűen, meg kellett állnunk a rajongók miatt, és fényképezkedtünk meg aláírtunk egy csomó mindent, és csak ezek után léphettük át mindannyian a lakásunk küszöbét.
- Jó volt, de már most elfáradtam. Hosszú lesz ez a turné – sóhajtotta Lou, ahogy levetettük magunkat a kanapéra.
- Ne aggódj, majd én feltöltelek energiával – vigyorogtam rá, erre a többiek együttesen kifejezték, hogy ezt ők nem akarják sem látni, sem hallani. Nevetve bólintottunk rá Louis-val, aztán behúztam őt az ölembe, és csak úgy beszélgettünk egyet öten.
Louis
- És arra emlékeztek, amikor Harry elzuhant az egyik koncerten? – elevenítette fel Niall a következő emléket az előző turnénkról pár órával később.
- Arra ki ne emlékezne? – röhögtem fel én, ahogy újra eszembe jutott. Akkor is én állítottam őt talpra. – És az megvan, amikor kigomboltuk az ingét több ezer rajongó előtt? – villant be a következő. Erre mindenki felnevetett, négyen lepacsiztunk, Harry meg mosolyogva a fejét csóválta.
- Kapjátok be! Nem igazság, hogy mindig ellenem szövetkeztek! – játszotta a sértődöttet, de tudtam, hogy nem zavarja ez a dolog. Teljesen nyugodtan simogattam a combját farmeren keresztül is.
- Jó, akkor idén majd nem csak te leszel az áldozat – közöltem félig hátra fordulva, hogy láthassam szerelmem arcát. Egy „ezt ugye nem gondoltad komolyan?” pillantást kaptam, így elégedetten néztem újra előre. – De azért tudod, hogy szeretlek – fordítottam még gyorsan vissza a fejem.
- Persze, persze hogy tudom – erősített meg megnyugtató hangon, aztán lágy csókot nyomott a fülem mögé, ami elég hirtelen ért, így majdnem belehaltam.
- Oké, mielőtt még elszabadulnának az indulatok, szerintem menjünk lefeküdni – szólalt meg Zayn, amivel egyetértettünk, bár senkinek nem volt hozzá kedve. Persze fáradtak voltunk, de nagyon élvezte véleményem szerint mindenki ezt a kis közös beszélgetést. De holnap korán kelés, és nem ártana még éjfél előtt ágyba kerülni, különben félholtan érdekes lesz a következő koncert.
- Az a jó a turnézásban, hogy több éjszakát tölthetünk együtt feltűnés nélkül – jegyezte meg Harry, miközben a ruháinktól szabadultunk meg a szobámban.
- Igen. Azt meg úgyis tudja mindenki, hogy a hotelszobákat is mindig egymással osztjuk meg.
- Ó, azokat az estéket már nagyon várom – közeledett felém szerelmem pimasz vigyorral az arcán, ami szemtelenül jól állt neki.
- Hát még én – súgtam, aztán karjaimmal magamhoz húztam a derekánál fogva, hogy minél közelebb legyen hozzám. Lábujjhegyre álltam, hogy csókot tudjak kezdeményezni, majd hirtelen felemelt, és úgy vett fel a karjaiba, hogy alig szakadt el szája az enyémtől. Rádobott az ágyra, ami nevetést váltott ki belőlem, és máris mászott fölém. – Most akkor ki lesz a lány? – nyögtem ki vigyorogva, mikor a mellkasomat csókolgatta.
- Miből gondolod, hogy eljutunk odáig? – vigyorgott rám vissza, mire folyamatosan kikerekedő szemekkel bámultam rá.
- Mi? – kérdeztem végül szemöldök ráncolva, ahogy megráztam a fejemet. Harry elnevette magát, és lassan lemászott rólam.
- Majd máskor folytatjuk, lépek zuhanyozni – nyomott egy puszit a homlokomra mosolyogva, majd kikelt mellőlem, és kiment a fürdőbe. Ez most komoly? Mikor már kezdem teljesen elveszíteni a fejem, itt hagy? Oké. Bosszúból átgördültem az ő felére az ágyon, és alvást szimuláltam. Kicsivel később hallottam, ahogy Harry visszajön a szobába, én azonban maradtam a helyemen. – Megtennéd, hogy arrébb mész? Az az én felem.
- Nem tudok, már alszom – mondtam, szerelmem pedig egy eltúlzott sóhajt hallatott. Ha nem hagyott volna ott, akkor nem lett volna ez, így járt.
- Milyen szerencsétlen vagyok, szerelmes vagyok valakibe, akinek az értelmi szintje olyan, mint egy 5 évesnek – motyogta leginkább magának, bár mindketten tudtuk, hogy én is hallottam. Aztán felemelt, átrakott az én felemre, míg én kuncogva élveztem a helyzetet. – Nem tervezed, hogy levetkőzöl? – kérdezte pár perccel később, ugyanis én még mindig a ruháimban voltam.
- Nem, természetesen nem – feleltem olyan hangon, mintha ez nyilvánvaló lenne, de végül is persze felkeltem, és gyorsan ledobáltam magamról mindent.
- Így már sokkal jobb – nyugtázta elégedetten, majd mellkasához húzott, egészen addig, amíg hozzá nem ért a hátam. Karját átvetette a derekamon, amit megkerestem, és összekulcsoltam az ujjainkat. Semmit sem kellett mondanunk, pontosan tudtuk mindketten, mennyire szeretjük egymást.
Fogalmam sincs, hogyan, de túléltem egy éjszakát Louis nélkül, úgy, hogy tudtam, kivel van. Aztán végre láthattam is őt, nem kellett csak SMS-ben kommunikálnunk, amit imádtam, de ugye személyesen a legjobb. A turné előtti utolsó napunkat mindannyian együtt töltöttük a srácokkal, és többnyire filmeztünk, videó játékoztunk, vagy valamit a házban műveltünk. Ja, és persze twittereztünk, végre volt több időnk. Na, meg nagyban beszélgettünk a turnéról. Igaz, nem ez az első, de azért izgulok. Az előzőn még nem voltam kapcsolatban a legjobb barátommal, aki nem mellesleg a bandatársam, és senki nem tudhat erről az egészről. Szóval igen, nem lesz egyszerű.
A közös nap gyorsan eltelt, és úgy éreztem, felkészületlen vagyok, amikor a turné napjának reggelén felébredtem. Louis édesen szuszogott alattam. Merthogy megint sikerült rámásznom álmomban.
- Jó reggelt, babycakes! – mosolygott rám váratlanul szerelmem, miután elterültem mellette az ágyon. Meglepődve néztem rá.
- Neked is, Lou! – viszonoztam köszöntését, majd odahajoltam hozzá egy csókra. – Készen állsz a mai napra?
- Fogjuk rá – bólintott, de tudtam, hogy ő sem érzi magát száz százalékosan biztosan. Inkább ráhagytam, felesleges most erről beszélnünk, úgysem jutnánk semmire, majd a délutáni koncerten kiderül.
Simán elheverésztünk volna még ketten, ha Liam nem kiabál be a szobába, hogy menjünk reggelizni, mert nemsokára jön Paul, és megyünk a stadionba, hogy próbáljunk, meg ilyenek. Muszáj volt összeszednünk magunkat.
- Hát, akkor hajrá! – vett nagy levegőt Zayn, majd a közös kajálás után kimentünk az ajtón. Előtte persze Louis-val mindent egyeztettünk, messzebb leszünk egymástól, mintsem közel. Ebbe nyilván bele fogunk halni, de inkább ez, mert ha egymás mellett lennénk, biztos vagyok benne, hogy nem tudnánk normálisan viselkedni.
- Minden oké lesz veletek? – nézett Louis-ra és rám Niall. Tudtam, miért kérdezi. Ez most nem egy koncert lesz a sok közül, nem egy mindennapos interjú, nem egy megszokott fotózás. Ez turné lesz, ami 8 hónapon át tartani fog. Most nem pár óráig kell úgy csinálnunk, mintha csak barátok lennénk, hanem sokkal, sokkal hosszabb ideig.
- Majd kiderül – mondtam sóhajtva, Louis pedig megszorította a kezemet. Hálásan pillantottam felé, aztán máris beszálltunk a kisbuszba, amiben már Paul várt ránk, és indultunk is a stadionba.
Kissé megkönnyebbülve szaladtunk le a második turnénk első koncertje után a színpad lépcsőjén. Túl vagyunk az elsőn, már csak olyan 130 helyszín maradt. De persze örülök is ennek, mindig izgalmasak a turnék, és mivel rólunk van szó, biztos, hogy ez is legalább olyan élmény lesz, mint az Up All Night volt.
- Örülnék, ha a közös házatokban aludnátok, nem külön, mert nem akarok egész délután utánatok járkálni, hogy ki hol van. Főleg, mivel sűrű a program, és már reggel nyolc órától pörgés van – hadarta Paul, mikor mi éppen kifújtuk magunkat, és vagy három liter vizet ittunk meg fejenként. Bólogatva beleegyeztünk, aztán indultunk haza. Persze ez nem ment ilyen egyszerűen, meg kellett állnunk a rajongók miatt, és fényképezkedtünk meg aláírtunk egy csomó mindent, és csak ezek után léphettük át mindannyian a lakásunk küszöbét.
- Jó volt, de már most elfáradtam. Hosszú lesz ez a turné – sóhajtotta Lou, ahogy levetettük magunkat a kanapéra.
- Ne aggódj, majd én feltöltelek energiával – vigyorogtam rá, erre a többiek együttesen kifejezték, hogy ezt ők nem akarják sem látni, sem hallani. Nevetve bólintottunk rá Louis-val, aztán behúztam őt az ölembe, és csak úgy beszélgettünk egyet öten.
Louis
- És arra emlékeztek, amikor Harry elzuhant az egyik koncerten? – elevenítette fel Niall a következő emléket az előző turnénkról pár órával később.
- Arra ki ne emlékezne? – röhögtem fel én, ahogy újra eszembe jutott. Akkor is én állítottam őt talpra. – És az megvan, amikor kigomboltuk az ingét több ezer rajongó előtt? – villant be a következő. Erre mindenki felnevetett, négyen lepacsiztunk, Harry meg mosolyogva a fejét csóválta.
- Kapjátok be! Nem igazság, hogy mindig ellenem szövetkeztek! – játszotta a sértődöttet, de tudtam, hogy nem zavarja ez a dolog. Teljesen nyugodtan simogattam a combját farmeren keresztül is.
- Jó, akkor idén majd nem csak te leszel az áldozat – közöltem félig hátra fordulva, hogy láthassam szerelmem arcát. Egy „ezt ugye nem gondoltad komolyan?” pillantást kaptam, így elégedetten néztem újra előre. – De azért tudod, hogy szeretlek – fordítottam még gyorsan vissza a fejem.
- Persze, persze hogy tudom – erősített meg megnyugtató hangon, aztán lágy csókot nyomott a fülem mögé, ami elég hirtelen ért, így majdnem belehaltam.
- Oké, mielőtt még elszabadulnának az indulatok, szerintem menjünk lefeküdni – szólalt meg Zayn, amivel egyetértettünk, bár senkinek nem volt hozzá kedve. Persze fáradtak voltunk, de nagyon élvezte véleményem szerint mindenki ezt a kis közös beszélgetést. De holnap korán kelés, és nem ártana még éjfél előtt ágyba kerülni, különben félholtan érdekes lesz a következő koncert.
- Az a jó a turnézásban, hogy több éjszakát tölthetünk együtt feltűnés nélkül – jegyezte meg Harry, miközben a ruháinktól szabadultunk meg a szobámban.
- Igen. Azt meg úgyis tudja mindenki, hogy a hotelszobákat is mindig egymással osztjuk meg.
- Ó, azokat az estéket már nagyon várom – közeledett felém szerelmem pimasz vigyorral az arcán, ami szemtelenül jól állt neki.
- Hát még én – súgtam, aztán karjaimmal magamhoz húztam a derekánál fogva, hogy minél közelebb legyen hozzám. Lábujjhegyre álltam, hogy csókot tudjak kezdeményezni, majd hirtelen felemelt, és úgy vett fel a karjaiba, hogy alig szakadt el szája az enyémtől. Rádobott az ágyra, ami nevetést váltott ki belőlem, és máris mászott fölém. – Most akkor ki lesz a lány? – nyögtem ki vigyorogva, mikor a mellkasomat csókolgatta.
- Miből gondolod, hogy eljutunk odáig? – vigyorgott rám vissza, mire folyamatosan kikerekedő szemekkel bámultam rá.
- Mi? – kérdeztem végül szemöldök ráncolva, ahogy megráztam a fejemet. Harry elnevette magát, és lassan lemászott rólam.
- Majd máskor folytatjuk, lépek zuhanyozni – nyomott egy puszit a homlokomra mosolyogva, majd kikelt mellőlem, és kiment a fürdőbe. Ez most komoly? Mikor már kezdem teljesen elveszíteni a fejem, itt hagy? Oké. Bosszúból átgördültem az ő felére az ágyon, és alvást szimuláltam. Kicsivel később hallottam, ahogy Harry visszajön a szobába, én azonban maradtam a helyemen. – Megtennéd, hogy arrébb mész? Az az én felem.
- Nem tudok, már alszom – mondtam, szerelmem pedig egy eltúlzott sóhajt hallatott. Ha nem hagyott volna ott, akkor nem lett volna ez, így járt.
- Milyen szerencsétlen vagyok, szerelmes vagyok valakibe, akinek az értelmi szintje olyan, mint egy 5 évesnek – motyogta leginkább magának, bár mindketten tudtuk, hogy én is hallottam. Aztán felemelt, átrakott az én felemre, míg én kuncogva élveztem a helyzetet. – Nem tervezed, hogy levetkőzöl? – kérdezte pár perccel később, ugyanis én még mindig a ruháimban voltam.
- Nem, természetesen nem – feleltem olyan hangon, mintha ez nyilvánvaló lenne, de végül is persze felkeltem, és gyorsan ledobáltam magamról mindent.
- Így már sokkal jobb – nyugtázta elégedetten, majd mellkasához húzott, egészen addig, amíg hozzá nem ért a hátam. Karját átvetette a derekamon, amit megkerestem, és összekulcsoltam az ujjainkat. Semmit sem kellett mondanunk, pontosan tudtuk mindketten, mennyire szeretjük egymást.
Jajj, de cukkkancs. :3 Ugy imadom oket! :333
VálaszTörlésNagyon jo resz lett! Remelem, hogy tup fogjak elni ezt a 8 honapot. ;3
Imadommmm!
Varom a koviiit! :)
Puszii! xXx
Reni
Köszönöm, örülök, hogy tetszett! :)
TörlésHát, nem lesz egyszerű, meg rövid sem... szóval majd kiderül ;)
1 hét múlva itt lesz :) Xx
"Milyen szerencsétlen vagyok, szerelmes vagyok valakibe, akinek az értelmi szintje olyan, mint egy 5 évesnek." Ó, ez a mondat. Hihetetlenül aranyos lett ez a rész, és tökéletes ( bár mindegyik az..). Remélem nem lesznek komoly gondok köztük, bár kell az izgalom. Nagyon várom a kövit! :)
VálaszTörlésU.i.: Bocsi, hogy eddig egyszer sem írtam, de mostmár fogok :D.
Én is imádom ezt a mondatot, twitteren láttam egy képen, és nem bírtam ki, hogy ne írjam bele a sztoriba :) Nagyon örülök, hogy ha szerinted mindegyik rész tökéletes, én azért látom a hibákat, de köszönöm, igyekszem ♥ Pontosan, izgalom kell, és majd lesz is, de erről csak később... :D
TörlésU.i.: Semmi gond, és írj nyugodtan :) Xx
http://a-stylinson-story.blogspot.hu/2014/03/kulonleges-dij.html
VálaszTörlésKülönleges meglapít találaz nálam:D nagyon szeretem a blogod, sok sikert hozzá:D
Köszönöm, köszönöm! :D Xx
Törlés